Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-14 / 55.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Rendet kérünk a piacon! A mai drága világban hatóságunknak kétszeres éberséggel kellene ügyelni arra, hogy heti piacainkon a város vevő közön­ségének érdekei megóvassanak. Nap-nap után erősebben kél ki a vá­sárló közönség ama hatósági gondatlan­ság ellen, amely mellett az u. n. kurta­kereskedelmi, más néven kofa-kereskedelmi vakmerőség és élelmesség virágzásnak in­dul a város lakosságának kárára és jogos megbotránkozására. A szabad kereskedelem hívei vagyunk minden téren. De nem az értelemben, mintha a kereskedelemért léteznék a világ. Megfordítva: a kereskedelem a legfonto­sabb közgazdasági ág, amely az emberek szükségleteinek kielégítését közvetíti. Tehát ő van az emberekért. De ne menjünk oly messzire az el­mélkedés szárnyain. Maradjunk csak a he­lyi piacon. Itt egy idő ismét az a íölíordult álla­pot dominál, mintha az egész lakosságunk azokért a kurta-kereskedőkért léteznék. \ Nem elég, hogy már korán reggel a ma­guk kezébe kaparintanak minden vehetőt a baromfi piacon is jó olcsón, hogy annál drágábban sózzák a kényök-kedvökre ki­szolgáltatott vevőközönségre, most már nem egy akad közöttük olyan is, aki az alkudó fél kezéből kiragadja az árut és úgy veszi meg ő. Bocsánatot kérünk. Ha nehéz is a megélhetés és a kurtakereskedelemben is a nagy verseny több szabálytalanságot és vakmerőséget némileg ment is, — de még annyira nem vagyunk, hogy lakos­ságunk efféle impertinenciákat eltűrni kénytelen legyen amúgy is szerfelett drága piacain. Ezektől a sértő eshetőségektől vég­leg meg kell szabadítani piacainkat. Le­gyen rend ott. Még pedig kérlelhetetlen rend. Állandóan rendőrök vigyázzanak fel a tereken és akadályozzák meg az ilyen esetek előfordulását. Városunk lakossága ezt megköveteli hatóságától. Egyrészt, mert ő a föntartója e városnak; másrészt, mert ő is élni és boldogulni akar. Örökösen hangoztatjuk Esztergom fejlesztésének szükségességét; óhajtjuk ujabb intézmények és hivatalok idetelepí­tését — de azokról az előfeltételekről, amelyek nélkül ez ideánkat megvalósítani nem bírjuk, — a lakás-és a piac-mizériák megszüntetéséről megfeledkezünk. Mért jöjjön ide hozzánk ujabb hiva­tali osztály vagy gyár, ha a lakáshiányon kívül alkalmazottainak még a piac íerde viszonyaival is küzdeni kell ? Vagy ha nagy nehezen szerzünk is egy-egy újabb institúciót, annak hivatalnokai és alkalma­zottai sohasem érzik jól magukat nálunk épen ezek miatt a nagy hibák miatt. Meg­kedveltetni városunkat nem bírjuk velők. Már pedig erre a körülményre is több te­kintettel lehetnénk. A piac-kérdésnél maradva, ismételten fölszólítjuk hatóságunkat, hogy csináljon már ottan olyan rendet, amely megoltal­mazza a lakosság, mint vevőközönség érdekeit. Több mint egy éve a közgyűlésünk hozott is már határozatot, még pedig elég radikálisát e kérdésben. Nem tudjuk, mi történt ezzel a dekrétummal. Azonban annyit már most is előre látunk, hogy ha ez az ügy egyszer a képviselőtestület elé kerül, nagy többség teszi a magáévá a tavalyi határozatot. És azt hisszük, hogy ennek nem csu­pán a vevőközönség, hanem az eladók is meg fognak örülni, mert ők is tapasztal­ják, hogy a kurta kereskedelem egyaránt megkárosítja őket, a vevőközönséget is. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Erdei magányban. Menekült vagyok a gondok városából Szép csallóközi róna fia: én; Az érzést nekem most az erdő adja, — Újul a lelkem, újul a mesém. Kis vityillómba lekiált az erdő : Nótás barátom, ha tetszik jöhet. A düh minálunk nem vág fintorképet Es nincs gonoszság, nincsen gyűlölet! És megyek . . . megyek föl a rengetegbe, Minden vágyamat magammal viszem, S hogy előttem a magasság s a mélység: Szent áhítattal telik meg szivem. Csodálat, szépség, minden ami ékes: Nagy mohósággal lelkembe szedem, S a gyönyörtől szeretnék leborulni S zokogni, sirni . . . sirni csendesen . . . Tuba Károly. A leányok meg az élet. (Válasz „Egy menyasszonynak.*) ' Lapunk július 3-íki számában közreadtunk a fenti cimen egy menyasszonytól származó le­velet, amelyre — mi tűrés-tagadás — felelni nem tartottuk jónak, lévén meggyőződésünk, hogy nemcsak az asszonyokkal, de az asszbny-jelöltek­kel sem kellemes harcba szállani. Akadt a honti szomszédok közül egy egyén azonban, aki ugy­látszik nagyon bátor ember, mert megadta a választ a legfrissebb asszony-jelöltnek, megszólit­ván őt imigyen: Kedves Menyasszony! Mindenekelőtt engedje meg, hogy gratulál­jak. Nem a cikkéhez, hanem a menyasszonysá­gához ! A menyasszonyi állapot — s ez régi meg­győződésem — az emberi élet legszebb, legpoeti­kusabb szaka. Némi szarkazmussal azt mondhat­nám, hogy a legboldogtalanabb házasságot meg­előző mátkaság is kedves állapot, épugy, mint ahogy a legédesebb mátkaság után következő házasság is fanyar szokott lenni! . . . A menyasszony — mátkasága alatt — csakugyan a mennyországot jelenti a kiválasz­tottnak, de a házasság után többnyire eltűnik a „meny" és megmarad az „asszony" ! A házasság boldog — vagy boldogtalansága azután csak attól függ, hogy mily későn illetve korán tűnik el a meny, no meg, hogy milyen a megmaradt asszony ?! . Engedje meg továbbá, hogy a cikkével szem­ben tiszteletteljes különvéleményt nyilvánítsak. Az első impresszióm bájosan megirt cikké­nek elolvasása után az volt, hogy Kegyed söté­tebben látja a dolgokat, mint amilyenek, vagyis, hogy Kegyed túloz. Túloz talán a tekintetben is, hogy Önök a sok iskolázás — polgári, felsőleány stb. — folyamán teleszítták magukat tudomány­nyal. Igenis, kellő tisztelettel kétségbe merem vonni, hogy a felsőbb lányok (előttünk sokszor felsőbb lények!) pontosan tudják, hogy Délame­rika melyik indus falujában milyen ruházatot vi­selnek az indián nők. Pedig, hát, ezt nem is oly nehéz fejben tar­tani, mert egyes szavahihető utleirók szerint az indus nők ruházata igen egyszerű ; nem áll egyéb­ből, mint — egy övből! . . . Ha több bátorságom volna, még azt is két­ségbe vonnám, hogy „a kémia legkomplikáltabb vegyfolyamataiban és a magasabb mennyiségtan titkaiban" különösen jártasak azok a felsőbb lá­nyok. Meg vagyok azonban győződve, hogy a házi teendőkben való járatlanságuk és tapasztalatlan­Előfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom