Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 14. szám

2 1909. február 18. Esztergom látképe. Főispánunk felhívása folytán, mi­ként olvasóink előtt ismeretes, Esz­tergom város közönsége egy me­morandumot intézett, főispánunkhoz, melyben bajait, sérelmeit stb. adta elő. A lapunk több számában már közölt memorandum további része igy szól. 3. Királyi törvényszék felállítása. Régi törekvése Esztergomnak, hogy törvényszéket nyerjen, illetve elvesztett törvényszékét visszanyerje, Támogatja ezen törekvését az a tarthatatlan helyzet, hogy az egész vármegye a komáromi törvényszék­hez tartozván, ez a körülmény Esz­tergomtól nagy forgalmi előnyt vesz el, de támogatja az is, hogy Esztergomnak a túlsó járási járás­bíróságnak a városba való áthelye­zése iránt megindított mozgalma eredménytelen volt, sőt amennyiben az a várossal hatalmasan versenyt folytató Párkány nagyközségbe he­lyeztetett át, még anyagi kárt is okozott, nem is szólva azon aggo­dalmunkról, mely a telekkönyvek ketté osztása miatt folyton kisért. E részben természetesen a vár­megyék országos kikerekitésének kérdése jelentékenyen esik mérlegbe s ha Esztergom vármegye területé­ben nagyobbodik, a törvényszék felállításának szükségessége is sür­gősebben előáll. 4. Egy állami gyermekmenhely felállítása. Jelentékenyen emelné a város közforgalmát. 5. Egy állami elmekórház létesí­tése. Minthogy kormánykörökben több ilyen intézmény létesítése tervezte­tik, annak Esztergomban való fel­állítása közforgalmi tekintetekből komoly számításba jöhetne, annyi­val inkább, mert a pavilion rend­szerben épült közkórház telkén az állami elmegyógyintezet felépíthető lenne. 6. Egy állami kezelésben tartott és a tüdővészes betegek javára fel­állítandó szanatórium. Esztergom szab. kir. város hatá­jelentett életében. Mintha fátyol szakadt volna le szeméről, most kezdett eszmé­letre térni. Most látta csak, hogy eddigi élete elfecsérelt, időpocsékolás volt csu­pán. Igazi életre, öntudatra csak ez a szerelme keltette. Hihetetlen rajongással csüngött Tamá­son. Az első, hosszas küzdelemmel kicsi­kart találkától kezdve, egész a mai napig fokozódó szenvedéllyel ragaszkodott a fér­fihoz, kihez lüktető szive minden csepp vérével vonzódott, mint a mágnes a lágy­vashoz. S mert határtalanul szerette, épen azért állott módjában Tamást úgy megfi­gyelhetni, olyan belső látással, mely csu­pán a szerelmeseknek adatott meg. A ra­jongók ezer fülével hallott s ezer szemé­vel látott. Ami mások előtt számba sem vehető semmiség lett volna, az előtte min­dent jelentő esemény volt, Tamás még ki sem fejezhette gondolatait, aggódó szeme már tekintetéről leolvasta azt. így azután nem is volt olyan csodála­tos, ha csakhamar észrevehette, hogy Ta­más már nem a régi. Csókjai már nem azok a perzselő, forró Számumok, mint ismeretségük első idejében s ha férfias­sága mindenképen igyekezett e sebezhető nyomokat, mely hidegülő szerelmét mu­tathatta volna, eltüntetni, a szerelmes asz- szony előtt rejtegetni nem lehetett. Margit ez esztendő alatt érte el boldog­ESZTERGOM és VIDÉKE. rában a Kovácspatak nevű üdülő hellyel szemben gyönyörű völgy­katlan kínálkozik e célra. A völgyet a Garam völgyéről folyton áramló kárpáti levegő frissíti. Körülötte közvetlen közelségben mindenfelé erdő fekszik és a közepén forrás­patak csörgedez. A most említett hely távol esik a világ zajától, ál­landóan pormentes levegője pedig valóban a jelzett célra tenné alkal­massá. 7. Az állami Dunahidnak méltá­nyos bérösszegért Esztergom szab. kir. város haszonvételebe való bo­csátása, vagy a díjtételek leszállí­tása. Esztergom közforgalmát — amint említettük — jelentékenyen csök­kentette a Budapest—esztergomi helyi érdekű vasút kiépülésé, a mennyiben az esztergomi járás köz­ségei annak segélyével jelenleg ál­talában a fővárosban adják el ter- melvényeiket és ugyanott szerzik be szükségleteiket. A vasút kiépü­lése óta határozottan csökkent az itteni pénzintézetek forgalma is, amennyiben addig Pest vármegyé­nek pilisi alsó járásából jelentkező hiteligények ezek által elégittettek ki. Ez a körülmény idézte elő az esztergomi piac drágulását is any- nyira, hogy az itteni árak a fővá­rosban szokásos arakkal versenyez­nek. Minthogy pedig a párkányi-járás községeiből, nemkülönben Bars- és Hont-vármegyék közeleső részeiből viszont elsőben a vasúti összeköt­tetés hiánya miatt számíthatunk ke­vesebb forgalomra, másrészt pedig a termelők, hogy a magas hidva- mot, a szab. kir. város területén fizetendő útvámot és helypénzt meg­takarítsák, Párkányban állapodnak meg, tehát az esztergomi piacon közvetlenül alig árusítanak, előál­lott az a helyzet, hogy a város közélelmezése közvetítők kezébe került s ékként a piac méreg drága lett. Az tehat a meggyőződésünk, hogy a m. kir. áll. Dunahidon a díjtéte­lek a város közforgalma érdekeben leszállitandók, ami vagy állami ke­ságának tetőpontját, de egyúttal a szen­vedések Kálváriáját is megjárta. Napról- napra láthatta, mint hidegül el Tamás, kin az imádathoz hasonlóan csüngött, szemlélhette ereje gyengeségét, hogy nem tudja e hidegülési folyamatot útjában meg­akadályozni. Az ő érzelme nem változott, sőt ha még lehetséges lett volna, jobban szerette Karbót ma, mint az első találkájuk alkal­mából, most, hogy megismerte és félteni megtanulta. Éles eszével mindama hiányokat, me­lyek Tamást jellemezték, első percben felfedezte s noha jól látta, tapasztalta, hogy Tamás is csak olyan közönséges, csak olyan durva faragásu, mint a többi férfi, hogy természete nem nélkülözi azo­kat a hibákat, melyekkel mások gyűlö­letessé tudták magukat előtte tenni, hogy gondozatlan külsővel, borotválatlanul, egy asszony sem fedezhetné fel ellenállhatat­lanságát . . . mégis mindezek tudatában jobban imádta Tamást, mint a fetisimádó bálványát, mint hivő Madonnáját. Ahhoz azonban sokkalta finomabb lel­kületű volt, semhogy bevárja azt a pilla­natot, mikor az imádott férfi, immár tel­jesen kihűlve, félre lökje őt, mint a ki­facsart citromot szokás. Nem akarja be­várni azt, hogy süppedő, puhán berende­zett kicsiny, titkos fészkükbe hasztalanul zelésben volna megoldandó, vagy akként, hogy a fentartási kiadások­ban kiszámított bérösszegért a hid a város közönségének kezelésébe adatnék át. 8. Párkány nagyközségnek Esz­tergomhoz való csatolása. Az előző pontban már jeleztük, hogy a közforgalom hanyatlását és az esztergomi piac drágulását mily hatások idéztek elő. Ha ezekkel együtt most felemlítjük, hogy Pár­kány község, dacára fejletlen falusi mivoltának, mennyire versenytársa ma Esztergomnak, előtérbe áll az az évek óta hangoztatott kivánalom, hogy Párkány nagyközség közte- kintetekból hivatalból Esztergomhoz csatoltassék. Párkány nagyközség ugyanis a modern fejlődés feltételei közül alig szerzett eddig valamit, minek kö­vetkeztében közterhei is minimáli­sak, tehát oly előnyös helyzetben van, hogy benne a kereskedelem és ipar folyton nagyobb lendületet nyer. Fokozza ezen előnyt az a körülmény is, hogy Esztergom már fenálló intézményeinek íentartása, a modern haladás érdeke, nagy ter­heinek kényszerű viselése következ- ményeképen közlakosságának adóz­tatásán kívül indirekt jövedelmeket is kénytelen biztosítani s az e cí­men jelentkező út- és kövezetvám, továbbá helypénz-szedes, nemkülön- az államtól bérelt fogyasztási és italadók biztosításával felmerülő na­gyobb tarifa a Duna jobb oldali részének közönségét visszariasztja, illetve az ezen jövedelmekkel nem, vagy csak részben is mérsékelten élő Párkány nagyközség látogatá­sára utalja. Ezen tényből folyik, hogy Pár­kányban a kereskedelmi és iparüz­letek, illetőleg vállalatok folyton szaporodnak és Esztergomnak már is elbirhatatlan versenyt támaszta­nak. Minthogy pedig Esztergom Pár­kánynyal — valamint a Komárom­mal egy évtized előtt egyesitett Szőny nagyközség — összeépültnek tekinthető, mert hiszen az állandó hid tulajdonképen csak egy utca a kettő között; minthogy továbbá várja a csömört kapott kedvest. Mint a jó diagnosztikus, ki percre meg tudja ál­lapítani féltett betege kimúlását, ő is be­látta, hogy a mai találkának az utolsó­nak kell lenni, mert különben elveszíti minden varázsát Tamás előtt, minden ha­talmát lelke felett. Most kellett tehát ketté törni azt a bilincset, mit önmaguk ková­csoltak, most kellett végét szakítani az idillnek, mely a férfi előtt csupán átme­neti, reá nézve pedig a végzet volt. S magában elég erőt érzett, hogy ez emberfeletti dolgot megcselekedje. Erős­nek, törhetetlennek akart látszani. Életét, mindenét feláldozta volna, ha régi szenv­telen modorát, csak öt percre is magára erőltethette volna. Úgy akart távozni Ta­más életéből, mint ahogy annak idején megjelent előtte, ahogy meghódította, le­nyűgözte, mint a hideg, fehér márvány- szobor. Egy pillanatra sem akarta érez­tetni, hogy ő már tudja elhidegülését. Büszkesége, mely minden tényének rugója volt életében, még fennen lobogott lelké­ben, az egyetlen érzelme, mit nem tudott, de nem is akart szerelmének áldozatul dobni. Büszkén, mint győzedelmes ki­rálynő akart a szerelem birodalmából tá­vozni. Csak ezt az egyet akarta. Odahaza egész nap imádkozott. Sze­relmes szive legnagyobb csapását, melyet önmaga mórt reá, ezt akarta, minden ön­Párkány az Esztergom által nyúj­tott előnyöket jobbára ellenszolgál­tatás nélkül élvezi, továbbá a vá­rosi iskolákat, középoktatási intéze­teket igénybe veszi s mert a köz­élelmezés terén a nyerészkedő köz­vetítő szerepében városunk piacát folytonosan drágítja, községi köz­terhekkel alig terhelt kereskedő és iparos osztálya pedig Esztergommal a várost és annak közforgalmát ká­rosító versenyre kelt, eljött az ideje annak, hogy Párkány községnek Esztergomhoz való csatlakoztatása érdekében lepeseket tegyünk és ten­nünk kell ezt annál inkább, mert az 1886. XXII. t.-c. 149. §-ának második bekezdésében jelzett felté­telek beállottak. Esztergomra és Párkány nagyköz­ségre nézve az egyesülésből csak előnyök származhatnak. így neve­zetesen, az út- és kövezetvám, ille­tőleg helypénz szedésének joga a csatlakozott részre kiterjesztvén, vi­lágos, hogy amig Esztergom jelen­leg az utvám (kövezetvámmal egye­sítve) szedesi jog után évi 17.600 korona és a helypénz-szedési jog után évi 13.100 korona jövedelmet mutat ki, ezen jövedelem Párkány jelenlegi nagy forgalmát tekintve, a háromszorosára emelkedhetik, holott Párkány község ut- és kövezetvám- szedési joggal nem bír és helypénzt is csak országos vásárjai alkalmá­val és akkor is egyedül a vásárté­ren szedhet. — Párkány nagyköz­ség birtokváltozási százalék szedé­sére jogosultsággal nem bir. Esz­tergom e cimen pl. a folyó évi költ­ségvetésében 8000 korona bevételt irányzott elő 3 évi átlag alapján. Az egyesülés' következtében ezen jövedelem is teljes bizonysággal kétszeresére emelkedne. ^véee kövi A város közönségéhez.*) A szeretet és ennek gyermeke az irgal­masság az emberi léleknek örökké viruló legszebb virágai, melyek megnemesitenek minden törekvést, nélkülük pedig a társa­dalom bármely küzdelme áldatlan marad. *) Városunk polgármesterének felkérésére közöl­jük az alábbi sorokat. A szerk. megalázás nélkül túlélni. Erősítette min­denképen elfáradt szivét. Erősítette a ta­lálkára. Mikor meghitt fészkük küszöbét átlépte, szive összefacsarodott, lélegzete elállt, mintha valami a torkát fojtogatta volna. Itt a meghitt fészekben gyöngének érezte magát. Minden sarok, minden zug elteme­tendő boldogságára emlékeztette. S Tamás jött, fiatalos hévvel ölelte át, csókolta, dédelgette, mint akkor, régen, legelőször. De Margit érezte, hogj' itt van a vég. Érezte, hogy e fellobbanás a cson­kig égett gyertya utolsó felbuzdulása, utána már csak a sötétség következik. S most hirtelen erősnek érezte magát, hidegen, szenvtelen hangon adta kedvese tudtára, hogy szakitaniok kell. Hiába volt a férfi minden rimánkodása. Margit ismét hideg volt, mint a márvány, mint azelőtt, mikor még a szerereimet nem ismerte s mindenki a márvány-szobornak gú­nyolta. Nem is tudta, miként került haza. Ott-, hon utolsó ereje is megtörött s a hatal­mas szép asszony, görcsös, fuldokló zo­kogással dőlt a gyönyörű lakás selymes pamlagára . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom