Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 3. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 3 szám Vasárnap, január 10 \I eojelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : ■— Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : I)*. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Frokopp Bgula és Brenner Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Huszonöt év. 1909. jauuár 7. A gróf Kreith-féle 1848—49-iki szabadságharci ereklye gyűjtemény és a Kossuth Muzeum a napokban üli fennállásának 25-ik évfordulóját. Negyedszázad alatt lankadatlan energiával, buzgalommal gyűjtötte össze a muzeum megalapítója és tulajdonosa a nemzet közkincset képező ereklyéket, hogy megőrizze a nagy idők emlékeit az enyészettől. S inig az egyén, az ember pénzt és munkát nem kímélő fáradsággal igyekezett tanujelét adni a hazafias buzgalomnak, mely sohasem nyugszik és mely nem engedi a nagy idők dicső alakjainak, eseményeinek, tetteinek emlékeit elévülni s a mely folyton éleszti a hazaszeretet szent tüzét, erőt adva a csüggedők- nek ; addig a nemzet egyeteme, melynek közkincseiről van szó és társadalmunk, melynek a rabszolgaság láncaiból va-ló felszabadításához fűződnek az ereklyék emlékei, rideg közönyösséggel, párto- latlansággal viseltetik minden iránt, mely ezen intézmény megerősödését előmozdíthatná. Volt-e szabadságharcunk ; emlékeinkben vannak-e a nemzeti fel- ujhodás, újjászületés nagy eseményei ; tudunk-e lelkesedni még az uj Magyarország lángszavú apostolának, Kossuth Lajosnak lelkesítő szavaira, melyre megmozdult a nemzet szunnyadó élete ? És ha igy van, kell, hogy megértsük a kötelesség, a hazafiúi önérzet intő szózatát ; ha át- érezzük mindazt, melynek tápot adott a magyar nemzet önérzete, büszkesége, szabadságszeretete, kell, hogy támogassuk ezen intézményt, mely huszonöt évi fennállása alatt, a nemzeti érzés nagy szégyenére nem volt képes az- illetékes tényezők mostohasága miatt méltó keretet fölvenni, melyben a magyar lovagiasság örök dicsőségére fennmaradását biztosnak tarthatta volna. A nemzeti dicső emlékekre büszke magyar társadalomhoz fordulunk e sorainkban, adja meg hazafias célt szolgáló ezen intézményünknek azt a meleg rokonszenvet, melyből az állami segélyezésre irányuló mozgalom erős és biztos tápot nyerhet, s addig is, mig a Kossuth muzeum nélkülözni kénytelen a nemzet egyetemének ezen támogatását, áldozzunk mi is filléreinkkel a nemes célnak olykép, hogy az intézmény kiadványaiból vásároljunk, előmozdítva az által nemcsak a Kossuth Muzeum érdekét, hanem szolgálatot téve a dicső múltak emlékeire még mindig büszkeséggel támaszkodó tiszta magyar nemzeti törekvéseknek. Dr. Brenner Antal. Darányi a mezőgazdasági munkásokról. A Revue de Hongrie, e francia nyelven megjelenő kitűnő magyar szemle, egyik közelebbi számában hosszabb tanulmányt közöl Darányi Ignác földmivelésügyi minisztertollából e cim alatt : A mezőgazdasági munka, Magyarországon. A cikk nemcsak illusztris Írója miatt, de tartalmánál fogva is megérdemli a magyar közvélemény beható figyelmet, bár természetesen a külföldi közönség információjául Íródott, hogy a külföldi sajtóban a szociá- 1 isták által a munkáskérdés kezelése tekintetében hazánkra szórt rágalmakat igazi értékükre szorítsa. A cikk írója erre a munkára talán a legilletékesebb volt, mert hiszen az ő alkotása az immár világhírűvé lett magyar paraszt politika, mely a falusi földmivelő nép reális érdekeinek, gazdasági és társadalmi haladásának törvényhozási és kormá- nyozási hathatós ápolását is jelenti, s amelyet ma még az iparos Anglia is utánozni törekszik. A cikk mindenekelőtt azt adja elő, miként fejlődött ki az úrbéri váltság után a jómódú magyar parasztságnak egy nagy rétege, mely vagy teljesen birtóktalanná lett, vagy pedig apró birtoka mellett még bérmunkára is van utalva. A parasztság birtokszerzése — Írja az illusztris szerző — nem tudott lépést tartani a szaporodással és az előbbi jómódú birtokosok utódai törpe birtokosokká, majd teljesen birtoktalanokká váltak. Összeesett ezzel a természetes folyamattal és az általános mezőgazdasági depresszióval a közterhek és az igények növekedése. Azt lehet mondani, hogy Magyarország földmivelő népe a primitívebb állapotból a fejlettebbre való átmenetet a legkedvezőtlenebb gazdasági viszonyok között tette meg. A helyzetnek ilyen felfogásából természetes, hogya szóban levő néprétegek állami támogatása nemcsak szükségesnek, hanem minden szempontból megokoltnak is tűnik föl. A cikk fölhivja a magyar nyilvánosság figyelmét arra a körülményre, hogy Magyarország szegény földmivelő parasztsága a legutóbbi nép- számlálás szerint közel egymilló főre tehető, mert ennyit ad ki az 50 holdon aluli kisbirtokosok, napEsztergüin és Vidéke“ tárcája“ Szezorf-ronjánc. Siklik a jégen édes bakfisok Kacagó, vidám légiója. Az eleséstől most nem a. morál, De az ideál keze óvja. De a sorsnak nincs szabálya, rendje : Történnek néha bús — esetek. Szól a jégfiú : ,,Édes bakfisok, Elesek hát én is veletek.“ De szól a bakfis : „Maga ügyetlen ! Nem tud eléggé ügyelni rám !“ Es én pirulva haptákba állok És . . . „Ich küsse die Hände, Madame.“ Es siklunk tovább. Dobog a szivünk. Gyönyörrel nézem szép kék szemét. Hopp ! Hopp ! Elesünk ... de egyenlőre Csak megszorítom kicsi kezét. Gedeon Mihály. Majdnem. Irta : Zöldi Márton. Cziber Gereben majdnem a világ legnagyobb kalandhőse volt. Majdnem mindennap veszélyeztette a maga és a mások életét. Gáláns kalandokban majdnem fölülmúlta Casanovát, férfias erényekben majdnem túlszárnyalta Bayard-t. Szünetlenül kalandok, izgalmak, veszélyek röpködték körül. A halállal, a megsemmisüléssel majdnem állandóan kacérkodott és csodálatosképen soha semmi baja nem történt. Egy hajaszála sem görbült meg, noha a szóban forgó hajszálak majdnem egész fején, kivéve a kopasz búbot, deresedni kezdtek. Vízvezetéki hivatalnok volt. Pontos, megbízható, sőt majdnem pedáns, ami a hivatalnok embernél becses kvalitás. Izgalmas, hajmeresztő kalandjait a hivatalon kívül élte át. Majdnem mindennapra esett egy őrületes sarto mortale. Az az ember, aki cigarettával dinamit-hordókon táncolt, az jámbor nyárspolgár-életet él Cziber Gerebenhez képest. Majdnem ezer halált halt s amellett egészséges maradt, mint a makk . . . Érdekes, hogy egy kalandját sem hallgatta el. Nyugodtan, a legcsekélyebb izgalom és emfázis nélkül beszélt róluk, llyeténképen : Képzeljétek fiuk, ma majdnem fölfrics- káztam egy lovassági tábornokot. — Apropó gyerekek, el kell mondanom, hogy az éjjel majdnem elszöktettem egy spanyol infánsnőt a Buzalkából. És részletesen, kimerítően beszámolt azokkal a sajátságos körülményekkel, a melyek között a lovassági tábornokkal kínos konfliktusba elegyedett s azt a kalandos éjjelt, amelynek izgalmai között a spanyol infánsnővel megismerkedett. A közbevetett kérdések nem hozták zavarba. Pontos számot adott a legjelentéktelenebb apróságokról, a tábornok koráról, családi állapotáról: az infánsnő toalettjéről, hajszínéről, arckenőcséről stb. És emellett nyugodtan pödörgette tüskés fakú bajuszát és sodorgatta cigarettáját. — Bizony gyerekek, majdnem . . . A „majdnem“ nélkül ezerszer átlyuk- gatott, csúfosan széjjelroncsolt törvény- széki hulla lett volna. Nemcsak ő, de mindazok, akik kalandjaik szféráiba kerültek. De a „majdnem“ sohase hagyta cserben. Az volt őrangyala, nemtője. A „majdnem“ őrködött fölötte, amikor átúszta a Niagara-zuhatagot, amikor leszállt a Vezúv kráterébe, amikor a glecsereken kúszott föl s hirhedt brigantikkal viaskodott életre-halálra az Abruzók szakadé- kaiban. Bizony, majdnem otthagytam a fogamat . . . Megjegyzem, egy foga sem hiányzott. Fakók, plombosak voltak, de teljes szá- múak. Sőt, jó órában legyen mondva, testén a zúzódásnak sehol a legcsekélyebb nyoma sem volt fölfedezhető. Jól táplált, kissé lomha test, savós szemekkel s néhány szabálytalan alakú szemölcscsel. Az úgynevezett porhüvely nem jelezte, hogy majdnem a legrettenthetetlenebb lelkek egyikét hordozza. Megvallom, sok élvezetet találtunk előadásában. Egy szavát se hittük, de szívesen hallgattuk. Mert az idők során bizonyos artisztikus módszert sajátított el. Meg tudta festeni kalandjainak miiieujét. A részletekben szürkeségre törekedett, a nűanszokban diszkrécióra. Aztán tudott a valószínűségekkel manipulálni. Nápolyi kalandokat akkor hallottunk tőle, ha két hétig Káposztás Megyeren tartózkodott. Ilyenkor néhány olasz szót is kevert az előadásába : per bacco, corpo di dió . . . stb. A távolabbi zónákba eső kalandokat olyan időszakba helyezte, amikor még nem ismertük. Ha nőkről beszélt, csak kezdőbetűket emlitett. — Roppant érdekes volt, mikor D. E. őrgróf leányát szöktettem meg. A csónak majdnem fölborult, az őrgróf majdnem lelőtte, a lovak majdnem elragadtak . . . Üres kézzel sohase jött közénk. Mikor fantáziája eibágyadt s a kedve lelohadt, akkor megelégedett jelentéktelen köznapi veszedelmekkel: — Alig öt perce, hogy a villamos majdnem elgázolt.
