Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-19 / 40.szám

Esztergom pünkösdje. Esztergom városa örömünnepet ült pünkösd hétfőjén, mert körébe tisztelhette nagynevű jelöltjét, úgyis mint az államhatalom egyik képviselőjét, kisóczi és szentandrási Kálmán Gusztáv államtitkár úr Őméltóságát. Valamint a pünkösdi tüzes nyelvek, az isteni galamb alakjában megjelent Szentlélek felvilágosította, bátorsággal, élő hittel töltötte el az apostolokat, hogy tanitásaikat, hitüket megvallván, hirdessék az egész világon az ő eljövendő országát, úgy mi is az égő szeretetnek a pünkösdi piros rózsákkal szimbolizált ez ünnepén úgy éreztük, hogy a múltkori felvilágosító szavai után a hitben és reménységben még jobban megerősödtünk és mint az igaz Igét hirdető Názárethi-halászok nem törődve megcsúfoltatással, kicsinyléss€l bizva-biztak küldetésük isteni voltában, úgy minket sem fog eltántorítani, félrevezetni ezen hitünktől, reménységünktől a hamis próféták, az előre állított bálványok beszéde, a fanatizált tömegek kislelkűsége, e jobb sorsra érdemes város vezetőinek nemtörődömsége, hanem bizva ügyünk és nagynevű jelöltünk igazságában, hisszük, hogy e városnak józan és kijózanodott polgársága diadalra fogja vinni azt a zászlót, amelyre Esztergom város- jövő boldogulásának nem jelszava, hanem alapos és biztos reménysége van felirva. A hétfői örömnapról a következő tudósításunk számol be: Kisóci és szentandrási Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár úr Őméltósága pünkösd hétfőn érkezett meg a budapesti gyorsvonathoz csatolt szalonkocsiban a Párkány-nánai állomáson. Az államtitkárral együtt körünkbe érkezett Kálmán Gusztávné Őméltósága, valamint Sári és Pali gyermekeik. A képviselőjelölt fogadására hosszú kocsisorban vonult ki a munkapárt vezetősége és vezéremberei. Az államtitkárt és családját a kiszállásnál dr. Janits Imre pártelnök üdvözölte néhány szíves szóval, majd Tátus János üdvözlő szavai után Janits Irénke úrleány hatalmas visixtusi templom menyezetének renoválásával volna megbízva. Kölcsönné összeszedte köhögési tudományának tárházát: Félsiker: a hírlapíró csak egyik szemét vetette reá. Maga elé emelte az újság apróhirdetésekkel telt oldalát. Ez hatott. A következő pillanatban a papir már a fiatal ember kezében volt. — Nagysádnak van szamárköhögése ? Az asszony elpirult. Nem, a kutyuskám hült meg és az köhögött, i — Ah kutyája is van? — Igen, de most a szobába küldtem aludni. A férjem . . . — Az is a másik szobában van ? Ebből a kérdésből észrevehette Ádám felesége, hogy a kérdező tisztában van azzal, hogy az a másik szoba csak a holdban létezik. — ... a férjem nincs itthon, de nagyon sajnálja, hogy önnel nem beszélhetett. — Hogyan ő ismer engem ? — Igen, ugy látásból. Azt szokta mondani, hogy milyen jól tudna zongorázni, ha olyan hosszú haja volna, mint magának ! — Kedves ember lehet! ? — Csakhogy ebből bajos megélni. Az újságírónak tetszett a felelet. Bizonyos volt benne, hogy ismét olyan asszonnyal áll szemben, kinél igen gyakran beáll az a pillanat, mikor szivesebben foglalkozik bárkivel, mint a rágcsokrot nyújtott át az államtitkárné Őméltóságának. Ezután a menet az államtitkárral és családjával bevonult a városba. A vendégek dr. Janits Imre pártelnök vendégszerető házába szálltak, majd röviddel ezután az államtitkár családjával a bazilikába hajtatott, hogy a pünkösdi fényes istentiszteleten résztvegyen. Az államtitkár családja megtekintette azután a főszékesegyház nevezetességeit, mig a képviselőjelölt dr. Janits Imre társaságában látogatásokat tett néhány főpapnál és a munkapárt vezetőinél. Bankett. Déli 1 órakor az államtitkár részt vett a „Magyar Király"-ban, az ő tiszteletére rendezett szűkebb körű banketten, ahol úgy őt, mint a szintén megjelent Meszlény Pál főispánt és dr. Perényi Kálmán alispánt meleg és lelkes ovációkkal fogadták. Jól esett hallanunk ő méltóságának igaz magyar hazaszeretettől és városunk iránt mindenkor megnyilvánuló ragaszkodásától áthatott beszédét. Ugy jöttem ide — úgymond — mint haza. Es elhoztam azokat, akiket legjobban szeretek, hogy — ha Isten is ugy akarja — hű fia leszek ennek a városnak. Bejártam az országot és jól esőleg mondhatom, hogy kitűzött zászlónk mindenütt diadalmaskodni fog. A haza veszélyben van, itt a 12-ik órája annak, hogy cselekednünk kell. Azon derék férfiakkal együtt, akik nem törődve az előítéletekkel felvették a harcot a nemzet leálcázott bálványaival szemben, én is ott harcolok az elsők között és küzdeni fogok addig, amíg a kitűzött zászló diadalra nem jut és ha elbuknánk ebben az igazságos küzdelemben, nem fogunk csüggedni, sőt újult és kétszeres erővel ragadunk fegyvert ennek a becsületes magyar nemzetnek a megrontói ellen. Szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés követte Kálmán Gusztávnak meggyőző szavait. A tósztok sorát dr. Janits Imre pártelnök nyitotta meg. Magvas és tartalmas politikai beszéde végén az államtitkárt és családját éltette. Utána a főispán szintén a képviselőjelöltre, Kálmán Gusztáv a választókra, Pór Antal kanonok, diszelnök, az esztergomi választó polgárságra, dr. Hulényi Győző Pór Antalra, dr. Weisz Sándor a főispánra és Dóczy Ferencre, Adorján János társelnök a munkapárt jövő győzelmére, dr. Áldori Viktor dr. férjével. Nem azért talán mert a férj egyénisége nem tudja eléggé magához kötni, de mert az, mint családfentartó nem képes annyi jólétet, kényelmet feleségének biztosítani, amennyit az megkíván. Erős ostrom alá fogta az asszonyt. Hosszú párbeszédekbe bocsájtkozott vele, sőt azt is szívesen elhallgatta, mikor a menyecske — hasonlattal akarván előállni — legéktelenebb ellentétekbe keveredett. Mosoly nélkül fogadja ama megjegyzését, hogy ha az újságot kezébe veszi először a párté cédulákat, meg a házassági híreket szokta elolvasni és nem ütközött meg azon sem, mikor Kölcsönné apodiktikusan kijelentette, hogy a legnagyobb tragika a világon Duse — Elemér. Álló hétig csaknem elválhatatlanul volt a toll, meg a seprő, ahogy röviden a zsurnalisztát és a fiatal asszonykát nevezhetném. Rendkívül meg voltak egymással elégedve, mert előbbi igen pontosan teljesítette hirszolgáló kötelességeit, utóbbi pedig különös jóindulattal fogadta azokat. A bizalmas egyetértést a galambosi választás napja zavarta meg, mikor Kölcsönnének véletlenül eszébe jutott, hogy — férje is van. Talán sohase lepték el iránta oly barátságos érzelmek mint e napon. Előtte lebegett egy szelid arcú, jóképű és hosszú bajuszos bácsi, aki — mig ő édes semmitevéssel tölti napjait — kora reggeltől késő estig futkos, kiabál, valami kicsinyke falu Janits Imrére és Hulényi Győzőre, dr. Perényi Kálmán Meszlényi Pálra, Dóczy Ferenc a békére, munkára és a kölcsönös megértésre üritette poharát. Kedves epizódja volt a bankettnek, mikor lapunk h. szerkesztője harsány hangon jelentette, hogy az államtitkárné Őméltósága, az alispánné és a pártelnökné Őnagysága, valamint Kálmán Sárika és Janits Irénke úrleányok részt óhajtanak venni a banketten. Erre már fel is tárult az ajtó és a kedves vendégek a résztvevők tomboló lelkesedése közepette beléptek a terembe. Dr. Hulényi Győző nyomban megragadta az alkalmat és rendkívül szellemes felköszöntőt mondott a hölgyekre. Soha nagyobb és szinte az extázisba menő lelkesedést nem láttunk a választás alatt, mint midőn meglepetésszerűen szólásra emelkedett az államtitkárné Őméltósága. Néhány rövid, kedves szóval ajánlotta férjét, az államtitkár úr Ő méltóságát a választók szeretetébe. Az ezt követő lelkesedés hatása alatt a jelenlevők elénekelték a Himnuszt. Ezután még néhány tószt következett u. m. Bártfay Géza, dr. Weisz Sándor stb. pohárköszöntője. Délután. A bankett befejeztével a pártvezetőség az államtitkárral együtt kocsira ült és Szentgyörgymezőre hajtatott. A menet özv. Reusz Józsefné úrnő házánál állapodott meg, ahol lelkes és kedves fogadtatást készítettek elő szeretett képviselőjelöltünk számára. A kapuban Reusz Ferenc üdvözölte az áltitkárt, utána pedig Reusz Ferencné úrnő hatalmas virágcsokorral kedveskedett a magas vendégnek. Rövid ott időzés után özv. Oltósy Ferencné gyártelepét látogatták meg, ahol ifj. Oltósy Ferenc és édes anyja fogadták az államtitkárt. Az államtitkár ezután a választókat kereste fel, akik Erős Márton és Bárót Ferenc házánál tömörültek. Szeretett képviselőjelöltünket mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadták, virágcsokrokkal halmozták el, ő pedig mindenütt lelkes és meggyőző szavakkal buzdította a küzdelemre. A szenttamási választópolgárokat látogatta meg azután az államtitkár a Varga-féle vendéglőben, majd a „Magyar Király"ba hajtatott, ahol a belvárosi földműves választók lelkesedése fogadta őt. sáros utcáin. Szeretett volna segíteni neki, oldala mellett lenni és verbuválni a szavazókat, buzdítani a korteseket . . . Később gömbölyű kupolateremben látta férjét, amint éles gesztusokkal kisért gyönyörű szűzbeszéde után, nem győzi fogadni az üdvözlők tömkelegét . . . Jól eső borzongás futott rajta keresztül és valódi nagyságos asszony eleganciájával elmélázva tekintett ki a zöldes ablakon. Amint távirattal jelezte, Ádám az esti vonattal tényleg haza jött. Olyan állapotban volt, mint az oroszlán, amely szégyenkezve húzza be farkát, mert ugrást tévesztett. A sok csalfa ábránd: a konyhapénz, a szobacicus, az utcai lakás mind semmivé lett . . . Ha most még felesége haragja is reá zúdul ? . . . Lábujhegyen osont a szobába. Az asszony ott ült az ablaknál és rózsás ujjaival tompa dobszót utánozta a poros üvegtáblán. Ádám félve köszöntölte: — Itt vagyok kis szivem, be rég nem láttuk egymást! Kölcsönné a férje komor ábrázatára nézett. — Te is elbuktál ? Ádám nem válaszolt, csak szomorúan bólingatta fejét. •Az asszony pedig lassan hozzávánszorgott, melankolikusan karjaiba dült és fátyolozott bűnbártással sóhajtotta : — Legalább most már ketten vagyunk!