Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 38. szám

Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 38. szám. Csütörtök, május 13. Jegjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak : = Cgész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. «"él évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 1-1 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. áz uj földadó. (V. L.) Nagy bucsujárás van a ■nzügyminisztériumban. , Néhány lásra hirdetett, pályázatot a pénz- Syminiszter és pedig az elkövet- zendő kataszteri munkálatok vég­esére hivatott tisztviselők kineve- :se van soron és ezért a nagy icsújárás a pénzügyminisztérium- íjn. Tessék elképzelni, hogy hány vatalvadász van a mi szép fia­inkban! Ezek most jobb ügyhöz Utó buzgalommal szaladnak a Iros falat után és azt mondják, >jgy csupán a kérvényekre ragasz- í.t bélyegek felette szép összeget védelmeznek az államnak. Kitelik dole egy-két hivatalnok évi fize- í-e. Érdemes volna ezt a szomorú fenséget, társadalmunknak ezt a sgy betegségét, a hivatalvadászást élhetetlenség e kiáltó jelenségét ?sszasabban szóvá tenni. De még mél is komolyabb dologról van ÍOSt szó. ílsmeretes dolog, hogy a közadók- szóló uj törvény szerint a kon- ggentált földadó jövedelem uj ala­pkőn, a kiigazított kataszteri jö- >üelem alapján fog kivettetni. Meg­egyezzük, hogy a kontingentált ilsztergom és Vidéke“ tárcája yV^ashiQötontól Philadelp­hiáid. Irta: Vértesi Károly. a vvashington-baltimorei utvonalt má- seszor járom. Akkor este, most nappal •ífitem útnak és igy látatlanban nem iß"adt ez az érdekes részlet. éMég egy utolsó pillantás a Capitolra s iútán a washingtoni 270 méteres alag- n átbújva, robajjal, eszeveszett gyor- giíggal, táviró póznák pillanatnyi válta- gáásával rohanunk a pályán. Gyógy- sr'tár a vonaton, szerencsétlenség a n.Ti előtt. síz ég bárány felhős. Tenyérnyi felhők lóórtan. mllarylandban egyhangú tájak következ- s s vártam a közelebb tűzvész által oyyon elpusztított Baltimore nagy vá- Ißnak feltűnését a látóhatáron. Hogy isven kiterjedt város ez a természetes öHtő hely, az Atlanti-tenger hosszú öb- jlk a csücskében, legjobban vesszük .ee, mikor olyan sokáig halad a gyors- fiat a város hosszában el, sőt egyideig aiiárosban magában. Kár, hogy a föld- f i,:i út sokat vesz el a szem elől. földadó a múlthoz képest nem vál­tozik. Az államnak a földre eddig kirovott 74 millió koronája ezután is terhelni fogja a birtokos osztályt. Tudjuk, hogy a parlamenti tárgya­lásokon a pézügyminiszter kijelen­tette, hogy a katasztert revízió alá véteti s azt hiszi, hogy mivel a re­vízió a művelési ágakban beállott differencia következtében más és fejlődöttebb állapotokat talál, a föld­adó leszállított kulcsa következtében beálló mintegy 11 millió korona adóhiány a revízió következtében meg fog térülni. Ebből a gazdák a következő konklúzióra juthatnak : igaz ugyan, hogy a földadó kisebb lesz, vagyis 25%-ról 20°/o-ra apasz­tották az uj adótörvényben a tiszta kataszteri jövedelem után kiróható földadót. De ebben nem sok köszö­net lesz. Mert ha megmarad az ed­digi kontingentált földadó : vagyis a 72 millió korona — akkor ezt a kontingenst mégis a gazdák fogják végeredményben fizetni. Csak az a kérdés, hogy kik? És erre majd csak a megejtendő kataszteri revízió adja meg a választ. Ebben a helyzetben azt hisszük, nem tehetünk nagyobb szolgálatot a gazdáknak, mintha felhívjuk figyelmünket, hogy résen Két hét előtt más világ volt ott. Lord Baltimorétól van a város neve, sok em­lékétől The Monumental City a mellék­neve, 558.000 lakosa között sok katho- likus vallású ember benne, érdeke az Unió államainak a prímása. Sokat hallok beszélni arról a tűzvész­ről, mely néhány év előtt volt, mely ré­mes lángtengerré vállva akadálytalanul pusztított három napig a kereskedelmi negyedben, 140 hold területen. A pusz­tulás feketeséget festett a rommá vedlett házfalakra, látszik. A Hurst-épülettől emelkedtek fel az első pattogó lángnyelvek, melyeknek az épületben felhalmozott selyem és pamut áruk adtak táplálékot. Máshol, füst borit mindent. Füstgázok robbanást okoztak, a légnyomás ablakokat tört s az épület összedőlt, szerencse, hogy emberéletben kár nélkül. Ezután a vörös kakas házról-házra re­pül, 12 épület fogott tüzet, állt lángban, mely sistereg és pattog, gyors rohamban vitte a szél az égő anyagot, széthajtotta a lángokat, el-elkapta a laza pernyét. Is­mét robbanás, mely roppant dördüléssel rázkódtatott, mert 800 font puskapor gyul­ladt meg, lángoszloppá emelkedett, ret­tentő hőséget árasztott, azután biborszi- nűre festette az eget. Újabb tápláló anya­got kapva, felszabadult a pusztító elem s legyenek. A pénzügyminiszter ren­deletet bocsájtott ki, melyben föl­hívja a községi képviselőtestülete­ket, valamint az összes birtokos közönséget, tehát természetesen a kisgazdákat is, hogy a földadó ka­taszter kiigazítására vonatkozó ja­vaslataikat, az 1909. évi V. tör­vénycikk életbeléptetésétől számított 3 hónap alatt, vagyis legkésőbb jú­lius 1-éig ajánlott levélben küldjék be a minisztériumba. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát. Közérdeket képez, polgár­társainknak valamennyinek érdeke, hogy a most meginduló kataszteri munkálatnál ne a mi határunk földje legyen kénytelen elviselni annak a 11 millió adókulcsbeli deficitnek há­nyadát, melyet majd a revíziónak kell az állam kasszának biztosítani. A föld­adó igazságos kivetése kérdésében nagybirtokos, középbirtokos, kisbir­tokos érdekének egységesnek kell len­nie. A világért sem szabad nagy és kisbirtokosoknak ebben a kérdésben szembe helyezkednie. Wekerle mi­niszterelnök, mint pénzügyminisz­ter méltán érdemli becsülésünket, hogy egy évtizedes panaszt végké­pen meg akar szüntetni. Azt a pa­naszt, mely — most nem kutatjuk tovább harapódzott, tobzódott. Izzó lett az ég. Dühöngött a szél, széthordta a zsarátnokot, égésszagot tujt, mely eltöl- tötte a légkört. Egy szálloda és 20 áru­raktár lobogó lángban égett már. Pokoli ragyogás, a tűzoszlopnak emelkedésében, égre lövelésében, a láng száguldásában, gyuanyagok hordásában. Több 10—16 emeletes házból, acélból és kőből épült felhőkarcolóból, csak az acélváz maradt meg, a többi rom, recse­géssel, roppanással omlott össze. A tűz rombolt és szétporlasztott. Zsarátnok a hamu alatt, terjedt az égőanyag, a vész­kiáltás riadva fut végig az utcákon. Hamu eső hull alá. Ami a tűz fogára került, elemésztett mindent. Ideget rázó jelenetek támadnak az útjában. Elégett összesen 2300 épület, elhamvadt 150 millió dollár érték, a biz­tositó társaságok sokat vesztettek. Érték­papírok vasládákban a romok között he­vertek, a pénzintézetek beszüntették az üzletüket. Rendzavarás nem fordult elő, halálozás sem, a 268 sebesülés között csak 30 volt a veszélyes. Szerencse a szerencsétlen­ségben. A tűzoltók, mondják amerikai rettenthetetlenséggel dolgoztak. Megmen­tették Baltimoret a teljes elpusztulástól. Amilyen gyorsan történt a pusztulás, jogosan-e vagy jogtalanul, — a régi kataszteri munkálatok igazságtalan­sága és aránytalansága miatt any- nyiszor hangzott. Emberi munka sohasem tökéletes. Errare humánum est. Csakhogy minden emberi téve­désnek egy kitűnő orvossága van : a nyilvánosság. A miniszternek az az intézkedése, hogy az érdekeltek, legyen az akár kisbirtokos, közép­birtokos, avagy nagy birtokos, mó­dot nyújt a föld értékelési munká­latoknál való közreműködésre és a maga jaja-bajainak elmondá­sára, valamint az a mód, amellyel a kataszteri becslés majd történik, azzal a reménnyel biztat, hogy végre a gazdák egyszersmindenkorra min­den alapot nélkülözvén, majd vád­juk a kataszteri becslés égbekiáltó igazságtalanságait nem fogják any- nyiszor fölpanaszolni. Mindenesetre szükség van azon­ban arra, hogy együttesen, egysé­gesen induljunk cselekvésre és ré­sen legyünk abban, hogy a mig a kataszteri becslés igazságos legyen, másrészről résen leszünk, hogy maga a pénzügyminiszter által is bevallott földadócsökkenés következ­tében ne épen a mi gazdáinkra rak­janak több terhet. Mert valóban olyan hamar láttak utána a hegyin-hátán romok eltakarításának. Baltimore mellett elmenve, nyolc hó­nap múltán keveset láttam már a szét­dobott, hamurakássá változott város rész­ből, a fékeveszett tüzelem rombolásából, a füsttől fekete romokból, vakulatjukat veszteit falakból. Pengett a csákány, az utcákat széle­sebbre vonták, mire e sorok napvilágot látnak, a régi városrész helyett egy uj negyed fog pompázni Baltimoréban, mi­ként Chicagóban volt az eset. Mint a regebeli fénix madár kelt ki a hamvaiból, csakhogy ez, igazán. A terményárú nagykereskedés, a 80.000 munkás embernek a dolgozó keze, a vá­rosnak közel 200 millió dollár értékű évi termelése és mindaz, ami biztosítás utján megtérül, hamar a régi kerékvágásba hozta Baltimoret. Ez a nép, megtestesü­lése a szívós tetterőnek. A kis Maryland államból a még kisebb Delawara államba megyünk át, de annak is csak az éjszaki csücskét szeljük át. Hires szőlőfajáról ismert nálunk a De­laware név, de a vonaton s a vonat mel­letti elárusitásból azt is megtudjuk, hogy hires őszi barack termőhely, gyümölcsös kert, mely ellátja részben az éjszaki álla­mokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom