Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 43. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. május 30. mazható-e reá Ciceró hármas szónoki vezérelve : docet, conciliat et permovet. Tud-e beszédével tanítani, meggyőzni és megindítani. Aki világosan beszél és tárgyával tisztában van, az a szónok tanít; aki figyelmünket le tudja kötni és bebizonyítja állítását, az meggyőz; aki pedig szívből beszél, indulatra gerjeszt, akaratunkra hat s cselekvésre késztet, az megindít. Nem mind a három vonás van meg a szónokokban egyforma mértékben. Egyik vagy másik uralkodó bennük. Igazi, nagy szónoknak azonban azt a szónokot szoktuk rendesen mondani, aki megtud bennünket indítani s hatása alatt tettre határozzuk el magunkat. Ez a szónoki beszéd titka és ereje és kétségtelenül a szónoklat nehezebb része. Nehezebb azért, mert az értelmet valami igazságról legtöbbször meg lehet győzni, de hogy az igazságot kövesse is, ez már nagyobb fáradságba kerül, mert legtöbb ember ellentétes érzelmek hatása alatt áll s ezeket mindig legnehezebb legyőzni. Tanítani s meggyőzni a legtöbb jó és szellemes előadó képes, de megindítani, az érzelmeket tettre lelkesíteni és hajtani csak az a szónok hivatott, aki leikéből szól, meggyőződése úgyszólván kicsordul szivéből s indulatot kelt. Vaszary Kolos a szónokok ezen fajából való. Szivének hatása alatt áll amikor beszél s az érzelmet akarja hallgatóiban is meghódítani, hogy tettre gyújtson. Ha a szónok csak az észre akar hatni, figyelmet és érdekeltséget fog mindenesetre kelteni, beszéde azonban alig lenne más, mint értekezés. De ha meg is akarja hallgatóságát nyerni az ügynek, annak érzelmeit az elhatározásig, a rábírásig fokozni, hogy tegyen is valamit, akkor az akaratot kell megindítania. Aki hallotta valaha Vaszary Kolost szónokolni, az érezhette, hogy a nemes érzület, mely beszédéből visszatükröződik, jótékonyan hat reánk s megtelik szivünk a szónok iránt bizalommal és szeretettel, ami a megindítás első eredménye. Szeretetet tudott támasztani az eszme, bizalmat személye iránt, ami pedig már a szónoki beszéd arany kulcsa. Majd a gyöngédség, majd a fennköltség szellemét keltette fel hirtelen.) Mondja, mit akar itt Konrád- né ? A férfi. Hogyan? Már a nevét is tudja? Ugylátszik, kitűnő detektivjei vannak. Az asszony. Oh, már régebben tudom. Még magát nem is ismertem, mikor hallottam róla egyet s mást. A férfi (hirtelen.) Akkor bizonyára azt is tudni fogja, hogy valamikor én is azok közé a boldogok közé tartoztam . . . Az asszony. Remélem, hogy itt nem fog eldicsekedni kalandjaival. A férfi. Kalandjaimmal ? Nos igen, én is azok közé a boldogok közé tartoztam, kiket kitüntetett barátságával. Az asszony. Azt hiszem, hogy szép számmal voltak olyanok. A férfi. Már mint az udvarlók ? No igen. Egy szép asszonynak nem lehet nagyobb dicsősége, mintha sok udvarlóval dicsekedhetik. Pedig el kell ismernie, hogy Konrádné elragadóan szép asszony ; Amellett olyan vonzó varázszsal bir, hogy nem lehet csodálni, ha a férfiak rabszolgáivá szegődnek. Az asszony. Persze, maga is imádta? A férfi. Nekem régi, gyermekkori ismerősöm. Mondhatnám, hogy diákköri ideálom, akire az ember egész életében a legszebb emlékekkel gondol. Elképzelheti, hogy milyen kellemes lehet az emberre nézve, hogyha régi kedves ismerősével találkozik s igazán nem lennék férfi, hogyha ezt a találkozást meg nein ragadtam volna arra, hogy életem legtisztább emlékeit fel idézzem. Megengedem, hogy ezzel talán látszólag valakinek vétettem, de hasonló hallgatóságában. Alig van hasonlata, mely ne fakadna lelke felindulásából. Képzeletünket letudja bilincselni képeivel s közvetlenségével, úgy, ahogy akaratlanul tudjuk őt beszéde körébe követni. A szív meghódítása, mint cél állott előtte, mert az érzelemtől nyer a beszéd meleget, életet és lelket. De ha érzelmeinket meg is tudja ragadni, a végén mégis megnyugvás szállja meg lelkünket. Vigaszt, az emberi szív szép érzelmeit kívánta elsősorban tolmácsolni, a puszta logikai formát az érzelem segítségével tenni hatha- tósabbá. Azt' tartotta, hogy minden jó az emberi szívben talál ellenállásra s az ész bizony sokszor akkor mond valami fölött ítéletet, midőn a szív már határozott. Az embert leginkább érzelmi világa viszi előre, vagy tartja vissza valamitől. Tudjuk, értjük a jót legtöbbször, de nem követjük. Azért a szónoknak az ellenállást kell a hallgatóban megtörni. Ezt pedig csak akkor tudja elérni, ha maga is meg van indulva. Alig nyitotta beszédre ajkát Vaszary Kolos, éreztük, hogy maga is meg van indulva, mint olyan ember, akinek folyton fülébe cseng Izaias próféta felkiáltása: Loquimini ad cor Jerusalem, beszéljünk Jeruzsálem szivéhez. A megindító erő annál természetesebb benne, mert bírja azon szónoki vonásokat, melyek szükségesek a hallgatók akaratának megnyerésére. Elsősorban meg van az egyéni tiszteletreméltósága, az úgynevezett szónoki fcdhellenség, melyre nézve reá is talaló Ciceró mondása : hogy csak a jó ember lehet jó szónok. Másodsorban fellépése a szerénységnek úgyszólván megtestesülése, amiről pedig arany- szájú szent János azt állítja : nihil effica- cius in oratore. Harmadsorban érdeklődése hallgatói java iránt nyilvánvalóan szembetűnő. Ha beszélt, látszott rajta, hogy nem ragyogás a célja, hanem az ügynek, az eszmének és közérdeknek szeretete szól belőle, beleéli magát hallgatóinak helyzetébe. Negyedsorban, a szónoklattani szabályokhoz híven, a fontosabb igazságokra való többszöri visszatérése eszünkbe juttatja az orvost, aki mindaddig használja a gyógyszert, amig csak hat. Az egyhangúság elkerülésére ez az ismétlés nála esetben én nem tudnék olyan szigorú lenni másokkal szemben. Az asszony. Csak hagyjuk ezt. Maga sokkal önzetlenebbnek szereti mutatni magát, mint amilyen. De engem nem lehet olyan könnyen tévútra vezetni. Nekem elég volt egy pillanat az utcán, hogy megértsem a helyzetet. Es ezután sincs rá mód, hogy köztünk tovább is. — A férd. De kérem, ne ilyen haragosan. Oly szépen és nyugodtan elintézhetjük ezt az ügyet, hogy egyikünknek sem kell magát felizgatnia. Ha megengedi, majd előadom a valódi tényállást. Az asszony. Nincs szükségem reá. Én már megállapítottam és ezzel vége. A férfi (görcsösen ragaszkodik ehhez a tervéhez.) Ó, legkevésbé sem akarom elhatározását befolyásolni. Sokkal jobban tisztelem, semhogy parancsnak ne venném szavait. De lehetetlennek tartom, hogy ilyen ridegen, ilyen siváran s ilyen egyoldalúan oldjuk meg a kérdést. Azért esedezem, néhány pillanatig maradjon nyugodtan s ha meghallgatott, mondja ki az utolsó szót. Tehát, igen, Konrádné válik. Hogy miért, nem tartozik ide. Ebben az ügyében járt itthon, néhány hivatalos iratot kellett beszereznie. Sejtelmem sem volt arról, hogy itthon van s csak az utcán találkoztam vele. Megkért, hogy segítsek neki dolgában, mert ő már kissé tájékozatlan a városban. Természetes, hogy készséggel segédkeztem, aminthogy más szép asszonynak is a legnagyobb örömmel állok mindenkor rendelkezésére. Az asszony (csendesen visszaül helyéreg' alkalmas jelzővel vagy metaforával történik ; vagy az előzményt és következményt cseréli fel. Minden egyéniséget, igy a szónokot is, kialakítja, megedzi a kor, a társaság, mely környezi s amelynek szive, lelke és szokásai érintik és ingerük. Vaszary Kolos öregedő szüleinek utolsó s késő gyermeke. Bármily kedvezőtlenek voltak gyermek- s ifjúkori viszonyai, mégis nagyban befolytak szónoki fejlődésére. Ifjúsága a múlt század 30—40-es éveire, nemzeti felpezsdülésünk, a reformkorszakunk legszebb időszakára esett, mely a nagy események keretében, a legjelesebb irodalmi s politikai szónokainkat adta a hazának s igy elég alkalma volt figyelni, hallani, tanulságokat gyűjteni. Az egyéniség alapvonásait a születés, az öröklött vér adja meg. Kiépíteni, tartalommal megtölteni, természetadta kinövéseitől megtisztítani azonban az élet s a tanulmány képes. Vaszary Kolos keszthelyi diákkorában a helikoni ünnepségek még éltek a gimnázium közszellemében. A tanárok, mint] az intézet aranykorát emlegették az öt Helikon-ünnepélyt. Az ifjú Vaszary lelkesedéssel hallgatta és olvasta ezeket az emlékeket, fejlődő lelke bevette mindazt, ami az ifjúkorban a szónoki egyéniséget kialakítani segíti. E képek, e benyomások, e hangok folyton éllek lelkében. Fejleszti érzékét a szónoklat iránt szülő vármegyéjének és az ország büszkeségének, Deák Ferencnek az országos szónoki hírneve. Az ősi jog védője azon időben már az alkotmányos ellenzék vezére volt. Közéleti szereplésével, a gravaminális mozgalmakban elért szónoki sikereivel az ifjúság ideálja volt. Nem csoda, ha a 15 —1G éves ifjúban is kezdett kialakulni a politikai érzék, mely a pozsonyi diéta kitűnő szónokainak beszéde nyomán a szónokit is meghozta. A kor, amelyet akkor átélt, a királyi hatalom s a nemzet elvi ellentéteinek kiegyenlítési törekvéseiben csúcsosodott ki. Magunkról tudjuk, hogy gimnazista korunkban mennyire szeretjük olvasni a buzdító, lelkesítő szép stílusú beszédeket. Jegyzeteket csináltunk ezen beszédekből, egyes részeit be is tanultuk, vagy tanáraink betanították. kezd érdeklődni és elhatározza magában, hogy egyelőre nem szól közbe.) A férfi Nem tagadhatom, hogy a találkozás igen kellemesen érintett s hogy a régi kedves ismerős egy sereg édes emléket keltett életre lelkemben. De hiszen ez emberi dolog s ki merné tagadni, hogy rabjai vagyunk emlékeinknek? Habozás nélkül szegődtem kísérőnek hozzá és elkalauzoltam a szükséges hivatalokba. Ennyi az egész. Még az nap elutazott, de említette, hogy pár nap múlva visszajön s akkor állandóan itthon marad, mig csak pőre véget nem ér. (Itt egy kis szünetet tart és nagy fontoss íggal tekint az asz- szonyra.) így találkoztunk az utcán magával s mikor maga olyan elragadóan haragos tekintettel fogadta a köszöntésemet, meg is kérdezte, hogy ki lehet ez a szép asszony ?! Az asszony. Persze, maga, sietett eldicsekedni velem ? A férfi. Hát olyan indiszkrétnek tart? Az asszony. Jól ismerem a fajtáját. A férfi. Akkor félre ismer. A legnagyobb tisztelet hangján emlékeztem meg önről. Hogy pedig teljesen megvilágítsam a helyzetet, még azt is tudomására kell hoznom (sok jelentőséggel), hogy a jövőre nézve is kikérte támogatásomat. Az asszony (kissé keserűen, de azért mosolyogva). Gratulálok hozzá. Igen kellemes lehet szép asszonyok támogatójának lenni. A férfi (meg van győződve róla, hogy fölénybe került.) Köszönöm Igyekezni fo- jk, hogy ezt az uj hivatásom it a 1 egA múlt század 40-es évei pláne Magyarország politikai és társadalmi renais- saneeja volt. Ez a termékenyítő szép kor megérintette természetesen Vaszary Kolost is s igy nem csodálkozunk, hogy ilyen iskola hatása alatt a szónoki érzék már az- ifjúnál gyökeret ereszt. Ugyancsak a környezetnek, ifjúkori benyomásainak tudható be, hogy Vaszary Kolos annyira a szívnek szónoka. Nehéz és küzdelmes volt a diákkora. Nyolc éves korától özvegy édes anyja vállaira nehezült nevel tetése. „Gyermekkoromra visszaemlékezve — mondotta a győri legényegyletnek mikor prímás lett — mondhatom, hogy, az élet szükségeivel kellett megküzdenie annak a családnak, amelyhez tartoztam.01 Édes annyja titkolta a gondokat, de fia finom megfigyelő érzéke észrevette, hogy/ miért bánatos a jóságos anyai arc. A Fe-i jér György-féle segély úgy jött a szegény/ keszthelyi diáknak, mint valami égi segélye Ennek a küzdelmes ifjúkornak tulajdon nitjuk, hogy a szív uralma oly vezérlő tényező lett Vaszary Kolos egyéniségébeni mely úgy gondolkozására és beszédeket mint jótékonyságára ráütötte bélyegét. A szivnek uralmát előmozdította benne az s hatás, melyet növendékpap korában paj nonhalmi tanárai s környezete reá gyár koroltak. Többek között Kruesz Krizoszt tóm, Hollósy Jusztinján, De La Casse Benjamin, Jób Tóbiás, Ballay Valér, Czii nár Mór hatottak reá különösen, a kik tűi dományuk mellett szivjóságukról kiválóan híresek voltak a rendben. A fiatal növenr dékpapot ennyi példa erősen vonzotta : ritka fiatal embert környezett a feltörő- ifjúkor éveiben oly jeles és egyéniségfeji lesztő társaság, mint Vaszary Koloss Pannonhegyén, a magyar Monte-Cassinonr (Folyt, köv.) ti! KEK. — Érseki biztos a vízivárosi polgári leányiskolában. A vízivárosi zárda polgári leányiskolájában tartandó vizsgálatokhoz^ érseki biztossá dr. Koperniczky Ferenot prael. kanonok neveztetett ki. szebb sikerrel tölthessem be. Igaz, moss jut eszembe, hogy Konrádné ma délutáni megjön s nekem okvetlenül beszélnem kell vele, mert egyik megbízását csak utóo lagosan intézhettem el. (Hirtelen feiernde kedik helyéről és udvarias mosolylyal font dúl az asszony felé). Remélem nem hae ragszik hogy távozom, de az ügy sürgőié és halaszthatatlan. Az asszony (a haragtól kipirult arccals de azért igy még szebbnek látszik). Magjg még most is szereti azt az asszonyt ? 1 | A férfi. Bocsánat, ez diszkréció! KiD lönben is maga az elébb kiadta az utael mat és igy elesett attól a jogtól, hog;g ilyent kérdezhessen. Egyébként úri embeei ilyen dologban nem nyilatkozik. Az asszony (remegve dühösködik masi gában: Szereti, biztosan szereti! — AA. első pillanatban azt gondolja, hogy elbán csájtja, de a másikban már föllázad hi ir büszkesége e gondolat ellen és elhatározzam hogy nem fogja átengedni annak a máéi siimak). Tehát el akar menni ? A férfi (nagyon udvariasan). Ez a kora zekvencia. Az asszony. Nem fog elmenni ! A férfi. Bocsánat, de várnak. Az asszony (oda áll a férfi elé, halárcn zottan). De én nem akarom. Érti ? Én neme akarom ! . . . A férfi (megfogja az asszony remegj kezét.) Ha maga — Az asszony (kitörve, dacosan). Nem szám bad! . . . Itt maradsz! — Itt . . . te nyay morult . . .
