Esztergom és Vidéke, 1910
1910-01-16 / 5.szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak : = Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 1+ fillér: Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : D R PROKOPP GYULA Laptulajdonos kiadók : Dí. Prokopp Ggula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485- szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. 1 Dr. FÖLDVARY ISTVÁN. 1855. június 21. — 1910. január 13. Gyászba borult a város Nemtó'je. Gyászt öltött Esztergom város közönsége. A kelő nap aranysugarai bánatosan törnek meg a búsan lengő gyászlobogókon, s benn a szivekben, fájó érzés ütött tanyát. Meghalt Földváry István! Negyedszázadot meghaladó időn át munkája becsületesen, vas szorgalommal, lankadatlan hévvel, a város iránti igaz és meleg szeretettel, annak ügyeit. Kihullott kezéből a toll, mely maradandó eszméinek testet formált, kihűlt a sziv, mely mig dobogott, rajongó szeretettel csüngött szülővárosa sorsán, megszűnt működni az az elme, mely gazdag tárházában sok szép és nemes eszmét rejtegetett a város jövő fejlődése részére. Szótlanul fekszik Bottyán ősi palotájának emeleti termében ravatalán, abban'a teremben, mely immár közel három évtizedes munkásságának tanuja, s amelynek falai, gyönyörrel visszhangzottak ékesszólásának remek szavait. Hihetetlen szinte, hogy az, kiben annyi hév, annyi lelkesedés lakozott a város jövője, boldogulása iránt, hogy annak ajakát örök némaságra, kiapadhatatlan tettvágyát tétlenségre kárhoztatta sorsa, legszebb férfi korában, alkotó erejének teljében. A közélet terén kifejtett sikerdús tevékenység mellett szolgálta a társadalmat is, mely nem egy kitüntető szerepkörrel ajándékozta meg. Nem kevésbbé fejtett ki hasznos tevékenységet e téren is. Nem volt testület, egyesület, intézmény, melynek vezető körében, az ő nevével ne találkoztunk volnaGyásza van Esztergom városának. Gyászolja hű fiát, kinek neve a város fejlődés történetében fényesen ragyogó betűkkel van örök időkre bevésve. A toll, mely kezéből kihullott, az irodalomnak is szolgálatában állott. Kedves tollú iró, poéta volt. A város ügyeit szolgáló publicistikai jeles cikkei, lapunk hasábjain láttak napvilágot, melynek évek során át résztulajdonosa, majd évtizedek óta érdemes munkatársa volt, s igy lapunk e cimen is osztozik a gyászban, és igaz részvéttel rója le, hálája jeléül, a kegyelet adóját. Legyen emléke örök! Dr. Földváry István született Esztergomban, 1855. június 21-én. Elemi- és középiskoláit városunkban, mig jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, melynek befejeztével szülővárosába tért vissza. Ügyvédi oklevelének elnyerése után, 1883-ban egyhangúlag városi alügyésszé választatott meg. Ugvanezen év augusztus 20-án vezette oltárhoz nejét, szül.: Rudolf Etelkát, kivel a legboldogabb házasságban élt. 1886-ban megüresedvén a főügyészi állás, a város közönségének bizalma egyhangú lelkesedéssel a főügyészi állásba helyezte őt, mely idő óta folyton, egyhangú választás utján, közbizalommal töltötte be ezen állást. Szorosan vett hivatali ügykörén túl tevékeny részt vett a városi és a megyei életben, hol mindenkor jelentős szerepkör jutott osztályrészéül. 1896-ban, báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége idejében, mint szabadelvű párti jelölt, Frey Ferenccel szemben, aki mérsékelt ellenzéki programmal lépett fel, éles harc után, 55 szavazattal maradt kisebbségben. A város minden fontos, korszakalkotó ügyeinek kezdeményező, fáradhatlan és önzetlen munkása volt. Az ő ügyészsége alatt bonyolódott le a regale megváltás fontos és kényes természetű s nem kis horderejű ügye. A Kossuth Lajos utcai normál laktanya bonyolult kisajátítási ügyének, valamint az építkezés folyamán felmerült jogi eseteknek sima megoldása, az ő tapintatos eljárásának és körültekintő vezetésének köszönhető. Elévülhetlen érdemei közé tartozik Esztergom városának, Szt. Györgymező, Szt Tamás és Víziváros községekkel történt egyesítése, amelynek érdekében éveken át harcolt tollal úgy, mint szóval. Az egyesítés folytán megváltozott viszonyok siettetek a szervezési szabályzat megteremtését, melynek létrehozása, az ő fáradhathatlan és körültekintő munkásságának volt gyümölcse. A villamvilágitás bevezetésének nagy horderejű és egyebek mellett financiális érdekű kérdése, az összekötő vasút évek sora óta húzódó ügye, az ő gyakorlati érzékével párosult nagy tudásának tanúi. 1885. óta, mint iparhatósági biztos, szervezte és fejlesztette az ipartestületet, és az ezzel kapcsolatos intézményeket. Oroszlánrésze van a katonai barakk tábor létesítésében, melynek előadója volt. Nem könnyű feladata volt e kérdés megoldása, mert a város jól felfogott érdekének megvédése, nem egyszer jutatta zátonyra, a nagy horderejű ügyet, amelyet az V. hadtest vezérkarával személyesen folytatott tárgyalásai során sikerült dűlőre vinnie, melynek eredményeként, az új harcmodor érdekében a katonai kincstár a baraktábort közel 1 millió korona beruházással létesítette is. Mint előkelő szónoknak, a város és megye minden ünnepélyén, szereplő rész jutott neki. A közélet fórumán kifejtett munkássága mellett, tevékeny részt vett társadalmi téren is. Nem volt testület, egyesület, melynek nemcsak tagja ne lett volna, de amelynek tisztikarában, igazgatóságában, választmányában helyet ne foglalt volna. Igy a többek között, igazgatósági tagja volt az Esztergomi Takarékpénztárnak amelynek immár 15 év óta tagja, ügyésze volt a Csavargőzös társulatnak. Eveken át vezette, mint elnök a Kaszinót, mely alatta szép virágzásnak indult, elnöke volt a Torna Egyesületnek, ügyésze a Kereskedelmi Társulatnak, stb. stb. Mint irónak és költőnek, nevével a fővárosi szépirodalmi lapok hasábjain gyakrabban találkoztunk, kinek verseit, költeményeit a Petőfi Társaság felolvasó ülésein, többször élvezettel hallgattuk. Költeményei sajtó alá rendezve, két kötetben jelentek meg. Az „Esztergom és Vidéké"-nek éveken át volt résztulajdonosa és évtizedeken át munkatársa, melynek hasábjain a város érdekét szolgáló cikkei láttak napvilágot. Az elmúlt évben töltötte be a város szolgálatában huszonötödik évét, mely jelentős évfordulót, családi körben ülte meg, elkerülve az ünnepeltetést, mely tervezve volt. Meg kell emlékeznünk még szónoki sikereiről, fia volt a köz, a társadalmi élet terén jelentős momentum, ünnepély, abban Földvárynak mindig kiváló szerepkör jutott, mint jeles szónoknak. Gyönyörrel hallgattuk eszmékben gazdag, szó és mondatfüzésekben mesteri szónoklatait. Szinte terhessé vált neki, hogy nem volt összejövetel, társas vacsora, ünnepély, melyen fel ne hívták volna a szólásra, aminek ő mindenkor engedelmeskedett.
