Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 85. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. október 28. hanem a megyét és várost is átható ünnepségről van szó, amit jóleső helyesléssel veszünk tudomásul és hisszük, a Pázmány-Egylet itt léte kathciikus irodalmi s sajtóügyi szellemünkre is irányitólag log emlékeztetni. Az ünnepség lefolyásáról következőkben számolunk be: A Párkány-Nánár 8‘20-kor érkező vonatnál dr. Andor György praelátus kanonok, Hollósi Rupert főgimnáziumi igazgató és Perényi Árpád primasi főszámvevő a Ka- tholikus Kör, dr. Perényi Kálmán alispán a megye és Hoffmann Ferenc tanácsos, polgármester-helyettes a város nevében fogadták az 52 tagból álló irodalmi társaságot. Az egyesületi résztvevők, dr. Prohászka Ottokár püspök-elnökkel élén a következők voltak: Dr. Mihályfy Ákos egyetemi tanár, alelnök, dr. Görcsöni Dénes főreáliskolai tanár másodelnök, dr. Sziklay János főtitkár, dr. Áldássy Antal, dr. Székely István, dr. Kiss János, dr. Dudek János, dr. Haszny Ferenc, dr. Luksics József, dr. Zubriczky Aladár egyetemi tanárok, Bán Aladár tanár, dr. Breyer István érseki levéltáros, dr. Barbul Jenő s De- dek-Crescens Lajos könyvtárőrök, dr. Csárszky István primási titkár, nagyiványi Fekete Gyula kir. táblai bíró, Früchtl Ede hirlapiró, dr. Gallovics Jenő hittanár, Gerely József szerkesztő, dr. Gieszwein Sándor praelátus kanonok, ország- gyűlési képviselő, dr. Helvey Lajos hirlapiró, Heller Iván esp. plébános, dr. Hindy Zoltán ügyvéd, a budapesti Kath. Kör igazgatója, Hivatal Józseí szerkesztő, Hudyma Emil tanár, Jedlicska Pál érseki helynök, praelátus kanonok, Kador Sándor főrendiházi tisztviselő, Karkecz Alajos, Keményfy Dániel plébánosok, dr. Kiss Menyhért iró, Kohl Ferenc nyomdaigazgató, dr. Kontor Elek zeneiró, Kovács Gyula belügyminiszteri osztálytanácsos, dr. Lakatos Géza ügyvéd, Miller József plébános, Pelikán Krizsó hita kórusba. Kidagadt szemmel, keserű torokkal, ványadtan fújják a Himnuszt, a Himnuszt, szent imáját a magyar nemzetnek, itt e profán helyen, trágár kupiék után, duhajkodóktól tarkított társaságban. Mintha a lelkem akart volna kiszakadni . . . Fojtogatott a tehetetlen düh s arcomba szökött a szégyen s nem kiálthattam teli torokkal, hogy ti szentségtelen lelkek, ne fertőzzétek meg a nemzet fenséges imáját, mely a magyar szívből csak akkor tör elő, mikor áhitat hatja át a lelket, mikor komoly, ünnepélyes pillanatokban a nemzeti géniusznak hódolunk, mikor szent az érzelem s emelkedett a lélek. Aztán gondoltam minek is kiáltanék? Ősi virtus, magyar virtus beverni az igazság fejét. Egy kis bor, egy kis „szavalat“ s bolond lesz a magyar. Lelkesedik duhajkodik, koponyát lékel. S miért akarjam, hogy saját testvérem törjön rám bunkósbottal. Tud-e az ember saját testvérével verekedni ? S csak fújták . . . fújták a lutanikus magyarok : — „Balsors, akit régen tép.“ Az arcokból, a felhőktől kergetett őszidei hold formálódott ki. Talán nem is gondoltak abban a „Himnusz“-os fertály órában se hazára, se Istenre. De mégis volt valami szomoruságos, régi átok visszarezgése, hogy egyforma a szegény magyar nép sorsa csekély ezer esztendő óta. Hogy ma sincs szomorúbb tanár, szerkesztő, Peter Janos, Pintér József, Percián Ádám szerkesztők, Saly Dezső kir. táblai biró, Széman J. tanfelügyelő, Siposs Antal hittanár, Szepcssy László iró, Török Mihály szerkesztő, Való Simon kanonok, Vájná Lajos iró, dr. Viszota Alajos székesfehérvári püspöki titkár, dr. Vucskics Gyula plébános, Vértessy Károly ügyvéd, dr. Zsembery István ügyvéd, a budapesti Kath. Kör alelnöke, stb. A vonatról egyenest a vízivárosi plébánia templomba vonultak, ahol Keményfy K. Dániel plébános csendes misét mondott, mely alatt a tanítóképző énekkara Nemesszeghy István zenetanár vezetésével szépen sikerült gregorián misét énekelt. Dr. Prohászka Ottokár püspök a szemináriumban, régi kedves helyén misézett. A vízivárosi templomban a Pázmány-Egylet több papi tagja szintén elvégezte miséjét. Az isten- tisztelet után a hercegprímást képviselő dr. Kohl Medárd püspöknél tisztelgett az egyesület s Mihályfy Ákos alelnök, tolmácsolta üdvözletét, melyre a püspök szívélyes szavakban válaszolt, kiemelve a sajtóünnep jelentőségét. Innen a résztvevők a Katholikus Körbe hajtattak, ahol a Kör az egylet tiszteletére vilíásreggelit adott. Matty a- sovszky Lajos elnök üdvözölte a vendégeket, amire dr. Mihályfy alelnök válaszolt. Dr. Andor praelátus Prohászka Ottokár elnököt éltette. A Katholikus Kör reggelije után a Pázmány szobor megkoszorúzása következett a bazilikában. Prohászka püspök nála megszokott melegséggel tolmácsolta Pázmány eszméit, amelyek akkor is élnek, mikor a szobor már porrá lesz. A hatalmas nemzeti s primási színű szalaggal ellátott koszorút. Eitner Elemér Ákos, a bazilika sekrestyeigazgatója, helyezte el a szobor alatt. A megkoszorúzást az irodalmi matiné követte a gimnázium dísztermében, amelyet Esztergom közönsége szi- nültig megtöltött. Jelen volt Gyapay lény ezen a nagy világon a magyar közembernél — de csak künn a szürkületben, meg kint a pusztán, ahol immár folyik a munka. Az uj apostolok Írtak is erről uj evangéliumot. Csakhogy az új hit malasztja nem gyógyította meg a régi szenvedéseket. Sokan vagyunk mi hitetlenek, pogá- nyok, akik ezt az újszövetséget is az ősi szolgaság cifra köntösének látjuk, mely alatt újra felszakadnak, újra kiújulnak a magyarság sebei ma is csak úgy, amint azt vagy kétszázesztendőnek előtte a kárpáti bércek tövéből vágta az Alföld rónái felé a harcra hivó tárogató. Ma minden emlékezés újabb bánat: ez a mi kegyetlen végzetünk. Minden emlékezés a múltra jelenünk szörnyű sivárságát tárja elénk, s önkéntelen feltámad bennünk ilyenkor a bűnös gondolat: nem jobb volna-e mindent, de mindent elfelejtenünk, dicsőséget is, szégyent is, gyalázatot is, s új életet kezdenünk? Míg így borongott a lelkem, a márvány asztalon koppantak a hegedűk. Meghalt a Himnusz utolsó akkordja. Olyan szomorú volt az a halál, amint a húrokon elhangzott az utolsó hang elhaló zenéje s végig vibrált a füstös kávéházi levegőn és halkan az üvegtáblákhoz ütődött, ahol be- ragyogott a szerelmes szép napfölkelte. Ki-ki felszedelközött, hogy hazatérjen és a ragyogó reggelen átadja magát a mesterséges éjszakának. Álmodni mégis csak jobb, mint élni. Pál főispán a megyei tisztikarral, dr. Rajner Lajos püspök a főkáptalannal Magos Sándor kir. táblai biró a járásbírósággal, Hofmann Ferenc tanácsos, polgármester helyettes a városi tisztikarral, a szemináriumi, gimnáziumi, reáliskolai, preparandiai tanárok igazgatóikkal, szép számú hölgyközönség, stb. Zugó taps között fogott bele Prohászka Ottokar püspök megnyitó beszédébe, amelyben gyönyörű gondolatokkal s magvas érvekkel fejtegette a katholikus szellemnek az irodalomban való szükséges térfoglalását. Súlyos kritikát mondott a holnaposok költői iranya fölött. A beszéd után percekig ünnepelték a püspököt. Sze- pessy László „Rákócziné szerenádja“ című költeménye kedves és élvezetes jelenetet szerzett a hallgatóságnak, mely zajos tetszésben részesítette újabb költői irodalmunk ezen jelesének művét. Tarcsay György (Divald Kornél) nem jöhetvén el, „A lantos leánya“ elbeszélését Frühtl Ede olvasta fel. A bányavárosokban játszó elbeszélés tetszett. Dr. Rótt Nándor praelátus kanonok a helyi íróknak szerzett nagy elismerést és dicsőséget pompás előadásával, melyben a modern irodalom téves irányait fejtegette talaló, érdekes fejtegetéssel, példákkal s egész lelkesedéssel ragadta magával figyelmes hallgatóságát. Dr. Sziklay János Balassa Bálint halálát énekelte meg „Az utolsó lantos“ szép költeményében, mire dr. Görcsöni Dénes mondott tüzes, érdekes és megszivlelésre méltó beszédet a kath. sajtóirodalom felkarolásáról. „Ne csak tapsoljon a közönség szónokainknak — mondotta — hanem kövesse is a kath. sajtópártolást.“ Az üdvözlő táviratok felolvasása után Prohászka Ottokár elnök bezárta a felolvasó gyűlést s a közönség eloszlása után következett a választmányi ülés. Innét táviratilag üdvözölték Vaszary Kolos hercegprímást. Jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak azoknak, akik a vándorgyűlés létrehozásában és sikerén közreműködtek, névszerinti az csztergomi Katholikus Körnek, a sz. Benedekrendi főgimnázium igazgatóságának, Keményfy K. Dánielnek, főkép Kohl Medárd püspöknek és Esztergom város közönségének. Dr. Mihályfy Ákos indítványt tett Zichy Nándor gróf 80-ik születésnapjának megünneplésére. Jedlicska Pál, a magyar kath. papság jótékonysági, tanügyi, hitéleti, tudományos s irodalmi, közművelődési érdemeit 1848 —1909. időtartamig megörökítő munkára egy 3000 koronás pályatétel kitűzését javasolta, melyhez ő azonnal 300 koronát felajánlott. Az indítványokat elfogadták. Majd helyből 14 uj tagot vett fel a választmány. Délután 'V2 2 óra volt, amikor a primási palotában a diszebéd megkezdődött. Az asztalfőn Kohl Medárd püspök ült, mint O Eminen- tiája képviselője. A diszebédre a Pázmány-Egylet Budapestről érkező már említett tagjai, az udvari papság, nemkülönben városunkból jelen voltak: Gyapay Pál főispán, dr. Rajner Lajos, Maszlaghy Ferenc, dr. Kiinda Teofil, dr. Horváth Ferenc, dr. Rótt Nándor prael. kanonokok, dr. Perényi Kálmán alispán, Magos Sándor táblai biró, Hoffmann Ferenc polgármester helyettesen kívül, Bombay Nárcisz, Eitner Elemér, Guzsvenitz Vilmos, Hollósi Rupert, Keményfy Kálmán, Ne- deczky Miklós, Pauer Károly, Perényi Árpád, Rózsa Vitái, Siposs Antal, Swetz Vilmos, Vaszary Mihály, Ziskay Antal. Az ebéd menüje ez volt: Barna leves, Fogas aszpikkal. Angol bélszín körítve. Dámvad gerinc befőttel. Gesztenye soufflé. Pulyka francia salátával. Fagylalt. Sütemény. Gyümölcs. Fekete kávé. Asztali cétényi bor. Vörös Zamárdhegyi 1904-es. Esztergom—Veltelini 1902-es. Pezsgő. Az első felköszöntőt dr. Kohl \ Medárd püspök mondotta a Páz- - mány-Egyletre. A bátor hangú, , gondolatokban gazdag toaszt álta- - lános, jóleső feltűnést keltett. Utánna r Prohászka Ottokár püspök, Ő Emi- - nenciáját, a szeretet, irgalom és tu- - domány prímását eltette, tőle meg- - szokott ékes beszédben. Perényi'v Kálmán alispán Kohl Medárd püs- - pökre, dr. Mihályfy Ákos a me- -: gyére és városra, amire Gyapay m Pál főispán válaszolt, dr. Kiss Já- - nos a Katholikus Körre mondottak d felköszöntőt. Beszéltek még Való C Simon kanonok, s Vértessy Károly v ügyvéd. Asztalbontás után a bazi- -i lika kincstárát nézték meg a ván- -j dorgyűlés tagjai. Este 6-25-kon< Párkány-Nánáról hazautaztak. ti ÍREK. — A Hercegprimás névnapja. Szomba-ß ton üli ü Eminenciája, Magyarország Her--’ií cegprimása névünnepét, mely alkalombólló« a főszékesegyházban nagy ünnepi isten-n tisztelet lesz. t Fehér Ipoly- A hazafias bencésrend—b nek gyásza van. Egy jelese, feje, FehérK. Ipoly főapát költözött el 67 éves korábarrm az élők sorából, kinek halálát a tegnapqß délutáni órákban hozta meg egy szűk-fii szavú távirat, mely jelenti, hogy a főapáttéc reggeli 8 órakor kiszenvedett. Utóbbi évek-fií ben gyakran betegeskedett, sőt baja oly ko-oj mollyá változott, hogy a rend tagjai mindeme! napon el voltak készülve a legrosszabbra.au bárha a látszat a komoly bajt sejteni nerme engedé. De nemcsak a rendnek, gyászass van a tudományos világnak is, mely egygs kitűnőségét vesztette az elhunytban. — Tudorrá avatás. Kemény Gyula ono vosnövendéket f. hó 30-án avatják fel s I; Budapesti Királyi Magyar Tudományegyeey; tem aulájában az orvostudományok dokfio! torává. Gratulálunk ! — Esküdtek kisorsolása. A novembeadi havi esküdtszéki ülésnek esküdtjeit ; j komáromi kir. törvényszéknél az elmulun hó folyamán sorsolták ki, kiknek névsoeav rában megyénk és városunk esküdteib közül a következő neveket olvassuk : ifjú Brenner József, Szekér Gyula, Szegi Palßfi Áprily Ernő, Hartmann Péter, dr. Zvvilivfi linger Ferenc. — A Szent Benedek-rend névtára a komoly munka pontosságával köszönt bd j az idén is a Szent Benedek-rend uj név/ón tára. Az 1909 — 10. iskolai évre szól, ,1c külön lapot szentel a rend három főpásítajfi tori tagjának, dr. Fehér Ipoly főapátnaHfin: dr. Vaszary Kolos bíboros hercegprímásom nak és dr. Kohl Medárd püspöknek. - ,>i rend főapátja Fehér Ipoly, valóságos belsfiac titkos tanácsos, ez idő szerint 67 éves, Les Szent Anasztáz Asztrikkal kezdődő főapálqg névsorban ő a hetvenhatodik. A pannonom halmi főmonostor perjele dr. Hajdú Tiboorii' a pannonhalmi iskola főigazgatója, a ffi ß apáti helyettes és főügyhallgató Borbiáfy Kornél, alperjel MóracEmílián, anoviciusOe: mestere Ruzicska Aurél, másodmeste\ap
