Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 27. szám

\/\eljelenik Vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési árak : ■—

Égés/ évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . fi kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

D* PROKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.

Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.-- Kéziratot nem adunk vissza. ■

Gyermekvédelem.

A zavartalan virágzásnak befo- flyása van a termésre, a gyümöl- ícsözésre. Köd és fagy hervadásra flankasztja a virágerdőt s gyümölcs- ttelenné téve a gallyat, örömtelenné iteszi a gyömölcsre váró nyarat. A jgyermek-lélek is virág, fehér virág xtz emberiség életfáján. Üde, bájos ^virágzása a fajnak, a társadalominak, de sajnos, az őrizetlenség, gondatlanság, szeretetlenség erre a vi- zvirágzásra is reáereszti az erkölcste- Ilenség ködét, a bűnös hajlamok vi- irághervasztó leheletét. S a gyermek- flélek elhagyatottsága gonosz csele- •íkedeteket érlel a férfikorra.

Megdöbbenünk, nekikeseredünk, Kamikor a természet zord ereje leta- irolja termővirágainkat. De mennyi- /'Vel inkább meg kell döbbennünk, a Imikor a kérlelhetetlen statisztika szelíd nt a gyermekerkölcs járványszerű q pusztulását tapasztaljuk s azt látjuk, ihogy ennek szomorú eredményeképpen évről-évre szaporodik a fiatal dbüntettesek száma.

A múltban nem sokat adtunk a a statisztikára. Nem hittünk a tanul- aiságainak, vagy legalább is csak akikor hittünk, ha gazdasági érdekeinkre vonatkoztak. Bizony előbb

hallottunk állat-, mint gyermekvédelemről. A társadalom nagyobb szánalmat érzett a durván ostorozott ló, mint az ápolatlan, gondozatlan gyermek iránt. De a fordulat mégis csak megtörtént. Állam és társadalom egyaránt észrevették a szomorú veszedelmet s a múltnak hibáit dicséretes buzgalommal iparkodnak pótolni. Amaz törvény- alkotással, gyermekvédő intézmények létesítésével, emez anyagi és erkölcsi támogatással jár a gyermekvédelem utján s nyomukban már is szemlélhető áldás fakad.

A tavasz meleget s a szivekbe örömet hoz, s viszhangra kelti a gyermekvédelem lelkes igéit, melyek meleget, örömet csepegtetnek a szivekbe. A gyermek iránt érzett édes szeretetnek a melegét s örömét a felett, hogy meleg szivű, okos íejű emberbarátok hisznek, bizakodnak a nevelésnek már-már hitelét vesztett erejében, hisznek a szeretet csudatévő hatalmában. Ezt a hitet támogatja az állam, erősiti a bíróság tapasztalata s ébren tartja az 1908. XXXVI. t.-cikk gyermekvédő intézkedéseivel.

S a nagy társadalom, — amelyben mindig több a laikus, a köny- nyen hivő, békésen megnyugvó, —

lelkes örömmel osztja az emberbarátok hitét, bizodalmát. Felocsúdik egy rideg és kegyetlen pedagógiai elvnek a hatása alól, amely t. i. javíthatatlannak, erkölcsi értelemben menthetetlennek tartja a megtévedett gyermekeket; amely szerint hazugság az „ártatlan“ gyermek, hisz már a bölcsőben ott fekszik mellette a bűn, a gonoszság, a lelki terheltség, amit örökölt. S ez a bűn vele érik, fejlődik, mig csak eljő a cselekvés ideje, amelynek el kell érkeznie, mert öröklés, mert a vérben van, mert az egyéniségnek attribútuma s nincs nevelő hatás, mely ellensúlyozhatná.

A fiziológiai lélektannak ezzel a tudományos axiómájával szemben menyire szárnyalóbb, biztatóbb, munkára serkentőbb az a hit, hogy az okos, lehetőleg individualizált nevelésnek, a gyengéd bánásmódnak, a türelmes szeretetnek csodálatos, gyógyító, ujjáteremtő ereje van. Mennyivel felemelőbb az a tudat, hogy a rossz nevelésben, avagy nevelés nélkül, magára ha- gyottan növekedett gyermek-ifjú egy vagy több bűnös magafeledkezése dacára is juthat okos intézkedéssel a bírói ítélet felfüggesztésével olyan intézeti vagy családi miliőbe, hol

gondozás, figyelem, főképen pedig szeretetteljes bánásmód mellett még hasznos tagjává fejlődhet a társadalomnak.

Ha ez a szeretet templommá avatja a kis- és nagytudományok csarnokait; ha ez a szeretet állandó lakásra talál a szülők szivében, az iparosok műhelyében ; ha ez a szeretet szétáradó melegével a gyermekvédelem szent ügyének felkarolására eggyéforrasztja a társadalmat: akkor csakugyan újra

fehérre tisztul a bűnbeesett gyermeki lélek, újra megnemesül a bűnös útra hajló gyermeki érzés s egyre fog apadni a bíróság elé kerülő bűnös gyermekek és ifjak száma.

A munkásbiztositó pénztár közgyűlése.

Az esztergomi kerületi munkásbiztositó pénztár évi rendes közgyűlését vasárnap délelőtt tartotta meg a pénztár Kossuth Lajos utcai helyiségében a tagok élénk részvétele és érdeklődése mellett.

Dr. Walter Gyula p. praelatus kanonok elnök a jelenlévők általános és nagy érdeklődése mellett az alábbi szavakkal nyitotta meg az ülést.

Mélyen tisztelt Közgyűlés 1

Nem csekély örömmel szoktam mindig pénztárunk közgyűlése elé tekinteni. Ked, „Esztergom és Vidéke“ tárcája

A kémikus.

Irta: Zöldi Márton.

A kémia nagyhírű tanára, Ortass Dá- n niel, egyedül ült a laboratórium egyik zú- ;g gában. Mintha szögletes tatár arcán vasi lami ábrándosság derengett volna, amint jí túlfejlett, sűrű sörtehajjal borított fejét a ed falnak támasztotta, s a félig hunyt szemel héjak alól a plafonra meresztette tekinteni tét. Teljesen gondtalannak látszott. Pedig se ez a tudós rab volt. Rabja egy mérhetet- 9Í lenül nagy gondolatnak, mely őt e labo- Bi ratóriumba zárta, — a szabadulás kétes sí reményével.

Már öt év óta dolgozott, kísérletezett.

'J De nem ámította magát: tudta, hogy még fli mindig a kezdet kezdetén áll. Ezen a )rí héten kedvezőbb fordulatot remélt. Nem 3b döntőt, csak útbaigazítót. Sikerült egy 19 elem energiáját fokoznia.

A gondolat, mely azt a nagynevű tu- )b dóst lenyűgözte, mérhetetlenül grandiózus >v volt. Arról álmodozott, hogy a levegőt, sß az emberiségnek e közös s elvitázhatat- ißl-lan tulajdonát a könnyebb megélhetés for- tn rásává teszi. Annak a problémának széntelte életét, hogy miként lehetne a levegőt tüzelési és világítási célokra felhasználni.

A nagy, modern vegyész, az újkori Kémia elsőrendű mivelője erre a célra nemcsak tudását, erejét, életét, de a vagyonát is szentelte. Megtakarított pénzéből olyan magánlaboratóriumot állított, mely minden irányú kísérletre alkalmas volt.

A háztartást egyetlen leánya, Matild vezette. A sugár termetű, szürke szemű leányka csupa okosság és ökonómia volt. Apja tanári fizetéséből nemcsak a háztartás szükségleteit látta el, de tellett vegyi szerekre is. Egy derék pionértiszt udvarolt neki a legkomolyabb szándékkal. Többször jelentette ki:

— Ha máskép nem lehet, leteszem a kardbojtot, s polgári foglalkozás után nézek.

Az a máskép a kaucióra vonatkozott Matild még nem akarta a döntő szót kimondani. Előbb beszélni akart apjával. A házasság ügye nagyon elhúzódott. A tudós a maga rettenetes önzésével csak a nagy problémán csüggött. Egyebekben megelégedett, boldog volt. Mikor az egyetemi órákról hazajött, s mindenütt olyan mintaszerű tisztaságot és rendet talált, valósággal udvarolt a lányának :

— Ha maga a Gondviselés lenne a gazdaasszonyom, akkor sem lenne reálisabb kényelmem.

Úgy nézett leányára, mint valami magasabb rendű lényre, ki szellemszárnyakon surran át az élet anyagias részén. Matildot tartotta érdemesnek arra, hogy vele a nagy problémát közölje. Magyarázta neki:

— Látod, Tilduskám, az égés csodálatos tüneményét a tudomány nem ismeri kellően. Sejtem, több, érzem, hogy az égés csak relativ tünemény. Figyelj ide: ugyebár a gáz ég a levegőben, viszont a levegő lánggal ég a világitó gázban. Biztosra vehetjük, hogy az égésnek, a lángnak nem az éghető anyag, sem az égést fenntartó oxigén az alapfeltétele, hanem valami más, titkos, magasabb rendű vegyi folyamat, melynek energiája teremti a lángot. Ha felösmernünk sikerül ennek a vegyi folyamatnak a természetét, akkor az oxigénnek égnie kell az oxigénben, a levegőnek a levegőben. Mert akkor létrehozhatjuk azt a vegyi folyamatot . . . Érted ?

Matild igent mondott, de lelkében kínos kétségek támadtak. Vájjon apja életét, munkásságát nem valami kegyetlen témára nyügzi le? Az ő csekély kémiai tudása nem nyújtott neki semmi támaszt.

A leánya szerencsétlennek érezte magát, a tudós ellenben vérmesen beszélt az emberiség nagy érdekeiről. Büszkén említette többször, hogy ez a felfedezés mélyebb nyomokat váj az emberi művelődés történetébe, mint akár a gőz, akár a villamosság.

— Lehet, hogy nem érem meg, de az bizonyos, hogy nevem ezzel a felfedezéssel örök időkre összeforr . . .

A hét végén mégis nyugtalan és levert volt. Alig tudta rossz kedvét leplezni. A további kísérletekhez ugyanis egy nagyobb acélszerkezetű gépre lett volna szüksége. A gépet ő maga koncipiálta. Irt egy párisi nagy mechanikus cégnek. Kérdezősködött, hogy mennyibe kerülne a gép előállítása. Megkapta a választ: harmincezer forintba. Ez hangolta le. Nem volt pénze. A géptől pedig csodákat remélt.

Mogorván, keserűséggel a lelkében vonult vissza a laboratóriumba. Matild komolyan aggódott érte. A tudós napok óta keveset evett, elhanyagolta sétáját, szórakozottan beszélt.

Másnap a levélhordó nagy pénzösszegről szóló utalványt hozott: negyvenezer forintot. Azonkívül egy ajánlott levelet. Már évek óta az volt a szokás, hogy Matild vette át az apja nevére érkező postai küldeményeket. Az összeg nagy-