Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-15 / 39.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő : Dr. Dénes Aladár. Csütörtöktől- vasárnapig. Kossuth és Esztergom. Kossuth Ferenc ellátogatott hozzánk, Esztergomba azért, hogy párthivének voksokat szerezzen. Sikerült-e vagy nem ? nem vitatjuk. Hanem arról mégis meg kell emlékeznünk, hogy kortesfelszóllalása jobban illett volna Komáromba, avagy Érsekújvárba, ahol az ő általa megkezdett s tegnapelőtt a. forgalomnak nagy pompával átadott vasutat, mely a Bruck—Királyhida Budapest keleti fővonalat a Budapest nyugoti—Marcheggi vonallal egybekapcsolva, a Galánta—Zsolnai, majd ezzel kapcsolatban a berlini fővonallal s igy a hamburgi világforgalom hálózatával is közelebbi öszszeköttetést létesítve, e városokat kivált Komáromot ezáltal hatalmas vasúti gócponttá avatta Kossuth Ferenc vasúti politikája, melyre ő mindig önelégülten és büszkén tekinthet vissza. Hát minekünk esztergomiaknak talán kevés közünk lehetne a fent hivatkozott, több mint 12.000,000 K-nyi költséggel előállított vasútépítéshez, ha ugyanazon vasút élőbbről nem a mi számunkra lett volna Kossuth kereskedelmi kormányzata elején megígérve. Erről volt országgyűlési képviselőnk : Kmety Károly tanúskodhatnék leginkább; sőt akkoron megjelent helyi lapjaink is tuláradozva ömlengtek Kossuthnak dicséneket, hogy uj dunai áthidalással a vasutak összeköttetését nálunk létesítik, vagyis Esztergom óriási lépéssel bekapcsolódik ezáltal Berlinig, sőt a továbbterjedő forgalomba. Vájjon igy történt-e? Feleljen rá Kossuth! Még egy incidens is ami közvetlen vasúti érdekünket megtépázta az, hogy emlékeznek reá talán sokan, miként Kossuth a bécsiek kedvét túlhajtottan keresve, Pozsonyt—Bécs (Wien) előretolt külvárosává kívánta avatni: e két város között építeni tervezett villamos üzem behozatala által. A magyar képviselőház teljes hozzájárulását Kmety Károly szenvedelmes parlamenti felszólalása akadályozta meg egyelőre, illetve a terv kivitele csak késedelmet nyert Kossuthék részéről; de mert Kmety Károly ilyen nem várt tónusban mert föllépni és cselekedni Kossuth terve ellen, mert hát^ Kmety a magyar érdeket féltvén a bécsiek németesítő politikájától, ezért állt sarkára, melynek azon Kossuth által tett nyilatkozat lőn a következménye, aminek Esztergom itta meg a levét oly formában, hogy a neki igért vasutat ép Kmety okvetetlenkedése miatt nem kapta meg, hanem az esztergomiak rovására Komárom nyerte el a pálmát. Miután Kossuth jóvoltából Esztergom a világforgalmi körzetből kiesett s igy a kereskedelmi és ipar világ is, nemkülönben a földmivesek egyes ágazata is a világforgalmi előnyöktől megfosztatott ; legkevésbbé sem lettünk hálásak Kossuth vasúti politikája iránt, miért is, miután nekünk a mondott értelemben igen sokat ártott; sokkal okosabban tette volna Kossuth Ferenc, ha nálunk érdemtelenül lezajlott ünnepeltetését a neki örökre lekötelezett és hálára utalt Komárom városába helyeztette volna át. A Politikai don Quijottek. Csak a vak nem látja, hogy a helybeli ellenzék a legképtelenebb szélmalomharcot vívja a mostani választási kampány alatt. Mert mi lehet az egyetlen célja a 48-as párt választási küzdelmének? Semmi egyébb, mint az, hogy a kormánypárti ellenjelöltet kibuktassa s igy a kormány egy szavazattal erőtlenebbül kerüljön be a parlamentbe. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Ördög az eklézsián. — Irta : Pakots József. — Vereska Mihálynak, a felsővidéki öreg tiszteletesnek családja kivonult a vonathoz. A Vereska lányok, Tini, Biri és Johanka a legújabb ruhájukat vették fel; a Vereska fiúk, Timót, a legátus, Péter, a gazdász és János a kölyök szintén ünneplőben ágáltak. Az öregek, Vereska Mihály és a felesége a régi zöldesfényű ruhájukban várták a vonatot. Ez a ruha, harminc év ótá hirdette a tisztes házaspár ünnepnapját. A pesti vonat késett. Valahol útközben a hegyet vájták talján munkások s egy hatalmas szikladarab éppen a sínekre esett. Amig a sziklát az úttestről eltávolították, a vonatnak várnia kellett. Gribócba tehát egy órával később érkezett a vendég. Ez az óra, nagyon hosszú volt. Az öreg tiszteletes türelmetlenül rázogatta a nagy sötétkék vászonernyőjét, a lányokat szorította a mider, a legátus, már a századik latin citátumnál tartott, melyet a legközelebbi húsvéti legáción szándékozott elmondani. Csak a gazdász volt nyugodt, az a nagyfejű jámbor fiú, aki a kölyök fülét ráncigálta meg egyszer-kétszer az idősebb fivér tekintélyével. János, a legkisebb fiú ugyanis egyre a sinek közt szaladgált az öreg tiszteletesné nagy rémületére, aki váltig kérlelte. — Jánoskám, egyetlen Jánoskám fuss ide! Nem látod, hogy jön a vonat? — Hol ? Én nem látom! — diadalmaskodott Jánoska és szemtelenül mereszgette szemét a vasúti sinek irányába. II. — Marianne! Marianne ! Itt vagyunk! Szervusz ! Jaj de szép vagy! Marianne ! A Vereska család majd eldöntötte lábáról a pesti vonatot, amelynek másodosztályú kocsijából egy kacagó, nagy kalapos asszony szállott ki. Mintha selyem csipkefelhőből ereszkedett volna alá a szép asszony, aki után a kalauz nagy sárga bőröndöket és egész üteg kalapskatulyát szállított le a vonatról. — Marianne, hosszú volt az út ? Mindjárt bent vagyunk a faluban. Csak egy kis séta. Gyerekek vigyétek a pakkokat. A Vereska fiúk felkapták a pesti vendég csomagjait -és a menet megindult a faluba. Elől Marianne, a szép asszony, a tiszteletes úr néhai öccsének leánya, aki egy pesti miniszteri hivatalnoknak volt a felesége, de a sors özvegyi sorsba juttatta. Jobbról a tiszteletes asszony, balról a tiszteletes úr. Timót, a legátus egy sárga bőröndöt és két kalapskatulyát, Péter, a gazdász egy sárga bőröndöt és négy kalapskatulyát cipelt utánnuk, mig János a kölyök az elejtegetett kalapskatulyákat szedegette fel az úton nagy diadalkiáltásokkal. — Ah, milyen szép, — súgtak össze irigykedve az asszonyok. — Nézzétek a kalapját, igazi strucc toll van rajta. És a ruhája ! A férfiak csak csöndesen ühüngettek, elmondani sem jó, miket gondoltak magukban. De az asszonyok kitalálták a gondolatukat, mert az nap este egyetlenegy gribóci házban sem költötték el békességben a vacsorát. III. Vasárnap délelőtt a templomban a legelső padsorban ott ült a szép Marianne asszony. A tiszteletes asszony áhítatosan forgatta mellette a nagykapcsos imakönyvet, mig a kórusban a kántor szórakozottan énekelte a XXXVI-ik zsoltárt. A kántor, Tinót, a legátus volt, mert a kis parochiának nem volt külön kántora s mikor a legátus a kollégiumban tanult, akkor Knyihár, a csizmadia énekelte a zsoltárokat. Az egész templom Marianne asszonyt nézte. A jegyzőék kisasszonya a héten beutazott Lőcsére Előfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fül. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér.