Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 24. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. március 25. és dézsma szolgáltatástól kell felmenteni, hanem meg kell szabadítani a szesznek romboló, pusztító befolyása alól is. És csak büszkeséggel tölthet el bennünket az a tudat, hogy nálunk majdnem a külföldi mozgalommal egyidejűleg karolták tel az antialkoholista eszméket. A röpiratoknak, hírlapi vitatkozásoknak kifogyhatatlan sora indult meg ez ügyben. Az is említésre méltó és nevezetes tény e mozgalom során, hogy nemcsak a mértékletességnek voltak szószólói, hanem buzgó apostolai támadtak a szeszes italoktól való teljes tartózkodás eszméjének is. E néhány adat világosan mutatja, hogy hazánkban egy félszázaddal ezelőtt kiterjedt antialkoholista mozgalom volt és kitudja, hogy az an- tialkoholizmus szempontjából nem állanánk-e mi is azon a fokon, melyen Amerika, és a Skandináv államok? De közbe jött 1848. a maga dicsőséges és fenséges eseményeivel, melyek a nagy eszmék harcában háttérbe szorítottak minden más kérdést. így a 40-es évek alapvető munkálatai eredménytelenek maradtak, s nyomtalanul vesztek el. De szolgáljanak ezek a maguk egész mivoltában követendő például mindenkinek, akit az alkoholizmus kérdésének helyes megítélésében előítélet, vagy tévhit tart lekötve. Mily nagy lépéssel haladhatna előre az alkoholizmus ellen indított mozgalmunk, ha főuraink, tudósaink, és a nemzet többi kiváló férfiai közül akadnának vezető emberek, akik latba vetve tekintélyüket és befolyásukat, a társadalmi akciót állami ragaszkodtam. Imádtam! De meg is érdemli ! . . . — Igazán ? — Esküszöm ! Nem akarok sokat mondani, de büszke lennék ha sógorom lenne . . . — Lám, lám . . . József elragadtatással folytatta : — Józsa, ha te úgy ösmernéd, mint én ! Ha tudnád, micsoda közjogász. Józsa közömbösen vont vállat, jelezvén hogy a közjog csak igen kis mértékben, imponál neki. József lelkesedéssel folytatta : — Igazi tudós, a mellett szerény, ki egyszerűen letagadni képes érdemeit. Te, nekem most is Jenő az eszményképem . . . Azt mondod, hogy a minisztériumban van, ez tévedés, tudtommal a közalapítványi igazgatóságnál van, de ez mellékes. — Rám nézve egész mellékes, — mondotta Józsa, — nem érdekel az az úr. — Lehetetlen 1 — kiáltotta. És szomorúan tette hozzá : — Milyen kár! Ah, Józsa, ha úgy ismernéd, mint én. Milyen szive van annak a fiúnak és mennyi esze 1 Emlékszem, hogy valami francia tudományos munkát fordított, amit jól megfizettek. És tudod, mit tett a pénzzel ? — Elköltötte. — Ohó, a bátyja özvegyének küldte az utolsó garasig. Képzeld, egy fiatal ember, a fővárosban, hol minden lépés költekezésre csábit, hol nincs elég pénze az embernek . . . megvonja magától, ócska télikabátban jár, hogy bőkezűen segélyezhesse sógornőjét ... De ez semmi. intézkedések provokálásával erősítenék meg! Bízunk benne, hogy a multakdicső példáin felbuzdulva, szilárd meggyőződéssel, bátor szívvel és lankadatlan erővel küzdve kitűzött célunkért, idők múltán utat fog magának törni az a meggyőződés, hogy az alkoholizmus ellen harcolni annyi, mint az egész emberiség javáért harcolni! Békéltető gyűlés eredménye. Az elmúlt héten tartotta az ipartestületi békéltető bizottság dr. Földváry István iparhatósági biztos elnöklete alatt a helybeli kőműves segédek panasza alapján kért békéltetési eljárást. Jelen voltak a munkaadók részéről: Sinka Ferenc, Magyary László. Tóbiás Frigyes, Toldy János, Gabanitz Ferenc. Munkások részéről: Bukta Ferenc, Kovács Pál, Gazdag Ferenc, Szokob András Hudák István, mint bizottsági tagok. A munkaadókat képviselte Kósik Ferenc, a kőműves segédeket Vodicska István, az ácssegédeket pedig Hermann Lajos. Dr. Földváry István elnök megalakítva a békéltető bizottságot, újabb kísérletet tett a békés kiegyezésre, e célból tárgyalás alá vette a munkások panaszos pontjait. Az ácsmunkások részéről felmerült kívánságok a következők : 1. párkányi munkánál a hidvámot a mester űzesse. Erre nézve a mesterek kijelentették, hogy hidvám költséggel nem kívánnak számolgatni, hanem'e helyett inkább azt az ajánlatot teszik, hogy Párkányban dolgozó munkásnak órabérét egy fillérrel fölemelik. így a kért 4 fill, helyett napi 10 — 11 fillért adnak. A munkások ezt elfogadták. 2. A szeszes italoknál említett rendelkezés, hogy a segéd azonnal elbocsájt- ható — töröltessék, illetve először megintessék csak. — No, már ez valami, — mondotta Józsa hirtelen komolysággal. — Hallgasd csak meg a következő esetet, melynek szem- és fültanuja voltam. Kis korcsmába jártunk étkezni. A korcs- márosné özvegyasszony volt, a leánya elég csinos . . . Erről a leányról sok mindenfélét mondottak, de mi tudtuk, hogy tisztességes leány, csak kissé szabad modorú. Egyszer egy úr, könyvelő volt, valami komisz rágalmat terjesztett róla. Jenő rendre utasította s mikor az szemtelenül megismételte a rágalmat, Jenő olyan lovagiatlanul bánt el vele, hogy annál lovagiasabbat én sohasem láttam . . . — Mit tett ? — kérdezte Józsa. — Megverte. De alaposan. Csihi-puhi 1 ahol érte. — Érdekes. — Mi, én magam is azt hittem eleinte, hogy valami vonzalmat érez a korcsmá- rosleány iránt. Szó sincs róla. Jóformán nem is beszélt vele, csak a legszükségesebbet, de nem engedte, hogy valaki egy védtelen leányt . . . Érted ? — Érted . . . Azaz mégsem . . . József, mondotta a leány, — reám ez a te Jenő barátod egészen más benyomást tett. Én raffinált hozományvadászna«: néztem s aszerint bántam is vele. — Lehetetlen 1 — Ismétlem, úgy van, raffinált . . . Képzeld, úgy akarta feltüntetni a dolgot, mint aki tisztán személyemhez vonzódik. Szerelmet vallott, házasságot Ígért, de megkért, hogy ne szóljak egy szót sem szüleimnek . . . Bántó, visszatetsző arro ( A mesterek ezt a kérelmet teljesíthetőnek nem találták, ebbe a bizottság is megnyugodott. 3. Munkavédő bizottság felállítását kérték a munkások. A bizottság ezt teljesen fölöslegesnek találta, mert az ipartestületi békéltető bizottság fenáll s e kérdések ide tartoznak. 4. A mesterek által felajánlott munkabért a segédek elfogadták. 5. Ugyancsak a segédek óhajtását, hogy a kiadott nyilatkozatot necsak a segédek, hanem a mesterek is Írják alá, a mesterek egyhangúlag elfogadták. 6. Az ácssegédek végül a munkaközvetítő eltörlését kérték. Ennek az óhajnak az önálló iparosság eleget nem tehet, mert habár ez egyébből nem áll, mint az alkalmazott munkások nyilvántartásából, mihez az önállóknak joguk is van, ezen intézményt semmi körülmények között föl nem adják. E legutolsó pont alapján tehát az ácsmunkásokkal a békéltetés nem sikerült. A kőművesek kívánságai nagyrészt hasonlók az ácsokéhoz, mégis külön említendő ama kérelmük, miszerint a kiadott munkateljesítmény második pontja módosíttassák igy: „Az ezen tételekben megállapított munkamennyiségnél kisebb, illetve kevesebb teljesítmény — ha műszaki nehézségek vagy akadályok fönn nem forognak stb.“ E módosítást az önálló mesterek egyhangúlag és készséggel elfogadták. 2. A kőműves segédeknél előirt 36 fii. minimum órabér helyett 40 fii. vétessék fel. A munkaadók tekintettel arra, hogy munkásaik között alig van egy-kettő, ki 40 fillérnél kisebb órabért kap. a minimumot, mely úgyszólván csak egész kezdő fiatal segédeknek szól — változatlanul fönn tartja. A maximumként jelzett 46 fill, órabérnek 2 fillérrel leendő emelése fölöslegesnek találtatott, mert szerzett érdemekhez mérten egyes segédek eddig is 46 fillérnél többet kaptak. 3. Vodicska István a társai nevében kijelenti, hogy a mesterek által kiadott nyigenciájában azt képzelte, hogy fülig szerelmes vagyok belé s hogy ezentúl egyebet sem fogok tenni otthon, mint számlálni a perceket, mikor eljön, hogy keblére vonjon. A jólelkű árvaszéki ülnök csüggedten rázta a fejét. — Józsa, — mondotta erős meggyőződéssel, — te ezt az embert hibásan Ítél ted meg. Két héttel később Lories József, minthogy ép akkor vette ki vakációját, felkereste Nagy Jenő barátját a közalapítványi igazgatóságban. A két barát öröme őszintén meleg volt. József alig várta, hogy elmondhassa jövetele célját. — Édes Jenő, — kezdette, — te megkérted húgom kezét. — Én ? — csodálkozott Nagy Jenő. — Igen, tudom, hogy szigorú titoktartást kértél tőle. De az ilyen titkok rendesen kipattannak. Nagy Jenő jóízűen mosolygott. — Ez igazán mély titok, — mondotta, — én tudniillik sohasem láttam a húgodat. — Jó, jó, — idegeskedett az árvaszéki ülnök, — hát Hévizén — Soha színét se láttam Hévíznek. — Már engedj meg . . . — Esküszöm, hogy soha. József álmélkodva nézett barátjára. — Soha ? — kérdezte. — Soha 1 — hangzott a határozott válasz. Úgy? Annál jobb . . . Akkor az egy másik Nagy Jenő volt, valami svihák . . . latkozat egyáltalán nem fegyver a mesterek kezében s igy annak aláíratását törülni kéri. A bizottság tekintve azt, hogy munkásaink maguk elismerik, miszerint nem fegyver a kiadott nyilatkozat, mi akadályát sem látják annak, hogy vonakodnak az aláírástól. E kérdésnél a mesterek szintén kijelentik, hogy ők is hajlandók aláírni, mit a segédek elfogadtak. E kérdések békés tárgyalása után elnök fölteszi a kérdést, van-e még a munkásoknak valami kívánságuk, mire mindkét iparág munkásképviselője kijelenté, hogy a pontozatokban teljesen megnyugosznak de annak dacára, hogy a mesterek szintén hajlandók aláírni s kívánságukat teljesítik — mégis megtagadják mindaddig, mig a mesterek a munkaközvetítőjüket igénybevenni követelik. így tehát a békéltető eljárás a segédek maguktartásán meghiúsult. Jelenvolt. Pénzintézeteink beszámolói. ni. Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank folyó évi március hó 21-én, d. e. V2 11 órakor tartotta meg XXXV. évi rendes közgyűlését. A részvényesek által letétetett 312 drb. részvény, 73 részvényes által. A közgyűlésen 62 részvényes jelent meg, 243 szavazattal képviselve. A közgyűlésen késmárki Frey Ferenc lovag elnökölt, aki a közgyűlés tapintatos és szakavatott vezetésével igyekezett rámutatni azon tényezőkre, amelyek az intézetre a múlt év lefolyása alatt hatással voltak. A részvényesek lelkesedő éljenzése közben említette meg az elnök, hogy jelen alkalommal csak az intézet iránti szere- tete és részvényes társai iránt táplált tisztelete adta neki az erőt, hogy gyengélkedése dacára is az elnöki széket, e díszes helyet elfoglalhatta. Majd megemléÉs te tartozol a neved becsületének azzal, hogy megismerkedj húgommal. — Tartozom? — Igen, ha neki nem, hát nekem, ami régi, igaz barátságunknak . . . Mindössze hat órai utazásról van szó, gyorsvonaton. Ezt nem tagadhatod meg tőlem. Három óra múlva együtt ültek a gyorsvonat kupéjában. Szép nyári est volt, mikor a régi számtartói lakba érkeztek. . . József bemutatta húgának, aki egyedül ült a verandán, barátját. — Kedve.s Józsa, elhoztam az igazi Nagy Jenőt ... Ha megismered, kénytelen leszel elismerni, hogy nem minden Nagy Jenő egyforma . . . — A leány, mikor kezet szorított a fiatal emberrel, mélyen elpirult. — Annyi sok szépet hallottam ön felől, — mondotta némi zavarral. — A Jóskától ugy-e ? — Nagyon hálás vagyok barátomnak érte. De megvallom, hogy mégis jobb szeretném, ha személyes tapasztalatok alapján szerezne felőlem jó véleményt. — Magam is, — mondotta Józsa nyílt tekintettel . . . — Sőt én is, -- toldotta meg József, mint aki elkerülhetetlennek tudja, hogy ez a két lény megérti egymást ... A fejlemények már egy hét múlva igazat adtak neki . . . Jenő megkérte Józsa kezét. Meg is kapta . . . József homlokára ütött. — És mindazt — mondotta, — annak a haszontalan Nagy Jenőnek köszönhetjük ... Az Isten éltesse.
