Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 97. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. december 8. A sáskák puszlitása azonban még több kárt tesz, habár nem Európában is. Ezek a repülő telhetetlen falánkságéi rovarok, hozzávetőleges számítás szerint évenkint az egész világon 240 millió korona értékű gabonát és egyéb mezei terményeket pusztítanak el és több, mint 7 millió hold termőföldet hasznavehetetlenné tesznek. Angliában minden ember 200 korona büntetés terhe alatt köteles a Colorado bogár feltűnését a legközelebbi földmivelési hatóságnak bejelenteni. Ezen szigoréi rendszabály azért szükséges, mivel a Colorado bogár a burgonya plántákat pusztítja. A veszedelmes bogár Amerikában 1400 millió korona értékű burgonyát tett tönkre, anélkül, hogy a termelők földjeiket megvédhettél* volna; s bár a Colorado bogár ellen folytatott harc óriási összegekbe került, kielégítő sikert mégsem mutathat föl. Ha a különben csinos külsejű rovarnak csak néhány példánya is eljutna Irhonba, roppant szaporasága miatt néhány év alatt valamennyi burgonyaföld elpusztulna, minek iszonyú éhínség lenne a vége. Az amerikai Egyesült-Államok egy évi burgonyatermesének harmadrészét rendesen a Colorado bogár pusztítja ‘el. Az olaj légy az olasz olajfa telepeket pusztítja. Olaszország évenkint 100 millió korona értékű finom olajat termel. Az olaj légy tehát Olaszországra nézve nagy csapásnak mondható. A múlt évben az olaj légy pusztítása a a termelőknek havonkint majdnem másíél millió koronájukba került, anélkül, hogy annak kiirtása teljesen sikerült volna. A cukorrépát pusztító rovarok évenkint 84 millió értékű répatermést pusztitnak el, ezen összeg fele vágóit a vezér mellett a kalandos éjszakában. A hadnagy pandúrjai az alpári nádasokban verték föl a bandát alkonyattáj- ban s azóta szakadatlanul üldözték. Tudták, hogy a túlsó oldalról a csongrádi csöndbiztos nyomul előre s csapdába esnek a rettegett pusztai vadak. Csakhogy „Pislants“ is értesült a komiszárius jó szándékáról, azért húzódott a nyílt mezőről a kemény falak közé. Onnan egy- golyóval vissza lehet téritgetni a fogdme- gokat s ha már nagyon szorul a hurok, még mindig lehet az ostromlókkal alkudozni. Kitűnő túsz volt a kezei között, egy ötéves fiú, az üldöző hadnagynak egyetlen gyermeke. Már régebben, mikor a hadnagy először kezdette szorítani, raboltatta el a gyermeket. Semmiféle vas nem lehetne ennél jobb védőpajzs. A kemény férfiú lelkét összetörte a nagy csapás, de azért még erélyesebben íolytatta a betyárok üldözését, elhagyva beteg feleségét, aki már félőrült volt a fájdalomtól. Kelet felől megjelent a reggeli fényesség, mikor az üldözők minden irányban a romokhoz értek s egészen körbe fogták. A hadnagy fölszólitására, hogy adják meg magukat, puskatűz volt a felelet. Egy ló a porba zúhant. Erre óvatosan hátrább vonultak a pandúrok. Nem tudták, hogy mitévők legyenek. A toronyhoz közeledni nem lehet, mert fejenkint szedegetik le a kitünően célzó betyárok. Folyt a tanácskozás egész reggel, mig az ég meg nem oldotta az ostrom kérdését. Hirtelen sötét felhőgomolyok tolultak föl s olyan hatalmas zápor zuhogott alá, részévéi felérő kárt okoz a fahangya is, mely a legszebb fenyő- és lucfa-erdőket pusztítja. Ezelőtt néhány évvel amerikai földbirtokosok és bérlők, kiknek búzaterméseiben apró madarak roppant károkat okoztak, madárirtó társulatokat alakítottak és a megölt madarakért elég magas dijakat fizettek, ámde nemsokára kitűnt, hogy nagyban tévedtek. Ugyanis a gabona moly, melynek elterjedését a madarak nagyon akadályozták, rendkívül felszaporodván, iszonyúan kezdett pusztítani. Egy-két év alatt száz meg száz jómódú bérlő tönkre ment. Ismét rovarpusztitó madarakat kellett az országba hozni, mire a baj lassankint csökkent. A gabona moly, amerikai bérlőknek legalább 200 millió korona kárt okozott. Hogy a különféle rovarok nálunk is mily rengeteg károkat tesznek, gazdáink évről-évre sajnosán tapasztalják. A szórakozás, mint a szociális élet egyes bajainak az eredője. A szociális élet külömböző bajaival foglalkozó problémák között ott találjuk azt a kérdést is, mely általánosságban véve a társas elemek szórakozásainak megne- mesbitésével, tökéletesbitésével foglalkozik. Ha mélyére tekintünk a felhozott problémának, csakhamar észrevesszük, hogy ez a probléma nem sorozható az utolsó, a kevésbé érdekelt, hanem az első, az érdekeltebb, helyesebben az égetőbb kérdések megoldása közé. Mert tény, hogy minél helyesebb, tökéletesebb az a szórakozás, mely a véghezvitt munka után következik, annál tökéletesebb, édesebb a pihenés s ennek révén a munka is. Természeti szükséglet tehát, hogy a munkát mindenkoron bizonyos minőhogy egy piszkos nagy tenger lett az egész puszta. A pandúrok bőrig áztak, de mit törődtek most a nyári lucsokkal. A fedetlen toronyban lévők is úsztak a vízben, nem maradt semmi száraz hely, benedvesedett a puskapor a serpenyőben s szabad lett az út a torony aj tóig. Gyors rohammal termettek az ostromlók a torony alatt. Egypár ugyan véres fejjel ért oda a ledobált tégladaraboktól, de a többi nekiállhatott a széles toronyalj védelme alatt az ajtótörésnek. Recsegett, ropogott a korhadt, belülről eltorlaszolt deszka, már-már engedett, midőn megszólalt a toronyból egy kemény férfi hang. — Egy szavam volna hozzád, Dávid hadnagy ! Pihentesd addig embereidet. A hadnagy meglepetten intett a pandúroknak s a fejszecsapások megszűntek. Ekkor újra megszólalt az előbbi hang: — Sok számadásunk van egymással hadnagy uram, de most illően nem végezhetünk, mert az erőnk nem egyenlő. Eresszen el egyszer utunkra s ha becsületszavára megesküszik, hogy mielőtt a nap leszállana, nem vesz üldözőbe, visz- szaadom elrablóit gyermekét, aki most békén alszik a pincében. A hadnagy rekedten ordított föl. Az ő édes, kicsi, szelíd fia ott van a gyilkos bestiák kezei között. Vérben forgó szemekkel parancsolta munkára fejszéket. A csapások dübörgésén keresztül dörögte a betyárvezér : — Ne okoskodj Dávid, ha azonnal nem kotródsz, lehajitom a fiad fejét, hadd mulass vele. A szegény ember mit sem hallott, maga ségű és időtartamú szórakozás váltsa fel. Vagyis a munka és az álom közötti időt olyannal kell kitöltenünk, mely a munka által ejtett testi és szellemi összhangtalan- ságot némileg kiegyenlítik s ez velejében véve nem lehet más, mint a helyesen alkalmazott szórakozás. Ép ezért fölötte kívánatos, hogy a munka, a szórakozás és a pihenés területei mindenkoron bizonyos összhanggal társuljanak egymással. Ha a munka, a szórakozás és a pihenés között nincs meg a megkivántató összhang, akkor az egyén testi és lelkivilága között levő egyensúly is megbomilk, mi eléggé számos káros következményt von maga után. E három tényező is múlhatatlanul egymásra van utalva, mintegy kiegészíti egymást. Mert, ha az egyén élete kizárólag csak munkából és küzdelemből állana, akkor ezen művelet bizonyos egyhangúságot, az önmagával való meghasonlást stb. eredményezné. A helyesen alkalmazott szórakozás az a jótékony tényező, melynek hivatása abban pontosul össze, hogy édesebbé, könnyebbé, elviselhetőbbé, színesebbé stb. tegye az egyén életét. Minthogy tehát a szórakozás felette nagy szerepet játszik az egyén életében, kívánatos, hogy minden tekintetben megfeleljen azoknak a követelményeknek, melyek az egyén és ezzel együtt a társadalom boldogúlását célozzák. Azonban ehelyütt kérdezhetjük, vájjon szórakozik-e minden egyes egyén úgy, amint azt a hasznosság és észszerűség kívánja ? Korántsem. Ma már általánosságban véve tapasztaljuk, hogy igen sok egyén szórakozása felette messze esik attól a jótékony tényezőtől, mely a testi és lelki munka által támasztott összhangtalanság kiegyenlítésére törekszik. így tehát legke- vésbbé sem lehet a célja, hogy a fennforgó összhangtalanságot elsimítsa, kiegyenlítse, hanem az, hogy a meglevőt még jobban fokozza. Azért ne csodálkozzunk azon, hogy annyi életunt, elégedetlen s is csákányt vett a kezébe. A rabló pedig lerohant a pincébe. — Hol van az a kölyök? kiáltott dühösen az elősiető asszonyra. — Ott alszik a sarokban. — felelt ijedten az asszony. Kihúzta a kését s közeledett a gyerek felé. A nő elébe ugrott sikolíva. — Mit akarsz ember ? ! — Csak a fejét vágom le egy kicsit s odaadom emlékül az apjának, hogy ő juttatott hóhérkézre, röhögött a betyár s fölemelte a gyermeket. Az asszony dermedt szótlansággal nézte. Hatalmas parancsoló szó zúgott elő a pince mélyéből. — Megállj 1 Az Isten nevében ! Egy barna kámzsás alak lépett elő, szép ősz szakálla a mellét verte. — Boldogsága sem! Feltámadtak a barátok, fohászkodott évek óta, talán először az asszony térdre hullva vetette sűrűn a keresztet. A betyár is kiejtette rémületében kezéből a kést. A barát ünnepélyesen feddő- leg folytatta: — Ne szennyezd be lelked az ártatlan vérrel, gondolj túlvilági üdvösségedre ! A betyár félve, de némi daccal kérdezte : — Hát csakugyan van túlvilág s onnan jön most egyenesen szent atyám ? — Igen fiam, hogy megmentsem lelkedet a kárhozattól — felelt egy kis habozás után a szerzetes. Most már minden izébe reszketett az óriás, vad férfi. — De öltem, raboltam — veté ellen. — Minden bűnre van bocsánat, ha azt megbánjuk. munkakerülő egyén rójja a társadalom mezejét. Ha bepillantunk pl. a városi, vagy a falusi nép szórakozásaiba, észrevesszük, hogy e szórakozások általánosságban véve jobbjára csak oly részletekből állnak, melyek egyenesen az egyén és társadalom boldogulásának a megnyirbálására törekszenek. Mert köztudomású, hogy úgy a városban, valamint a falun legkivált az érzékiség kielégítése uralkodik. Igaz ugyan, hogy a városi, különösen a fővárosi népnek sokkal több alkalma nyílik nemesebb szórakozásainak keresztülvitelére, mint a falusinak, mert ott vannak pl. színházak, múzeumok könyvtárak casinók, képtárak kávéházak, lóversenyek, stb., melyeket a falusi nép nélkülöz, de egyúttal tény az is, hogy a városi nép azokon kívül még egyéb szórakozások után is fut. A nagyvárosi, különösen pedig a fővárosi egyének javarésze — tisztelet a kivételnek — ma már nem elégszik meg pusztán az u. n. közönséges, szelidebb jellegű szórakozásokkal, hanem oly szórakozásokat is kedvel, még pedig rendesen, melyek suggestióiban bizonyosfoku változatosság, újdonság, szokatlanság; egyszóval pillanatnyi fokozott hatás uralkodik. Az ily pillanatnyi suggestiókból táplálkozó szórakozások az idegeket aránylag elég rövid időtartam alatt erősen felkorbácsolják s ha többször ismétlődnek lassan, de biztosan a mérhetetlen kicsapongások örvénye és a szellemi elposványo- dás felé vezetnek. Vannak egyének, akik a szórakozásaikban leginkább s nagy előszeretettel az előkelőséget, a fényűzést, a feltűnést stb. hajszolják. Hogy céljukat mielőbb elérhessék, semmiféle áldozattól sem riadnak vissza, akik emiatt adósságba, sikkasztásba stb. keverednek s hányán vannak, akik emiatt koldussá, avagy öngyilkossá lettek. Az ily egyének szórakozásaiból az egyszerűség, az őszinteség és a szerénység, mi a szórakozás legszebb ékessége, teljesen hiányzik. Viszont oly A szelíd meggyőző hang meg a babonás félelem átalakították a betyár lelkét. Felrohant a toronyba társaihoz, akik méláiig tudták erősíteni a hasadozó ajtót. — Le a fegyverrel emberek, testünk már úgyis veszendő, mentsük meg lelkünket, maga a nagy Isten küldött utána — kiáltozta. A betyárok tanácstalanul néztek össze. A vezér aztán elmondta, hogy a monostor kriptájában föltámadt egy kegyes barát, aki odalenn várja őket a bűnbánattal. A babonás lelkek mind megremegtek. Csak a banda régi kapitánya, aki fönn őrködött a torony tetején, gúnyolódott: — Nézzétek meg előbb, hogy a csuha alatt nincs e lóláb. Tovább nem folytathatta. Lába alatt egy korhadt tégla megmozdult s ő vele együtt a mélységbe zuhant. Most már az embereknek sem kellett több biztató szó. Hanyathomlok rohantak a pincébe, ahol a szerzetes buzgón imádkozott, kérte az Isten bocsánatát, hogy túlvilági szellemként szerepelt, holott csak jámbor keleti kalugyer, aki esteledve, Szent Endréről jövet a romok között talált menedéket, mély álmából fölébredve tanúja volt, hogy a dühös férfi fejét akarta venni a gyermeknek. Megszólalt s fölhasználta a babonás szellemhitet, hogy a fiatal életet megmenthesse. Mikor a betört ajtón az ostromlók a pincébe rohantak, majd gyökeret vert a lábuk az ámulattól. Ott térdepelt a betyárcsapat alázatosan, meghajtott fejjel az áldástosztó szerzetes előtt. Kezük még akkor is imára volt kulcsolva, mikor Dávid hadnagy reárakta a vasat.
