Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 91. szám

1909. november 18.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

— Katalin estély. Az Esztergom-Szent- tamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör a házalapja javára miként már röviden jeleztük, f. hó 21-én (vasárnap) a Fürdő szálloda összes termeiben szinielőadással és táncmulatsággal egybekötött Katalin- estétyt rendez. Kezdete fél 8 órakor. Belépődíj : személyenként 1 kor., családjegy 2 kor. Felülfizetéseket köszönettel fogad a rendezőség és hirlapilag nyugtáz. Színre kerül: Katonásan. Vígjáték 1 felvonásban. — Irta: Andreánszky Jenő.

SZEMÉLYEK :

Gárday Albert, nyug. huszárőrnagy — — — — — Bánfi Zoltán,

Jolán, özv. Berendynél unoka- Kun Gizella,

Olga í heg3' Petrikné Tusinger E.

Lengey Emil, miniszt. titkár Grátzer Lajos,

Huszár Elemér, hírlapíró —• Székely Imre,

Gyuri, inas —--------— — Petrik István.

Ezt követi: Rendelő óra. Vígjáték 1 felvonásban. — Irta : Almási Tihamér.

SZEMÉLYEK:

Dr. Faragó orvos — — — Szalva Ferenc, Szidónia neje — — — — Petrikné Tusinger E. Hermin leányuk — — — Szűcs Rózsika,

Raviánszky, legfőbb itélőszéki biró —--------— — Székely Imre,

Pennás, városi képviszlő — Székely Mátyás, Vazul, fia, kapitánysági tollnok Vincze Ferenc, l ső ) Rózsa János,

2-ik j blztos Tóth János,

Pál, inas — — — — — — Petrik István.

Előadás után tánc, világpósta, mely alkalommal a legtöbb lapot kapó hölgyek között értékes tárgyak fognak kisorsoltatok

— Hangverseny. Kaszinónk december 7-én egy nagyszabású jótékonycélú hangversenyt rendez. A hangversenyen fővárosi és helybeli kitűnő készültségit zenekedvelők vesznek részt, kiknek szereplései elé nagy érdeklődéssel tekint a közönség. A hangverseny programmjáról és a szereplőkről legközelebbi jövőben Írunk. Ez alkalommal csak azt említjük meg, hogy a hangverseny programmszámai változatosak lesznek, amennyiben cselló, hegedű, ének és zongora fognak abban váltakozni. Tekintve, hogy közönségünknek oly ritkán van alkalma művészi színvonalon álló zenében gyönyörködni, a kaszinó hangversenyével a közönség pártfogására erősen számíthat.

— Dal és irodalmi estély. R. Kovács

Laura, budapesti művésznő a hazai és külföldi jeles irók remekeiből f. hó 27-én a Fürdő vendéglő nagytermében dal és irodalmi estélyt rendez, melyre közönségünk és a tanügy barátainak figyelmét már eleve is felhívjuk. Közelebbi tájékozást az est műsoráról, a napokban kibo- csájtandó értesítések fognak adni. Hogy kicsoda Kovács Laura, ismeri közönségünk. Felléptéről számos fővárosi és vidéki lap és tanférfi kritikáját olvastuk, melyek közül a többek között a „Pesti Hírlap“ igy ir: „101. magyar népdal. Az 1 országos magyar királyi zeneakadémia ■ hangversenytermében ma este, nagyszámú i előkelő közönség jelenlétében, igen sike- i rült népdal-estélyt rendezett R. Kovács [Laura. A. művésznő három szakaszban tszázegy magyar nemzeti népdalt adott elő. [Kellemes, tiszán csengő hangja valósággal ) elragadtatja a közönséget. Busongó, mély vérzéssel előadott szomorú éneke könnyeket ) csalt a szemekbe, vidám dalai pedig fel- rvillanyozták még a szürkülőhaju komoly ^zenetanárokat is. A közönség nem is volt Iháládatlan az élvezetes estélyért. A művésznőnek bőven kijutott a taps és a lel- Ikes éljenzés. Az előadásokat Tarnay -.Alajos népszerű zeneszerzőnk kisérte zongorán.“ — Dunay Ferenc, kir. tankerületi !főigazgató pedig, az alábbi nyilatkozatott bállitotta ki : „Volt alkalmam meggyőződni Kovács Laura úrnő gyönyörű elő- üadóművészetéről, s azon jótékony és neme- Bsitő hatásról, melyet az a tanuló ifjúságra ^gyakorol, s egyúttal é[ő példát szolgáltat meki arról, hogy mi az igazi és nemes (mesterkéletlen szavalás. Kívánatos azért,

hogy a tanintézetek igazgatói a kedvező alkalmat, ha kínálkozik, el ne mulasszák, növendékeiket a nagy és tanulságos élvezetben részesíteni.“

— Féláru vasúti jegy váltására jogosító arcképes évi igazolványok kiállítása és a már használatban levőknek érvényesítése 1910. évre a m. kir. államvasutak igazgatóságánál, legkésőbb december 31-én kérelmezendő.

— Másod virágzás. Körmöcbánya hegyes vidékén, mint olvastuk, még mindig gyönyörű őszi idő jár. Az enyhe napsütötte helyeken jó levegő van s a réteket is kaszálják. A szamóca és szeder újra virágzott .s teljesen érett gyümölcsöt hozott. Ladamér községben a körtefák nemcsak virágoztak, de körte is terem rajtok.

— Teljes napfogyatkozás lesz e hó 27-én délelőtt 8 óra 27 perctől 11 óra 54 percig. Azonban a napfogyatkozás nálunk nem lesz látható.

— Megállította a vonatot. Ruff János anna szentmiklósi napszámos a közelmúlt napokban a haladó vonat elé egy követ hengergetett Piszke és Süttő között a vágányokra, amit midőn észrevették, onnét eltávolított s helyébe reáfeküdt a vágányokra. Alig volt pár lépésre a vonat, midőn felugrott és elszaladt. A vonatvezető megállította ugyan a vonatot, azonban ha Ruff el nem fut, a vonat, mely oly gyorsan megállani nem tudott, elgázolta volna. Kihallgatása alkalmából azt adta elő, hogy próbára akarta tenni, hogy miképen áll meg a vonat.

— Teljes vasárnapi munkaszünet. a

győri kereskedelmi társaskör azon fáradozik, hogy társadalmi úton, békés egyetértéssel, teljes vasárnapi munkaszünetet hozzon létre, mely ügyben újabban mozgalom indult meg.

— Nyilvános nyugtázás. Az Esztergom Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör házalapja javára Miedler Gusztávné gyűjtő ivén adakoztak: Brutsy János 5 K, Jedlicska Rezső 5 K, Tingyela Mihály 5 K, mely adományokért ez úton mond köszönetét a kör elnöksége.

— TŰZ- Tegnap reggeli három órakor kigyulladt Párkányban a nagyvendéglő, melynek tetőzete egészen leégett. Tűzoltóink is kivonultak s reggelre járt, mikor a párkányiakkal egyetemben a tüzet elfojtották.

— Állategészségügy. Bélán a lépfene és Nagyölveden a takonykor megszűnt.

= Korona Bioskop állandó mozgófénykép színház a Korona szálloda színházi helyiségében. Előadások szerdán, csütörtökön, szombaton, vasár- és ünnepnapon. Hetenkint háromszor uj műsor. Legközelebbi előadás szombat, vasárnap teljesen uj műsorral. Műsor 18-án. 1. A prémvadász. — 2. Látogatás Bombay-ban, színes felvétel. — 3. Timgad romjai. — 4. A két szamár, komikus. — 5. Viharos kaland, mulattató, színes kép. — 6. A két jó barát, realisztikus. Ezenkívül több műsoron kívüli szám. A hölgyek igen kéretnek a kalap nélküli megjelenésre. Az előadások kezdete este 7 és 9 órakor: vasár- és ünnepnapon 4., fél 6., 7 és 9 órakor. Az előre megváltott fenntartott helyek 80 fii. Bérletjegyek 1 füzet 12 jegy 6 korona.

▼

1Q/IQ éredeti an§ol> francia és ame- I n4n rikai tOalettmodellt közöl a BUT

DAPUST! BAZÁR egy évfolya==

mában. Előfizetési ára negyedévre 2 K

■

Ingyen mutatványszámot küld a

ü

„Budapesti Bazár“ kiadóhivatala Budapest, VIII. Baross-utca 22.

A

(Budapesti Bazár-ház.)

▲

CSARNOK.

Almanach 19!Ope.

Almanach az- 1910. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár. XXVI. évfolyam 4—-5. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára disz- kötésben 2 korona.

Előszó

A fantázia és a mesék. »

(Folyt, és vége.)

Hol volt, hol nem volt, egy előkelő lapban volt, amelyben magam is húsz évig dolgoztam, polémia folyt az idén két tekintélyes tanférfiu közt. melyet nagy érdeklődéssel figyeltem. Az egyik azt vitatta, hogy nem való meséket felvenni az iskolai olvasókönyvekbe, mert ezek a gyerekek fantáziáját hizlalják, holott annak a zsugorítása volna kívánatos. A szavakat nem bírom visszaadni, de az értelem ide ment ki. Úgyszólván lihegve vártam, melyik győzi le a másikat. A mese ellenes úr állott jobban, a másik erősen hátrált, hátrált és már épen a segítségére akartam rohanni, mikor egy betegség levett a lábamról s a felém kinyuj- tózkodott Halálnak a szétterpesztett palástja végkép eltakarta előlem a két vitá- zót.

Felgyógyulván eszembe jutott utána nézni a két szakember küzdelmének. Hát az volt az eredmény, hogy a fantáziaellenes úr győzött, — a fántázia barátja ellenben ott hever a fekete betűk erdejében összetört lándzsával, agyonütve.

Sehogyse tudok azóta belenyugodni. Hiszen ennek a győzedelmes úrnak nem volt igaza, sőt ez a leghelytelenebb állítás, mióta a könyvnyomtatást feltalálták. Valaki gondolkozhatik igy, ha egyetlen beteges szellemű, hippokönder gyerekről van szó (ennek csakugyan nem kell nevelni a túlcsapongó fantáziájút), de nem egy egész, ép lelkű, ép testű generációrul. Hiszen az arany se volna jó például kaszapengének, a fogsorban sem kívánatos (ez az a hely, ahol a csont többet ér az aranynál), de bolond volna, aki azt hirdetné, hogy a háztartásnál nem szükséges.

És mégis csodálkoznám, ha ennek a nézetnek nem támadnának hívei, mert a népek pszichológiája, hogy az igazságok nehezen, lassan jutnak el hozzájuk, mig a tévtanokat nem kell automobilra ültetni. Megtörténhetik már legközelebb, hogy a mesék száműzetnek az olvasókönyvekből és a gyermekszobákból. Ami egy helyütt lehetséges volt, másutt se lehetetlen. Japánban évezredek óta kicsinyítik a lábat, hát itt meg a fantáziát fogják kisebbíteni. Ott is bizonyosan valami nevelésügyi tekintély gondolta ki először a lábak nyo- moritását. A szép kis mandolaszemű japán lányok csak tipegnek, nem tudnak járni. Itt a lelkeknél áll be majd az az eredmény, nem fognak tudni repülni.

Mily piramidális pazarlás ! Minden adományok közül a legnemesebbet pusztítani, mint ahogy az állatokból is a legnagyobbakat irtotta ki legelőször az ember, a mammuthokat, bölényeket, a poloskák, patkányok megmaradtak. Isten, mikor a tehetségeket kiosztotta az emberek közt, úgy képzelem, az ő számukra félretett edényekből merített, csak egyetlen egyszer nyúlt a saját bögréjébe, mikor a fantáziából loccsantott nekik valamennyit, legyen egy kis teremtő erejük. Nem adott nekik tényleges szárnyakat, hogy ne mehessenek feljebb a földnél, (amelyet do- natióba kaptak), de adott nekik fantáziát, amellyel szárnyakat érezzenek és abban az illúzióban ringathassák magukat, hogy az Istennek külön fenntartott területein járnak és vadásznak.

Az emberiséget legpraktikusabb találmányaiban a fantázia is segítette. A világ gyönyörűségeinek, a művészeteknek, az irodalomnak pedig egyik főalkotó eleme. Fantázia nélkül nagy emberek nincsenek, se nagy dolgok.

S a fantázia nemhogy szaporodóban, inkább fogyatékán van. Olyan, mint a ba- raboly: magától is egyre kevesebb. A nagy mesemondók kihaltak. Öreg Dumas, Dickens és Jókai mögött bezáródott a

végzetes kapu, mely eddig csak a vissza- jövőknek nem nyilt meg, — de a bemenőknek se fog ezután, mert senki sem maradt kívül.

Az angolok vették észre legelőbb. A Shakespeare országa, a praktikus nevelés úttörője szisszent fel legélénkebben. Hopp. Baj van. Fogy a fantázia. Aggsági tünet-e ez, vagy az egyszeregy tiporta le, mint a patkós cipő a virágágyat ? John Bull már öreg, szent igaz, de jól táplált gentlemann, aki érzi, hogy nagy dolgot vesztett, mialatt folyton a pénzét csörgette. Nossza hamar egy kigondoló albizottságot küldött ki a parlament közoktatásügyi bizottsága, amely segítsen, de könnyebb száz Dreadnought építeni, mint egy uncia fantáziát becsempészni a számokkal megtöltött koponyákba. Mindegy. Azért ami tanügyi bácsink mégis azt mondja, hogy nem szabad a fantáziát nevelni a gyerekekben. Ki kell dobni a mesét az olvasókönyvekből.

. . . Hej, pedig rendkívül fontos szerepet szánnék én, ha tőlem függne, a mesének, különösen a népmesének, különösen Magyarországon. Kedves joujou a népmese mindenütt, a nép lelke, fantáziája, érzés és gondolatvilága él abban, nálunk ezenkívül a nemzeti nyelvnek is a népmese a főforrása. Mondhatnám szinte az egyetlen forrása. Mert hát mi tagadás, még mindig csehül állunk a magyar nyelvvel. A képviselőházban, ahol leginkább kellene ragyogtatni szónokainknak a nyelv ékességeit, ha valaki egy idegen nyelvű idézetben hibát ejt, mint műveletlent kinevetik, ha ellenben a magyar szövegben nem ejt hibát, megcsodálják: „Nini, hiszen ez még magyarul is jól beszél.“

Egy hajjal se külömb (Egy hajszállal helyett használtatik a házban) a tudományos könyvek nyelve annak a megemlítésével, hogy nem mindig tudósok Írják, hanem inkább lopok, (tolvajok, plagizátorok helyett használtatik a Házban) s ha va- tamelyik könyv nem ilyen, azt külön emeli ki a kritikus, hogy „jó magyarsággal van írva“ * . . És épen ez az ! Hát mondják azt Angliában, vagy Franciaországban, hogy hibátlan angolsággal, vagy franciasággal ir a szerző.

A tudományos nyelv mellett a tanügyi nyelv lepi be a nyelvérzéket, mint penész, beleveszi magát a színtelen, száraz, érthetetlen aktanyelv mint rozsda, az újságok németből fordított pongyola nyelvezete fölveri, beborítja, mint a burján, hát még a lipótvárosi journyelv és egyébb fil- loxerák ? Szegény magyar nyelv! Csak a nemes szőlővenyigének vannak annyi ellenségei és betegségei mint neked. De ezt legalább szénkénegezni lehet.

Az úgynevezett kabátos ember nyelvére ezer ragály ülepszszik épen a műveltség megszerzésével. Magyarul jóformán csak a nép tud. S innen van, hogy mikor a nyelv pallérozása felülről indul, olyanforma képet nyújt, mintha a cilinderkalapot a szőrével szemben kefélik.

Minélfogva semmi sem nyilvánvalóbb, minthogy lent kell keresni az arkanumot, Lent, lent a legelején. A népmesén kell kezdeni és a gyereken. Ez a csalhatatlan mód. A kis gyereknek már a bölcsőben meg kell kóstolnia a csalimeséket. Aztán a népmesékre kell őt fogni s hogy mindjárt frissiben azokból szívja be a magyar nyelv titkos szépségeit, csodálatos, meleg színeit, fönséges pompáját, utolér- hetlen izeit és zamatját, elandalitó muzsikáját, szóval, hogy fölszivja nemzete lelkét és észjárását.

Tisztelet tehát a meséknek, különösen a népmeséknek, tanügyi urak. Nem, hogy kidobnák az olvasókönyvekből, inkább meg kell rakni velők még jobban, persze megtisztítván őket a póriasságtól és a fri- volitásoktól, mert csak ez a methodus eredményezheti, hogy a jövő generációk