Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 21. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 21. szám Vasárnap, március 14. W eojelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== ElőíizeLési árak : ..— F elelős szerkesztő : DK PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők, Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Laptulajdonos kiadók : Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Dl Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. Üdvözlégy te dicső nap, mely meghoztad a népek, a nemzetek legdrágább kincsét : a szabadságot! A tavasz enyhe fuvalma megtörte kérgét a fagyos télnek, életre keltette a szendergő természetet, a hazaszeretet viharszele végig tombolva a haza földjén, lerázta a zsarnokság lenyűgöző béklóit és lepattantotta a szabadság dicső eszméjét. Minden hazafi lelkendezve köszönti ma is a népszabadság megszületése dicső napjának felragyogását, de, tegyük hozzá, ezúttal a jövő sorsán aggódó szívvel. Mintha valami rossz sejtelmek tartanák tovább álmában a nagy természetet. Mig más esztendőkön zöld vetések pázsitján surrant tova a szellővel a hősöket 'dicsőítő dal, ma, komor szürkeségével rémiti az anyaíöld, emlőin élő fiait. Várva, de aggódva várjuk a kikelet ébredését, hogy lenn a keleten, nem fogja-e lángra lobbantam' a kikeleti napsugár tüze, a nemzetek békéjét. De nem kevésbbé aggasztó jelenségeket látunk a politika láthatárán imbolyogni. Nehéz időket élünk. Nagy dolgok küszöbén állunk. Hogy mit hoz a jövő, nem tudjuk. De, hogy aggodalmaink, balsejtelmeink, rosszra ne válljanak, ápoljuk sziveinkben a nemzetek tavaszának hármas virágát: az egyenlőséget, testvériséget és a szabadságot. Legyünk magyarok, szeressük a hazát, s akkor nem vesznek rajtunk erőt a poklok kapui. Zarándokoljunk el a szabadság nagy napjának megteremtőinek, azoknak a névtelen hősöknek sírjához, kik életük árán vívták ki a népek szabadságát. Rebegjünk hálaimát mohlepte sírjuk felett és merítsünk erőt az ő hazaszeretetükből, a megpróbáltatások nagy napjaihoz. —n. A munkaadók szövetsége. A munkaadók szövetsége részéről vettük az alábbi sorokat, melyek közzététele talán már tárgytalanná válik mire azok lapunk hasábjain napvilágot látnak, ennek dacára azonban nem lesz érdektelen, ha a nagy közönség tájékoztatására azokat közre adjuk. A megkeresés és az annak kapcsán közölt szabályzat igy szól: Tek. Szerkesztő Úr-! Miután helybeli kőműves és ácsmunkásaink az önálló iparosok szövetsége által kiadott szabályzatot aláírni nem hajlandók holott elismerik, hogy az abban foglalt föltételek teljesen normálisak és teljesíthetők s e magatartásuknak következménye az, hogy szövetségi tag őket munkába nem állíthatja, a segédmunkások által okozott visszás állapotnak megvilágítása céljából tisztelettel kérjük Tekintetességedet, hogy a kiadott szabályzatnak szövegét becses lapjában közzétenni szíveskedjék. Legalább meggyőződést szerez a nagyérdemű közönség arról, hogy a munkaadók kívánsága egészen a tisztes követelmény keretén belül áll. * a) A munkabér. 1. A munkabér óránként 36 fillértől 46 fillérig állpittatik meg. Létra és függő állványon, toronyjavitásnál 4 fillér óratöbblet adatik. 2. Különleges munkáknál u. m. kút- épités, gyárkémény, kazán befalazás, gépalapozás és samott munkák óradija mindenkor külön megállapodást képez. 3. Vidéki munkánál tartozik a munkaadó a munkást a reggeli első vonattal kiszállítani, ha azonban az illető helyen vonatközlekedés nem volna, a munkást reggeli 5 órakor kocsin indítani. A munkás pedig tartozik az indulási helyre pontosan megjelenni s józan állapotban kocsira ülve útnak indulni és az utat egyfolytában megtenni. 4. Hazaszállítás 20 km. távolságon belül hetenkint egyszer történhet és pedig a munkaidőn túl az első vonattal; 20—50 km.-ig hazaszállítás két hetenkint történik ; 50 km.-ren túl a felek szabad egyezkedése szerint. A szállítás költségei mindkét esetben a munkaadót terheli. 5. A dolgozó személyzet ipari munkások, tanoncok és napszámosokból áll. Segédül csak munkakönyvvel biró szakmunkás, tanulóul pedig 12 éves életkort betöltött fiú alkalmazható. Ez utóbbi az ipartanonciskola látogatására köteles. 6. Munkaidő óránkint számláltatik és óránkint fizetendő. 7. A napi munkaidő tartalma 12 órás keretben IOV2 óráig tart és pedig reggel 6 órától este 6 óráig, közben V2 órai reggeli és 1 órai ebédidővel; szombati napokon a munka esti 6 óra helyett 5 órakor szűnik meg, de azért e napon IOV2 óra munkadij fizetendő. 8. A munkadijak kifizetése hetenkint szombaton történik s lehetőleg a munkaidő befejeztével, vagyis 5 órakor veszi kezdetét. 9. Szükség esetén a nappali munkaidő 2 órával meghosszabbítható, ez esetben azonban a rendes óradijon felül az órabér 20°/o-a pótdij gyanánt fizettetik. 10. Ha a munkás a felmerült szükség„Esztergom és Vidéke“ tárcája Új Versek. (Mara könyvébe.) Mara, mióta lelkem rád talált: Nem rettegem a vén dohos halált ! Nézz a szemembe, kacagva mondja: És élni fogok a halálomba’! Hejh, kivihetnek a temetőbe, — Szerelmes szivem tombol előre — Síromból tavasszal visszajárok, Kicsapnak a szivembe tört lángok, Megölt, megfojtott vágyak, gyönyörök . . . Utat magamnak ujjongva török, Nem test leszek már, — égő gerjedelmek, Véremből hordom szét a szerelmet. Forró szivem örök életforrás : Vágy, mámor, ábránd, álom, rajongás, Úgy röppentem a napfényességből, Életet ontó tavaszi égből. Szivem verése: ami égi, földi, Lángom az egész világot betölti ! Évezrek óta vagyok, voltam s leszek, Ősi tüzemből remegnek a kezek. A vágyam, álmom szívből szívbe száll: Jöhet a Halál, jöhet a Halál! Tuba Károly. Csütörtök. Irta : Falusi. Régen, vagy talán még soha sem, történt meg velem, hogy este vacsoráról egyenesen hazamentem a lakásomra, mint a múlt csütörtökön. Az első hideg őszi nap volt. Este úgy süvöltött a szél, úgy tombolt dühében, mintha haragjában a földet akarta volna elsöpörni. A szélvész lármájával nem birt vetekedni a zuhogó eső isszonyu csapkodása. Nem tartott vissza a rossz idő, haza mentem. Haza, a négy fal közé. Oly jól esett a magány, az üres. kis szoba. Talán a szokatlanság hatása hatott reám. A kályha mellé ültem és fáradtan, ellágyulva néztem, miként ölelik egymást a lángok. Azon kezdtem gondolkodni, tulajdonképen minek is jöttem ide ? Miért nem mentem ma is kavéházba ? Nem tudtam magamnak elfogadhatóan megokolni hazajöttöm célját. Töprengéseim közepette erős kopogást hallok az ajtómon. Akaratom ellenére, csupán szokásból mondtam, hogy „szabad“ ! Oly rosszul esett, hogy zavar valaki ! Először akarom élvezni a szobámat életemben. A kályhámból áradó melegben akarok terveket szőni, légvárakat építeni. Az ajtó kinyílik és Lajos barátom lép be rajta. A meglepetéstől is, meg a bosz- szankodástól is szótlanul néztem a vendégemet. Oly különösnek találtam, hogy épen Lajos keres a lakásomon. Egy ember, aki talán még soha sem látott a saját lakásán kívül más lakást, főleg legénylakást. Szemei, arca oly különös színben égtek. A különben nyugodt ember, a nem törödömség, a flegma mintaképe, vészt-jóslóan idegesnek látszott. Vájjon mi történhetett? Mindenesetre rendkívüli fontos, életre szóló esmemény hozta ide. — Mi bajod Lajos ? . . . Ellopták a kaszinót ? . . . Összedült a kávéház ? . . . Beteg vagy ? . . . Zúdítom feléje a sok kérdést. Mintha álmából riadt volna fel, vagy kicserélték volna, egyszerre teljesen megváltozott az imént még oly idegesnek látszó ember. A szokott nyugalmával röviden csak annyit mondott : „Nem“. Egyideig néztük egymást szótlanul. Végre megszólal. — Barátom, megnősülök. Alig hittem a füleimnek. Lajos megnősül ? ! . . . Ez lehetetlen. Ő, aki hallani sem akart erről, aki, ha házasságról beszéltek neki, mindig azt mondta: „Kérem, nekem ehhez nincs időm“. Mi történhetett? Hogyan, miképen határozta el magát oly hirtelen a házasságra ? Tegnap még nem tudott róla s ma már elhatározott tény. Ki lehet az a boldogtalan, akit elvesz ? Sok mindenféle gondolat kavargóit agyamban, de egy szót nem voltam képes mondani. O is szótlanul nézett rám. Úgy olvastam ki szeméből, hogy várja a véleményemet, szeretne tanácsot. Hogy mondjak véleményt? Hogy adjak tanácsot? Azt sem tudom, kit akar elvenni? Miért akarja elvenni? Egyáltalán nem tudom, mire jó egy legény-embernek a házasság ? Lajos szakította meg a csendet. — Tudod, kit veszek el ? — Itt megakadt, mintha várta volna, hogy a többit én mondjam. Nagysokára mondta csak ki: „Elzát“. Mintha erősen fejbe vágtak volna, szédülést éreztem a név hallatára. Elveszi Elzát! Elzát, akinek a jelenkor és multidők ifjai mind udvaroltak. Sokan komoly szándékkal, sokan időtöltésből. Egy nőt, akit a városi pletyka, nem egyszer jogosan, mindegyikkel összeházasított ; de természetesen csalt a pletyka volt meg, az esküvők elmaradtak. S hogy elmaradtak, annak oka mindig a leány volt. Nem engedhetem, hogy a legjobb barátom boldogtalan legyen ! — Szerencsétlen ! Tudod-e, mi mindenféle kötelezettsége van egy nős embernek ? Feleségül akarod venni Elzát ? Március 15.
