Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 46. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1909. junius 10.

egyház és állam közötti békét helyre akarja állítani, de egyháza tanításától egy hajszálnyit sem fog eltérni. S minthogy in rebus fidei et morum a római szentszék határozatában irányadók, ő sem ismerhet el az érintett hitbeli s erkölcsi tanokra vonatkozólag mást illetékes irányadónak, mint a római Szentszéket.

„És én itt, — mondotta nemes hévvel — az Űr oltára előtt jelentem ki nektek, hogy primásságom ideje alatt egyetlen egy lépést sem tettem egyházi ügyekben a római Szentszék előleges tudta, előleges beleegyezése nélkül. A Szentatya útmutatásait közöltem azzal a tényezővel, mely Magyarországban a katholi- kus egyház ügyeit vezetni egyedül van hivatva: a püspöki karral.“ És amint a múltban tett nyilatkozataiért elvállalja a felelősséget, úgy elvállalja a jövőben is az előtt, akit az egyházi téren, egyedüli birájának ismert egyháza feje előtt. „Tegnap e szószékről — fejezte be allokucióját — következő szavak hangzottak: „pugnemus armis

doctrinae et justitiae.“ Ha ily nemes fegyverekkel küzdenek, én is ott leszek.“ Önérzetes volt a balassagyarmati királyhadgyakorlatok alkalmával 1894-ben mondott üdvözlő beszéd. Egyes köröknek nem tetszett nyíltsága miatt, de a magyar katholikusoknak jól esett, hogy Vaszary Kolos önmagához hű maradt. Ott, ahol kellett, megmondta igazainak jogosultságát. A koronázó jubileumnál a nemzet és alkotmány, Balassagyarmaton az egyház jogait hangoztatta a király előtt. Igazolta a katholikusoknak az egyházpolitikai küzdelmét, midőn azt mondotta : „egyházunknak hitcikkelyéből kifolyó egyik jogát védtük mi is a nemrég vívott szellemi harcban ; védtük nemcsak vallásunk, hanem legjobb meggyőződésünk szerint a haza és trón jól felfogott érdekében is . . s e jognak elveszthetése, nagy aggodalommal tölti el sziveinket.“

A gyermek vallásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál (1894. okt. 10) a lelkiismereti szabadságot és a szülők természeti jogát védte. Figyelmezteti az állanuár 1. napjától folyó évi junius hó 30-ig emelő hálóval halászhasson. Kelt Szobon, 1908. január 1-én. Szolgabiró.“

— Hát nagy baj van öregem. Lássa, itt az irás, hogy magának csak junius végéig szabad halászni. Ez csak félévre szól. Ma pedig már julius 10-ike van. Tehát már tiz napja engedély nélkül halász.

— Hát a manó tuggva, hogy mi van máma. Csak nem hordok ide magammal kalendáriumot.

— De nem úgy van az, öreg. A törvény az törvény. Nekünk most be kell kisérni magát, mert engedély nélkül halászott.

— Az .Isten áldja meg az urakat, hisz láthattyák, hogy most van az áradás és ha most nem fogok halat, mibű illek egész esztendőbe ?

— Ne motyogjon, öreg, hanem fogja a hálót, halakat, osztán gyüjjön velünk.

— Ha az urak akarnak menni, hát csak menjenek. Nekem jó itt is. Én se nem loptam, se nem raboltam, vagy gyilkoltam, hát engem nem fognak a csendőrök vinni.

— De iszen — szólt a kétcsillagos — nem fog itt mókázni velünk, mert rögtön láncraverjük és úgy kisérjük. Csak merjen még feleselni 1

— Nem feleselek én, kérem alássan de má csak nékem van igazam.

— Értette ! — rivall rá a háromcsillagos — szedje fel sátorfáját és gyerünk !

Sós Ferenc nem mert tovább ellenkezni Vállára pakolta a tarisznyát halakkal és a hállót. Indultak. Egyenest az országúinak tartott. A két csendőr alig tudta őt kisérni a sás között, mert ű már megmot a természeti s isteni jogok határaira, melyeket nem szabad átlépnie. Ide tartozik a szülők joga gyermekeik vallásos nevelését illetőleg. Állításainak védelmére nem a theóriára, hanem az életre, a gyakorlatra s a tapasztalatra hivatkozik. Végigjárja Európa s Németország vegyes vallásit államait s kimutatja, hogy vallási béke ott uralkodik, hol semmi törvény nem korlátozza a szülők természeti jogát gyermekeik vallásos nevelésében. A lelkiismereti kényszer, az imperativ intézkedés, a szabadság elé tüzütt korlátok a békére zavarólag hatnak és a viszályt folyton megújítják.

Vaszary Kolosnak az első katholikus nagygyűlésen (1894 január 16.) elhangzott szózata nyilvános hitvallás volt. Eszter- házy Miklós Móric gróf azt mondotta erről a beszédről, hogy „sziveink azon húrjait pendítette meg, melyek akkor rezzennek meg élénken minden magyar kebelében, midőn a hazaszeretet és vallásosság nevében felhívás intéztetik hozzá. Felszólalt a vezér, kinek szava megjelöli az irányt, melyen haladnunk kell.“ Egész határozottan tárta fel ez a beszéd a kat- holicismus sebeit s jelölte meg, mint minimumot, azon szabadságot, melyet Magyarországon minden felekezet bir s melyet csak tőlünk akarnak elvenni. A hit és erkölcs dolgában sem egyesek akarata, sem a nemzetek intézményéi, sem a század korszelleme előtt meg nem hajolhat. A türelem s mérséklet mellett egy percre sem szabad megfeledkezni az egyház érdekeiről, melyeket feláldozni nem lehet. Az egész gyűlést kitörő lelkesedésbe hozta többek közt a beszéd eme passzusa : „Ép azért, ami bennünk ideiglenes, múlandó, azt szívesen átadjuk, feláldozzuk vagyonunk ; szivünk, életünk földi királyunké, földi hazánké, de lelkünket nem adhatjuk oda, mert az égi királyunké, Istenünké, égi hazánké, az örökkévalóságé.“

Az egyházpolitikai törvények életbeléptetésének évében a Szt-István-Társulat 1895 iki gyűlésén a hitetlenségről beszélt,

szokta ezt a járást. Ferenc bácsi egy szót sem szólt a csendőrökhöz. Dühös volt rájuk s azon gondolkozott, hogy kitől tudták meg, amit ő maga sem tudott, hogy már lejárt az engedélye. Pedig ez most veszélyes lehet, mert a szolgabiró már kétszer kijelentette, hogy ha még egyszer engedély nélkül rajta csípik Ferenc bácsit : nem engedik meg, hogy többé halásszon. Szomorúan gondolkodott a fölött, hogy mily jó dolguk lehet ezeknek a csendőröknek, akik még a kalendáriumot is ráérnek forgatni és minden nap tudják, hogy hányadika van.

Már benn jártak a falu elején, de még mindig hallották a békák dünnyögését. De ma, mintha valami temetési éneket daloltak volna, úgy tűnt Ferencnek.

*

Másnap a szolgabiró elé vitték Sós Fe rencet. Hiába védekezett : a csendőrök bizonyították, hogy engedély nélkül halászott s a biró itélkezet. Ó felsége, a király nevében két napi elzárásra ítélte Sós Ferencet és mint orvhalászásért háromszor büntetett egyéntől két évre megtagadta a halászati engedély kiadását.

Sós P'erenc szomorúan ballagott haza, azt sem tudta, mit csináljon. Két évig munka nélkül, hiszen ez rettenetes. Addig elpusztul a kis házikó a falu végén s mi lesz akkor vele most,közel a sirhoz. De különösen megtörte a hir Zsuzsi nénit. Átkozta a szolgabirót, csendőröket, meg azt a valakit, aki besúgta az urát. Többé nem nyílt mosolyra az ajkuk. Irigykedve, szomorúan nézték az uj halbérlőt, Dura Jóskát, aki mindennap teli tarisznyával ment el házuk előtt. És Ferenc bácsi nem tudta

mintegy alkalomszerűen figyelmeztetve a társadalmat,hogy csak a vallással lehet erős. Abból indulva ki, hogy a hitetlenség nem lehet a népek jellegének természetes kinyomata, bizonyította az Istenség eszméjének a lélekben való gyökerezését és tagadja, hogy tudná az a nép a társadalmi rendet és a hazafias kötelességet, amely népnek nincs más evangéliuma, mint a törvénykönyv, nincs más lelkiismerete, mint a rendőrség fegyelme. Óva inti a társadalmat, a keresztény szellemet letaroló sajtótól, színpadtól és társadalmi felfogástól, melyek megmetélyezve az élet összes viszonyait, eddig mindenütt Istentagadásra vezettek. Rámutatott azon veszélyes mozgalomra, mely az Istent a tudománnyal akarja helyettesíteni. Hogyan származtunk, mi a célunk, mi a rendeltetésünk ? Ezen legfontosabb kérdéseket a tudomány nem képes megoldani, mert a tudomány csak a természeti dolgokat ismerteti meg velünk, sőt még az érzékeink alá eső tárgyak lényegére sem képes felvilágosításokat nyújtani. Épen azért arra kéri a társadalmat, hogy ne a rettenthetetlen bátorság büszkeségével nézzen a vihar elé, hanem annak elhárításáért a szív alázatosságával, a tanítványokkal esedezzék : Domine salva nos !

A millenáris ünnepélyek fénypontja a budavári Boldogasszony templomában tartott remek beszéd volt, telve áldással, intelemmel a királyhoz és a nemzethez. A királynéhoz oly meginditóan szólt Vaszary Kolos, hogy az könnyezett. A beszéd megjelöli a nemzeti hivatás tényezőit, de egyben odaállítja melléje az uralkodói lelkiismeretet is, mely az uralkodót az alkotmány megtartására kötelezi. „Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn e hazát.“ Ez a beszéd alapeszméje. Ebből vonja le, hogy csakis a kereszt tövében, annak fényében fogjuk megtartani, felvirágoztatni, boldogítani az ősök által elfoglalt és nekünk örökségbe hagyott hazát. Figyelmezteti a nemzetet a visszavonás átkára, nehogy akkor, amikor sorsa saját kezébe van letéve, a külellenség helyett önönelfeledni a Kagylós-öblöt. Mikor beállott az esti szürkület, most is, mint azelőtt kiballagott régi tanyájához s szomorúan bíbiceit ott Dura Jóskának, aki még nem értette úgy a mesterséget, mint ő. Tanit- gatta őt, hogy mikor emeljen s hogyha északról, vagy délről fu a szél : hová álljon. Aztán mesélt neki egész éjjel, hogy mikor ő halászott még mi minden történt s ő hogyan csinálta. Aztán lefeküdt a fűre. Most is ép úgy brekegtek a békák, mint mikor mégő volta királyuk. De akkor nem ért rá figyelni őket. Most azonban jól odafigyelt. Tudta, hogy most innét fog a beszédbe szólni egy vastag hangú, aztán a kőhíd alatt krákog valamelyik . . . Mindig azt találgatta, míg elaludt s a békák öreg királyuknak fújták a szerenádot.

Hajnalban, mikor felébredt már Dura Jóska régen otthon volt. Ő is felált, megtörölte szemeit, mert gyakran talált egy- egy könnyet bennük.

És ez igy ment napról-napra. Csak a késő ősz, meg a tél hidege tartotta vissza, hogy el ne aludjon Ferenc. De egyszer, amikor nagyon sok halat fogott Dura Jóska, mégis elaludt nagy szomorúságában Ferenc bácsi. Szép álmai lehettek. Talán ő halászott a Kagylós öbölben s annyit fogott, hogy alig bírta kiemelni a hálót. Másnap jött a halakért a jó Zsuzsi néni, de hisz egyszerre nem bírta hazavinni, annyi volt. Uj csizmát vehettek az árán s megcsináltathatták a háztetőt is, ahol már nagyon becsurog az eső.

Nagyon szép álmai lehettek .Sós Ferenc bácsinak, mert másnap, mikor keresésére ment Zsuzsi néni : még akkor is mosolygott az ajka a Kagylós öböl bohémjének. De már hidegen.

fia vágja testét. A szent koronát, mint Cherubot állítja a király és nemzet fölé, mely mindkettőnek jelzi jogait s kötelességeit. Midőn áldást mondott a prímás a beszéd végén a nemzetre s hazára, a lelkesedés, a megilletődés, az érzékeny meghatottság szembetűnő volt a templom fényes közönségén.

Az autonómiai kongresszuson (1897.) mondott beszéde irányitó jellegű volt. Két tényezőt kíván tekintetbe venni: az egyház szervezetét, amelynek megváltozhat- lan szervezetét még tekintélyi érvekkel, Deák Ferenccel s Eötvös Józseffel is támogatja és a király apostoli főkegyúri jogát a kormánnyal szemben az autonómiai kongresszusnak vindikálja azon jogkört, hogy az 1870-iki munkálatot elbírálja s kiigazítsa, mert a főkegyúr és az autonómia dolga, hogy egymással egyezkedjék s rendezze a felmerülő ellentéteket. A főkegyúri jog gyakorlatára nézve idézett törvényekkel vonta meg a határvonalat.

(Vége köv.)

A városi közgyűlés.

Tegnap délután 3 órakor a város képviselőtestülete Virnmer Imre polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott a képviselők élénk részvétele mellett.

A közgyűlés tudomásul vette a városi tanácsnak a földadó kataszter kiigazításával kapcsolatban az alacsonyabb jövedelmi osztályba sorozás iránt tett előterjesztését, mely a földtulajdonosok érdekét szolgálja.

Ez alkalommal döntött a képviselőtestület az árvédelmi munkálatok már ismertetett ügyében. A bemutatott nagyarányú terveket hetyeslőleg fogadta és annak kiviteléhez a város részéről a következő < hozzájárulást szavazta meg. A város kötelezi magát az esetre, ha az 1.200,000 koronában előirányozott munkálatok az ; állam részéről végeztetnek, hogy a város ; belterületén szükséges csatorna kapcsolá- - sokat, kisajátításokat, a kis dunai fahíd 1 lebontását a saját költségén végezteti. A j városi kőbányákat és rőzse anyagot az í építkezés céljaira díjmentesen rendelke- - zésre adja és ezen kívül a költségekhez 5 150,000 korona készpénzzel járul hozzá. . A még hiányzó költségeknek államsegély \ címén leendő megadását pedig a magas e kormánynál kérelmezni fogja. A kérelmet J tartalmazó feliratot egy küldöttség nyújtja r át a főispán vezetése alatt.

A felsoroltak habár anyagi helyzetünk-- höz mérten tetemes áldozatot jelentenek,,: mégis ezen nagyarányú és a város jövőt fejlődésére jelentékeny befolyással biroo tervek megvalósulása érdekében elkerül--I hetetlenek.

Ezután következett a városi villamosa mű 1908. évi zárószámadására vonatkozóé jelentés, mely szerint a város 1908. évii haszonrészesedése 4778*76 kor., ezen ki--i vül a vagyonleltár értéke is szaporodott;): mintegy 1000 koronával. A képviselőtes-í tület kellemesen értesült a városi villamosa, mű jövedelmezőségéről, mely még többet), is juttatna a város pénztárának, ha a nap~c pali üzem fentartása nem követelne olyy nagy anyagi áldozatot az üzem terhére.

A képviselőtestület a tiszta jövedelemre részesedésből jutalomképen Tiefenthalfc Gyula városi mérnöknek 350 koronáié Huray Ferenc számvevőnek 275 koronáé, és Cseicsner Ferenc számtisztnek 75 koj-o rónát szavazott meg.

Az első végrehajtói állás Finta Árpádbi halálával megüresedett, a képviselő testű-új let a betöltés iránt a szükséges intézke-e déseket megtette.

Majd az ominózus faügy került a kép-jq viselőtestület elé a tanácsnak az ügyröt vonatkozólag tett jelentése alakjában. .V, jelentés az általunk már ismertetett tény-. állást foglalta magában, mely egy-k été: