Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 31. szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.- ElőfizeLési árak : —= Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 0 kor. Egyes szám ára U fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DK PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ■: Kéziratot nem adunk vissza. ■■■ Uj törvényszékek. Azt tartja a magyar példabeszéd; addig kell ütni a vasat, mig meleg! da csak ez kell, hát mi eleget ütöttük a vasat és fináléul — mindig csak — a nyomát. Nem tudjuk hányadszor, de sokszor, nagyon sokszor hangzott már ü lap hasábjain panaszos hang .t miatt, hogy tőlünk csak visznek, lie hozni mit sem hoznak. Városunk monográfiájában ez egy oly (.alapvető igazság, tény, mint a mathe- inatikában, a kétszer kettő: négy. ozinte belefáradtunk már a sok sárás-kelés, kopogtatás, kérésbe, s nneg lennénk elégedve azzal, ha 3;sak azt hoznák vissza, amit ugy- Mtszik politikai szolgálatok jutalmazása tejében mások kaptak konSÍZUl. Igaz, mi is űztünk kormánypolitikát, városi érdekből, de űztünk ségyen kormány, avagy ellenzéki politikát, mindenféleképen és min- illig mi ittuk meg a levet. Ez már a mi sorsunk! Szinte gyermekies öröm fogott el, nnidőn a Budapesti Hírlap pénteki sízámának ,,Törvényszéki csarnoká- soan“ ezt olvastuk: ,,Uj törvényszé„„Esztergom és Vidéke“ tárcája Tempora > # . A. Mióta nem jó'sz: legény-tanyámon A Mindig hideg van, didergek, fázóm; A Mikéntha benne il Jégmező, havas sivatag lenne. A A pamlag előtt, ott a sarokba, A A kályha tövébe kuporodva A Meghúzom magamat 2 S vérem valakit hívogat, hívogat. A A csönd nyomasztó, sivár éjjelén M Meganpyi rémes árny csapong felém ; 0 Gonosz démonok V Vihogó serege köröttem lohog. :l Jajos nyöszörgés, vergődés, sóhaj, T Tompa dübörgés, zuhogó robaj . . . M Mozdulni nem merek — V Velem a gyötrő kínok, ingerek. T Tantalusi lelkem láza, tüze ég, A A száműzetésből nincsen menedék, M Meg-megborzadok . . . O Oh, zajos múltak, — jaj, csendes holnapok ! Tuba Károly. Későn. Irta : Fülöp Zsigmond. H Forró, nehéz volt a levegő, izzó, szinte yjjcDjtó a hangulat. kék“. Kétség távolról sem fért hozzá, hogy városunk nevét is ott találjuk és pedig annál is inkább, mivel a mi mozgalmunk keletkezése, a törvényszék visszakozása, és nem is felállítása iránt, azon keletű, amidőn azt elvitték, de a mozgalom újabb fázisában erősen konkurált Jászberény, Makó és Ungvárral. Lábunkat jártuk le ugyanaz időben, s mig Makó, Jászberény és Ung- vár elnyerték, amiért küzdöttek, mi olyan hosszú orral olvassuk e hirt, akárcsak az anglius és a muszka, a szerb retret. Meglep a hir, de váratlanul nem érint, mert hisz erősen edzettek a mi idegeink arra, hogy íűt-íát Ígérnek, adni azonban, másnak adnak. Nehéz, mikéntalateinermondja, sa- tirat nem Írni, de nem Írunk, nem öntünk olajat a tűzre, holott jogos elkeseredésünkben dinamittal tetézhetnénk azt meg. Bárha a javaslatok a ház asztalán feküsznek, nem tartjuk késeinek, hogy újból és most már ne csak kopogtassunk, hanem zörgessünk, hogy meghallassék igazságos szózatunk. Városunk, megyénk vezetőihez, a kormány képviselőjéhez, aki csak a A leány a pamlag sarkában ült, makacs kemény tekintete végig mérte az előtte álló férfit. — Menjen, menjen! Látni sem akarom többé! — De Mártha, kérem. — Megmondtam. Vége! Nincs miről tovább beszélnünk ! Migray pár pillanatig még tétovázott, de aztán hirtelen kipirult arccal, határozott, férfias hangon fejezte be a beszédet. — Helyes! Legyen vége ! Nem mutatkozom többé. Meg se kísérlem, hogy találkozzunk. Félre állok az útból, melyen éveken keresztül csak akadály voltam. Ebben a pillanatban úgy látszik, végre megértjük egymást s e közös megértés mindkettőnket visszaad az aranyszabadságnak. Ez a legszebb megoldás, mely igazságosan egyenlít ki mindent! Vége ! A férfi elment, a lány pedig vidám kacagásba tört ki. Aznap olyan boldog és megelégedett volt, hogy az anyja csodálkozva tekintett reá. A kis húgát forró csókokkal halmozta el, csupa öröm, csupa életkedv sugárzott az arcáról, végtelenül meg volt elégedve magával s azt a napot legboldogabb napijai közé sorozta. Az édes anyja nyakába borult s vidáman mondta : — Anyám, nagyon, de nagyon boldog vagyok ! közelmúltban indított hatalmas akciót a törvényszék visszakozása érdekében, országgyűlési képviselőinkhez intézzük szavainkat, üssenek egyet-egyet szaporán az izzó vasra, még ki nem hül, s kovácsolják visz- sza Esztergomnak törvényszékét, melyet nem az igazságszolgáltatás érdekei vittek el, de amelyet anti- klerikális fészkelődések juttattak a szomszédos Mekkába, s amelynek visszatartásánál, midőn szót kellett volna emelni, a legkompetensebb fórum is néma maradt. Reméljük, hogy itt az idő a visz- szaszerzésre, s hisszük, hogy Szt. István szülővárosának, a magyarországi Rómának fog akadni szószólója, a statisztika adatai által támogatott igazának kivívására. —a. A kisdedóvó értesítője. Az 1905—1908. évekről szóló és Szvo- boda Román egyesületi titkár által összeállítva csak imént megjelent kisdedóvói évkönyvet vettük. Fontos, a mai viszonyok között kétszeresen fontos a kisdedóvás ügyét felkarolni, hogy a társadalom félszeg kinövéseivel szemben, megóvjuk fejlődésében a zsenge virágszálat. Az édes anyjának eleinte furcsa volt a változás, de hetek múltán, mikor Migray elmaradása állandó lett, megértette az uj helyzetet s a fordulatban lassan megnyugodott. A leány Migrayval egyáltalán nem találkozott, még az utcán sem, néha napján hallott egy két szót róla a barátnőitől, de a híreket közönyösen fogadta. Később beszélték, hogy sokszor éjszakázik és ci- gányoz, ilyenkor egy pillanatra valami kellemes diadalérzés melegítette fel lelkét, de már a másik pillanatban hideg mosollyal mondta : — Majd észre tér, ha kijózanodik ő is teljesen. Még később azt hallotta, hogy hosz- szabb útra indult, hogy hónapokig lesz távol a várostól, ez a hir aztán kellemes nyugalmat hozott, mert azután nem beszéltek előtte róla. Mikor pedig fél év múlva megkérték a kezét, habozás nélkül nyújtotta oda egy olyan úriembernek, akit csak ezelőtt pár héttel ismert meg . . . Az uj élet misztériumai között friss emlékek támadtak, melyek a múlt képeit eltemették lelkében és erős kapoccsal fűzték urához, ki nagyon szerette. Az ismerősök szinte irigykedve beszéltek róla: Az évkönyv első lapján dr. Fehér Gyula p. praelátus kanonok jól sikerült mellképe diszeleg, aki immár egy negyedszázadon át viszi a kisdedóvónak ügyeit azzal a lankadatlan buzgalommal, hévvel és kitartással, mellyel a tanügynek mindenkoron önzetlenül fáradhatlan apostola volt. Az előszó a három év történetét ismerteti a következőkben : „Az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat“ legutóbb az 1904. évről szóló társulati értesítőben ismertette jótevőivel és tagjaival a társulat és annak patronátusa alatt álló kisdedóvó intézet működését. Hogy azóta a társulat évkönyvet nem bocsájtott ki, annak kizárólagos okai a társulat ve- zetőférfiainak egyéni viszonyaiban időközben beállott személyi változások voltak. A társulat érdemekben gazdag és évek hosszú során át ügybuzgó elnökének : méltóságos Venczell Antal praelátus-kano- nok úrnak hosszantartó gyengélkedése folytán az elnöki tisztségről való lemondása, a társulat áldott emlékű, jólelkű al- elnökének : dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos, vármegyei tiszti főorvos úrnak és a társulat közbecsült és fáradhatatlan pénztárosának : Miklósy József ipariskolai igazgató úrnak elhalálozása, továbbá a társulat és az intézet ügyvezető, munkás igazgatójának, ki 25 éven keresztül eleggé nem méltányolható tevékenységgel vezette az intézet ügyeit: — dr. Fehér Gyula belvárosi plébános úrnak esztergomi praelátus kanonokká történt legmagasabb kinevezése s utódjának: Mátéffy Viktor úrnak a belvárosi plébánosi állásra való — Milyen boldog asszony ! . . . Boldog asszony ! . . . A csodálatos véletlen — vagy talán Migray ? — úgy akarta, hogy a régi ideál emléke eltűnjék. A szakítás óta másfél év múlt el, de sehol sem találkoztak, még csak nem is látták egymást. Migray utazása után csendes, egyhangú életet élt, pontos, rendes hivatalnok volt, kit a hivatalos dolgán kívül semmi egyéb nem érdekelt. Néha-néha, hogyha itt ott hallott valamit Mártháról, szelíd mosoly siklott el ajkán s aztán megint apatikus nyugalom szállta meg. Úgy eltemette ő az emlékeit, hogy azokat semmiféle hatalom fel nem támaszthatta többé. Valamelyik délután az egyik utca fordulónál Mártha haladt el melette. Rátekintett s aztán vége. Mártha azonban az nap kedvetlen volt. Az ura alig tudott egy kis vidámságot az arcára deríteni. Másnap megint találkozott Migrayval. Ez hideg udvariassággal köszöntötte s az asszony úgy érezte, hogy pírba borul az arca. Egy hétig igy ment. A következő héten Mártha az íróasztala fiókját kinyitotta és a leánykori emlékei között keresgélt. Hirtelen becsapta a fiókot. — Ej, őrültség ! — kiáltott fel és ismét sétára indult. S az utcán megint találkozott Migrayval. És e találkozás után
