Esztergom és Vidéke, 1910
1910-04-14 / 29.szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: Egész évre . . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Csütörtöktől vasárnapig. Hangulat. A hangulatot csinálni kell. A hangulat már készül. Mindkét párt hangulatkészitői permanens munkában vannak. Az ellenzékiek a kormánypárti jó hangulatot kémlelik és e szerint iparkodnak javítani a saját pártjuk hangulatát. Konstatáljuk, hogy ezen a héten igen sokat dolgoztak az ellenzéki hangulatjavítók, ebből pedig az következik, hogy a munkapárton kitűnő a hangulat. Ez a jó hangulat napról-napra fokozódik s igy félő, hogy az ellenzéknek egész tmberanyagát hangulatjavításra kell majd felhasználni s igy egyikük sem ér majd rá — leszavazni. A Érzékenység. Az ellenzék rendkívül érzékeny. Minden kis munkapárti behatásra feljajdul. Ugy látszik, mintha ideges volna az ellentábor. Ez az idegesség pedig azóta lett úgyszólván krónikus, amióta az államtitkár neve forgalomba került. Keresnek egy nyugvó pontot egy megnyugtató akármicsodát. Ezt az akármicsodát már megtalálták. Kisütötték, hogy az államtitkár kispap volt. Amióta ezt kisütötték, szerfelett megnyugodtak, olyannyira, hogy most már semmi kifogásuk sincs az államtitkár személye ellen. A Hűségeskü. Vezető helyen örökítjük meg, mert szép és fenséges, volt. A nemzet színe-java letette a hűségesküt Kálmán Gusztáv zászlajára. A legutóbbi munkapárti értekezleten 150 ember, a Belváros, Szentgyörgy mező és Szenttamás vezető emberei, az első Kálmán-zászlóra letették a következő fogadalmat: Esküszünk, hogy ezt a zászlót, amely Esztergom sorsának jobbra fordulását jelenti, becsülettel visszük diadalra. Ezt az esküt leszögezzük örök emlékezetül. Politikai Pythiák. Oh mily sokan ülnek most a háromlábú széken és kénköves gőzökbe' burkolódzva adják le a választási jóslatokat. Az egyik jós a következőképen felelt arra, hogy ki lesz a képviselő: Éljen Kálmán Gyula, éljen Fehér Gusztáv, éljen Gusztáv Gyula, éljen Fehér Kálmán. A jóslatok megfejtésével foglalkozó haruspexek ebből azt sütötték ki, hogy miután a Kálmán és Gusztáv névre jutott a „Fehér" jelző, az államtitkárt egyhangúlag fehér zászlóval fogjuk megválasztani. A kereskedelmi államtitkár bemutatkozója. Kálmán Gusztáv, a kereskedelemügyi minisztérium uionnan kinevezett államtitkárja ápril. 5-én tette le a hivatali esküt Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter kezeibe, délutáni egy órakor pedig a minisztérium tanácskozási nagytermében egybegyűlt tisztikar tisztelgését fogadta. Kálmán Gusztáv államtitkárhoz, akit a terembe léptekor nagy éljenzéssel fogadtak, Hoszpotzky Alajos, miniszteri tanácsos, meleghangú üdvözlő beszédet intézett. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Víziók. (Egy agglegény utolsó percei.) Irta: Nagy Reneé. Mari, a fiatal csinos gazdasszony meggyújtotta a lámpát és oda tette az ágy mellett levő asztalra, ami meg volt rakva orvosságos üvegekkel. Azután csendesen kiment a szobából, magára hagyva beteg gazdáját, ki nehéz lélegzettel, keservesen nyögött az ágyban. — Mari! . . .. Mari! . .. . susogta az öreg ember elhaló hangon és lázban égő szemeit rámeresztette az ajtóra, ami az asszony után becsukódott. Mari! . . . Mari! erőlködött újra, hogy kiáltson. Add feljebb a takarót! . . . Pedig be volt takarva az orrahegyéig. A verejték nagy cseppekben verődött ki a homlokán, leakarta törülni, de nem birta felemelni a kezét. A villanyos csengő ott volt az ágya fölött, elakarta érni azt is, hogy becsöngesse Marit, azt a hűtlen teremtést, aki oly keveset törődik vele azóta, hogy a végrendeletet megírták, amibe minden vagyonát Marira testálta, mint hűséges gondozójára. Majd felakart ülni, de az nem sikerült, mert mintha mázsányi teher feküdne mellén, erőtlenül hanyatlott vissza az ágyban. Szemei kétségbeesetten tapadtak a csengetyű gombjára és ahogy nézte hosszasan annak a fehér csont nyomóját, egyszerre csak azt látja, hogy az a parányi fehérség egyre mindig nagyobb lesz és végre kialakul abból egy ijesztő csontváz alak, aztán ráül egyenesen az ő mellére, amitől a lélegzete még nehezebb lesz s ez a csontember rávigyorog ijesztő ábrázatával, aztán elkezd vele barátságosan diskurálni. — Na öreg hát hogy állunk ? rosszul ugy-e — no ne búsulj, nem tart már soká, eljöttem, hogy megváltsalak a földi szenvedésektől. Elég volt már belőle ugy-e ? Bizony jobb is lesz már neked kimúlni ebből az árnyék világból, hiszen mit ér már az élete ilyen vén rossz csontnak,, mint te vagy. Gyere pajtás, hadd itt ezt a keserves világot, menjünk! — Nem, nem megyek! hadonázott az öreg kétségbeesetten, hogy elkergesse magától ezt az ijesztő látományt, de az még közelebb haptt hozzá és folytatta a beszélgetést. — De ugyan kérlek szépen öregem, hát mond miért ragaszkodói te ennyire az élethez, hiszen neked még egy kutyád sincs aki jó szem mel, nézne rád... Hidd el sokkal jobb ott feküdni a földben, csöndesen, mozdulatlanul, nem érezni semmi fájdalmat, mint itt vergődni, mindenkitől elhagyatva, senki által nem szeretve. — Mari! Mari! suttogta a beteg ember, mintha azt akarta volna bizonyítani, hogy igenis van, aki őtet szeretni, akinek szeretnie kell, amiért az összes vagyonát rátestálta. Az a Mari szereti őtet, szeretnie kell! — Szamár vagy öregem, ha azt hiszed, hogy Mari szeret téged! Épen most mondja oda kint égy fiatal embernek, hogy bárcsak elvinne már az ördög, hogy minél előbb egymáséi lehetnének. — Egymáséi ? — Oh Mari! Te hűtelen teremtés ! Hogy bárcsak elvinne már engemet az ördög! Nem, nem soha! azért se visz el az ördög. Hol vannak a pénzeim ? Hol van a végrendelet, hadd tépem szét! — Már késő kedves öregem, hamarább kellett, volna r hogy az eszedre térj. Most már nincs más hátra, mint Istennek ajánlani bűnös lelkedet. Imádkozzál és gyere! — Én imádkozni? soha! — Megbolondultál, hiszen csak nem akarsz imádság nélkül a másvilágra költözni ? (Folyt, köv.)
