Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 89. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. november 11. Mélyen tisztelt Diszgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy azért a megtiszteltetésért, amelyben a mai ünnepség egyházi részének végzésére történt felhívás által részesíteni kegyeskedtek, forró köszönetemet nyilvánítsam és azon viszonynál fogva, amelyben a m. t. Egyesülethez egykor állani szerencsém volt, kifejezést kölcsönözhessek azoknak az érzelmeknek, amelyek ez ünnepi pillanatokban bensőmben hullámzanak. Örömmel látom, hogy a m. t. Egyesületnek évtizedekre terjedő, sok gonddal és nem kevés küzdelemmel összekapcsolt fennállása után nyugodt révparthoz érkezett az a hajócska, amelyben a kereskedői pálya helybeli ifjú bajnokai a komoly önművelés és az ártatlan szórakozások vizein eveznek. Volt idő, midőn a szoros összetartás és meleg együttérzés hiánya miatt zátonyra jutott a hajócska. Alig lehetett már utjának folytatását reményleni. Találkoztak azonban messzebbre tekintő lelkes férfiak, akiknek meggyőző szavai bátorságra gyullasztották a jármű csüggedő utasait. Öntudatra hevitették. Munkára serkentették. Kitartásra ösztönözték. Buzgalmuk szerencsésen elhárította a veszélyt, amely a nemes célok szolgálatában fáradozó egyesületet fenyegette. Lelkesedésük szikrái lángokra lobbantották az ifjú keblek szunnyadó tettvágyát. Újult erővel, szívós odaadással folyt az újjászervezés munkája. A jármű kisebb- nagyobb sérülései kijavitattak. Fogyatékosságai pótoltattak. Gépezete egyes uj alkatrészeket nyert. Külseje vonzó díszbe öltözött. Bátran, hogy ne mondjam büszkén szeldelte ismét a hullámokat és gondosan figyelve a szakszerű vezetés iránytűjére, gyors haladással nyomult előre pályáján. Aminő erős volt a meggyőződés, amelyet az újjászervezés apostolai az egyesület szükségességére nézve tápláltak, ép oly alapos volt a remény, amellyel szebb jövője elé tekintettek. Jogos önelégültséggel pillanthatnak ma vissza buzgólkodásuk hatásaira, a súlyos vajúdás mozdulatlanságát serény munkásság váltotta fel. Vigasztaló sikerek és buzdító eredmények mutatkoztak. Meggyőződhetett mindenki, hogy termékeny talajon hullottak, mély gyökereket vertek a lelkesítés magvai. Misem szolgáltathat nyomatékosabb bizonyítékokat az egyesület létjogosultsága és sikeres működése mellett, mint ez a célszerű, kényelmes, díszes hajlék, amelybe az egyesület a m. t. Vezetőség fáradozásokat nem kímélő buzgósága folytán ma ünnepélyesen bevonulni látjuk, amelyre imént az Ur áldásait esdettük. Erősen hisszük, hogy eredményesen fog rendeltetésének megfelelni. Bírja azokat a feltételeket, amdyek feladatainak megoldásához szükségesek. Alapjait a hivatás, szeretet, a kötelességtudás és munkásság komoly elvei képezik. Falaiban az ifjú lelkek tudvágyá- nak, ismeretszomjának, művelődésre, haladásra irányuló törekvéseinek el nem porladó kövei pihennek. Összetartó kapcsai az egyetértés, a barátság és testvériség érzelmeinek szét nem szakítható kötelékei. Olyan talajon emelkedik e hajlék, amelyhez a hazai kereskedelem legszebb emlékei fűződnek. Az ország egykori fővárosának „latin-negyede“ a magyar kereskedelem egyik gócpontja és úgy az értékes műtárgyak, mint a közéleti cikkek egyik legforgalmasabb piaca volt. Idegenek ringatták ugyan, de itt álló a bölcső, amelyben a magyar kereskedelem nagyra hivatott csecsemője pihent. Látta-e álmaiban azt a gyors fejlődést, azt az országos lendületet és jólétet terjesztő virágszált, amelyet a századok folyamán elérnie sikerült, nehéz volna megmondani. Kétségtelen azonban, hogy kereskedelmünk rohamos emelkedése azoknak a képességeknek és erényeknek köszönhető, amelyek bajnokainak tiszteletre méltó jellemvonásait képezték és képezik. Az anyagi javak kétségtelenül igen jelentékeny emeltyűi a kereskedelemnek. Sokszor azonban olyanok azok, mint a párák, amelyek egy ideig láthatók, azután nyomtalanul eltűnnek. Azoknak a kötelmeknek és feladatoknak, sikereknek és eredményeknek tekintetéből ennélfogva, amelyek teljesítésére és elérésére a gondos kereskedő komoly törekvései irányulnak, nem az anyagi helyzet, hanem az egyéniség erős szellemi és szilárd erkölcsi kialakulása képezi az egyedül biztos alapot. Ez az a hatalmas két kar, amelyek segítségével a kereskedői pálya harcosának a társadalmi és közgazdasági élet rohanó árjai között fennmaradnia, előrehaladnia lehet. Ezek azok a merkuri, vagy hogy modernebb nyelven szóljak, azok a Blériot-szárnyak, amelyeken diadalmas versenyre kelhet, hivatásának sok akadállyal borított harcmezejére. Ezek azok a kincsek, amelyeken azt az aranyföldet lehet megszereznie, amelyen a közbecsülés és siker, a megelégedés és jólét, gyümölcsei teremnek. Rendeltetésének megfelelően bő alkalmat fog e hajlék az egyéniség helyes kialakítására, lehető tökéletesítésére szolgáltatni. Befogja ültetni a keblekbe a szakismeret és szorgalom, az előzékenység és pontosság a körültekintés és számítás, a munkásság és jellem azon tulajdonait, amelyekkel vértezve, nyugodt lélekkel tekinthet az esélyekben épen nem szegény kereskedői pálya bajnoka jövőjének alakulásai elé. Szilárdítani fogja a szivekben a vallás által védett azt az erkölcsi alapot, melyet sem az élet változásai és megpróbáltatásai megingatni, sem a különféle veszedelmeket rejtő szellemi áramlatok hullámcsapásai megrázkódtatni nem képesek. Aggályosán fogja fejleszteni és izmosi- tani azokat a hazafiui érzelmeket, amelyek a szülőföld szent határaihoz törhet- lenül ragaszkodni, a haza érdekeiért önzetlenül lelkesedni; javáért önfeláldozóan munkálkodni buzdítanak. Erősíteni fogja azoknak az erényeknek gyökereit, amelyek a társadalmi együttélést bensőbbé, kellemesebbé, bizalmasabbá varázsolják. A műveltség nagy kincsének becsülésére és megszerzésére indítanak. Az ész és szív üdvös fegyelmezésére tanítanak. Nemcsak a szükséges ismeretek és készségek elsajátítása körül fogja azonban e hajlék éreztetni irányitó és támogató befolyását. Második otthona is lesz az egyesület m. t. tagjainak. Szét fog áradni falai között annak a szeretetnek és bensőségnek melege, amely csak a családi tűzhelyből szokta kilövelni jótékony sugarait. Nem lesz a hajlék Jules Verne ama hollandi fészke, amelybe sohasem hatolnak be a nap rogyogó sugarai. Sohasem mosolyognak be a menyboltozat bájló csillagai. Nem szűrődnek be a hold szelíd fényének rezgései. Lobogni fog e falak között mindig a barátság és rokcnszenv, a bizalom és derültség, az őszinteség és vidámság kiolthatatlan tüze. Együttérzésre fogja az gyullasztani a lelkeket. Felfogja olvasztani a keblek ellentéteinek, közömbösségének egykedvűségének jegét. El fogja hamvasztani a szivek talaján netán felburjánzó azokat a bozótokat, amelyek ágai között, alacsony szenvedélyek, nemtelen indulatok lappanghatnak. Az a nyugodt kikötő lesz e hajlék, amelynek csendes magányában legjobban lehet előkészülni arra a mozgalmas útra, amely az élet hullámverte tengerén minden halandóra várakozik. Őszinte szívvel és buzgó fohászokkal emelem tekintetemet az Egek hatalmas Urához és kérem, kisérje bőséges áldásaival azokat a nemes törekvéseket, amelyeknek megvalósítása e falak magasztos, áldozatkész támogatásra méltó feladatát képezi. A püspök lelkes ovációkkal honorált szavai után Sárkány Sándor lépett az emelvényre és szavalta el köztetszést aratott szép alkalmi versét, melyet ide iktatunk : Ünnepre gyűltünk ! ... Mi — az aratásra, hogy összehordjuk egy rakásra virágainkat, mit mezőnk ez Egylet termelt! Önök pedig, kik megtöltik a termet elhozták azt a szalagot, melyre betűt — a szivük nyomtatott, — betűt, mi hirdeti büszkén, mosolyogva, hogy az elismerés, amit kapunk, méltó arra a kis csokorra, a melynek szálait megérlelte törekvésünk : Napunk! Nekem jutott ki részül keresni utat, s találni könyű szerrel, amelyen haladva letéphessem ezeket a virágokat, mit harmincöt év fénysugaras napja csokorra érlelt! Fogadják im a csokromat! Tiszta fehér virágok ! Mindegyik szép, üde s a jó Istentől áldott! Gondos kertész kezek ápolták mig megérlek ! Mig napok fogytak, s megnőttek az évek, ezer vihar közt folyton-tolyt a munka, hogy gyökereik jó talajt találjanak ! S hogy kertészek változtak ?! . . . Meg nem unta egyik sem azt, hogy lassan érnek s hajtanak az elvetett magok, csupán az élet másfelé ragadta őket! S mert mindenik jó utódot hagyott : a virágok erősödve felnőttek. Es im akadt egy kertész, az utolsó, ki majd tiz éve áll a gyökerek felett es megteremtett gondos munkájával zavarhatlan fejlődésre egy oly helyet, hol már a test helye a testtel összenőtt! Add meg uram Teremtő azt a szépfidőt, hogy fejlődhessen újra itt a tő és érleljen még sok-sok ily csokrot, mint a mai — a közelgő jövő ! S add meg Uram Teremtő, hogy kímélje vész, hogy soká állhassanak falai ; s add meg Uram Teremtő, hogy minden kertész olyan legyen, mint a mai! A költemény elszavalásának hatása alatt állott fel Dobos Gyula, az egyesület buzgó alelnöke, ki szép és lelkes szavak kíséretében leplezte le az egyesület hálájának és elismerésének jeléül Rózsa Vitai elnök sikerült arcképét. Laiszky Kázmér, az egyesület nmbiciosus titkárja ismertette ezután az egyesületnek harmincöt éves történetét. A tanulságos előadást érdeklődéssel hallgatták az ünneplők, mint, amely hűen tükrözte vissza az egyesület minden jelentősebb mozzanatát, s amely a következőképen hangzott. Mélyen tisztelt diszgyűlés! Az 1874-ben alakult Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete 1899-ben ülte meg negyedszázados jubileumát. Az egyesület akkori buzgó és fáradhatatlan titkára Osvátli Andor úr nagy szorgalommal állította össze az egyesület 25 éves történetét. Legyen szabad nekem ez alkalommal az ő előadása nyomán röviden ismertetnem a múlt eseményeket és kiegészítenem az utolsó tiz év változatos történetével. Egyesületünk létrehozatalában legnagyobb érdeme Schónbeck Imre úrnak, a legelső elnöknek van, ki fáradhatatlan buzgalommal minden igyekezetét arra szentelte, hogy az ország több városában keletkezett egyesületekhez hasonlóan, Esztergom kereskedő világát az önképzés és betegsegélyzés megvalósítása végett egyesítse. Méltó munkatársai voltak nehéz és önzetlen munkájában Leitgeb János alel- nök, Bmtsy János titkár, Welbach Zsig- mond II. jegyző, Scheiber Soma pénztáros Scheiber Izidor könyvtáros urak. A fiatal egyesület biztos alapjának megteremtésében az oroszlán rész boldog emlékű Mayer István püspöké, ki, mint legelső alapitó tag, úgy erkölcsileg, mint anyagilag mindent elkövetett, hogy egyesületünk felvirágozzék. A nemes lelkű főpapnak ezen hazafias cél elérésében buzgó versenytársai voltak boldog emlékű Brey Vilmos és fia Frey Ferenc urak. Hatvan rendes és hatvan pártoló tagja volt egyesületünknek már a megalakulás első évében. 1878- ban Oltósy Lajos úr állott az egyesület élére, ki titkárával KFzlingstein Sándor úrral fáradságot nem ismerve, lelkesedéssel, vállalkozó szellemmel és szerencsével oldották meg azokat a feladatokat, melyek az egyesület létfentartásához szükségesek. Amily szépen indult az egyesület a kitűzött cél felé, ép oly fáradhatatlan munkásságot fejtett ki a további években is. Ezen időben már többször nyilvánosan is szerepelt egyesületünk. 1879- ben Frey Ferenc úr vette át az egyesület szellemi vezetését és vitte tovább < diadalra az egyesület törekvő kis csapatát. . 1881-ben dr. Áldori Mór úr állott az : egyesület élére, aki fiatalos lelkesedésével 1 és férfias tanácsaival sok jeles törekvést 1 tett megvalósíthatóvá. Méltó munkatársa j volt egyesületünk feledhetetlen emlékezetű i titkára, dr. Kőr'ósy László reáliskolai tanár t úr, ki vezette, képezte az ifjúságot az ő l mély hazaszeretetével és lángoló lelkese- - désével. Dr. Kőrösy Lászlót dr. Földváry István vá- - rosi főügyész úr, egyesületünk jogi tanács- - adója váltotta fel a titkári teendők vitelében, , ki nemcsak folytatta Kőrösy művét, hanem n úgy képezte az ifjúságot, hogy bármely y egyesületi tag letehette volna a vizsgát a ß kereskedelmi és váltójogból és működése a művelő hatással volt a tagok szellemi ir életére. Dr. Aldori Mór áldásdús működése 0 után dr. Kőr'ósy László kéretett fel elnö- -c kül. Ő és titkárjának buzgólkodása alatt JJ érte el az egyesület fennállásának 10 éves g: évfordulóját. A tiz éves évforduló zászló- -c szenteléssel volt kapcsolatos. 1884. évi ív június hó 29-én ment végbe az ünnepély, «y melynek ünnepi istentisztelete szintén ott Jf volt, ahol ma hálát rebegtünk a Minden- -r hatónak nagy kegyelméért. A zászlót bob -I( dog emlékű Meszlenyi Gyula kanonok, pl később szatmári püspök áldotta meg. A-A zászlóanyai tisztet Rudolf Mihályné úrnő öt őnagysága volt szives elvállalni. Elnökei voltak még az egyesületnek fie Brutsy János, Brunner Ferenc, dr. Walter ^ Gyula és Brutsy Gyula urak, kik mellett íle mint titkárok Scheiber Rezső, Weisz Mór jö és Erős Soma urak működtek. Az egyesületi élet és az önképzés a le- -0I folyt másfél évtized alatt szintén élénk fir volt. Hálával és elismeréssel adózhatunk fin különösen méltóságos dr. Walter Gyula bű püspök úrnak, ki egyházi és világi hiva- -b^ tásának bokros teendői közepeit ily áldó- -ol zatra kész volt és aki széleskörű ismere- -ai teivel, lankadást nem ismerő ügybuzgósá- -bí gával nagyban emelte egyesületünk szel- -Is; lemi színvonalát. Az ő elnöksége idejében nai szintén napirenden voltak a népszerű és eá tudományos felolvasások és műkedvelői iöí: előadások. Hasonlóan Brutsy Gyula úr is egyesüle--qIj tünk tagjai között fejlesztette azt a szellemei, fiai amelyet dr. Walter Gyula püspök úr be- -ad léjük oltott: az önképzésre irányuló igye- -ay kezetet. 1898-ban újból Brutsy János urat vá- -év lasztotta meg egyesületünk az elnöki ifiö tisztre, kinek elnokösködése alatt meggar kell emlékeznünk Osváth Andor főjegyző ösy úrról, az akkori titkárról, ki titkárságáfigé alatt fáradhatatlan ügybuzgósággal, derékfiai elődei példáin okulva, szélesítette éseé egyengette azt a mesgyét, amely a jövő*-ívj ben a haladás biztos útját készítette elő..óla Sajnos a visszavonás szelleme a ne-í-an gyedszázados jubileum után nemsokáraeig; válságos helyzetbe juttatta az egyesületet..Kg A hosszú ideig lappangó egyenetlenséggé^ és széthúzás, főleg a vallási villongás olyylo mértékben jelentkezett, hogy az akkori:v lapjaink jelentése szerint az egyesület va-Ljsv
