Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 79. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. október 7. mely az emberiség jobblétének, boldogulásának felvirágoztatása felé vezet. Ép ezért a társas haladás megkívánja, hogy azok az erők, melyek annak előbbre vitelére törekszenek, először és mindenek előtt a fenforgó társas súrlódások csökkentésére, eltüntetésére irányuljanak. Mert addig, amig a különböző társadalmi súrlódások fékezik a társadalom gépezetének kerekét, a sima s a tökéletes haladásról szó sem eshetik. Ezek után lássuk, hogy voltaképen mik lehetnek a társas életnek, illetve annak haladásának egyes kerékkötői. Minthogy azonban a társas súrlódások felette nagyok s egyetemesek, annálfogva a sorok szűk kereteiben nem is foglalkozhatunk azok mindegyikével. Ez alkalommal csak egynémelyükére akarunk rámutatni. A társas súrlódás előidézői közé sorozhatjuk elsőbben a kellő műveltség hiányát. Az egyénnek, mint a társadalom atomjának, bizonyos fokú műveltségre van szüksége, hogy más atomokkal egyesülve a társadalom molekuláját képezhesse. Vagyis, hogy beleilleszkedni tudjon abba a körbe, amelyben mozog, amelyben ténykedik. Minél műveltebbek a szociális életet képező elemek, annál helyesebb a társas kapcsolat, annál tökéletesebb a társas munka s ezzel együtt az emberiség boldogulása is. Hazánk lakossága, bár annak a műveltsége utóbbi években rohamosan fokozódik, még mindig nem tartozik a műveltség ama körébe, melyet a modern szociális élet kijelöl. Mert tény, hogy az az ország, melynek lakosságának bizonyos o/0 analfabéta; nem tartozhatik a legműveltebb országok csoportozatába. Már pedig szomorú, de való, hogy hazánk lakosságának mintegy 40°/o analfabéta, igy tehát a műveltség és a tudomány egyetemessége tekintetében jóval mögötte vagyunk a Nyugat egyes államainak. Ez okozója annak, hogy szociális haladásunk sem oly sima és tökéletes, mint azokban az országokban, melyek műveltsége, tudománya fokozottabb s egyetemesebb a mienkénél. Kérdés, hogy vájjon miben kell keresnünk az előadottak eredőjét? Köztudomású, hogy a műveltség és a tudomány legszámottevőbb terjesztői : az iskolák. Az iskolák ténykedésének rnine- műségétől s azok számától függ, hogy Nevv-York vízvezetéke. A nagy Croton- viztartót, láttuk a new-yorki Central Parkban. Fölebb 800 méterre szorul össze a Tappán-tó. Ott egy vár állt hajdanában, ahol most egy világitó torony van. Az erősség bírásáért vér folyt a Hudsonba, áz angolok és amerikai testvéreiknek a vére. Csavarodik a folyó, hegyek tűnnek fel a parton, de itt se keressünk alpesi tájakat, égbenyuló hegycsúcsokat, Amerikai Rajnának szeretik az amerikaiak nevezni a Hudsont, de nem az, nem Rajna, nem. Hiányoznak a regényesen fekvő városok, a várromok, omladékszerű emlékek, a szőlővel beültetett lankás helyek, a víznek sincs meg az a szép kék színe, kristály tisztasága, mint a Rajnánál. Csak egy Rajna van a világon, habár a Hudson mentén is van fanövényzet, vadregényes vidék, szaggatott part, bájos völgy fenék, kimosott hasadék, sziklaágyban lejtő patak, zuhatagos- pezsgő-, titokzatos szépségű vízesés, nyaralóházak sora, át- hatolhatlan zöld kerítések, de mindezeknek nincs meg az az összképe, mely a benyomást úgy adja, mint Rajna vidéke, a múlt idők fényes, tiszteletreméltó emlékeivel, ősregéivel. (Folyt, kov.) valamelyes ország lakosai mennyiben felelnek meg a modern élet és a kultúra egyes kívánalmainak. E helyütt őszintén be kell vallanunk, hogy közoktatásunk fejlesztése még mindig sok kívánni valót hagy fönn. Iskoláink csak kevéssé felelnek meg azoknak a követelményeknek, melyek az életre való nevelésben, a praktikusságban, stb. nyerik kifejezésüket. Ehhez hozzájárul még az is, hogy hazánk népiskoláinak javarésze, különösen pedig a felekezeti népiskolák, túlzsúfoltak, azok felszerelése hiányos és gyatra. Ilyetén nem csoda, hogy a belőlük kikerült növendékek annyira fogyatékos, ferde ismeretekkel rendelkeznek. Az iskolákban a tanítás eredménytelenségének okát nem a tanítóban, hanem a tanulók nagy számában kell keresnünk. Azonban el kell ismernük, hogy legújabban sok fontos intézkedés történt, mely a közoktatás előmozdítását s ennek révén a műveltség és a tudomány eddiginél fokozottad terjesztését s javítását célozza. Többek között ilyen az ingyenes népiskolai oktatás, mely már magában véve egyik leghathatósabb eszközét képezi az analfabéták száma csökkentésének. A normális gyermekek nevelés-oktatásánál nem szabad figyelmen kívül helyeznünk az u. n. abnormis gyermekek nevelésoktatását sem. Az abnormis gyermekek fogalma alatt ugyanis: a siketnémák, vakok és a szellemi fogyatékos gyermekek értendők. A szóbanforgó gyermekek javarésze speciális iskoláik kevés száma miatt, minden nevelés-oktatás nélkül nő fel, mi a társadalmi haladást felette gátolja, mert tény, hogy a tanulatlan, abnormis gyermek nagyobbfoku és számosabb társas- súrlódást idéz elő, mint a tanulatlan normális-gyermek, vagy egyén. Ha az abnormis gyermekekről szóló statisztikát vizsgáljuk többek között kitűnik, hogy hazánk iskolaköteles siketnémái közül 25% részesül a nevelés-oktatás áldásaiban, a többi vadállat módjára nő föl. Lehet-e az ily viszonyok közepette a szociális élet helyes és sima haladását hangoztatni ! ? Azt hisszük, hogy nem. Hazánkban a siketnémák számára ez időszerint 16 intézet áll fenn. Bizony ez nem elegendő valamennyi tanköteles siketnéma befogadására. Ehhez hozzájárul, hogy az intézetek legtöbbje a megkiván- tató anyagiak hiánya miatt jobbára csak tengődik s ilyentén képtelen arra a bizonyos zöld ágra vergődni. Az emberiség lelki ténykedéseinek leg- szebbike, legnemesebbike a humanizmus. Ha eme érzelem minden egyes ember érzületében honolna, akkor bizonnyal nem lenne annyi tanulatlan abnormis-gyerek hazánkban, mint amennyi jelenleg van s egyúttal a fennálló intézetek sem tengődnének úgy, mint a mostani viszonyok között. Őszintén be kell vallanunk, hogy a humanizmus tekintetében még igen messze vagyunk a művelt nyugat egyes államaitól. Példát vehetünk tőlük. A társadalmi súrlódások okozóinak vizsgálódásánál s keresésénél számba kell vennünk a züllésnek induló gyerekeket is. Köztudomású, hogy a szóbanforgó körbe tartozó gyermekek nevelés-oktatásának legszámottevőbb gondviselője : A Gyermekvédő Liga. A Liga eddigelé már több otthont (iskolát) létesített a züllésnek indult gyermekek számára. Ez azonban még mindig édes-kevés ahhoz, hogy a társadalmat e mételytől teljesen megszabadítsa. Több ily otthonra (iskolára) volna szükség, mert a javító intézetek nem felelnek meg a modern szociális élet követelményeinek. A züllésnek indult gyermekeket nem a külömböző minőségű büntetéssel, hanem csakis a szeretetteljes bánásmóddal lehet nevelni. Erre törekszenek s ezt célozzák a Liga által fenntartott otthonok (iskolák.) Egy igen fontos és megszívlelendő probléma, a cigányok rendszeres nevelés-oktatása. Tudjuk, hogy a cigányelem mostanáig sehogy sem tudott s nem tud beleilleszkedni a társadalom bizonyos köreibe. Különös magatartásánál fogva lépten- nyomon beleütközik a szociális élet egyes törvényeibe. E bajon, még pedig szembeszökő szociális bajon, csakis a cigány- gyermekek nevelés-oktatása által lehet segíteni, mert a felnőtt cigányok megrend- szabályozása, mint azt a lefolyt tapasztalatok bizonyítják, felette bajos dolog s legtöbb esetben meddő. A cigány gyerekek nevelés-oktatásáról ma már egy iskola gondoskodik. A kezdeményezésnek ez is elég, de az ügy teljes keresztülviteléhez kevés. Az elhangzottakban röviden rámutatunk arra, hogy a tudás és a műveltség bizonyos hiánya mily hatással lehet az u. n. társas súrlódás előidézésére. Záradékul még rá kell mutatnunk egy oly egyéni hibára, mely alapjában számos más hibának az eredőjét képezheti s mely a szociális haladást felette veszélyezteti. E hiba, melynek hullámai a szociális élet tengerén feltűnő módon terjednek, az egoizmus. Látjuk, tapasztaljuk, hogy az egoista kizárólag csak a maga javát, a maga élvezetét stb. hajhássza ; mig ellenben a szociális élettel szemben többé-kevésbbé, a vagy teljesen közönnyel viseltetik. Nem tudja, vagy nem akarja a saját érdekeit a szociális érdekekkel összhang- zatba hozni s ezzel a művelettel minduntalan akadályokat gördít a szociális haladás elé. A feltűnő hangos viselkedés, kérkedés, a mások lebecsülése fitymálása, a mások gyengéjével való visz- szaélése, a nagyképűsködés, az irigység, a kapzsiság, a nagyravagyás, a fényűzés, a gőgösség, a színlelés, a bosszuálás, az erkölcstelenség, a vallástalanság, a szédelgés, stb. nem egyebek, mint az egoizmus szüleményei. Az egoista, ha javának előmozdításáról van szó, oly eszközök, módok használatától sem riad vissza, melyek az u. n. „stréberség“ körébe tartoznak. Az önző egyén saját hibáit kevésbbé ismeri, vagy egyáltalán nem akarja azokat hibáknak tekinteni, ellenben másokét bármely pillanatban kész pellengére állítani. Az önzés ragálya ma már nemcsak az u. n. felső és a középosztály között terjed, hanem az alsó népréteg között is. S ha a mostani mérvben feltartóztathatlanul halad előre, akkor megállapíthatjuk a jövő perspektíváját, melyben megtalálhatjuk a szociális élet züllésének okozóját. Kérdés, hogy mikép akaszthatjuk meg legkönnyebben az önzés rohamos terjedését ? Nézetünk szerint az önzés terjedését csakis az iskolák ténykedése által gátolhatjuk meg legkönyebben. Az iskolák az egyéni nevelés mellett a szociális nevelést is tűzzék napirendre. A szociális nevelés mineműségétől függ, hogy az igazi önzetlenség mily szerepet játszik az egyén életében. Hogy azonban a pedagógus az u. n. szociálpedagógia terén érdemlegesen működjék, egy egész sereg ismeretre van szüksége, igy elsőbben a kellő számú lélektani és szociológiai ismeretre. Szobolovszky István. Budapesti levél. Az egész világon a röpülés érdekli leginkább a nagyközönséget. Természetes, hogy Budapest lakossága, amely mindig a divat után indul, akár kalapról, akár Blériottról van szó, szinte falja a repülésről szóló híreket. Erről beszélnek a kávéház ban osztás közben s az alsóst ma má nemcsak gromobojjal és Fedák Sárivall hanem Bleriot-val is játszák. — Bemondom a tuletroát és a Blériot-o< — mondta a minap éjszaka egy kiváló iró. — Mi az a Blériot ? — kérdi a gibic: — Az, hogy ha elvesztem ezt a partit! maga röpülni fog. A villamoson is a röpülésről folyik s szóbeszéd és nem a lóversenyről, pedig most dühöng a gyepen a totalizator. — Van-e már jegye Blériot felszálláí sához, kérdi egy úr a másiktól. — Jegyet parancsol ? — lép hozzá t kalauz. — Igen, egy tiz koronás tribűnjegyett — Mit? — Pardon, a rákosi mezőre gondoltam! — Szakaszjegyet adjak ? — kérdezs újra a kalauz. — Nem, adjon egy nyolcas fólszállk jegyet. — Talán átszállót tetszik érteni.-- Persze, egészen magzavar ez a Blé é riot. A családi tűzhely sem ment a repülési bacillusától. A férj, aki tiz óra helyett haji nali négy órakor ment haza a kaszinóból!' szorongó érzéssel lépte át a hálószoba küi szöbét. Az asszony, aki pedig szelidlelkű teremtés volt, most hirtelen fölkapta a gyerfyatartót s az urához dobta, amit mégí sohasem tett meg. Meg is bánta rögtönn — Bocsáss meg, de olyant álmodtamn — Mit? — Láttam Blériot-ot repülni. Mint maß gyár honleányt nagyon elkeserített az a tudat, hogy nincs még magyar repülőgepq amely repülni is tud. Erre még félig ál-í. momban megkaptam a gyertyatartót, kin neveztem monoplánnak és tapasztaltadb hogy pompásan repült. A férj megvakarta sajgó homlokát, $ melyet az a megtiszteltetés ért, hogy'’ horn zsolta az első magyar repülőgép. És most áttérünk a politikára, amelyl nélkül, sajnos, semmiféle napikérdést e9 nem lehet intézni. A repülés hatása itt isi mutatkozik. A válságos helyzetről sohar annyi r'opirat nem jelent meg, mint mostíc A koalícióról is kiderült, hogy szappann buborék volt, amelyet a kedvezőtlen bécsié szelek f'ólröpit ettek és a szerencsétlen!! jobb sorsra érdemes buborék szétpattantír mint a Republique kormányozható léghajóöj A koalíció is kormányozható volt egyg ideig, mert volt kormánya. Először el Is vesztette egyik csavarát (a hátramozditót)(i azután az egész kormány lebukott (illető ö leg megbukott). Még egy kávéházi történet, amely aztej bizonyítja, hogy a kávét nem habbal, hasi nem monoplánnal isszák. Egy társasága pezsgőzik. Fi zetésre kerül a sor. Az éleRIe mes főpincér abban a hitben, hogy asß urak eláztak, háromszoros számlát álli-ill tott ki. A társaság mecénása azonban átfté látott a szitán s mint jó humorú emberes ezzel a kérdéssel fordult a főpincérhez : I : — Hányféle aeroplán van? — Kétféle — felelte a frakkos fizetőit pincér, aki lelkes aviatikus. — És pedig ? — Monoplán, biplán. _ ? — Triplán, amint ezt a maga számolok cédulája bizonyítja. Mint jellemző dolgot, megírjuk az alábbit kis históriát, amelynek hitelességét akart közjegyzővel igazolhatjuk. Egy szerencsétlen alperes ellen végröíjöi hajtást tűztek ki. Fühöz-fához kapkodott!
