Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-03 / 52.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: . 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára . 14 fül. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Egész évre . Fél évre . . A bét. Az utolsó nap. Tegnapelőtt fontos dátum járt le: a petíció beadási határideje. Kálmán Gusztáv államtitkár mandátumát Zsolna is, Kolozsvár is petícióval támadta meg. Az esztergomi ellenzék is készült a petícióra, sőt úgy tudjuk, hogy ezen petíció fele költségeit a zsolnai néppárt hajlandónak mutatkozott viselni és mindezek dacára nyugodtan maradt az a ^10 esztergomi független választópolgár" és nem adták be a petíciót. Az említett tizek, akiknek neveit a mai napig jótékony homály fedi, azt hirdették magukról, hogy a tervezett petíciójukat azért nem adták be a kúriához, mivelhogy meggondolták a dolgot. Mi ugy tudjuk, hogy a petíció elmaradásának más oka volt és pedig nem egyéb, mint az, hogy a petícióra nem volt se jogcím, se jogalap. Az államtitkárt az esztergomi választók spontán lelkesedése és szeretete választotta meg, azon szeretet, amely az ő mindenképen szimpatikus magas személye iránt önként váltódott ki a választópolgárság részéről. Ezt a meleg szeretetet, amely Kálmán Gusztáv iránt Esztergomban megnyilatkozott és hovatovább még csak fokozódott, képviselőnk minden tekintetben viszonozza és jólesőleg állapítjuk meg, hogy boldog lehet Esztergom városa, amelyhez egy államtitkár oly nagyíokú jóindulattal ragaszkodik, mint amelynek ő eddig — ahol csak tehette — mindenkor kifejezést adott. A A dorogi mandátum. Sacelláry György mandátuma ellen komoly petícióra készült a dorogi néppárt egy kis töredéke. A petíció úgy készült, mint a Luca-széke. És mivelhogy július 2-án még nem találtatott Luca napja a kalendáriumban, ennélfogva a petíció sem készült el. Egyébiránt is tamáskodunk abban, hogy a dorogi választók között akadt volna csak egy is, aki Sacelláry György elleni petícióra oda adta volna a nevét. Meg vagyunk győződve, hogy a kerület népe kivétel nélkül, de még maga Vaszary Mihály jószágkórmányzó is örül azon, hogy Sacelláry György nyerte el a mandátumot, az a Sacelláry, akinél jobbindulatu és szolgálatrakészebb követe még nem volt a dorogi kerületnek. Vaszary Mihályt személyes jóbarátság fűzi Sacelláry Györgyhöz és ő maga sajnálta volna legjobban, ha azután a meddő harc után, melyet tisztán felsőbb kényszernek engedve vett fel Sacelláry ellen, még egy olyan peticiós torturát is ki kellett volna állania, amelyben csekély 700 szavazatot kellett volna érvényteleníteni. Eltekintve attól, hogy egy ilyen monstre petíció könnyen kitölthette volna az egész öt éves ciklust, egyébként sem kecsegtetett volna a siker reményével. A Pártkérdés. A vármegyeház építési ügyéből nyilt pártkérdést csinált a megyebizottság ellenzéki frakciója. Ez ugyancsak rossz taktika volt. Mert eltekintve attól, hogy a nyertes vállalkozónál célszerűségi szempontból is igen jó helyen látjuk az építkezés munkáját — az ellenzék „trück"-je könnyebben sikerült volna, ha azt nem palám et publice hirdetik. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. A leányok meg az élet. — Levél a szerkesztőhöz. — Kedves Szerkesztő úr! Egy rettentő teher esik le a lelkemről, ha ezt a levelet sikerül megirnom úgy, ahogy a szivem diktálja. Tartozom ezzel a levéllel magamnak, de legkivált a köznek. Okuljanak szerény levelemből azok a szülők meg leányok, kik nem látnak tovább az orruknál. Mondhatom, nagyon szomorú tapasztalatok íratják velem e sorokat. Kétszeresen elfog a keserűség most, amikor a sok iskolázás — polgári felsőleány stb. — aztán zongora, francia, német tudás után azon a ponton állok, hogy férjhez visznek. Mondhatom, kétségbe vagyok esve, én, a tudós kis leány, — oly rohamosan siet felém az élet, ami felől mit se tudok! Nem akarok én szemrehányást tenni senkinek, csak a mai iskolai rendszer által teremtett visszás helyzetet érzem egész súlyában. Régi közmondás szerint nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Igy hallottam én otthon is, meg másutt is. És mégis, ime ugy találom, hogy mi, leányok, mikor a fölsőbb iskolákból kikerülünk, vajmi keveset tudunk mindabból, amit a gyakorlati élet szigorúan megkíván tőlünk. Ennek okát én abban látom, hogy iskoláink és főképen tankönyveink híjában vannak a praktikus alapnak. Mindent tanítanak, mindent, mindent tanulunk, mindent tanultam én is, csak épen azt nem, ami az életben legszükségesebb. Bemagoltuk a legtávolabbi földrésznek geográfiáját is, pontosan tudjuk, hogy Délamerika melyik falujában minő ruhát viselnek az indus nők, de sajnos nem tanultuk meg és sokan nem is tudják a helyes öltözködés egészségügyi szabályait. Megtanitották a chemia legkomplikáltabb vegyfolyamait, de — fogalmunk sincs a konyha vegytanáról. A magasabb mennyiségtan titkaiba be vagyunk avatva, de nem tudunk vásárolni a piacon és fogalmunk sincs a helyes háztartási beosztásról, sőt még egy ártatlan rántást se tudunk megkavarni, Hát ezért vagyok én kétségbe esve ! Más országokban majdnem minden helységnek van főző iskolája, melyekben a konyhaművészet titkaiba gyakorlatilag is bevezetik a felserdült leányokat, nálunk talán a fővárosban akad egy-kettő, de ezek sem lehetnek látogatottak. Ez pedig öreg hiba ! Mi leányok, mire a polgári iskolát befejezzük, már tizennégy-tizenöt esztendőben járunk, hosszú ruhát viselünk, férjhez menetelről is álmodunk, pedig talán egyszerű rántott levest se tudnánk csinálni, mert az alatt az idő alatt, mig édes anyánk oldalán eltanulhattuk volna a főzés mesterségét, az alatt az iskolában magas számtant és fizikát tanultunk. Csak most látom, hogy mit kellene csinálni azokban az iskolákban ! Oda kellene hatni, hogy leányiskoláinkban a gyakorlatra több suly fektettessék, hogy a leány a gazdasszonykodásnak legalább elemeivel megismerkedjék. De főleg oda kellene törekedni, hogy a leányiskolából hazajővén, ne gondolja, hogy a főzőkanálhoz, vagy a vasalóhoz nyúlni bűn ; hogy ez nem fér össze az iskolával, pedig sajnos, de tény, hogy a leányiskolákból kikerült leányok idegenkednek a házi teendőktől s összes otthoni működésük abból áll, hogy zongorához