Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 31. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. április 18. megválasztatásával a társulat alapszabályai értelmében egyúttal az intézet igazgatói tisztének személyére történt átruházásával egybetorlódó események bár némileg gátolták, de korántsem akasztották meg a társulat eddigi jótékony működését, mert úgy a társulat, mint az intézet ügyei, — mikép azt a jelen évkönyv tartalma mutatja, — minden várakozást és érdeklődést megnyugtató vezetést és elintézést nyertek, mi a társulat ügyei iránt minden jóakarattal buzgólkodó dr. Fehér Gyula, Marosi József és Szecskay Kornél urak szives gondosságának köszönhető, kik sokoldalú teendőik közepeit is lelkiismeretes szorgalommal és jóindulattal is- tápolták a társulat és intézet ügyeit. Midőn pedig az 1905—1908. esztendőkről szóló évkönyvet ezennel közrebocsátva a társulat m. t. jótevőinek, tagjainak és jóbarátainak átnyújtani szerencsénk van, kérjük, fogadják azt azzal a tiszta szeretettel, melyet szivük a polgáriasodás első lépcsőfokára hágó kicsiny óvódások iránt érez, kiknek szellemi előhaladása és fizikai erősödése, mint a tagok részéről a nekik juttatott szeretet legszebb eredménye, már magába hordja a jótett természetes, erkölcsi jutalmát. Akiknek szive pedig fogékony a kisdedek jóléte iránt, azok ezen évkönyvben foglalt ' száraz jegyzőkönyvek, érdektelen statisztikák és komoly számadások fekete sorai közül is ki fogják érezni az apró honpolgárok hálájának tiszta csengő szavát, mellyel az irántuk jószivü nénikre és bácsikra a kis Jézus bőséges áldását könyörgik le ügyetlenül egybekulcsolt kicsi kövér kacsóikkal . . .“ Az előszót a kisdedóvó tisztikarának választmányának, alapitó és részvényes tagjainak névsora követi. Az évkönyv, az alelnök tollából külön fejezetet szán dr. Fehér Gyula p. praelá- tus kanonoknak, mely igy szól: Dr. Fehér Gyula. „E névnek puszta idejegyzése felment engem attól, hogy dr. Fehér Gyula prae- latus kanonok úr érdemeit a nagyközönmintha nyugodtabbnak érezte volna magát. Hetekig igy tartott. Mártha alig tudott otthon maradni. A házban nem találta a helyét. Az ura nem tudta megmagyarázni viselkedését és ha kérdőre vonta, külöm- böző ürügyeket kapott magyarázatul. — Mamánál voltam . . . Tecát látogattam meg ... A fogorvoshoz kellett mennem . . . Bevásárlásokat tettem . . . Közeledik a mama névnapja . . . Lelkében azonban már érezte, hogy hazudik s érezte, hogy e hazugságok nagyon kevéssé érintik lelkiismeretét Végre is az ura erélyesen lépett fel. — Nem tudom, hogy mi keresni valója van magának mindennap a házon kívül ? Ha valami dolga van, szívesen elkísérem a városba, de nem járja, hogy egyedül csatangoljon az utcákon. Mártha elvörösödött, de azért megkockáztatta : — Azt hiszem, hogy nem apáca-zárda a maga háza s a felesége szabadon jár- hat-kelhet mindenfelé. — Az igaz, de nem szeretném, hogyha jóhirnevét kikezdenék s pletyka szárnyára kerülnénk. — Maga ugylátszik bizalmatlan hozzám ! Nos hát jegyezze meg magának, hogy sokkal jobban megőrzőm én a jóhirnevét, semhogy aggodalmának oka volna. Egyáltalában nincs szándékomban megváltoztatni eddigi szokásaimat s tetteimről mindenki előtt felelek ! Az ura megdöbbent. — Hogyan ? Mártha, hisz maga teljesen megváltozót ?! Az én bizalmam válség előtt jelen soraim keretében méltatni akarjam. Ismeri Öméltóságát nemcsak minden polgára városunknak, de neve elismert tekintély az ország közvéleménye előtt is. A királyi kegy, — az elismerés e legmagasabb fóruma, — három Ízben méltatta figyelmére e kiváló férfiú érdemeit, mikor t. udvari káplánjává nevezte ki, mikor a Ferenc József rend lovagke- reszljével dekorálta s mikor az esztergomi Főkáptalan tagjai közé itkatta. Ezúttal én annak a negyédszázadnak szerény krónikása óhajtanék lenni, melyet dr. Fehér Gyula az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat“ kebelében eltöltött. Hogy pedig itt elősoroljam azt az igazán gondos és ügybuzgó munkásságot, melyet Öméltósága a társulat ügyeinek gyámo- litása, a kisdedóvás intézményének népszerűsítése s a társulat pátronátusa alatt álló kisdedóvoda felvirágoztatása érdekében e negyedszázad folyamán, mint az intézet igazgatója kifejtett, arra kevés volna e füzet szűkre szabott terjedelme. Röviden s igazabban iktatom ide érdemeit, ha azt mondom, hogy Öméltósága ez intézménynek s intézetnek mindene volt. Igazán méltó utóda nagynevű elődeinek : Majer István és Zalka János püspököknek, kik e társulatnak annak idején szintén elnökei voltak. Most, hogy negyedszázad után megvált az intézet igazgatói tisztétől, korántsem vonta meg szeretetét városunk kicsi virágos kertjétől : a kisdedóvodától, hanem kegyesen elfogadta az elnöki széket, melynek betöltésére a társulat ez évi közgyűlése Öméltóságát felkérte. Megnyugvással teszem le a tollat, — betöltöttem krónikairó tisztemet. Ha az, ki ez intézménynek egy negyedszázadon át mindene volt, most a társulat legmagasabb tisztségét: az elnökséget elvállalta, ezzel csak annak adta a bizonyságát, hogy továbbra is szivén viseli ez intézmény sorsát. Ennek tudata pedig méltó ok a legteljesebb megnyugvásra.“ Ezután áttér a társulat elhalt jelesei, munkásai érdemeinek méltatására. Megtozatlan, de elvárom, hogy arra mindenkor érdemes legyen ! Mártha gúnyosan felelte ! — A felől nyugodt lehet ! — és elfordult. Aznap nem találkozott Migrayval. Pedig annál a bizonyos fordulónál már szinte leste. Kétszer, háromszor elsétál arra, de hasztalan. Szinte csüggedten tért haza. Otthon odaült az Íróasztala elé és újra elővette emlékei közül azokat a leveleket, melyek a múlt zálogai voltak. Valamikor el akarta égetni, de akkor arra gondolt, hogy majd később jót fog mulatni a szerelmes sorokon. Most pedig valami édes vágyódással, remegő szívvel szívta magába minden szavát, minden betűjét, mintha igy akarta volna magát kárpótolni azért a veszteségért, hogy nem láthatta az nap a levelek Íróját. Régi, szakadozott emlékek támadtak fel olvasás közben lelkében. Asszonyi fantáziájával néhány perc alatt eléje tárult az egész múlt, az a kedves, csak egyetlen egyszer érzett szerelem kora, mikor szivünkkel egy másik szív gondolatait érezzük és találjuk ki s mikor a vágyódások reménységek virágos szinpompájában járunk ... Az a sugaras álomvilág, melyet vissza nem hoz többé semmi soha s melyet, ha elvetünk magunktól, az egész életünket megfosztottuk napfényétől, virágától és boldogságától. Mártha asszonyt a vesztett álmok romjain keserű fájdalom fogta el s annak a percnek vádja kínozta, melyben egyszer saját maga dobta el magától a boldogságot. A múltak feltámadt emlékeibe mélyen elmerülve vette észre, hogy mellette áll emlékezik néhai dr. Feichtinger Sándor alelnökről, Miklósy Józsefről, a társulat volt pénztárosáról. Közli a három év történetét ismertető jegyzőkönyveket, a rendező hölgybizottság elnökének, Marosi Józsefnénak tollából a karácsonyfa ünnepélyek ismertetését, végül pedig a vagyoni viszonyokat, állapotokat feltüntető számadásokat, mérlegeket, leszámolásokat stb. Ezzel kapcsolatban említjük fel, hogy lejárván a részvényes tagok három évi tagsági kötelezettsége, a társulat aláírási iveket bocsájtott ki és az alábbi felhívással fordul a nagy közönséghez: „Alig van hasznosabb intézet, mint egy kisdedóvoda, mely szárnyai alá karolván a kisdedeket, azokat gyengéd szeretettel óvja, védi ; a gyermekek szivét, elméjét nemesíti s kis szivükben a vallásos kegyeletet és a szüleik iránti szeretetet, tiszteletet és hálát fejleszti és ápolja. Ilyen nemes célért küzd az Esztergom sz. kir. városi egyesületi óvoda is. De csakis a nagyérdemű közönség kegyes pártfogásával képes e szép céljának megfelelni, mert ez intézet egyedül a jótevők adományaiból tartatik fenn. Miért is felkérjük a m. t. közönséget, szíveskedjék aláírásával, intézetünk fennmaradását biztosítani. Alapitó tag fizet egyszer s mindenkorra 80 kor. Részvényes tag évenként 4 kor. s a kötelezettség tart három éven át. Jótevőktől bármily csekély Összeget is szívesen fogadunk. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Az igazgatóság elhatározta, hogy az egyesület uj tagjainak kiképzését a jövő hét elején megkezdi. A tanítást Matus Gyula művezető végzi kinek akadályoztatása esetén, Tóbiás igazgató, Mattya- sovszky Béla és Istvánffy Elemér választmányi tagok felügyelnek a tagok kiképzésére. A tanuló órák hétfőn szerdán és pénteken 5 órától kezdődőleg tartatnak. valaki. Csak mikor egy erős kéz kiragadta a kezéből a levelet, riadt föl ijedten. Az ura állott előtte, szigorú tekintettel, lángoló arccal. — Tehát Migray ? 1 — kiáltott fel dühösen. — S ön még ürügyeket tudott csatangolásaira s büszkén hirdette, hogy megvédi jó hírnevét. Most már értek mindent. Mártha összerezzent, de aztán nyugodt, hideg lett. Kemény tekintettel fordult a férfi felé. — És ha ért mindent ? — Végét fogom vetni!. — Mit akar tenni ? — Az az én dolgom 1 De a becsületem nem engedem 1 Mártha megvetéssel fordult el tőle s csak annyit mondott: — Gyáva 1 Az ura elment s csak késő éjjel jött haza. Ő maga álmatlanul töltötte az éjét s reszketve gondolt valami szörnyű következményre. Félt és rettegett valakiért, aggódó lelke majdnem kétségbeesett azon, hogy Migraynak baja esik. Az urára nem tudott ránézni, valami különös ellenszenv még szólni sem engedte. Lázasan kereste a másnapi lapban a hirt, mely aggodalmait szétoszlathatja. Csak a következő nap tudhatta meg a valóságot. Majd lerogyott, mikor olvasta. De az elkeseredés fájdalmában maradt annyi ereje, hogy az urának arcába vágja: — Gyilkos 1 . . . Gyilkos I . . . Nehéz fülledt volt a levegő a szobában, Mártha nem bírta fojtogató lehelletét. Leszaladt az utcára és ment, futott előre. Útközben az egyik virágüzletben Ezúton is felhívjuk a még nem képesített működő tagokat, hogy kiképeztetésük cél- ■ jából a jelzett időben az egyesület helyiségében jelenjenek meg. Nem ajánlhatjuk eléggé a már képesített tagoknak is a gyakorlatozást, mely a kis Duna vizén a legszelesebb időjárásban is végezhető. Remélhetőleg pár nap múlva már megkezdődik az élénk sportélet egyelőre a kis Dunán. Alkalomszerűnek találjuk e helyen megjegyezni és erre a működő tagok figyelmét különösen felhívni, hogy a regatta csónakokat csakis az evezésben képesített egyének használhatják. Az egyesületi tennisz pályák már elké- ■ szültek és azokat a jelentkező tagok már ' használhatják. A pályák ünnepélyes meg- - nyitása a melegebb időjárás beköszünté- - vei lesz egy házi verseny keretében, , melyről az érdekeltek külön fognak érte- - sittetni. A pályák kitűnőek és jól szerel- - tek s azok a legkényesebb igényeket is é kielégítik. Itt említjük meg, hogy a pá- - lyákra való felügyelet és a fenntartással I járó egyéb teendőket a titkár elfoglaltsága i miatt Müller Gyula működő tag volt J szives elvállalni, akinél a pályák haszná- - latára vonatkozó tagsági jegyek már ki- - válthatók. Tekintve, hogy a pályák elké- - szitése és fenntartása sok költséggel jár i kérjük a jelentkezett tagokat, hogy a ß részvételi dijat a nyugta elküldésekor le- - fizetni szíveskedjenek HÍREK. — Kinevezések a primási-uradalomban. O eminenciája a. Bibornok Hercegprímás- g Vimmer Béla csévi intézőt, polgármesterünk. >1 testvéröccsét gazdasági felügyelőnek ne- -í vezte ki és ezen minőségben Csenkére he- - lyezte át. Usztanek Antal felügyelő pedig g ezen minőségben a központba helyezte- -í tett át. — Melyik gyógytár lesz ma nyitva ? V Zsiga Zsigmond városi gyógytára, inig a többi délután 2 órától zárva lesz. .s egy csomó rózsát vett. Egyszer csak aztJs vette észre, hogy ott áll a kórház kapu--xj jánál. Maga sem tudta, mint jutott aß terembe, ahol Migray feküdt lázban, deli—il riumban. Szinte ráesett az ágyra és mint Jn aki legkedvesebb halottját siratja, zokogva, fuldokolva borult rá a betegre. Telehintette kedves virágaival és sziv-^v szaggató zokogással búcsúzott el tőle ........ A z urával már csak a törvényszékenns találkozott. Annál az aktusnál, mikor aß törvény szétválasztotta őket. Mártha öröm--rr mel ragadta meg a kínálkozó alkalmat, melylyel visszaszerezhette szabadságát. S aztán ? Migray felgyógyulása után áthelyeztettesj magát az ország másik részébe. Märthaßrl a válópöre alatt értesült erről. Egy kissé ég lehangolta a hir, de lelkében a régi emtm lékek uj feltámadásának reménye izzott„íi( mely egy boldog, napsugaras élettel ke-3) csegtette. Valami leküzdhetetlen, olthatat-m lan vágy szállta meg lelkét. Az utolsó napok izgalmaira egyik déliils üdülőhelyen keresett enyhülést. Boldoggo nászutasokkal volt tele az üdvösség e kisebl városa, csupa illat, csupa ragyogás min-ni den felé. Az utca ember.tömegében hirtelen eléjeeié került Migray. Fiatal, üde asszonyarc molor solygott mellette. Mártha szivdobogva állt meg, Migrayye- boldogan mosolygott feléje. — A feleségem — mutatta be Migrayyrr az asszonyt. Mártha összerezzent, de aztán büszkénlné dacosan kiegyenesedett s ment továbbadj egyedül. Csak a későn felébredt álmolbíoi szomorú emlékei kisérték.
