Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 86. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. október 31. felleges egét vizsgálják s szivükben a halottak napi melankólia hinti hangulatát. Mennyi igaz szív sirja ki magát most ez időben ! S a méla emlékezés hánynak hoz szivébe enyhüle- tet? Az bizonyos, hogy a halál a legdemokratikusabb intézmény, legjobban hirdeti, hogy egyenlők vagyunk : bíboros trónon, a nyomor tanyáján egyaránt megjelenik a kaszás, aki egyszerre véget vet a szenvedésnek, a gyönyörnek, élvnek és keservnek. Neki csak egy szava van: fűit. Halottak napja van, de még minket, akik bolyongva járunk a „földi tereken“, az élet hiv. Hagyjuk legtisztább kegyeletünk érzését kint a temetőben annál a sírnál, amely szeretteinket takarja és jöjjünk ki a temetőből az élet kedvével, hogy betöltve hivatásunkat átadjuk helyünket azoknak, akik a nyomukba lépnek. I Fehér Ipoly. | 1842—1909. Lapunk múlt számában röviden megemlékeztünk már arról a gyászesetről, mely a bencés rendet fejének, Fehér Ipoly- nak halálával érte. Fehér Ipoly titkos tanácsos, a pannonhalmi szent Benedekrend főapátja egyike volt a legkiválóbb egyházfőknek, kik a főapáti székben ültek. Tudása, képzettsége és főleg csodálatos munkabírása magyarázza meg azt a nagy átalakulást, melyen kormányzata alatt a rend keresztül ment. Céltudatos munkásság, vasakarat, fegyelmezett lélek voltak legkiválóbb jellemvonásai, melyeknek rendje kulturális és gazdasági téren oly sokat köszönhet. Pár év előtt veszedelmes baja támadt, melyen műtéttel segítettek budapesti orvosai. Ezen a baján gyengének látszó bér, ha már öreg, — dohogott az öreg kocsis. Lám a Pista gyerek, az unokám is lóvá tesz, unos-unton. Mindig a nyakamon nyargalász az adta kölyke. A nagyasszony sóhajtva tordult a gyerekek felé. — Búcsúzzunk hát gyermekeim! Búcsúzzunk. . . . A két gyerek odaborult a nagyasszony vállára. Nem tudtak egy szót sem szólani, csak könnyes szemük beszélt. És egymást támogatva, reszketve mentek le a lépcsőkön. — Lassan hajts János 1 János lassan hajtott s a nagyasszony nekitámaszkodva a verencla oszlopának, elborult tekintettel nézett a két gyerek után. A fasor aztán eltakarta'őket s az öreg, fehérhajú asszony erőtlenül esett vissza a karos székébe. Hát itt hagytak. Az édes, szőkehajú kis leány, akit úgy nevelt fel baba korától és a vidám, derék jó fiú, akiből embert faragott. A két árva, akiknek anyjuk helyett anyjuk volt ... És most itt hagytak. Ők ime boldogok s most ő lett az árva. Hányszor mosolygott fel a gyönyörtől, amikor látta, hogy két kis unokatestvére nagyon szereti egymást. Hogy lefestette képzeletében azt a napot, amikor egymásba teszi a két gyermek kezét és azt mondja nekik: —• Szeretitek egymást? Igen? Hát lennétek férj és feleség ? szervezete diadalmaskodott és vasakarata leküzdötte a fenyegető veszedelmet. A halál hirtelen támadta meg és győzte le a kiváló főpapot, aki szerdán reggel 8 órakor adta vissza lelkét a Mindenhatónak. Fehér Ipoly Kálmán született Visken, Hontvármegyében 1842. február 10-én. Korán elvesztette édesapját, ki gazdatiszt volt és rokonai nevelték. Elemi iskoláit Komárom megyében, Nagymegyeren, gimnáziumi tanulmányait Komáromban és Győrött végezte jeles sikerrel és 1858 szept. 8-án öltözött be a rendbe, ahol tanári kiképzését nyerte és a természettudományokhoz való vonzalmának korán jelét adta. 1865. szept. 24 én szentelték áldozópappá és Pannonhalmán tanította a számtant és fizikát 1874. évig, ez idő alatt tudományos irói működést is fejtett ki, mely nevét korán ismertté tette. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1874. évben Győrött tartott nagygyűlés titkárává választotta és e minőségben szerkesztette annak évkönyveit. 1874— 1881. években az esztergomi főgimnázium élén állott, mint az intézet igazgatója és azt magas színvonalra emelte. 1882. évben a szegedi tankerület főigazgatója lett és e hivatalát 10 éven át viselte. Érdemei elismeréséért a Ferenc József rendet, majd a királyi tanácsosságot nyerte el. Egész Európát beutazta és a kormány megbízásából a keleti államok közoktatásügyét tanulmányozta. A szerb kormánytól ez érdemeiért kapta a Szent Száva rend középkeresztjét. Vaszary Kolos örökébe a főapáti méltóságra 1892. év elején emelte rendtársainak bizalma és kevéssel utóbb 1896-ban a budapesti egyetemi hittudomány karának doktora, az országos közoktatásügyi tanács másodelnöke, majd a II. oszt. vaskorona rend lovagja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, 1904-ben belső titkos tanácsos lett. A milleniumra adta ki a Pannonhalmi szent Benedek története című hatalmas monográfia első kötetét, melyből azóta nyolc látott napvilágot és a legkiválóbb e nemű munkák sorában foglal helyet. A főapát működése alatt a kőszegi és komáromi kisgimnáziumokat főgimnáziummá fejlesztette. A rend gazdasági ügyeit mindig szivén viselte és azokban mindig És ezt a napot is megérte. És boldog volt. Hanem most, most . . . Ezt nem várta, nem hitte volna, milyen balga vol . Hiszen gondolhatta volna. Hogy annak a fiúnak lesznek vágyai, álmai, amelyek elszólitják innen. Hogy ki akarja venni a részét a nemes küzdelemből, amit az élet nyújt. És az asszony követni fogja. Oh, hogy erre nem gondolt ! Ezelőtt két hónappal még milyen boldog volt. Mikor itt az oltár előtt állott a két piruló gyerek és a pap kimondta rájuk áldását. Minden álmát megvalósulni látta akkor és azt hitte, nem lehet már senki boldogabb. És másnap, mikor az a piruló gyerekasszony bujt előle, kerülte tekintetét. Mintha nagy bűnt követett volna el. És mikor faggatá, sírni kezdett és sirt szakadatlanul. Oh, az édes gyermek ! Délebédnél pedig úgy ült az a két gyermek az asztalnál mint két gonosztevő. Lehajtották fejüket és a világért egy szót nem szóltak volna. Margitnak el is égette a száját a leves a nagy igyekvésben. És akkor ő odaszólt a fiúnak : — No, hamar egy még forróbb csókot, hogy ne fájjon. És akkor Sándor, a nagy délceg fiú esetlenül, zavartalan fordult el s az a kis bohó aszony megszaladt. És nem lehetett aztán se szép szóval, se komolykodással kicsalni a szobából. A nagyasszony elmosolyodott. Igen a leányszoba . . . Amelyet nászszemélyesen intézkedett. Bámulalos munkabírása és elfoglaltsága mellett a legcsekélyebb ügy sem kerülte el figyelmét és mindent úgyszólván egyedül végzett. Betegsége sem gátolta ebben és gyengének látszó szervezetében fegyelmezett vasakarat lakott. Három évvel ezelőtt bél baja támadt és Herzl tanár klinikáján műtétnek vetette magát alá. Ez év nyarán is rosszul érezte magát és nagyobb utat (a nyarakat Hel- golandban szokta tölteni) nem tehetett. A napokban rosszullétről panaszkodott, de a katasztrófára senki sem gondolt. A halál váratlanul közelítette meg és győzte le a kiváló embert, kinek neve a bencésrend történetében mindig előkelő helyen fog ragyogni. Irodalmi művei: Felsőbb mennyiségtan elemei. 1871. — Természettani műszótár, 1871. — Kisérleti természettan (hat kiadás) 1871. — A vegytan vonalai. 1872. — A vegytan rövid vázlata. 1871. — Győr, Pannonhalma, Hédervár. 1874. — Győrmegye és város egyetemes leírása 1874.— A bajor középiskolák szervezete. 1884. — A közoktatásügyi tanács reformja. 1899. — Szerbia középiskolái, Bulgária közoktatásügye stb. Ezenkívül sok cikke jelent meg a hírlapokban, folyóiratokban, monográfiákban és több programúi értekezést irt. Temetése tegnap volt Pannonhalmán. ti ÍREK. cKére lem! cHz emberi könyörületesség nevében kérjük a m. t. Jdözönsé- get, hofjy a József kir. lierceg> Szanatórium nemes céljait, melyeket e lapok „Gsak egy virág- szálat(i cim alatt már böoen ismertettek, a temetők látogatása alkalmával is kegyes adományaival segélyezni szíveskedjék. Gyíí/tőperselyek, a temető bejáratánál hatósági közegek elszobává kellett avanzsáltatni, mert Margit semmi kincsért nem akart kivonulni belőle. Az lett a hálószobájuk. Na hiszen jól néztek ki. Ha egy kicsit kötődtek, hancuroztak, hát mindjárt úgy fel volt forgatva, hogy Ninive sem külömben. Alig lehetett benne mozogni. Oh, az édes gyermekek . . . Köny hullott ki a nagyasszony szeméből és görcsösen szorította zsebkendőjét az ajkaihoz. Keserű zokogás fojtogatta. A park porondján lassan gördült be a nagy batár. János, az öreg, szomorúan szóllott fel: — Hát elmentek . . . Bizony Isten nem hittem volna. — Én sem ... én sem . . . tördelte a nagyasszony kétségbeesve. — Majd vissza gyünnek még, amerre elmentek! — Mormogta vigasztaló hangon az öreg. Ne tessék búsulni! És mérgesen csapot, közéje lovainak. A két gyermek pedig ott állott a kis állomás bejárójánál. Megfogták az egymás kezét és szomorúan nézték a távolba vesző sínpárokat. — Sándor, — szólalt meg végre a kicsi asszony — hát mit csinálunk mi Budapesten. Mit? — Kérdezte meghökkenve a férfi. — Hát mit 1 Rám ott vár az irodám. A nagynéni szépen berendeztette. Aztán — nagy hires ügyvéd leszek. — Igen, de én, én . . . szepegett a len'órzése mellett lesznek felállítva. Bármi csekély adományt hálás köszönettel fogadunk. Esztergom, 1909. október 30. Dr. Reviczky Gábor, Dr. Földváry Istvánné, egyl. titkár. a helyi biz. elnöke. — A Hercegprímás névnapja. Ő Eminenciáját tegnapi névnapja alkalmából a . város közönsége az alábbi szövegű sür- ■ gönnyel üdvözölte. „Főmagasságú és Fő- - tisztelendő Vaszary Kolos bibornok her- - cegprimás urnák Budapest. Az időnek ; szárnyán ismételten élérkezett névünne- ■ pén Esztergom szabad királyi város kő- - zönségének, tanácsának és tisztikarának 2 mély tiszteletű legszivélyesebb üdvözletét J tolmácsolva kérjük a Mindenhatót, hogy \ Főmagasságodat az Egyház, a Haza és a £ Tudomány javára még igen soká éltesse s Vimmer Imre polgármester.“ — Kolos napja a szemináriumban. Ő ( Eminenciája a bibornok hercegprímása magas névünnepe alkalmából a papnevelő- - intézet magas színvonalon álló ünnepélyt! rendezett, melyen dr. Rcijner Lajos püs--; pökkel élén a főkáptalan és papság, Vim— mer Imre polgármester pedig számos vi—i lági előkelőséggel volt jelen. Az ünnepik beszédet Stampf Rezső főduktor mon-t dotta, Komlóssy Miklós a hercegprímásról,,! mint történetíróról olvasott föl, Muchas József melodrámát szavalt. Ének és ze~e neszámok egészítették ki a műsort, melyy szépen sikerült. Az ünnepség végén dr.r- Horváth Ferenc rektor és praelátus-kano-c nők intézett atyai szellemű beszédet azsj ifjúsághoz. — Személyi hírek- Dr. Kohl Medárdb püspök a hercegprímás, dr Kiinda TeofilIT praelátus kanonok a főkáptalan nevéberjn: résztvettek az elhunyt főapát pannonhalmirí temetésén. Dr. Andor György praelatus-s kanonok, irodaigazgató az udvari papság-§ gal, Vaszary Mihály primási jószágigaz-s gató az uradalmi főtisztekkel Ő Eminen-n ciáját meggratulálni Budapesten voltak.jí — Ziskay Antal primási jogtanácsos töbfcfc napig városunkban tartózkodott s innens pénteken a főapát temetésére Pannonhal-L mára utazott. kicsi Asszony. — A nagynéni nem less ott s nekem nincs egy ismerősöm sem. — Dehogy nincs. Hát a nagynéni íse merősei ? — Igen, de én azokat nem ismerem. — Oh, édes szentem, hát megfogod íse merni őket. A csöpp asszony elmélázva nézett viszs sza az országút irányába. — Sándor — mondotta bizonytalanul! — szeretnék még néhány szál mezei vii\ rágot tépni emlékül. A férfi szótlanul indult az országutonn Az asszony mohon tépdeste az árokszéle virágokat s egy-egy könye csillogó ham matként ott reszketett a virágok szirmául A kis őrház felől élesen sivitott a voo nat füttyhangja. Miután utas nem volt am őrháznál, a vonat közönyösen dübörgőit tovább. Á gyermek-házaspár szepegve nézette egymásra és halkan,'megindultan mondtas — Elkéstünk ! A következő pillanatban felvidult am arcuk. Az asszony vidám volt, boldogaiß kacagott és futni kezdett abba az irányban ahonnan az öreg udvarház fala messzin fehérlett. És mikor újra ott álltak a nagyasszony előtt, a férfi elfogódott hangon mondtat: — Visszajöttünk ! Az asszony megtoldotta : — És nem megyünk többé el soha 1 r 1 X Y. j .
