Esztergom és Vidéke, 1910

1910-01-30 / 9.szám

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak : = Egész évre , .12 kor. Negyed évre . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyíltiér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : D« PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dí. Prokopp Ggula és Bpenner Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiitterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. ===== Munkásvédelem. Akinek nincs bekötve a szeme, látja sokszor, hogy a munkásság legnagyobb része szombaton este megtölti a korcsmákat és mulatóhelyeket, hogy még azon melegében elköltse keserves munkájának bérét, melyet szombaton megkapott. Látja a munkások nejeit, amint a korcsmák ajtajában állva könyörgő szavaikkal hívják haza férjeiket, figyelmeztetve őket, hogy gyermekeik éheznek, nincs betevő falatjuk. A durva káromkodások és rettenetes szitkok a munkások ajkán legtöbbször a felelet az esdeklő szavakra és sok munkás anya sirva távozik a butikok ajtajából. A keresztény szociális mozgalom már régóta gondolkozik a bérfizetések idejéről és igyekszik megvalósítani azt a gondolatot, hogy ne szombat este, hanem hétköznapon — lehetőleg kedden vagy pénteken — történjék a munkások hetibérének kifizetése, akkor a munkás nem látogatja majd a csapszékeket, nem fogja elverni egész heti keresetét pár óra alatt. Ezt az okos, életrevaló gondolalatot megvalósította egy győri gépVirrasztás. Bús magunkban, rozoga vittyillóba' Olvasgatjuk virrasztva: hány az óra ? ! Kinézünk a kormos éjszakába — Alszik minden tunyavérű, kába, Az óra mutat jövőt, uj világot, Az őserőből szitunk tüzet, lángot, Talán fölenged, talán dobban, mozdul, Sebkedt szivünk a télidÖbül, fagybul, S valaki jön, ki lelke szent tüzével, Az uj világnak uj gyümölcsöt érlel. Tuba Károly pistuka. Irta: Szécsi Ferenc. A villamos vasúti kocsi a Városliget felé robogott. Jobboldali szomszédom, egy nagyon kövér asszonyság, fekete viaszkosvászontáskát tartott a kezében. A táskából egy kis kutyának a feje kandikált elő. A derék nő erélyesen szorított engem a baloldali szomszédomhoz, az apró eb pedig minduntalan a kezem után kapkodott. Bal szomszédom, egy fogyatékos ruházatú gyár, mely 2500 munkást foglalkoztat s mint a példa mutatja, kitűnő eredménnyel. Bizonyos az, hogy a szombat esti fizetés után a munkás útja legtöbbször nem haza a családjához, hanem a csapszékbe vezetett. Szombat este, sőt egész vasárnap csenevészedett a munkás a korcsmák borgőzös és pipafüstös helyiségeiben, tönkretette testét lelkét s családját is sokszor a nyomornak dobta áldozatul. Tönkretette a testét, hisz a pálinka, mint a lángfolyó marta össze a torkát és tette tönkre testi egészségét. Az alkohol sorvasztotta azt az erőt, melyet a munkában kellett volna kifejteni a munkásnak. A mulatozó munkás tagjai elernyednek, szorgalma lanyhul sálig pár év leforgása alatt dologkerülő korcsma töltelék lesz belőle. Tönkretette a lelkét; a korcsmában részegeskedő munkás elégedetlenkedett, szivében fészket rakott a gyűlölet munkaadója iránt. Az erős kifakadások és átkozódások csakhamar vágtatva rohantak ki száján, leszólja a vallást s felhangzik ajkán a forradalom éneke. Lassankint átalakul, kerüli a templomot, látogatja a korcsmát s rövid idő alatt polgártárs, gyanús tartalmú csomagot tartott a térdein. Ennek a csomagnak tartalmát, a felém csapó illat után Ítélve, érett sajtnak és hagymás kolbásznak véleményeztem. Vegyes érzelmekkel hozzám szól a kocsiban. Velem egy sorban egy fitosorrú felsőbb leányka mosolyogva olvasgatott egy könyvben, melynek a címlapját gondosan rejtegette. Arrébb egy keleties arcú hordár ült, madárkalitkával, kávédarálóval és tollaspárnával térdein. Mellette egy kis honvédhadnagy felváltva gyönyörködött a kardjában még lakkcipőiben és időnkint a pisze kisasszoy olvasmányába kacsintgatott. A sarokban egy öreg úr szundikált, pápaszeme az orra hegyére csúszott, észre is lehetett venni a szegény öreg savanyu ábrázatán, hogy nem lát álmában. • Szemben két fiatal apáca ült, szerényen lesütött szemekkel. Mellettük egy huncutarcu kis diák, aki édes fagyökeret rágicsált, egy pörgekalapos egyéniség, aki egy krajcáros újság mindennapos szenzációin szemmelláthatóan szörnyűködött és egy elegáns kis úriasszony, akinek a kocsikeréknagyságu kalapján óriási kék rózsák, lilaszinű cseresznyék és zöld kacsák bólintgattak-és aki ibolyaillatu csipke kendőjét prrocskája alá szorítva, haragos tekinteteket • vetett elégedetlen, vallást és hazát tagadó forradalmár, szociáldemokrata lesz belőle. A munkás családja a nyomor tanyája lesz, hol az éhség sir ki a szemekből s a szegény munkásaszszony sokszor az utolsó darab ruháját viszi a zálogba, hogy legalább kenyeret vegyen éhező gyermekeinek. Ez az átka a szombat estéli bérfizetésnek. Az a munkás nemcsak szombat este, de sokszor egész vasárnapon keresztül a csapszékben ül, nem csoda, hogy hétfőn nem izlik neki a munka, nem megy el a gyárba, vagy a műhelybe hanem, „blaumontágot" tart. A szombat napi fizetés megszüntetése üdvös eredményeket hozott eddig mindenütt. A munkások kedd, vagy péntek estén megkapták fizetésüket s azt mind haza vitték, mert másnap dolgozni kellett s a hazavitt bérből a munkás felesége bevásárolt holmit, ami a család fentartására szükséges. A munkaadók helyesen tennék, ha megvalósítanák a kedden való bérfizetést. Semmit sem kockáztatnak, hisz a munkakönyv birtokukba van, de sokat nyernek, mert józan, becsületes, az ártatlan újságolvasóra, akit ugylátszott sajt és kolbászcsempésszéssel gyanúsított. Ennek a társaságnak a szórakoztatásáról a vasút három aranyossipkás ellenőre gondoskodott. Ezek az urak ugyanis ötpercnyi időközökben egymás után érdeklődtek a jegyeink iránt és felváltva szidták a kalauzt. A Rákóczi ut végén uj utasok szálltak fel a kocsiba. Előbb egy hamisképű öreg dada, akinek dúsan hímzett hófehér atlaszköpeny volt a vállára, borítva. A köpenyeg fodrai közül rózsaszínű babaarc bámészkodott ki a külvilágba. A dada után a németcsászár bajuszú kalauz, kacér és kézzelfogható előzékenységgel egy bájos, szőke uriasszonyt segített fel a peronra. A jövevények az apácák mellé telepedtek, akik még mindig lesütött szemekkel néztek szerteszét. A csecsemő lányos arcú kis mamája elpirult, mikor észrevette, hogy a benszülött utasok tekintete érdeklő, kiváncsi kedvteléssel pihen rajta. Halk, elfogult hangon kért jegyet. Finom, előkelő lényén meglátszott, hogy kínosan hat rá a kéretlen közfigyelem. Ibolyaszínű szemei csak akkor ragyogtak fel, mikor mosolygó gyönyörűséggel nézett kicsi gyermekére, aki ijedten jártatta végig kerekre nyitott nagy, fekete, szemeit az utasokon. szorgalmas munkást kapnak, kinek kezében igazán ég a munka. Ahol rágalmaznak . . . Egy francia színdarabnak ez a címe: Ahol unatkoznak. Most nem színdarabról írunk, de erről a mi szép országunkról, ami magyar társadalmunkról, melynek azonban a francia példa után joggal adhatjuk ezt a cimet: Ahol rágalmaznak. Mert hisz azt mindenki tudja, hogy a rágalom mily fontos tényezője volt az utóbbi évtized közéletének, hogy talán egy országban sem dühöngött annyira a gyanúsítás és rágalmazás rendszere, mint nálunk, lovagias magyaroknál. Itt ebben a szép országban még olyan éretlen a közvélemény, hogy gyanúsítással, rágalmazással könynyen el lehet kápráztatni a szemet. Meggyanúsítanak itt mindenkit s ha az egyéni tisztességbe nem lehet belekapaszkodni, ott van a mi,saját külön zseniális találmányunk: a közéleti, a politikai tisztesség fogalma, mely aztán igazi melegágya a sárdobálásnak. Ez a fogalom módot és lehetőséget nyújt arra, hogy valakiről ki lehet jelenteni, hogy egyénileg igen korrekt, tisztességes úriember s ugyanakkor le lehet rántani a sárga földig a politikai és közéleti tisztességét. A testes hölgy mutató ujjával kedveskedve szurkált a baba felé. Aztán hozzám fordult: — Szép gyerek. Nekem is van már ilyen unokám. Elismerően ' bólintottam. A leleplezett nagyanya pedig a dadát kérdezte: — Ugy-e leány? Az öreg dada megvetéssel nézett v gig a kövér asszonyságon és sértődötten felelt: — Soh'se lány ez. Fiú. Majd a szép mama felé fordulva hangos mérgelődéssel egészítette ki: — Hallotta a nagysága? Lánynak nézték a Pistukát. No csak az kéne! A röstelkedő kis mama alig birta lecsondesiteni a felháborodott matrónát. Ezalatt a hadnagy azon erőlködött, hogy előrántsa a kézelőit és monoklit szorítson a szemébe. Az újságolvasó félretette a nyomtatásban füllentő közvéleményt és ő is kacérkodni próbált a szemrevaló uj útitárssal. Sőt az az egyén is, aki a lehangoló illatokat terjesztette, barátságosan mosolygott a kis gyermekre, hogy a bájos mama figyelmét magára vonja. Csak a sunyi kis diák találta szükségesnek, hogy alattomban csúnya arcfintorgatással ijesszen rá a Pistukára. Pistuka rémülettel meresztette szemeit a haszontalan nebulóra, aztán hirtelen leeresztette a szájacskája sarkait és ha-