Esztergom és Vidéke, 1910
1910-06-19 / 49.szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: Egész évre . . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fi 11. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Nyilt válasz az „Esztergomi Lapok "-nak. Legutóbbi számában Kálmán Gusztáv államtitkár Őméltósága, képviselőnkhöz több választó nevében nyilt levelet intézett. Erre a levélre országgyűlési képviselőnk nevében mi válaszolunk. Mindenekelőtt . megjegyezzük, hogy a nyilt levélre s az abban kifejezett ama kérelemre, hogy Kálmán Gusztáv Esztergom mandátumát tartsa meg, egyáltalában nem volt szükség. Igen tisztelt laptársunk bizonyára ép olyan jól tudja, mint mi, hogy a többes mandátumok sorsa felett, nem a képviselői megbizó levelek birtokosai, hanem a választásokat intéző országos bizottság tagjai döntenek. Ugyancsak tudhatná azt is t. laptársunk, — mert hiszen ezt a saját hasábjain is akárhányszor hangoztatta és regisztrálta, — hogy Kálmán Gusztáv a legnagyobb szeretettel és jóindulattal ragaszkodik Esztergom mandátumához és számos alkalommal szóban is, írásban is kifejezésre juttatta, hogy ő lesz a legboldogabb, ha Esztergom mandátumát megtarthatja. Ezeknek tudatában bizony kár volt az „Esztergomi Lapok"-nak a politikai és közéleti tisztességre apellálva és a társadalmi béke feldúlt állapotának maradandóságával fenyegetőzve Kálmán Gusztávtól azt követelni, hogy tartsa meg az esztergomi mandátumot. A nyilt levelet nem Kálmán Gusztávra, hanem a választásokat intéző orsz. bizottság címére kellett volna adresszálni, mert e részben is megnyugtathatjuk az „Esztergomi Lapok "-at, hogy ennél a bizottságnál maga az államtitkár, Meszleny Pál főispán és az esztergomi pártvezetőség legnyomatékosabb tagjai szavuk hatalmával és befolyásuk egész súlyával állandóan azon dolgoznak, hogy Kálmán Gusztáv Esztergomé maradjon. Mi még mindig reméljük és erősen bizunk abban, hogy ennek a munkának sikere lesz. De az esetre, hogy ha nem koronázná siker azon buzgó férfiak működését, akik ezidőszerint Kálmán Gusztáv megtartása érdekében dolgoznak, akkor sincs okunk a kétségbeesésre. A kormánykörök jóindulata most már velünk van és azt egy esetleges ujabb józan választással továbbra is biztosithatjuk Esztergom számára. Az államtitkár úr Őméltóságának ajtaja is mindenkor nyitva fog állani minden esztergomi kivánság előtt és bírjuk igéretét, hogy városunknak tett ígéreteit minden körülmények között meg fogja tartani. T. laptársunk nem lehet olyan naiv, hogy ne tudná azt, hogy egy mandátum megtartása, vagy meg nem tartása egy államtitkárt Ígéretei beváltásában nem akadályozhat. Kálmán Gusztáv kezébe nem a képviselői mandátum adja a hatalmat, hanem* az államtitkárság. Az államtitkár gondoskodása pedig nem csak az általa véletlenül képviselt kerületre, hanem az egész országra kiterjed. Igy tehát semmi sem gátolhatja meg őt abban, hogy Esztergomnak, amely őt nagy küzdelemmel kivívott gyönyörű többséggel képviselővé választatotta és tiszteletének, szeretetének, ragaszkodásának oly sok fényes tanújelét adta, továbbra is jóbarátja ne maradhasson. E részben teljesen nyugodt lehet Esz„ESZTERGOM és ÍÍIDÉKE" TARCMA. A tűzvész. — Az orosz népéletből. — Irta : Tolsztoj. Az orosz parasztok aratás idején mind kivonulnak feleségeikkel mezei munkára s otthon csak az öregek és kis gyermekek maradnak. Egyik házacskában csak az öreg nagyanya maradt otthon három kis unokájával. Az öreg asszony kemencébe gyújtott, azután lefeküdt kissé pihenni. De alig kezdett szundikálni, egy sereg légy lepte el arcát s hogy ezektől megszabaduljon, kendővel takarta le"magát. Az unokák egyike, a hároméves kis Massa kinyitotta a kemence ajtaját, kihúzott abból egy csomó üszköt, melyet falapátra kaparva, kisietett a pitvarba. Ott gabonakévék voltak felhalmozva, melyeket a parasztok később akartak a padlásra vinni. Massa egyenesen a kévékhez tartott s a kezében levő lapátról az üszköt nagy lelkinyugalommal szórta azokra. Azután fújni, szítani kezdte a tüzet, teljes erejével. A lángok hirtelen magasra csaptak, belekapva minden közelben levő éghető anyagba és a kis Massa örömrivalgással tapsolt és táncolt a tűz körül. Gyorsan visszasietett a szobába és másféléves kis fivérét, Kiruchkát, karjánál fogva vonszolta ki a pitvarba. A kis kölyök még alig birt járni és csak nagy nehezen mászott Massa után, ki kezeivel tapsolva, mondta: — Nézd, nézd, Kiruchka, mily gyönyörű tűzijátékot gy ujtottam 1 A kévékből már magasra csapott a sistergő veres láng ... Midőn a pitvar mindjobban megtelt fojtó füsttel, Massa megijedt és ordítva rohant be a szobába. A kis Kiruchka a küszöbön elesett, erősen megütötte magát és keservesen sirt. Ekkor Massa behúzta őt a szobába s mindketten félve bújtak a padka alá. A nagyanya azonban mit sem tudott mindenről, mélyen aludt. Vanja, a három testvér leglegidősebbike, épen az utcán volt, midőn meglátta a házból kitóduló füstfelhőt. Odaszaladt, s keresztülhatülhatolva a tűz és fullasztó füsttel teli pitvaron, a szobába rontott és nagyanyját felébresztette vészkiáltásával. De az, az álom és ijedtségtől elkábulva, egészen megfeledkezett a gyermekekről, midőn kirohant az utcára, hol jajveszékelve szaladgált házról-házra és segítségért kiabált. A padka alatt Massa egészen csendes volt, de a kis fiu még mindig nagyon fájlalta megütött orrát és hangosan ordított. Vanja meghallotta a sirást, a padka alá tekintett és megpillantva Massát, odakiáltott: — Gyorsan, gyorsan kifelé, itt elégtek! A pitvarajtóhoz siettek, de lehetetlen volt a tűztengeren és fojtó füstön keresztülhatolniuk. Vanja felrántotta az ablakot és megparancsolta Massának, hogy ugorjék ki. Mikor az szerencsésen kint volt, megkapta kis fivérét s vele együtt akart kiugrani, de a gyermek nehéz volt és ellentállt. Sirt, kiabált és Vanját ellökte magától, ki kétszer is elesett, mielőtt sikerült neki a gyermekkel együtt elérni az ablakot. A ház bejárata lángokban állt. Vanja a gyermek fejét keresztül dugta az ablakon és szépen leakarta ereszteni, de a kis Kiruchka iszonyú félelmében belecsimpaszkodott az ablak párkányába és nem akarta azt elereszteni. De Vanja kétségbeesett félelmében rekedten kiáltott oda Massának: — Huzd ki a fejét az ablakon keresztül! A mentés Isten kegyelméből és a derék Vanja lélekjelenléte s testvéri szeretete által szerencsésen sikerült. Midőn a nagyanya emberekkel és segítséggel visszatért, az egész ház már óriási lánggal égett, de a gyermekek biztonságban voltak.