Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 101. szám
^/J eljelenik Vasárnap és csütörtökön. .= SlőfizeLési árak : == Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . <» kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Laptulajdonos kiadók : Qi1. Prokopp Gyula és Bponnor Ferenc. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. == Karácsony. (V. L.) Köszöntünk Karácsony, örömek adója, enyhületnek hintője, munkának, gondnak pihentetője, hitnek szilárditója, csüggedt lelkek felemelője. Mily nagy, mily csodás is vagy Te. Mig embertalálta világ- nézetek egy generációval keletkeznek és temetkeznek : közel két ezred év óta állsz Te s poézised, millió embereken uralkodó hangulatod, ma sem kisebb. S mig minden intézmény, melyet ember formált, fejlesztett és zárt törvényszakaszokkal szabályozott, alá van vetve a világ és nemzeti eszmék áramlásának, — a Te isteni eredetedre immár közel kétezer év mutat. S milyen kétezer év! A Te isteni eredetednek meg kellett küzdenie a múlt bálványaival és e küzdelemben fenséges martjaiddal remegtetted a pogány világnézet hatalmasait, majd könnyedén végeztél az arianusokkal és szektáikkal és azt az orkánszerű áramlatot is, mellyel Európában a népelhelyezkedés történt, felhasználtad terjeszkedésre és a lelkek beteltek a rendiségben, a feudális korban a Te keresztény tanaid szociális tartalmával. Ennek a nagy európai népelhelyezkedésnek borzalmas pusztulás, vandalizmus járt nyomában, de, szent karácsony, a Te misztériumaidnak aligha árthatott annyit, mint a mai szkepsis, a szabadgondolkozás tetszetős jelszava és a hitközöny. S mégis, nem több harang zug-e ma s nem több, a napi munka szürke világában csüggedt, fáradt töprengő lélek emelkedik fel hozzád s lelke megtelik a karácsony nagy jeligéjével: „Békesség néktek a földön!“ A sivár életharcban sokszor megdöbbenve látjuk, hány embert nyűgöz le a föld s hiú örömei, melyekért veritékesen, a megroskadásig tiz könyökkel tülekednek, vagy elérve a Mammont, belevetik magukat a gyönyörök, a hiú ragyogás árjába és lelkűkkel felemelkedni képtelenek. Már már leragasztja, lenyűgözi az embert a földi salak: ám imára hívnak a karácsonyi harangok és a szürke életgondok emberének lelkét megfürösztik a földi megváltás keresztényi élvei. Arany, tömjén és myrrha helyett megadást, lelki megigazulást és élő hitet visz e század kételygő fia az újszülöttnek, akinek születése maga, világfennállás óta a legdemokratikusabb cselekedet volt: királyok királya, a ki a bethlehemí istállóban született. De ha ez a kor, amely a nivellálódás, a hatalmi forrásokból keletkezett kiváltságok elleni küzdés kora, nem értené meg a krisztusi, mindeneket átfogó tiszta embersze- reteten és egyenlőségen alapuló tanokat, amelyeket mintha e szociális forrongás idejében egyenesen mentő horgonyul kínálna a Gondviselés az emberiségnek: ott van a hagyományok gyönyörű kultusza, a fenyőgalyas, gyertyácskák, csecsebecsékkel ékes karácsonyfa és ennek kimeríthetetlen, mindig megújuló és mindig uj poézise. De hitvány, de sivár, de szerencsétlen az az ember, akit a karácsonyfa, gyermekek öröme, magasabb régiókba nem emel, aki még ilyenkor is leragad a földi salakba. Szép vagy karácsony ! Tél apónak ragyogó poézise. Fehér lepelt kívánunk oda ki a kiserkedt vetésekre, fehér melegítő lepelt, hogy reménykedve várjuk a kikeletet, hogy a karácsony poézisébe beleszóljon a szánkák csengetyűje. Lucifer ajkára adja Madách az „Ember tragédiájáéban és pedig gán- csos, fitymáló értelemben ezt a szót: „Dicsőségedre Írtál költeményt!“ Csakhogy ez oly mély és nagy igazság, hogy a teremtés Urához való legnagyobb lelki elragadtatás dithirambjaként is mondhatjuk imaként. Senkisem fogja ezt jobban megérteni, mint akit kényszerűség, vagy mód arra vezérel, hogy délszakon várja a Jézus születését. E sorok Íróját kényszerűség, betegsége messze idegenbe dobta és bár az ő lelkét is megérintik a szkepsis hüs szellői, e percben, mikor a karácsony teli képeire keres hasonlatot, a szabad ég alatt nyári kabátban, miközben kezet, arcát májusi nap heve barnítja, szeretne leborulni a tengerpartra s a suttogó hullámok morajába elegyíteni hála imáját, elragadtatását a Teremtő iránt, akinek csodás hatalmát érezi: „Uram! Dicsőségedre Írtál költeményt !“ Ti otthonvalók, karácsonyt ünneplők, merítsetek minél több áhítatot, lelki megkönnyebbülést és lelki megigazulást a karácsony szép ünnepéből. Boldog karácsonyi ünnepeket! „Esztergom és Vidéke“ tárcája Bottyán emlékezete. Irta : Dr. Kó'rösy László. Esztergom városa legszebb főterét díszíti ma is méltóságosan Bottyán generális palotája. Ez a tér már régóta megérdemelné az ő nevét és szobrát. A „legnagyobb magyar“, Széchenyi István nevére van még ma betáblázva. A jövő nemzedék azonban kétségtelenül csak olyan kegyelettel lesz hozzá, ha oda teszi az ő szobrát, ahol nevét is megörökíti. És ilyen tér szintén kínálkozik városunkban, a mai Széchenyi-tév tengelyében. Mert Bottyán palotája előtt, a szép Szentháromság szobormű kiegészítésére, eszthetikusan beilleszkednék Bottyán generális emlékszobra. Vallásosság és haza- . fiság. Ez a két szó szent jelszava Esztergom boldogulásának Szent István óta. Bottyán generális pedig Esztergom dicsőséges szülötte. Nevét viseli a palotájától balra elhúzódó utca. De van a város határában egy tó, egy dűlő s egy parlag, melyet „Bottyán iává“-nak, Boty- tyán dűlő“-nek s „Bottyán parlagá“-nak neveznek. A jó lelkű generálist az eszter- ■ gomi nép kegyeletesen „Bottyán apó“-nak hívta. A legöregebbek még úgy beszéltek róla, hogy „Bottyánt nern^fogta a golyó és nem járta a kard“. Igazat mondtak. Bizonyítja a hires hős élettörténete is. Csak félszemét vesztette el a háborúkban, azért nevezték őt ellenségei „ Vak Bottyán“-nak. Bottyán dicső emlékezetének felújítása valóban csak ünnepi alkalomra való. Mikor hangulatunk is nemesebb s mikor lelkünk is fogékonyabb. Ilyen ünnepi lelkesedéssel idézem most föl az ő halhatatlan szellemét, hogy jelenjen meg ma közöttünk esztergomi családjai és fiai között. Tanulságos az ő élete mindenféle küzdelemben. Mert még életharcában is tudott diadalmaskodni. 1640-ben született egy elszegényedett nemes paraszt házában. Családi neve: Görös-Káli és Bottyánt Bottyán volt. Ha már nem örökölt vagyont, vérében pezs- gett a tanulás vágya. Emelkedni akart már gyerekkorában. Szigorú atyja azonban valami gyerekes csinyjáért kitagadta. A fiú nagy bánatában a sellyei jezsuiták kolostorába menekült. Mikor megbánta vétkét és megvezekelt érettük, felfogadták klastromi postásnak. A hontalan ifjú azonban boldog volt, hogy a tudós atyáknál tanulásban volt része. Még a kocsis szolgálatot is elvállalta, csakhogy a jó lelkű szerzetesek szeretetét megérdemelje. Midőn az ifjú szépen kifejlődött testilelki erőben, akkor elbúcsúzott menedékétől s fölcsapott katonának. Erre a pályára teremtette az Isten. Jól esett neki, hogy szülővárosában, a hires várban kezdhette uj életét. Csakhamar hírnévre emelkedett. Megtörtént ugyanis, hogy fogadásból, parasztruhában belopózott a török hatalomban levő Érsekújvár erősségébe s ott a főtéren emelkedő magas mecsettoronyból ledobta az imádkozó dervist. Minden baj nélkül osont ki ezután Érsekújvárból s szerencsésen visszaérkezett az esztergomi várba, ahol nagy áldomást rendeztek első hőstette jutalmazása és dicsőségére. Hire járt sasszárnyakon mindenfelé Bottyán bátorságának s a török rettegni kezdett még neve hallatára is. Esztergom várbeli katonasága nagyon megörült, mikor Bottyán János lett az ő vezérük. Hiába is ostromolta újra a török, elvesztett Eszteigom várát. Kudarccal vonult vissza, mert Bottyán vitézei méltók voltak hős vezérükhöz. ' Midőn hazánk a másfélszázados török uralom bilincseit tördelte össze, Bottyán tömérdek hadi babért szerzett a diadalmas felszabadító háborúban és ostromokban, úgy hogy I. Lipót király ezredessé s egy magyar huszárezred tulajdonosává nevezte ki a népszerű hőst. Bottyán ekkor az alföldi vidékek hadi kormányzója lett. Ragyogó fényben tündökölt szerencséje csillaga. A világra szóló ostromok után 1686- ban, midőn már Budavára is magyar kézre került, Bottyán szülővárosában kastélyt építtetett s hadi jutalmaiból egymásután szép jószágokat szerzett. Jól esett neki, midőn a karlócai békekötés után, 1699-ben, egészen szülővárosába, díszes otthonába vonulhatott vissza egy kis pihenésre. Esztergom város népe ekkor kezdte élvezni a nagy hős atyai jóságát. Minden rokonát segítette s mindenkinek juttatott hadisarcaiból valamit, akik hálájára érdemesek voltak. A nép ekkor már „Bottyán apánk“-nak nevezte. Esztergom dicsőséges fia azonban nem feledkezett meg sem háborúban, sem békében a jó Istenről, aki még keserves gyerekéveiben megkönyörült rajta, mikor a szerzetesek kolostorába vezérelte. Sok jót telt a szegény tanulók javára is. így, a nyitrai kegyesrendi iskola elhagyatott növendékei számára három ezer forintos alapítványt tett le, mely akkor tízezer forintot jelentett. A nyitrai piarista főgimnázium templomában Bottyán emlékére, még most is, mindennapi misét mondanak.
