Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 36. szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : = Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (> kor. Egyes szám ára 14- fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DK PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Kéziratot, nem adunk vissza. ===== A tagosítás vármegyénkben. (P. V.) Május 1-én a tagositási síjárás során uj rend lépett életbe. Lapunk múlt számában közöltük, oogy a földmivelésügyi miniszter ciket nevezett ki vármegyénkben a 'old osztályozását és becslését végző bizottságok elnökéül. Amint a közzétett névsorból kitűnik, a kinevezésnél gondja volt a miniszternek árra is, hogy minden vármegye te- •ületéről legalább három-négy kisgazdát is felvegyen a szakértők xözé, hogy e fontos birtokpolitikai eljárásban a kisember érdekei is megfelelően érvényesülhessenek. A tagositási eljárás legfontosabb része, amitől elsősorban függ a tagosítás eredményessége, megbízhatósága, — a helyesen keresztülvitt osztályozás és becslés. Az 1832. rivi tagositási törvény értelmében a Királyhágón inneni jogterületen az osztályozás és becslés az érdekeibek jelenlétében, az uraság és jobbágyak által szabadon és egyenlő számmal választott személyek hozzájárulásával történik meg. A bírói gyakorlat az alkalmatos szakértői bizottságot úgy állította össze, hogy s.lz érdekeltek érdekcsoportok szerint úrbéri választmányt alakítottak, amelynek kebeléből kiküldött becsüsök végezték az osztályozást és becslést az eljáró bíró vezetése alatt. Könnyen látható, hogy a szakértői bizottság eddigi összeállításában nem felelhetett meg a kivánalmaknak. Számos panasz merült fel, hogy a szakértői bizottság tagjait az osztályozás és becslés keresztülvitelénél nem tárgyilagos indokok, hanem megbízóik érdekei vezérlik. És ez érthető is, mert a szakértői bizottság eddig csupán a külömböző érdekcsoportok megbízóiból alakult és abban a helyi érdektől távol álló tárgyilagos szakértelem képviselve nem volt. Az uj rendelkezések ezen a bajon gyökeresen segítenek. A tárgyilagosság abban nyeri biztosítékát, hogy a szakértői bizottság elnökét a bíróság nevezi ki és csak olyan nevezhető ki, aki a folyamatban levő birtokrendezési ügyben érdekelve nincs. A kinevezendő elnök szakértelmét pedig az biztosítja, hogy a bíróság csak azon gazdasági szakértők közül választhat elnököt, akiket a földmivelésügyi miniszter kijelölt. Erdők osztályozása és becslése esetében pedig egyenesen — a bíróság beleszólása nélkül — a földmivelésügyi miniszter jelöli ki elnökül a legalkalmasabbnak mutatkozó szakértőt. Ezért jelentősek a mostani kinevezések. A szakértői bizottság összeállításánál azonban most sem mellőzhetők a helyi különleges viszonyokat ismerő szakértők, akiknek a bizottság tagjaivá és póttagjaivá való megválasztása továbbra is az érdekcsoportok feladata marad. A szakértő-bizottság most a határ felerészét biró nagyobb és a határ másik felét bi ró kisebb birtokosok érdekcsoportjai által választott két rendes és két póttagból áll, akiknek elnökét a földmivelésügyi miniszter által most kijelölt egyének közül nevezi ki az eljáró bíró. A választott rendes szakértő helyébe akadályoztatása esetén a választott póttag lép s ilyenkor a póttag helyét tölti be a biró kinevezéssel, így a bizottság tagja gyanánt lehetőleg mindig olyan szakértő működik, akit az érdekeltek bizalma választott be a bizottságba. Mert az eljáró biró szabadon csak akkor nevezhet ki szakértőket, ha a tárgyaláson sem a rendes, sem a póttag nem jelenik meg, vagy ha az érdekeltek sem rendes, sem póttagot nem választottak. Tehát a működő bizottság tulajdonképen csak két tagból és az elnökből áll. De az összeállítás nemcsak költségki- mélés szempontjából helyes, hanem azért is, mert az eddigi tapasztalatok szerint az osztályozás és becslés tényleges munkáját csak egykét szakértő végezte, mig a többiek szerepe csak arra szorítkozott, hogy a szavazásnál szavazatukkal a'tárgyilagosság rovására megbízóiknak érdekei leié billentsék a mérleget. A szakértői munkálkodás a min- taföldeknek a helyszínen történendő felállításával veszi kezdetét. Ugyanekkor meg kell határozni az egy becsholdnak megfelelő pénzbeli egyenértékét is. Az eljáró biró a megállapodásokat jegyzőkönyvbe veszi és az egyes földrészletekre megállapított művelési ág jelzését és a földrészletek osztályszámait az osztályozási jegyzékbe sajátkezűleg bevezeti. A bírót ebbeni munkájában kell, hogy támogassa a szakértő gazdasági szakértelme. Itt dől el a tagosítás igazságos volta. Mert egy közös tömegbe olvadt tagosi- tandó területből minden érdekelt csak úgy nyerheti vissza jogos tu„„Esztergom és Vidéke“ tárcája =& halál golyója. Irta: Twain Marc. E történet Cromvell Olivér idejében ját- iszik. Az ő uralma Angolország történetéiben fényes korszakot jelent. Cromvell ilOlivér teljhatalmú úr volt, ügyes és nagyravágyó, nem riadt vissza a legszigorúbb lüüntetéstől sem, azokkal szemben, lók a gsgcsekélyebb ellentállást merték kifejteni. 1 Mayfair ezredes a legfiatalabb tiszt volt, t rangban a köztársaság hadseregében; ßgsak harminc éves volt, részvett számtanim csatában és bátorsága által mindenkinek becsülését és csodálatát vívta ki marisának, tehát boldognak kelletett lennie, illi történt mégis vele? Miért e szomorú es csüggedt tekintet ? — Beállott a tél; ^szállt az éjszaka^ künn sötétség uralko- doott, vihar tombolt; bent mélabús csön- :8sesség honolt. A Az ezredes és fiatal felesége a kandalló 3ö;őtt ülnek, kéz kézben, teljesen elmerülve fájdalmukban. Együtt imádkoztak E3 most már nem maradt más hátra niiiint várni. Kétségkívül nem soká ; a nő rnemegett, ha rágondolt. 3 Egy gyermekük volt, egy kis leány. Abby, 7 éves, kit imádtak. Esfénkint naponta bejött szüleihez, hogy őket megölelje. Az ezredes megtörve a csendet, így szólt nejéhez: „Törüljük le könnyeinket gyermekünk iránt való szeretetből, hogy ne is gyanítson semmit.“ Egy szép kis lány, fürtös szőke hajjal, mosolygó arcú ugyan, de határozott tekintetű, megjelent hálóingecskéjében a fé lig nyitott ajtóban és boldogságtól eltelve, hogy szülőit láthatja, futva jött be, atyja térdeire mászott, ki magához ölelve a kis leányt, szenvedélyesen megcsókolta. „Apuskátn, ne ölelj meg igy ; nagyon szorítasz, ez fáj, összeborzolod a hajamat.“ — Leakart szállni, de atyja visszatartotta őt. „Ne menj el, maradj itt térdeimen, én rossz voltam, bocsáss meg. Mit kell tennem, hogy bűnbocsánatot nyerjek.“ Egy pillanat alatt mosoly és öröm tükröződött vissza a lányka arcán és fejecskéjét atyja arcához szorítva, mesét kívánt, mesét! „Hallgasd csak ! . . .“ A szülők visszatartották lélekzetiiket és hallgatóztak. Dacára a szél süvöltésének, léptek hallatszottak, először messziről, azután mindig közelebb jöttek, végül elhaladtak és eltávolodtak. Az ezredes és felesége ' fellélekzettek, mintha veszélytől menekültek volna meg. Amaz csendesen igy szólt kis lányához: „Te mesét kívánsz kis lányom, kétségkívül vig mesét ? „Oh nem apuskám, mesélj szomorút, nagyon szomorút, hogy féljünk, mintha csakugyan megtörtént volna. Anyuskám add ide kezedet, jöjj közelebb. Most kezd el apuskám.“ „Volt egyszer három ezredes. A csatában fegyelmi vétséget követtek el. Parancsot kaptak, hogy támadást színleljenek egy igen erős hadiálláson, azután az ellenséget csalják oda és a köztársaság hadseregének időt engedjenek, hogy visz- szavonulva harcoljon; de lelkesedésükben a három ezredes valóságos ütközetet vívott és győztek. A vezénylő tábornok ámbár megdicsérte, mégis nagyon neheztelt engedetlenségük miatt és parancsot adott, hogy jöjjenek Londonba, ahol majd ítélni fognak felettük.“ „A nagy tábornok ügye Cromvell, apuskám ?“ „Igen.“ „Én nagyon jól ismerem, láttam is. Ha erre megy hatalmas lován ülve és katonái élén haladva, az emberek úgy félnek tőle, de én nem, rám olyan jóságosán néz.“ „Oh te kedves kis csacska.“ — „Az ezredesek tehát Londonban vannak fogságban, de becsületszóra megengedték nekik, hogy családjukat még utoljára láthassák. „Hallod?“ , . . Hallgatóztak. Ismét léptek, de ez alkalommal is eltávolodtak. A nő férje vállára hajtutta fejét, hogy arcának halványságát palástolja. „Ma reggel érkeztek meg “ A gyermek nagy csodálkozással kiáltott fel. „De apuskám ez valóságos történet.“ „Igen, édesem.“ „Oh mennyire szeretlek apuskám.“ „De anyám, te sirsz, mond csak miért? u „Semmi, semmi kedvesem, én . . . én a szegény családra gondoltam. „Ne sírj anyám, meglásd, nemsokára vége lesz a mesének. És reggel óta hol vannak, mondd csak apuskám ? „Mielőtt megengedték volna nekik, hogy otthonukat felkeressék, a várba kisérték őket. A bírák kihallgatták őket, bűnösnek találták és mind hármat halálra ítélték.“ „Oh ez nagyon csúnya tett volt. Édes anyuskám te még most mindig sirsz? Ne sírj, meglásd, nem fognak meghalni. De gyorsabban, apuskám, mondd el a végét.“ „Gondolkozom, mielőtt beszélnék.“ „Erre nincs szükség, te tudod jól a mesét. De mondd csak, ismered te a három ezredest ?“
