Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 40. szám
[eljelenik Vasárnap és csütörtökön. = ElőfizGLési árak : Igész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 'él évre ... (1 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : m PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. A városok kongresszusa. Irta : Csoór Gáspár. Holnap kezdődik Budapesten a agyar városok két napos kongresz- usa, melyen Esztergom városa is cpviselve lesz érdemes polgármes- :e személyében. Az ország székes- óvárosa látja vendégül a haza más- Iszáz városának küldötteit, akik udapest ragyogó közgyűlési terében azért sereglenek össze, hogy nemzet szivében impozáns kon- tmtikulumon keltsenek országos jdeklődést képviseltjeik, a magyar zdéki városok elhanyagolt sorsa |nt. Üdvözölnünk kell az országos nngresszus gondolatát. Bár csak ggebben vetették volna már föl s ín étellék volna meg minél sűrűben ! Mert sehol másutt nem igaz nnyira a közmondás, mint ebben országban : néma gyermeknek az üyja sem érti a szavát. Itt kiál- szni, lamentálni és demonstrálni íil 1 unos-untig, ha törvényhozás és lormányok figyelmét s cselekvő jó- sándékát még a legkiáltóbb nem- íti közszükséglet iránt is föl akarok kelteni Az egyetlen agyonbecézett központ, Budapest kivételével a városok úgyszólván mostoha gyermekei voltak állandóan kormányainknak. A faluról, hála egy pár lelkes földmivelésügyi miniszterünknek, még csak történt elég sűrűén központi atyáskodó gondoskodás; ám városaink ügye-baja, föllendité- sük gondolata önként soha sem jutott eszébe a legtarkábban váltakozó magyar kormányoknak. Ezeknek a magyar hamupipőkéknek kérvényezni, deputációzni kellett évekig, néha egy — iskoláért is! A ,,jó vidék“ mint államtettünk létező faktora, csak akkor jut a központi m. kir. ész és gondviselés szives figyelmébe, ha nyakába kellett ráznia a kormánynak ujabbnál-ujabb állami adminisztrációnális funkciókat — potyára. Legfeljebb még akkor, ha appelláltak „hazafias áldozatkészségéire s a legtarkább elmeken eret vagdaltak zsebén. Minden csak a főváros volt, Budapestbe dugtak mindent, ott centralizáltak mindent s azzal szivattak föl minden tápláló erőt a vidéki városok organizmusából, szellemi, anyagi téren egyformán. Ilykepen megcsinálták a valóban világcsodájának beillő nemzeti fővárost, de százados elmaradottságban hagyták tengődni a másfélszáz vidéki elfeledett magyar várost. Szivet adtak az országnak, hatalmasat, erősen lüktetőt, vérbőségben szinte túltengőt; ám ugyanakkor elhagyták senyvedni, sorvasztó vérszegénységbe sülyedni az egykor oly virágzó vidéki emporiumokat. Pedig sehol Európában nem volna oly fontos nemzetvédő és nemzetfejlesztő surrogatum, egy erőteljes, virágzó vidéki városcsoport, mint épen a szétesni készülő magyar „nemzeti államban“. Ok volnának egy-egy nagy terület természetadta fokusai, melyek vonzanák, együtt tartanák s minden téren helyes irányban vezetnék a maguk vidékét. De ehhez imponálni is kellene tudniok s minden tekintetben vonzó erővel is bir- niok. De vájjon mi vonzzon ma vidéki városaink legtöbbjéhez a vidékről ambiciót, vállalkozó tőkét, munkakedvet, sőt csak mulatókedvet is? Ugyan van-e bennük, kis kivétellel, valami csábitó, vagy lekötő erő, s nem-e arra az „egyetlen Pestre“ gravitál, törtet minden, figyelembe sem véve dolgozni, vagy szórakozni vágyó kedvében a tulajdon szőkébb pátriája székvárosát? Félszázad alatt csodamód föleivili- zálódtunk, még a parasztok is, már pedig a civilizált népnek igényei vannak. Valljuk be, ez igényeik, melyek jogosak, a legszerényebb mértékben is alig-alig elégíthetők ki vidéki városaink legtöbbjében. Örülünk, hogy végre öntudatra ébredtek s jelen kongresszusukkal ép erről akarnak tanúságot tenni országunk közvéleménye előtt. Hogy tudniillik haladni akarnak a korral. Napirendjük összeállításából látjuk, hogy helyes utján indultak meg a haladásnak : anyagi erejüket akarják legelőbb is rendbe szedni, meg- izmositani. E nélkül: háztartásuk s hitelük megalapozása nélkül, egyetlen lépést sem tehetnek előre. Mert a százados elmaradást most már igen nagy anyagi áldozattal lesznek képesek csak behozni. E munkájukban köteles lesz az állam segélyükre sietni nemcsak azért, mert elsőrendű státusérdeke a virágzó vidéki városok léte, hanem azért is, mert eddig csak kizsarolta őket, legutóbb az adónovellával is érzékenyen megkárosította törvényes bevételüket, a községi pótadót s az a két millió korona, melyet rekomUsztergom és Vidéke“ tárcája Átlóm járás. Szobámba szelíd árnyat von az éjjel, Valakik jönnek, akiket várok; Mámoros illat terpeszkedik széjjel, Lázongó, égő vággyal, szenvedéllyel Jönnek az álmok, jönnek az álmok! Halk suttogással keringnek köröttem. [ Párnámra sok-sok virágot dobnak ; [ Mesepillangók serege beröppen 1 S nagy diadallal, úszó aranyködben r Valakit hoznak, valakit hoznak. 1 Nem hallja senki és nem látja más, I Mikor belebben titkosan, csendben. I Szépsége ima, beszéde hallgatás, A látása üdv, megejtő, szent, csodás: J Ujong a lelkem, ujong a lelkem ! 1 Derült szép szemei rajtam pihennek, h Megfürösztenek fénybe, gyönyörbe . . . 2 Színes énekbe merítem a csendet 2 S vad himnuszokban könyörgök, esengek : 2 Hogy hajnal az éjre 3 Oh, csak jönne, oh csak ne jönne ! Tuba Károly. felese a legszebb Virágról. Irta : Nagyné Nagy Erzsi. (Folyt, és vége) M leányt mintegy megbűvölte e csodás ricomány. Amint egy kissé magához tért, futott ő is a két gyermek után s rémülten tapasztalta, mennyire félnek, húzódnak tőle az angyalok, sőt még a koldus gyermekek is vigyáztak, hogy meg ne érintse ruháikat. Ez utóbbi dolog módfelett felháborította a királyleányt. Sértette büszkeségét. Sietve az Úr zsámolyához borult, tőle kérvén igazságot. — Mit keressz itt a boldogok és tiszták között te bűnös lélek. Sok és nagy a te bűnöd, menj vissza a földre, szerezz érdemeket, hogy ide juthass, mondá haragosan az Úr ! Szentséges jó Atyám! — mondá a leány. Te jól tudod, hogy én ki vagyok. Nem követtem el tudtommal semmi bűnt és a földön sincs nyugalmam, hozzád vágytam. A földön azt mondják az emberek ; — Égben az igazság ! — De azt itt nem tapasztalom. Hallgass bűnös lélek. — Mondá szigorúan az Úr — mit akarsz azzal mondani 1 Oh Istenem bocsáss meg, mondá a leány, de én nem értem azt, ami itt történik. — Igazad van mondá az Ur. Vigyáztál ugye mikor még a földön jártál, hogy a két kis koldusnak a ruhája, vagy a kezei meg ne érintsék ruháidat. Látod leányom, van a földön egy nemes virág, nem ülteti senki, nő magától, melyet ha feltűztél, azonnal megtenni gyümölcsét. Nézd azt a két kis koldusgyermeket, milyen tündöklő, fényes a ruhája ama szép virágtól, amig a tied milyen utálatos. Menj vissza még a földre, keresd fel ama virágot. Ha feltaláltad, — egy soha nem érzett édes boldogság fogja megremegtetni szivedet, aztán ha vissza akarsz jönni, már lehetsz társa a két gyermeknek. A királyleány szomorúan tért vissza a földre. Az álom elmúlt. — Felébredt. Sokáig foglalkozott gondolatban álmával. Végre elhatározta, hogy ha még a föld másik oldalán terem is az a csodás virág, de ő fölkeresi mégis. Hiába volt atyjának minden tiltakozása, három kísérőjével útra kelt, hogy megtalálja az utat, módot, hogy szívesen láttassák majdan a menyországban. Még alig utazott 3—4 nap, már fogyni kezdett türelme a vágytól, megláthatni teljes szinpompájában azt a bűvös, nemes, üdvözítő szép virágot. Útközben öreg, ősz pappal találkoztak, ki azonnal felismerte a királyleányt, de nem árulta el előtte. Tanácsot és utasítást kért a leány az öreg paptól, nem titkolván el semmit — még álmát sem előtte. A öreg pap mosolygott a leányka és környezetének tudatlanságán s azonnal belátta mily kevéssé van művelve az a fiatal lélek, el is találta a gyógyszert. — Leányom, — mondá jóságosán az öreg pap. Mi a legbecsesebb neked e földön ? A leány szeme felragyogott. Az aranyaim szent jó atyám — mondá a leány. Mily szépek, újak és fényesek ha látnád ! Mennyi sok van már ! Nem adnám azokat semmiért sem. Ha a virágot elhozom akkor sem adod? — kérdé szigorúan a pap ? — Kérj bármit jó atyám, csak azt ne, esdeklé a leány kétségbeesve ! — Menj vissza leányom mondá az ősz pap, amig benned lesz a pénz ördöge, addig a virágot meg nem találod, mert tudd meg, olyan bűn a fösvénység, mint amilyen erény a takarékosság. Azonban ne ess kétségbe. Kerjed a jó Istent, bocsássa meg ez ocsmány bűnödet, aztán amennyi aranyadtól szivesen megválnál, majd vedd magadhoz és ide egy jó félórányi járásra találsz egy nagy várost. Vezessenek el a város u. n. szegénynegyedének egy rozzant nagy házába, nézz ott széjjel, ha akarod, ott bizonyosan ráfogsz találni keresett virágodra,
