Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-19 / 40.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: . 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Egész évre Fél évre . Vasárnaptól—csütörtökig. Egy betű. Soha senki jobban nem jellemezte a mai helyzetet mint Kálmán Gusztáv a pünkösd hétfői banketten. Egy találós kérdéssel oldotta meg azt a nagy problémát, hogy mi a külömbség Esztergomban a Kossuth-párt és a mun­kapárt között. Az államtitkár rendkívül szellemesen intézte el a kérdést mondván, hogy a munkapárt az Deák párt a Kos­suth-párt ellenben diák-^kxi. Az ellenzéknek is el kell ismernie, hogy az államtitkár mégis csak külömb ember még a humor terén is, mint Kos­suth Ferenc, aki az ismerős mungó és majom meghatározással kedveskedett az esztergomiaknak. A Köbölkút 5 perc. Egy komor, fekete, szinte gyászba bo­rult automobil járja most be a köbölkuti kerületet. Az automobilban a nagy céllövő és sportsmann Szemere Miklós ül. Minden községre épen 5 percet szán. Ez az öt perc Szemere szerint feltét­lenül elegendő arra, hogy a jó túlsó járá­siakat meggyőzze a maga ismeretlen el­veiről. Szemere állítólag 67-es illetőleg pedig Kossuth párti, végeredményben pedig föld­művelési párti. Ezt az uj pártot Szemere Miklós al­kotta meg kizárólag Köbölkút számára. Hogy mi ez a földmivelő-párt, azt Szemere nem szóval, hanem írásban ma­gyarázza és e célra külön választási újsá­got küld minden választó polgárnak. Ebben az elegánsan fényezett papiron kiállított képes lapban 30 oldalon Írásban és képben fejti ki, hogy mi az a földmi­velő-párt. A földmivelő-párt elsősorban és főleg a gyáripar ellen küzd, mondván, hogy a gyáraknak sem adómentességet, sem pedig semmiféle állami kedvezményt adni nem szabad. Ezzel a bölcsességei feltétlenül meg­fogja hódítani a kerületet Szemere Mik­lós még pedig községenként 5 perc alatt. Vederemo. A Similis simili . . . Furcsa de egyre érthetőbb tünetek teszik szinte kétségtelenné, hogy dr. Fehér Gyula pártjának épen annyi köze van a 48-hoz, mint a néppárti 67-hez. A Fehér-pártot a helybeli néppárti sajtó támogatja, a dorogi néppárti jelölt mellett pedig a helybeli Fehér-párt leg­buzgóbb vezérembere Prikkel bencés ta­nár kortoskedik. Prikkel Marián ép oly meggyőző erő­vel támogatta pünkösd hétfőjén Pilisma­róton Vaszary Mihályt, mint amilyen hév­vel küzd az esztergomi Fehér-párti lobogó mellett. A dorogi néppártnak tehát ugyanaz a sajtó és ugyanaz a vezérembere mint a helybeli Fehér-pártnak. Most már kézen fekszik az az igaz­ság, hogy az esztergomi függetlenségi ál­arc néppárti elveket takar. Mert hát igaz az a latin közmondás, amit cikkünk élére teszünk, hogy similis simili . . . „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRŰ&JA. A galambosi követjelölt. Irta: Lord. Az a mindennapos história esett meg Köl­csön Ádámmal, amiért nem kell a világ végére menni, hogy párjára leljünk. Feleségül vett egy leányt, akinek az apja tízezer pengő forintot igért, de csak ezret adott s abból is a kelengyét meg a bútort vásárolták'össze. , Nem is bánta ezt Ádám bátyánk, mert sze­rette a feleségét és egyetlen szál ruhával is ma­gához vette vó'n, ha nem arra a tízezer forintocs­kára alapította volna a jövőjét, amelyet nem ka­pott meg. Valami találmányt forgatott a fejében, 4 mely­nek segítségével a villamos (ha megáll ?) nem gá­zolja el az öngyilkosjelöltet. Ehez kellett volna a felesége hozománya. Házasságáig ellátták valahogyan kölcsönök­kel a jótékony hitelszövetkezetek, de házassága után — mikor már nem volt képes a régi köl­csönöket ujakkal fedezni — minden hitele ki­merült. Ádám önérzetes ember volt és világért se tett emiatt párjának szemrehányást; magát okolta, hogy miért foglalkozik olyan találmánnyal, ami­hez pénz kell! Jó szerencse, hogy ekkor került olyan helyzetbe az ország, mikor honatyákra lett szüksége: Ádám egyet gondolt és felcsapott kép­viselőnek. Galamboson vala neki két nagybátyja, meg egynéhány ismerőse, akik készséggel vállal­ták az ajánló férfiak fontos szerepét. Innen-onnan összekaparintottak egy-egy há­romszínű lobogót és Kölcsönbe (csaknem kis k-val irtam) vetett bizalommal mázolták rá a galambosi követjelölt ingerlékeny nevét. Ádám boldog volt és már e! sem tudott válni attól a gondolattól, hogy hires, nevezetes Galambos városát ő fogja a t. Házban képviselni. Az ottani takarékpénztár kezes nélkül folyó­sított neki 100 koronát, amelynél kellemesebb meglepetés igazán nem érhette a jelöltet. Öröm­mel mutogatta a rengeteg pénzt bizalmi emberei­nek és szentül meg volt győződve, hogy most már ki sem tudja Galambos megbízó levelétől megfosztani. Az újjászületés perspektívája rajzolódott sze­mei elé; repeső szívvel gondolt kis feleségére, á kinek már lesz konyhapénze és aki nem fog többé a fűszeresnek, meg a tejesnek adós maradni. Maga előtt látott egy utcai lakást, ahol csinos szobaci­cus ugrál fa szabályosan kirakott parketen és ahonnan csábító pástétom szaga árad szerte min­denfelé. Otthon ezalatt Ádám felesége epedve várta, míg férje víziói realizálódnak; miután azonban a galambosi választás napja csak a következő hétre volt kitűzve, olyan forrást keresett, ahonnan leg­gyorsabban és legmegbízhatóbban értesül a dol­gok minden mozzanatáról és eredményéről. Úgy gondolkodott, hogy legokosabb lesz, ha e célból megismerkedik azzal a nyirott bajszú, hosszú hajú újságiróval, aki a szomszédban lakik és aki mindenkor igen szives pillantásokkal fo­gadta. Tudta, hogy igy estefelé szokott hazatérni. Kikönyökölt az ablakára és leste a vágott bajszú zsurnalisztát. Jó csomó újságpapírral tele rakta a széles párkányt és olvasást színlelve, lopva tekin­tett a homályos távolba. Szinte váratlanul toppant eléje a borzas hajú szomszéd. Fütyörészve nyomta a kulcsot ajtajába és anélkül, hogy észrevette volna a derékig kikö­nyöklő menyecskét, saját énjével elfoglalva vonult szobájába. Bántotta ez a hirt szomjazó fiatal asszonyt. Sokat jelentő köhécseléssel fordult az élő hirlap felé és kecses mozdulattal dobta le a párkányon szerte halmozott újságpapírt. A pattanásra csakugyan figyelmes lett a fiatal ember. Kibandukolt az udvarra és cigarettet füstölve bámult az égboltra, mintha legalább is a

Next

/
Oldalképek
Tartalom