Esztergom és Vidéke, 1910

1910-01-13 / 4.szám

vulását magában foglaló közboidogulast előbbre valónak tartjuk a népboldogitók politikai maszlagénál. Áruforgalmunk. Előttünk vannak az 1909. év első 11 hónapjának áruforgalmi adatai és ezzel előttünk .áll egész vigasztalanságában az ország általános gazdasági helyzete. — Hogy mindjárt a végszámot adjuk: ezen 11 hónap áruforgalma azt eredményezte, hogy 1807 millió korona bevételi többletünk van. A nemzet vagyonosodási merlege tehát ugyancsak passiv. Ez az egy tétel, ez az egy szám ; 180 millió behozatali többlet, amely szám a még hátralevő 12-ik hónappal vajmi könnyen 200 millióra lesz kikerekitve, ugyancsak hangosan beszel. Hangosan szól annak, aki megérti és annak, aki megérteni akarja. De váljon hol vannak ezek a megértők nálunk? Ki foglalkozik nálunk áruforgalmi statisztikával ? Pedig ugyancsak jól felfogott érdekünkben állana, hogy az áruforgalmi statisztika minél szorgosnbb olvasmányunk tárgyát képezné. Önhittségünk lelohadna, mert megszűnnek veszedelmes közgazdasági tájékozatlanságunk. Oivasva ezekéi az adatokat, megtanulná es belátná az ország, hogy vélt gazdaságunk csak külső cafrang és igy haladva, feltartóztathatlanul a tönk fele haladunk. Mint az az ember, aki évente 20%-kal többet költ a jövedelménél. Nem csődbe kerül előbb-utóbb az ilyen ember? És nem csődbe kerül az ország évi 200 millió beviteli többlettel? Azt lehetne ellenérvül felhozni, hogy a beviteli többlet még nem jelent szükségképen nemzetgazdasági passivumot. Igen, csak az a szitéssel rakosgatván egvmás elé támaszait s időközön kint leguggolva megmaradt c-onka lábára. Néha-néha leült az árok szélére s néhány percig pihent Az éhség kétségbeeséssel töltötte el zavart lelkét. Csak egyetlen gondolata volt: enni ! De nem tudott rá módot, hogy élelmet szerezzen. Három óra hosszat kínlódott igy a hosszú uton ; aztán, mikor meglátta a fák közt faluházait, meggyorsította mozdulatait. Az első paraszt, akivel találkozott s akitől alamizsnát kért, igy válaszolt : — No lám, hát megint itt vagy, vén gézengúz! Hát már csak nem tudunk tőled sohasem megszabadulni ? És Harang tovább ment. Minden ajtónál ráförmedtek, minden ajtótól elűzték, anélkül, hogy adtak volna neki valamit. Azután sorra vette a tanyákat, keresztül vonszolván magát az esőtől feláztatott talajon, annyira elgyöngülve, hogy mar már alig bírta felemelni mankóit. Mindenünnen elűzték. Egyike volt ama hideg és szomorú napoknak, mikor a szivek bezárulnak, az elmék ingerlékenyek, a lélek szomorú s mikor kéz sem adakozásra, sem mások segítésére ki nem nyilik. Mikor már végig látogatta az összes ismerős házakat, összeesett egy árokba mely Chiquet mester udvarát határolta. Sokáig mozdulatlanul hevert igy, az éhségtől gyötörve, de képtelenül arra, hogy végtelen nyomorúságát mérlegelni tudja. Várt, várt, ő maga sem tudta mit, azkérdés, hogy miképen, mely cikkekből, mily szükségletből áll elő ez a többlet. Mert ha pl. behozunk nyers arut, vagy félgyártmányt oly célból, hogy ezeket itthon iparilag feldolgozzuk, ez esetben az ily behozatal semmiesetre se nemzetgazdasági veszteség. De ha élelmiszereket, nyersárukat, nyersterményeket exportálunk es ez ellenében csakis kész árut, kész gyártmányokat, ruházati, fényűzési cikkeket, gépeket importálunk, ez ugyancsak rontja a nemzet vagyoni mérlegét. És a következő számadatok reánk nézve e tekintetben világosan beszélnek. A hivatalos áruforgalmi statisztika adatai szerint az 1909. evelső 11 hónapjában a bevitel 1627.1 millió korona, ugyanezen időszakban a kivitel 1446*4 millió korona volt, ennélfogva, amit már bevezetésül kiemeltünk, a beviteli többlet 180*7 millió korona volt. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy a bevitelből 11942 millió korona, akivitelünkből pedig ' 1083*9 millió korona Ausztriára esett, miért is a beviteli többlet Ausztriából hozzánk 1102 millió korona volt. Lassúk már most a behozatali egyes tételeket. Szövött árukban 466*8 millió korona (ebből esik Ausztriára 451*5 millió korona), pamutáruk 202 2 millió kor., gyapotaruk 124*9 millió kor., ruházati készáruk 93*5 millió kor., bőráruk 82-4 millió kor., ugy, hogy miután -'mindezek a tételek az emberi ruházat körébe tartozó cikkeket tartalmaznak, ruházati árukban, cikkekben és gyártmányokban behozatalunk a mult év első 11 hónapjában összesen 970*1 millió korona volt. Volt még behozatalunk vasárukban 82*4 millió kor., gépekben 531 millió kor., szén 495 millió kor. és végül a legkülönösebb, a legcsodálatosabb, a mezőgazdasági védvamok nagy diadala, búzában behozatalunk 84*6 millió korona. És itt mindjárt épülő zal az üres várakozással, mely állandóan bennünk lakozik. Várta az udvar szélén, a jeges szél korbácsütései alatt a titokzatos segítséget, melyet az ember az égből vagy az emberektől mindig vár, anélkül, hogy kérdezné magatói, mikép, miért vagy kinek utján fog érkezni. Egy csapat fekete tyúk haladt el mellette, táplálékot keresvén a földben, mely az összes élőlényeket táplálja. Egy-egy pillanatra megálltak, csőrükkel felkaptak egy buzaszemet, vagy egy láthatatlan rovart, aztán lassan és biztosan folytatták felfedező utjokat. Harang fásultan, közömbösen* nézte őket, aztán hirtelen, inkább gyomrába, mint agyába s inkább az az érzés, mintiem gondolat nyilallott, hogy ez állatok egyikét, egy mai ék száraz ágon megpörkölve jó volna megenni. Arról, hogy tolvajlást készül elkövetni, sejtelme sem volt. Megragadott egy kezeügyébe eső követ, s mert ügyes volt, első dobásra leterítette a hozzá legközelebb álló szárnyast. Az állat, szárnyával csapkodva, féloldalt dőlt. A többi, parányi talpán himbálózva, elfutott, s' Harang a tyúkéhoz hasonló mozdulatokkal elindult zsákmányáért. Mikor odaért a ki esi ny^ fekete testhez, melynek fejét pirosra festette a vér, rettenetes lökés érte a hátát, minek következteben elejtette mankóit s mintegy tiz lépésnyire előre gurult. S az elkeseredett Chiquet mester, rávetvén magát a fosztogatóra, agyba-főbe kezdte verni, ütlegeltanulságul szembe állítjuk, hogy ugyanezen időszak alatt búzában a kivitelünk 57 millió korona volt és ebből következik, hogy a behozatal 27*6 millió koronával meghaladja a kivitelt. Nem túloztunk hát, amikor azt mondtuk, hogy vigasztalan közgazdasági helyzettel állunk szemben, íme, 970 millió koronát, illetve még a 12-ik hónapot is beleszámítva, kerek 1000 millió koronát fizetünk a külföldnek ruházatainkért. 466 millió korona esik behozott szövött árukra és 471 millió koronára rug kivitelünk búzában, lisztben és hüvelyes veteményekben. Nem hiszszük, hogy van még a föld kerekségén ország, ily szomorú statisztikával. De hát mit törődünk mi ezzel ? Pedig, ismételjük, törődni kellene. Hovatovább keservesen meg fogja magát bőszülni ez a nemtörődömség. Ilyen öldöklő gazdasági viszonyok mellett az ország meg nem élhet. Itt csak egy remedium van. Iparos állammá kell lennünk. Azt az 1000 millió korona értékű ruházati cikkeket itthon kell előállítanunk. Hiába akarjuk mi forszírozni a mezőgazdasági termények kivitelét, hogy ezáltal javítsuk áruforgalmunk mérlegét. Ez csak ujabb bizonyítéka szegénységünknek. Mert nemzeti] vagyonosodásunk mérlege cseppet sem javul azáltal, ha gabonát, lisztet és hust exportálunk és ezáltal aránytalanul megdrágituk itthon az élelmiszerek árát, mindezt csupán azért, hogy 1000 milliót fizethessünk a külföldnek ruházati cikkekért. Ha ezt az 1000 millió korona értékű árut magunk állítjuk elő, ez esetben nem szorulunk arra, hogy élelmiszereket exportáljunk. Az ipar fellendülése a legjobb fogyasztója a mezőgazdasági terményeknek És erre kell törekednünk. vén, mint egy eszelős, mint egy meglő pott paraszt szokott, s ököllel és térddel alaposan megdolgozta az erőtlen nyomorék egész testét. A tanyabeliek is csakhamar odasereglettek, hogy segítsenek a gazdának agyonütni a koldust. Azután, mikor már kifáradtak az ütlegelésbe, felszedték a földről, elhurcolták s a zsandárok megérkeztéig bezártak a fáskamrába. Harang, aki félholt volt, vérzett és csaknem meghalt az éhségtől, elterült a padlón. Eljött az este, azután az éj, majd a hajnal s ő meg mindig nem evett semmit. Dél felé megjelentek a zsandárok s ellenszegüléstől tartván, nagy óvatosan kinyitották az ajtót, mert Chiquet mester úgy adta elő a dolgot, hogy a nyomorék megtámadta s ő csak üggyel-bajjal tudott védekezni. A csendőrtiszt elkiáltotta magát: — Rajta ! Gyerünk í De Harang alig tudott mozdulni; megkísértette ugyan, hogy lábraálljon, de sehogysem akart sikerülni. Tettetést, ravaszságot, rejtett gonosz szándékot szimatoltak s a két fegyveres férfi rárivallt, felkapta s erőszakkal ráemelte mankóira. Iszonyú félelem fogta el, a veleszületett félelem a kardbojttól, az a félelem, melyet vad érez a vadász, az egér a macska láttára. És emberfeletti erőfeszítéssel sikerült magát fenntartania a mankókon. — Indulj! — kiáltotta az altiszt. És megindultak. A tanya egész szeHÍREK. Farsangi naptár. Január 15-én. Az Erzsébet nőegylet jótékonycélú jelmezestélye a Fürdőben. „ 16-án. Vadász bal Pilismaróton. „ 20-án. Az ipartársulat jótékonycélú táncestélye a Fürdőben. „ 23-án. A kereskedő ifjak önképző egyesületének műkedvelői előadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. , 23-án. A belvárosi kath. olvasókör jótékonycélú humoros estélye saját helyiségében. 23-án. Keresztény szocialista épitő munkások szinielőadással egybekötött táncestélye a Magyar Királyban. ,, 29-én. A helyőrség tisztikarának farsangi estélye a Fürdőben. „ 30-án. Az Esztergom-Szenttamási és Vízivárosi Kath. Polgári Kör szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. „ 30-án. A református egyház farsangi estélye a Magyar Királyban. Február 2-án. A Kath. Legényegyesület szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. rí 6-án. Az ipartestület szinielőadással egybekötött családias jellegű táncmulatsága a Fürdőben. Gondoskodjunk a madarakról! — Főigazgató városunkban Spitkó Lajos, a pestvidéki tankerület kir. főigazgatója e hét elején városunkba érkezett a főgimnázium és főreláiskola látogatására. — A Katholikus Kör közgyűlése, A Katholikus Kör évi rendes közgyűlését, vasárnap délután tartotta meg, a tagoknak nagy érdeklődése mellett. Az ülést Mattyasovszky. Lajos, a Kör elnöke nyitotta meg, szép elnöki megnyitó kapcsán melyben a többek között az egyesületekkel is foglalkozott, reá mutatva, hogy mily gomba módra szaporodnak mai nap az egyesületek, mellyek a polgárok áldozatkészségét, erősen igénybe veszik. Az elnöki megnyitót a titkári jelentés követte. Bombay Nárcis, bencés tanár a nála már ismert és megszokott kellemes előadás modorban mutatta be a Kör elmúlt évi történetét, melynek keretében, behatóan ismertette a Kör életét. Összetartásra, barátságra buzdította a tagokat. mélyzete nézte az elvonulást. Az asszonyok öklükkel fenyegették, a férfiak gúnyosan kikacagták s szidalmakkal illették. Két őre között távozott. Megtalálta a kétségbeesett erőt, melyre szüksége volt, hogy estig vonszolhassa magát, de agya eltompult, már azt sem tudta, hogy mi történik vele s megdöbbenésében képtelen volt megérteni bármit is. Az emberek, kikkel útközben találkoztak, megálltak s a parasztok halkan figyelmeztették egymást: — Ni, ott tolvajt visznek ! Már éjjel volt, mikor a kerület székhelyére érkeztek. Idáig még sohasem jutott volt el a nyomorék. És most valóban nem tudta elképzelni, hogy mi történhetik vele, sem azt, hogy mi történhetik még. Mind e rettenetes, váratlan dolgok, ezek az uj alakok, szokatlan külsejű házak megdöbbentették. Nem ejtett ki egyetlen szót, mert nem volt mit mondania, mert nem értett meg semmit. Különben is ama tiz év alatt, amig senkivel sem beszélt, csaknem elvesztette beszélőképességét s gondolatai is sokkal zavarosabbak voltak, hogysem azokat szavakká tudta volna önteni. Bezárták a városka börtönébe. A zsan dároknak eszükbe sem jutott, hogy éhe; lehetne s úgy hagyták minden nélkü másnapig. De amikor kora reggel meg akartál kezdeni a kihallgatást, halva találták í padlón. Minő meglepetés J