Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 4. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. január 14. és egymásnak kölcsönös lenézése. A gazdag lenézi a szegényt, a dzsentri lenézi a bugrist. De nem csoda, hiszen már a leánynevelő intézetekben parádéra és megkülönböztetésre s nemes büszkeség helyzeti gőgös magatartásra nevelik a növendékeket. Ha ez igy megy tovább, ennek a nemzetnek el kell nemzetietlened- nie és anyagilag s erkölcsileg el kell pusztulnia. Útját kell hát vágni a további ilyen irányú fejlődésnek s ezt csak hazánk szebblelkű asz- szonyainak a segítségével tehetjük meg. Álljanak össze, előbb talán csak tizen, később százan, mig végre sok ezren a magyar asszonyok, hogy teremtsenek modern magyar divatot, mely ne függjön folytonos külföldi beíolyásoktól. Magyar divatot az egyszerű ruházkodásban és az egyszerű életmódban, magyar szokásokat a háziasságban, szigorúbb érintkezési formákat, a férfiakkal való érintkezésben. Álljanak össze és jó példával járjanak elől a családban a magyaros nemzeti irányú nevelésben és a külföldiesség üldözésében. Követeljék meg azt, hogy a férfiak komolyak, munkásak és minden tekintetben magyarok legyenek, kik nem majmolják a külföldit s nem vetik meg a honit, hanem komoly kritikával ragaszkodnak minden régihez, ami konzerválja az erkölcsöket és a nemzeti jellemet s csak abban utánozzák a külföldet, ami javít és nemesit. Ha hazánk szebblelkű asszonyai összefognak és hozzálátnak ahhoz, hogy közvetlen környezetükben jó A fiatal ember elbámult. Az ilyen erélyes szavakra nem volt készülve, de mert bízott sikerében, nyugodtan várta tovább a fejleményeket. Sárika pedig kipirultan folytatta. — Igen, tudom, hogy mit jelent ez a látogatás ? S bár hirtelen történt, ne gondolja, hogy nem talál készen. Persze maguk azt hiszik, hogy néhány udvarias kijelentés, néhány bók elég ahhoz, hogy komoly számításba jöjjenek. S oly biztosak ebben, hogy még be sem várják az alkalmat, hanem önteltségükben képesek a leggyanutlanabb pillanatban meglepni az embert. Illik e, helyes-e ez a mód, azzal nem törődnek, csak a maguk önhittségében bizakodnak ! A mama szelíd szava kellett hozzá, hogy a neki tüzesedett kis lány lecsendesedjék s hirtelenében el ne rontsa a dolgot. — Ugyan Sárika, ne vedd a dolgot olyan tragikusan. Végre is még semmi sem történt és nem is tudom, miért kellene ilyen magyarázatot tartani épen Kemény úr előtt, ki erre semmi okot sem adott. Kemény ur magában helyeselte a mama megjegyzését, de nem akarta nyíltan is megerősíteni a nyilatkozatot. Ehelyett, mint ügyes taktikus, egészen más jelleget igyekezett látogatásának adni. Körültekintett a szobában, melynek lágy tónusa kissé meghatotta s valami tiszta melegséggel töltötte el. — Igazán bájos kis szoba ! — mondta minden átmenet nélkül. — Ez a boldogság fészke lehet, melynek átlátsz«) tisztairányban hassanak, lehetetlen, hogy tevékenységük at ne alakítsa ezt a beteges, erőtlen társadalmat. De ha asszonyaink a reménytelen közönynek lesznek áldozatává, ez a nemzet, ha fognak is itt beszélni magyarul, megszűnik nemzetnek lenni, s elemeire bomlik, mert asszonyainak nemzetietlensége el hagyta pusztulni. Darányi egy uj intézménye. Darányi földmivelésügyi miniszter alkotásai között bizonyára nem az utolsó helyet foglalja el az az intézménye, mellyel a földmivesek tudakozódó irodáját léptette életbe. A miniszter ezen iroda felállításával azt kívánta elérni, hogy ha a fővárosba felvetődő és a hivatalok meg a hivatalos eljárások szövevényes utjain járatlan földmivesek valamely a földmivelésügyi minisztériumban eldöntés alá kerülő ügyes-bajos dolguk felöl érdeklődni akarnak, ne legyenek magukra hagyatva. Minden minisztérium és más hivatal előtt látunk gyámoltalanul ácsorgó, kérdezősködő falusi embereket, ahogy órákat eltöltenek, mindenkit megszólítanak, felvilágosítást kérnek, de miután csak azzal nem kerültek Össze, a kire a legnagyobb szükségük volna, dolga végeztelen kénytelenek odább menni. Ezt a vigasztalan állapotot, mint egy varázsütéssel megszüntette Darányi az említett iroda létesítésével. Ezután az ügyes-bajos ember egyszerűen elmegy a földmivelési palota (V. kér., Országház-tér) portásához, a kitől megtudakolja, hogy hol, melyik szám alatt van az iroda. A portástól felvezetik mindjárt az irodába. Az ott alkalmazott tisztviselőknek az a legfőbb dolga, hogy sága, érintetlen fehérsége a legkeményebb szivet is meghatja. Milyen kedves berendezés, mennyi értékes csecsebe ! S milyen gondos rend! Mintha apró tündérek parányi keze rakosgatta volna össze. — Ez az Ámor nagyon bájos kis apróság, hát ezek a finom pasztellek és aquarellek! És milyen édes hangulat uralkodik a kedves harmónián ? ! Mintha csak kápolnában volna az ember. Igazán elragadó ! Kezdem érteni, hogy micsoda varázsa lehet ennek az édes otthonnak s hogy milyen boldogság itt élni ! — Ugye szabad közelebbről is megnéznem? Sárika kissé megbékélve mondta : — Ha tetszik, miért nem ! ? Legalább jobban megfogja érteni előbbi szavaimat. A fiatal ember sorra megnézett mindent. Eleinte csak a kíváncsiság ösztönözte erre, de később már egészen belemelegedett. A parányi szobrocskák, apró nippek, táncrendek, legyezők, virágcsokrok, szalagok szigorú rendje s a levegőben szét áradó enyhe illat valami különös melegséggel telitették meg szivét. Mikor pedig a hervadt, de féltve őrzött vi rágok között egy ismerős kis ibolya csokorra akadt, ellenállhatatlan öröm pírja szökött arcára s elragadtatásában szólni sem tudott, hanem önkéntelenül megfogta a leány kezét és — megcsókolta. Sárika csak a forróságot érezte kezén s mikor visszaakarta rántani, már késő volt. Mélyen elmerülten állottak egymással szemben, a férfi dadogva mentegette magát, Sárika pedig annyira zavarba jött, hogy nem tudta mit mondjon az újabb az embereket végighallgassák, sőt egyet-mást kérdeznek is, a mire talán nem is gondolunk, holott épen abból rögtön megtudják, hogy ami dolgunk túl aj dón képen hová tartozik. A mikor aztán megtudja a tudakozó irodabeli tisztviselő, hogy mi dologban járunk, hát ő maga nyomban utána jár a dolgunknak, vagy jól útbaigazít. Ilyenformán pár perc alatt szem- töl-szembe az előtt a hivatalnok előtt állunk, aki ügyünkben a kívánt felvilágosítást megtúdja adni. Gondoskodott a miniszter arról is, hogy a földmives-ember ne csak akkor szerezhessen útbaigazítást, ha Pestre felrándul, ami mindig költséges mulatság és a legtöbb esetben fölösleges is, mert az iroda nemcsak a személyesen jelentkezőket és nemcsak folyamatban levő ügyekben támogatja a földmivest, hanem a tájékoztatásra szorulónak levélbeli megkeresésére is kimerítően válaszol. Teszem fel, ha valaki vincellériskolába, vagy kertészeti tanfolyamra akarja adni a fiát, de nem tudja, hol van ilyen iskola, vagy tanfolyam és mik a felvétel feltételei? Vagy mondjuk pl., hogy valaki fiatal gyümölcsfákat, vagy szőlőkarókat szeretne olcsón beszerezni, de nem tudja a módját, hogy és miképen fogjon hozzá, hogy ezt elérhesse ? Hiszen a földmivelési minisztérium ügykörébe ezer és ezer olyan dolog tartozik, a mitől jó volna bővebbet tudni, de eddig nem állott módunkban a dolognak köny- nyen utána járni. Azt hiszem, kevés olyan földmi- ves van, aki nem tudná, hogy Darányi földmivelési miniszter sorsunk megkönnyítése kedvéért a földmivesek részére hasznos tudnivalókat (pl. a fatenyésztésről, a nemes fűz termeléséről, a mezőgazdaságra ártalmas rovarok elleni védekezésről, fordulatra. Valójában bosszantotta a tolakodás, de azért mégsem tudott megharagudni érte. Zavarában azt hitte, hogy majd a mama fog segíteni, de a mama bizony nem segített, mert már ott sem volt. Időközben, mig ő az apróságait mutogatta, átment a másik szobába. Végre is a férfi szólalt meg. Lágyan, csendesen, mintha templomban volna. — Bocsásson meg . . . Tudom, hogy megérdemlem haragját, de ez a boldogság fészke elragadja magával az embert . . . Bocsásson meg, hogy most szentséglörő kezekkel illettem féltve őrzött kincseit . . . Igaz, igaz ! Ez egy másvilág, nem az, metyben élünk, sokkal tisztább, sokkal fehérebb és sokkal boldogabb. Ebből a világból kiragadni nincs bátorságom, nincs erőm, de egész életre boldog lennék, hogyha ennek részese lehetnék . . . Sárika nem felelt, de érezte, hogy a szavak valami különös, édesen zsibongó melegséggel futnak keresztül a szivén. De a másik percben megdöbbenve gondolta, hogy az ő eddigi tiszta szép világán rést ütöttek s ezen a résen süríi köd tódul be, homályával bevonja az édes leányálmokat. Egy pillanatra még küzdött magával, de már alig vette észre, hogy picinyke keze ott pihen Kemény úr forró kezében. A köd csak ereszkedett, terjedt tovább s az aranyos álmok szép lassan eloszlottak. Az a csúnya köd . . . a gazdasági munkások és a gazdasági cselédek törvényéről, az országos gazdasági munkás és cselédpénztárról stb.) a nép nyelvén tudós szakférfiakkal megiratta és ezen ismertető füzeteket ingyen oda ajándékozza az érdeklődőknek. Azért hozom fel ezt, mert tudom, hogy ezeket a hasznos és könnyen megérthető útmutató könyvecskéket a földmivesek tudakozó irodájától is meg lehet kapni. A midőn ezeket megírtam, az a gondolat adta kezembe a tollat, hogy jó lesz, ha földmivestársaim közül minél többen tudomást szereznek erről az üdvös intézményről, mert biztosra veszem, hogy hálával fognak ezen soraimra gondolni, ha valamilyen ügyes-bajos dolgukban a tudakozódó irodához fordultak, a melynek, ha levelet ir az ember, ez a pontos cime: Földmivesek tudakozódó irodája, Budapest, V., Országház-tér, földmivelési minisztérium II. e. Alkalmilag okos dolog lesz igénybe venni és magunkat sok lótás-futás- tól megmenteni. HÍREK. Farsangi naptár. Január 17-én. Az esztergomi kér. szocialista egyesület földmives szakosztálya szinielő- adással egybekötött táncmulatsága a Magyar Királyban. , 23-án. A Kaszinó műkedvelői szinielőadásu. , 24-én. A reformátusok jótékonycélu táncestélye a Magyar Királyban. „ 31-én A kereskedő ifjak önképző egyesületének műkedvelői előadással egybekötött táncmulatsága a Fürdőben. Február 2-án. Az Esztergomi Kath. Legényegyesület szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. „ ö-án. A helyőrség tisztikarának táncestélye a Fürdőben ,, 20-án. A Kaszinó kabarét estélye. „ 23-án. A helyőrség tisztikarának jux-estélye a Fürdőben. Gondoskodjunk a madarakról! — A „Párkányi vásár.“ A szt. Erzsébet jótékony nőegylet szombat esti „párkányi vásárja“ a várakozáson felül sikerült. A Fürdő szálloda emeleti helyiségei régóta nem látott pajzán jókedvnek és szűnni nem akaró vidámságnak voltak tanúi, dicséretet és elismerést aratva a mulatság fáradhatatlan rendezőinek. A mulatság címét megérdemelte és sok tekintetben túl tett a valódi párkányi vásáron. Amit az emberi ötletesség és ügyesség csak előállíthat, azt mind alkalmunk volt ott szemlélni s azt a hosszú időt, melyre a vásárosoknak üzletcsinálás céljából szükségük volt, a szereplők kiváló ügyességgel töltötték ki, olyannyira, hogy a szemlélődő közönség a szórakoztatás és mu- lattatás változatosságaiba szinte belefáradt. A pazarul díszített teremben fel kilenc órakor már együtt volt városunk szine- java. Szépeink kevés kivétellel valameny- nyien festői jelmez ruhában voltak s mindegyikük árusított valamit. A teremben sátrak, gesztenyesütő, lacikonyha, panoptikum volt felállítva, csalogatva magához a nyüzsgő sokaságot. Egyszerre csak felhangzanak a réztrombita és czin- tányér fülsiketítő akkordjai s a zsámbéki sváb zenekar bevonul a terembe, jelezve a vásár kezdetét. A zene hangjait édes csengésű leány és asszonyi hangok váltják föl s megkezdődik a nagy vásárlás. Ment az üzlet kínálás nélkül s még a legkeményebb szivű agglegények erszénye is kinyillott a bájos hölgyek biztató, bátorító mosolyaira. Mig a teremben vi-' gan folyt a vásár, addig lázasan készülődtek a kabarét előadásra. Egyszerre
