Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 31. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. április 18. megválasztatásával a társulat alapszabá­lyai értelmében egyúttal az intézet igaz­gatói tisztének személyére történt átruhá­zásával egybetorlódó események bár né­mileg gátolták, de korántsem akasztották meg a társulat eddigi jótékony működé­sét, mert úgy a társulat, mint az intézet ügyei, — mikép azt a jelen évkönyv tar­talma mutatja, — minden várakozást és érdeklődést megnyugtató vezetést és elin­tézést nyertek, mi a társulat ügyei iránt minden jóakarattal buzgólkodó dr. Fehér Gyula, Marosi József és Szecskay Kornél urak szives gondosságának köszönhető, kik sokoldalú teendőik közepeit is lelkiis­meretes szorgalommal és jóindulattal is- tápolták a társulat és intézet ügyeit. Midőn pedig az 1905—1908. esztendők­ről szóló évkönyvet ezennel közrebocsátva a társulat m. t. jótevőinek, tagjainak és jóbarátainak átnyújtani szerencsénk van, kérjük, fogadják azt azzal a tiszta sze­retettel, melyet szivük a polgáriasodás első lépcsőfokára hágó kicsiny óvódások iránt érez, kiknek szellemi előhaladása és fizikai erősödése, mint a tagok részéről a nekik juttatott szeretet legszebb eredmé­nye, már magába hordja a jótett termé­szetes, erkölcsi jutalmát. Akiknek szive pedig fogékony a kisde­dek jóléte iránt, azok ezen évkönyvben foglalt ' száraz jegyzőkönyvek, érdekte­len statisztikák és komoly számadások fekete sorai közül is ki fogják érezni az apró honpolgárok hálájának tiszta csengő szavát, mellyel az irántuk jószivü nénikre és bácsikra a kis Jézus bőséges áldását könyörgik le ügyetlenül egybekulcsolt ki­csi kövér kacsóikkal . . .“ Az előszót a kisdedóvó tisztikarának vá­lasztmányának, alapitó és részvényes tag­jainak névsora követi. Az évkönyv, az alelnök tollából külön fejezetet szán dr. Fehér Gyula p. praelá- tus kanonoknak, mely igy szól: Dr. Fehér Gyula. „E névnek puszta idejegyzése felment engem attól, hogy dr. Fehér Gyula prae- latus kanonok úr érdemeit a nagyközön­mintha nyugodtabbnak érezte volna ma­gát. Hetekig igy tartott. Mártha alig tudott otthon maradni. A házban nem találta a helyét. Az ura nem tudta megmagyarázni viselkedését és ha kérdőre vonta, külöm- böző ürügyeket kapott magyarázatul. — Mamánál voltam . . . Tecát láto­gattam meg ... A fogorvoshoz kellett mennem . . . Bevásárlásokat tettem . . . Közeledik a mama névnapja . . . Lelkében azonban már érezte, hogy ha­zudik s érezte, hogy e hazugságok na­gyon kevéssé érintik lelkiismeretét Végre is az ura erélyesen lépett fel. — Nem tudom, hogy mi keresni valója van magának mindennap a házon kívül ? Ha valami dolga van, szívesen elkísérem a városba, de nem járja, hogy egyedül csatangoljon az utcákon. Mártha elvörösödött, de azért megkoc­káztatta : — Azt hiszem, hogy nem apáca-zárda a maga háza s a felesége szabadon jár- hat-kelhet mindenfelé. — Az igaz, de nem szeretném, hogyha jóhirnevét kikezdenék s pletyka szárnyára kerülnénk. — Maga ugylátszik bizalmatlan hoz­zám ! Nos hát jegyezze meg magának, hogy sokkal jobban megőrzőm én a jó­hirnevét, semhogy aggodalmának oka volna. Egyáltalában nincs szándékomban megváltoztatni eddigi szokásaimat s tet­teimről mindenki előtt felelek ! Az ura megdöbbent. — Hogyan ? Mártha, hisz maga telje­sen megváltozót ?! Az én bizalmam vál­ség előtt jelen soraim keretében méltatni akarjam. Ismeri Öméltóságát nemcsak minden polgára városunknak, de neve el­ismert tekintély az ország közvéleménye előtt is. A királyi kegy, — az elismerés e legmagasabb fóruma, — három Ízben méltatta figyelmére e kiváló férfiú érde­meit, mikor t. udvari káplánjává nevezte ki, mikor a Ferenc József rend lovagke- reszljével dekorálta s mikor az esztergomi Főkáptalan tagjai közé itkatta. Ezúttal én annak a negyédszázadnak szerény krónikása óhajtanék lenni, melyet dr. Fehér Gyula az „Esztergomi Kisded­óvó Társulat“ kebelében eltöltött. Hogy pedig itt elősoroljam azt az igazán gon­dos és ügybuzgó munkásságot, melyet Öméltósága a társulat ügyeinek gyámo- litása, a kisdedóvás intézményének nép­szerűsítése s a társulat pátronátusa alatt álló kisdedóvoda felvirágoztatása érdeké­ben e negyedszázad folyamán, mint az intézet igazgatója kifejtett, arra kevés volna e füzet szűkre szabott terjedelme. Röviden s igazabban iktatom ide érde­meit, ha azt mondom, hogy Öméltósága ez intézménynek s intézetnek mindene volt. Igazán méltó utóda nagynevű elő­deinek : Majer István és Zalka János püspököknek, kik e társulatnak annak idején szintén elnökei voltak. Most, hogy negyedszázad után megvált az intézet igazgatói tisztétől, korántsem vonta meg szeretetét városunk kicsi virá­gos kertjétől : a kisdedóvodától, hanem kegyesen elfogadta az elnöki széket, mely­nek betöltésére a társulat ez évi közgyű­lése Öméltóságát felkérte. Megnyugvással teszem le a tollat, — betöltöttem krónikairó tisztemet. Ha az, ki ez intézménynek egy negyedszázadon át mindene volt, most a társulat legma­gasabb tisztségét: az elnökséget elvállalta, ezzel csak annak adta a bizonyságát, hogy továbbra is szivén viseli ez intéz­mény sorsát. Ennek tudata pedig méltó ok a legtel­jesebb megnyugvásra.“ Ezután áttér a társulat elhalt jelesei, munkásai érdemeinek méltatására. Meg­tozatlan, de elvárom, hogy arra minden­kor érdemes legyen ! Mártha gúnyosan felelte ! — A felől nyugodt lehet ! — és elfor­dult. Aznap nem találkozott Migrayval. Pedig annál a bizonyos fordulónál már szinte leste. Kétszer, háromszor elsétál arra, de hasztalan. Szinte csüggedten tért haza. Otthon odaült az Íróasztala elé és újra elővette emlékei közül azokat a leveleket, melyek a múlt zálogai voltak. Valamikor el akarta égetni, de akkor arra gondolt, hogy majd később jót fog mulatni a szerelmes sorokon. Most pedig valami édes vágyódással, remegő szívvel szívta magába minden szavát, minden be­tűjét, mintha igy akarta volna magát kár­pótolni azért a veszteségért, hogy nem láthatta az nap a levelek Íróját. Régi, szakadozott emlékek támadtak fel olvasás közben lelkében. Asszonyi fantá­ziájával néhány perc alatt eléje tárult az egész múlt, az a kedves, csak egyetlen egyszer érzett szerelem kora, mikor szi­vünkkel egy másik szív gondolatait érez­zük és találjuk ki s mikor a vágyódások reménységek virágos szinpompájában já­runk ... Az a sugaras álomvilág, me­lyet vissza nem hoz többé semmi soha s melyet, ha elvetünk magunktól, az egész életünket megfosztottuk napfényétől, virá­gától és boldogságától. Mártha asszonyt a vesztett álmok rom­jain keserű fájdalom fogta el s annak a percnek vádja kínozta, melyben egyszer saját maga dobta el magától a boldogságot. A múltak feltámadt emlékeibe mélyen elmerülve vette észre, hogy mellette áll emlékezik néhai dr. Feichtinger Sándor alelnökről, Miklósy Józsefről, a társulat volt pénztárosáról. Közli a három év tör­ténetét ismertető jegyzőkönyveket, a ren­dező hölgybizottság elnökének, Marosi Józsefnénak tollából a karácsonyfa ünne­pélyek ismertetését, végül pedig a vagyoni viszonyokat, állapotokat feltüntető szám­adásokat, mérlegeket, leszámolásokat stb. Ezzel kapcsolatban említjük fel, hogy lejárván a részvényes tagok három évi tagsági kötelezettsége, a társulat aláírási iveket bocsájtott ki és az alábbi felhívás­sal fordul a nagy közönséghez: „Alig van hasznosabb intézet, mint egy kisdedóvoda, mely szárnyai alá karolván a kisdedeket, azokat gyengéd szeretettel óvja, védi ; a gyermekek szivét, elméjét nemesíti s kis szivükben a vallásos ke­gyeletet és a szüleik iránti szeretetet, tiszteletet és hálát fejleszti és ápolja. Ilyen nemes célért küzd az Esztergom sz. kir. városi egyesületi óvoda is. De csakis a nagyérdemű közönség kegyes pártfogásával képes e szép céljának meg­felelni, mert ez intézet egyedül a jótevők adományaiból tartatik fenn. Miért is fel­kérjük a m. t. közönséget, szíveskedjék aláírásával, intézetünk fennmaradását biz­tosítani. Alapitó tag fizet egyszer s mindenkorra 80 kor. Részvényes tag évenként 4 kor. s a kötelezettség tart három éven át. Jótevőktől bármily csekély Összeget is szívesen fogadunk. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Az igazgatóság elhatározta, hogy az egyesület uj tagjainak kiképzését a jövő hét elején megkezdi. A tanítást Matus Gyula művezető végzi kinek akadályozta­tása esetén, Tóbiás igazgató, Mattya- sovszky Béla és Istvánffy Elemér választ­mányi tagok felügyelnek a tagok kikép­zésére. A tanuló órák hétfőn szerdán és pénteken 5 órától kezdődőleg tartatnak. valaki. Csak mikor egy erős kéz kira­gadta a kezéből a levelet, riadt föl ijedten. Az ura állott előtte, szigorú tekintettel, lángoló arccal. — Tehát Migray ? 1 — kiáltott fel dü­hösen. — S ön még ürügyeket tudott csatangolásaira s büszkén hirdette, hogy megvédi jó hírnevét. Most már értek mindent. Mártha összerezzent, de aztán nyugodt, hideg lett. Kemény tekintettel fordult a férfi felé. — És ha ért mindent ? — Végét fogom vetni!. — Mit akar tenni ? — Az az én dolgom 1 De a becsületem nem engedem 1 Mártha megvetéssel fordult el tőle s csak annyit mondott: — Gyáva 1 Az ura elment s csak késő éjjel jött haza. Ő maga álmatlanul töltötte az éjét s reszketve gondolt valami szörnyű követ­kezményre. Félt és rettegett valakiért, aggódó lelke majdnem kétségbeesett azon, hogy Migraynak baja esik. Az urára nem tudott ránézni, valami különös ellenszenv még szólni sem en­gedte. Lázasan kereste a másnapi lapban a hirt, mely aggodalmait szétoszlathatja. Csak a következő nap tudhatta meg a valóságot. Majd lerogyott, mikor olvasta. De az elkeseredés fájdalmában maradt annyi ereje, hogy az urának arcába vágja: — Gyilkos 1 . . . Gyilkos I . . . Nehéz fülledt volt a levegő a szobában, Mártha nem bírta fojtogató lehelletét. Leszaladt az utcára és ment, futott előre. Útközben az egyik virágüzletben Ezúton is felhívjuk a még nem képesített működő tagokat, hogy kiképeztetésük cél- ■ jából a jelzett időben az egyesület helyi­ségében jelenjenek meg. Nem ajánlhatjuk eléggé a már képesített tagoknak is a gyakorlatozást, mely a kis Duna vizén a legszelesebb időjárásban is végezhető. Remélhetőleg pár nap múlva már meg­kezdődik az élénk sportélet egyelőre a kis Dunán. Alkalomszerűnek találjuk e helyen megjegyezni és erre a működő tagok figyelmét különösen felhívni, hogy a regatta csónakokat csakis az evezésben képesített egyének használhatják. Az egyesületi tennisz pályák már elké- ■ szültek és azokat a jelentkező tagok már ' használhatják. A pályák ünnepélyes meg- - nyitása a melegebb időjárás beköszünté- - vei lesz egy házi verseny keretében, , melyről az érdekeltek külön fognak érte- - sittetni. A pályák kitűnőek és jól szerel- - tek s azok a legkényesebb igényeket is é kielégítik. Itt említjük meg, hogy a pá- - lyákra való felügyelet és a fenntartással I járó egyéb teendőket a titkár elfoglaltsága i miatt Müller Gyula működő tag volt J szives elvállalni, akinél a pályák haszná- - latára vonatkozó tagsági jegyek már ki- - válthatók. Tekintve, hogy a pályák elké- - szitése és fenntartása sok költséggel jár i kérjük a jelentkezett tagokat, hogy a ß részvételi dijat a nyugta elküldésekor le- - fizetni szíveskedjenek HÍREK. — Kinevezések a primási-uradalomban. O eminenciája a. Bibornok Hercegprímás- g Vimmer Béla csévi intézőt, polgármesterünk. >1 testvéröccsét gazdasági felügyelőnek ne- -í vezte ki és ezen minőségben Csenkére he- - lyezte át. Usztanek Antal felügyelő pedig g ezen minőségben a központba helyezte- -í tett át. — Melyik gyógytár lesz ma nyitva ? V Zsiga Zsigmond városi gyógytára, inig a többi délután 2 órától zárva lesz. .s egy csomó rózsát vett. Egyszer csak aztJs vette észre, hogy ott áll a kórház kapu--xj jánál. Maga sem tudta, mint jutott aß terembe, ahol Migray feküdt lázban, deli—il riumban. Szinte ráesett az ágyra és mint Jn aki legkedvesebb halottját siratja, zokogva, fuldokolva borult rá a betegre. Telehintette kedves virágaival és sziv-^v szaggató zokogással búcsúzott el tőle ........ A z urával már csak a törvényszékenns találkozott. Annál az aktusnál, mikor aß törvény szétválasztotta őket. Mártha öröm--rr mel ragadta meg a kínálkozó alkalmat, melylyel visszaszerezhette szabadságát. S aztán ? Migray felgyógyulása után áthelyeztettesj magát az ország másik részébe. Märthaßrl a válópöre alatt értesült erről. Egy kissé ég lehangolta a hir, de lelkében a régi emtm lékek uj feltámadásának reménye izzott„íi( mely egy boldog, napsugaras élettel ke-3) csegtette. Valami leküzdhetetlen, olthatat-m lan vágy szállta meg lelkét. Az utolsó napok izgalmaira egyik déliils üdülőhelyen keresett enyhülést. Boldoggo nászutasokkal volt tele az üdvösség e kisebl városa, csupa illat, csupa ragyogás min-ni den felé. Az utca ember.tömegében hirtelen eléjeeié került Migray. Fiatal, üde asszonyarc molor solygott mellette. Mártha szivdobogva állt meg, Migrayye- boldogan mosolygott feléje. — A feleségem — mutatta be Migrayyrr az asszonyt. Mártha összerezzent, de aztán büszkénlné dacosan kiegyenesedett s ment továbbadj egyedül. Csak a későn felébredt álmolbíoi szomorú emlékei kisérték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom