Esztergom és Vidéke, 1910

1910-04-14 / 29.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: . 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Egész évre Fél évre . Vasárnaptól—csütörtökig. Bizalom és bizalmatlanság. Ahány ftap, annyi a hangulat. Tegnap az ellenzék búsult, ma a kormánypárt örül. Egy ilyen bú, vagy öröm a választási jósok arcán menten markánsan kidomborodik. A választók pedig lesik ezeknek a választási légsulymérőknek a derűs vagy szomorú arculatját és bizton kiszámítják vájjon győznek e, vagy buknak. Az ellenzéki légsulymérők a hét elején depressziót jeleztek, a kormánypárti hangulat ternometes pedig minél inkább közeledik a beszámoló napja, annál magasabbra emelkedik. Bizton reméljük, hogy a vasárnapi beszámoló az ellenpárton krónikus depressiót fog előidézni és ugy megbontva soraikat, hogy oldott kéveként fognak széthullani. A Zöld politikusok. A gimnáziumban és a reáliskolában a választási előcsatározások óta a tanulmányi eredmény csökkenő félben van. Egy hirtelen főigazgatói látogatás meg tudná állapítani, hogy a kis diákgyerekek jobban vannak tájékozva a kortesnótairodalom terén, mint a magyar irodalomban és a plakátszakitás és utcai duhaj kodás mezején ügyesebben mozognak,} mint mondjuk a mathezis vagy a klasszikusok birodalmában. Igy a vizsgák küszöbén, de a még egyébként is talán időszerűbb és célravezetőbb volna a diákifiuraknak otthon tanulni, mint hozzájuk egy cseppet se méltó és a középiskolák tekintélyének aláásásra kiválóan alkalmas utcai hancurozásokkal és idegen vagyonok büntető törvénybe ütköző rongálásával fecsérelni el drága idejüket. A Olaj a vízre. A régi hajósok, ha nagyon háborgott a tenger, rádöntöttek egy pár gallon olajat, ettől azután néhány pillanatra elcsendesültek a- fehértarajú hullámok. A választási harc hullámait is olajjal öntözgetik a főkortesek. Az olaj a következő jelszó: „Az ellenjelölt vissza fog lépni!" Sacelláry szerint Vaszary íog visszalépni. Szemere azt tartja, hogy Pete Csongor lép vissza. Pedig hát mi úgy tudjuk, hogy Vaszary nemcsak hogy nem lép vissza, hanem még Kernstock is újra fellépett. Sőt Pete Csongornak sincs eszeágában visszalépni, sőtebb még Unger Hugó is fellépett. Viszont az már szinte bizonyos, hogy Fehér Gyula a város nyugalma és jövője érdekében feltétlenül visszalép. Az anyákhoz és apákhoz. Irta: Rákosi Jewo. Az újabb kor legnagyobb és legdicsőbb vívmánya az, hogy az értékek benne helyet cseréltek. Régen az arany és ezüst, a drága kő, a selyem és bársony és a pénz minden neme és az anyagi érték ezer formája volt emberi felfogás szerint a gazdaság fogalma. Az egyesek ma is ezek után az értékek után futnak káros versenyben. Az összeség sem hanyagolhatja el az anyagi javak e tömegét. De immár ott trónol a legvilágosabb elmékben a megismerés, hogy a nemzetek legdrágább kincse, legértékesebb vagyona, legfőbb ereje az ember anyaga. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Víziók. (Egy agglegény utolsó percei.) Irta: Nagy Reneé. (Vége) — Eletemben soha se imádkoztam! — Épen azért! — Nekem nincsenek bűneim! — Több mint másnak. De úgy látszik rossz memóriád van. Ime hallgass, majd én elszámlálok néhányat. A beteg kínosan nyögött és mindenáron kiakarta magát szabadítani. — No, no öregem, légy csak csendesen, hiszen látod, hogy én erősebb vagyok és megölelte csont karjaival a beteg nyakát. — Ugy-e, emlékszel, ezelőtt épen negyven esztendeje, mikor ilyen szorosan ölelgette a nyakadat egy szende arcú szőke kis leány, akinek örök hűséget és házasságot ígértél és mikor hűtlenül elhagytad, az szegény, bánatában a Tiszába ölte magát. — Jaj 1 jaj! nyögött a beteg kínosan. — Hát arra emlékszel-e, mikor a legjobb barátodat vadászat közben véletlenségből lelőtted, — no hiszen tudod már — csakhogy a feleségével vigabban élhesd világodat? Hát arra, mikor a debreceni vásáron több ezer frtot tartalmazó tárcát találtál, s mikor a kereskedő, aki elveszítette őrjöngve szaladgált a pénze után, te mosolyogva nézted. Az Erzsi asszony kalácsos sátoránál megettél husz darab fánkot, de csak tizenkettőnek az árát fizetted ki, pedig meg is ölelgetted a menyecskét. — Nem igaz 1 Nem igaz! — De bizony igaz! Vannak neked ennél még nagyobb bűneid is, de a legnagyobb mégis az, hogy mindig istentagadó voltál, templomba soha nem jártál, jótékony célra soha egy fillért nem adtál és a kölcsön adott pénzed után mindig dupla kamatot szedtél. Ezekért bizony elmondhatnál utolsó perceidben egy rövid imádságot, hogy büntetésed annál enyhébb legyen a másvilágon. Es hogyha megszánod-bánod a bűneidet, talán még a mennyországba is bejuthatsz, mert a Szentírás is azt mondja, aki megtér, üdvözül! De siess öregem, mert a végórád mindjárt üt. — A végórám! — Ah Istenem! sóhajtott a beteg és könnyek gördültek ki a szemeiből. — A bűnbánó lélek könnye kedvesebb Isten előtt, mint a szavakban öntött imádság. Most már mehetünk és átkarolta a beteget. — De a mennyországba vigyél ám! súgta elhaló hangon, mire lassan himbálózva a levegőbe emelkedtek és csakhamar vakitó fényözön sugárzott körülöttük és csodák-csodája, a beteg úgy érezte, mintha megfiatalodott volna, ahogy rátértek a lótusz virággal szegélyezett nagy, széles országútra, ami a mennyországba vezet, itt már a maga lábán ment, délcegen, ruganyos lépésekkel. Alattuk tomboló vihar szaggatta a felhőket, mintha ég és föld harcolna egymással, de itt gyönyörű szép napfényes idő volt, mindenütt virágos fák és mezők terültek el a végtelenségben. — Itt vagyurtk, mondta végre a csontember megalva egy nagy fényes kapu előtt, amit háromszor megkopogtatott, mire kidugta fejét az öreg szent Péter. Hogyan rivalt rá a csont emberre. — Ezt a bűnös lelket hozod, azt aki nem nősült meg soha és uzsoráskodott, hiszen tudhatnád, hogy az agglegényeknek és uzsorásoknak nincs helye a menyországban! Csak vidd a pokolba a haszontalant és haragosan csapta be előttök a mennyország kapuját. Amoda át a halottas házban ugyanebben a percekben Mari, a fiatal gazdasszony boldogságtól sugárzó arccal borult egy fiatalember nyakába a halottas ágy előtt, s az az eltorzult arc, megüvegesedett szemeivel rájuk nézett s mintha csak azt mondta volna: Beteljesült a kivánságtok, mert csakugyan elvitt engemet az ördög! . . .