Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 84. szám

Esztergom, 1909.

XXXI. évfolyam 84. szám.

Vasárnap, október 24.

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.- — Előfizetési árak : —

Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor.

Fél évre ... 0 kor. Egyes szám ára 14 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DR- PROKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.)

Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám.

Dg Frokopp Gyula és Brenner Ferenc.

Kéziratot nem adunk vissza.

Az Országos Pázmány-Egyesület városunkban.

A tudományos világnak számos i kiváló képviselője, a sajtónak sok [jeles munkása lesz ma a vendé- Ugünk.

Pázmány nevét viseli egyesüle- ílttik, hogy már igy külsőleg is sej- ítessék tömörülésük célját, működé- 2SÜk szellemét és irányait.

Amint a nagynevű „esztergami éérsek“ elkeseredett küzdelmeket vi- y vott a vallási tévelygések ellen, eamelyek az országot gyengítették éés a romlás felé vitték, úgy a ne- vvét viselő egyesület is szembeszáll nmindazzal, ami a tudományban és ra sajtóban az erkölcs, a haladás és >köztisztesség szempontjából az ül- Ldözést szükségessé teszi; másrészt ra józan keresztény felfogás, emel- i'/kedett és tisztult életnézet terjesztését és érvényre juttatását tekinti ^feladatának.

Működése több irányú. A ke- e-resztény szellemű Írókat és hirlap- nrókat egyesíti; tagjait erkölcsi és uinyagi támogatásban részesíti ; kiválóbb műveket jutalmakkal tüntet ixi; kath. szellemű irodalmi vállalatrkat indit vagy segélyez ; a kath. felfogást felolvasásokkal és előadásokkal terjeszti.

Sokoldalú és nemescélú tevékenysége általában véve igen fontos, de különösen a sajtóban figyelemre méltó.

A sajtó ma nagy hatalom : ront és teremt. Akinek nincsenek elvei, akinek nincs megállapodott életnézete: az a sajtó irányítását követi. Amit nyomtatásban lát és olvas: előtte feltétlenül hitelt nyer. Amit a sajtó magasztal, azt ő is nagynak és kiválónak tekinti; amit a sajtó lebecsül, lekicsinyel, azt ő sem részesíti tiszteletben.

Ez mind helyes volna, ha a ^ajtó mindig a szinigazságot terjesztené! De hányszor találunk a tiszta igazság helyett salakot, rosszakaró ferdítést, degenerált életnézetet! S ezt mind az olvasók megdönthetetlen igazság gyanánt szívják magukba ! így ver gyökereket az emberek java részében a materializmus, a cinizmus, az elsekélyede-tt felfogás Istenről, az erkölcsről, a családról, az államról, az életről és mindarról, ami az emberben mind szive, mind esze szempontjából tiszteletreméltó, tekintélyt parancsoló.

Aki tehát belátja a sajtónak a közélet irányítására kifejtett hatását; aki fel tudja fogni azt a jelentőséget, melyet a nyomtatott betű az ember lelki világának kialakításában, jelleme képzésében és az egész közvélemény teremtésében vagy vezetésében kivív: az egyszersmind tisztában van azzal, hogy micsoda nagy kulturális és szociális szolgálatokat teljesíthet az az intézmény vagy testület, amely a sajtót az erkölcs és igazság terjesztésére használja lel és szót emel minden ellen, ami a keresztény felfogást, az emberi méltóságot, a társadalom össz- hangzatos fejlődését veszéllyel fenyegeti.

Az Országos Pázmány-Egyesület katholikus egyesület. Azonban tekintve fontos rendeltetését és szolgálatait, általános tiszteletet érdemel, mert az erkölcs kultusza, a tisztesség védelme és az igazság keresése nem felekezeti dogma, hanem általános emberi törvény. Aki ezekért küzd, minden józanul gondolkodó, nemesen érző ember elismerésére számíthat!

Fogadjuk azért vendégeinket illő tisztelettel és igazi szeretettel! Jelenjünk meg gyűlésükön minél nagyobb számmal és személyesen győződjünk meg arról, hogy nemes célok érdekében nemesen munkálkodnak, mert ügyesen összeállított műsoruk tanulságot és élvezetet igér ! Megjelenésünkkel nyújtsunk nekik legalább erkölcsi támogatást, hogy a jövőben is szigorú következetességgel és minél nagyobb sikerrel fáradozzanak ama célok megvalósításáért, melyekért eddig küzd- tek !

Ezidén ősi városunkat tisztelték meg vándorgyűlésükkel. Legyünk büszkék eme figyelmükre és háláljuk ezt meg ügyük oly impozáns felkarolásával, hogy lelkesedésünket, a helyes és igaz iránt való fogékonyságunkat példaként emlegessék !

Dr. Vasáry Dániel.

Városi közgyűlés.

A szab. kir. város képviselőtestülete csütörtökön délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés a rendesnél látogatot- tabb volt, minek okát a napirendre került tárgyak fontosságában kell keresnünk.

Elnöklő polgármester megnyitván a közgyűlést, napirend előtt Bleszl Ferenc képviselőtestületi tag tett indítványt, melyben Gyapay Pál főispánnak a főispáni székből való távozása, illetve lemondása

^Esztergom és Vidéke“ tárcája

Utunk.

bevessünk szembe mintegy gyötrő kínnal 'Tigan fogjunk a sorsunkkal kezet,

'Ir des ez a kéz, de ha elfogadjuk,

1 célhoz azért mégis elvezet.

húr száz tövisen megyünk is keresztül \'Síig kísérőnk csak a fájdalom, l7e tudja senki, hogy amit keresünk, így tubarózsás néma sirhalom.

bugarin Horváth Sári.

Őszi rózsák.

I.

>21 Sokan vannak, többen mint ahogy gon- níolnók; megannyi illatnélküli, hideg vi- oggok, afféle őszi rózsák, db Ilyenek a Felleghy-lányok is.

1A Magda a tudákos pedagógia. Milka, a dqpkóros postakisasszony és Mici, az jlöökké ideges gépirónö.

>3 És mikor hivatal után anyjuk oltalma .jttatt, néhányszor végig iramodnak a kor- <n,n, a járókelők bizonyos szánalommal riiAintenek utánuk.

— Bizony ezek is férjhez mehetnének már.

— Ha akadna hal a horogra.

— Miért ne, akármelyik kishivatalnok jól járna velük.

— Melyikkel ?

— Akármelyikkel. Elvégre is mindegyik keres annyit, hogy a ruházkodását maga fizetéséből fedezheti.

— Csakis azt, amilyen csiricsárék.

— A férj keresete pedig megmaradna a háztartásra.

— Hát a szakácsné fizetése. Hiszen az ilyen kékharisnyások a konyhaművészethez semmit sem értenek.

— Ahhoz a módosabbak sem értenek.

— De azoknak van legalább hozományuk.

— Ezeknek pedig az állásuk hozomány, amely évi kamatja egy megfelelő tőkének.

— Holt tőke az olyan, ahol a házasságot a lexikonból kell kikeresni és a nőiességet még ott se találni.

Gusztus dolga, kinek a pap, kinek a papné.

— Pszt, éppen visszafordultak.

— Béla, vegye jól szemügyre őket.

— Jaj mamám 1

Melyik lépett a szive tyúkszemére ?

— A Magda.- Hajh, a 1 udor Magda, aki a pisze

orrát oly fennen hordja, hogy még az eső is belé esik.

— De hát mire olyan büszke ?

— A diplomájára.

— Bagatell, ma már minden harmadik lánynak van efféle.

— De állása nem-.

— Az meg a protektorának az érdeme.

— És az ő kijárásának.

— A Milka még megjárja, csak ne volna olyan sápadt.

— Vegye el, majd megpirosodik.

— Akkor meg én sápadnék bele.

— Szegény Postás Milka, mit tehet ő a sápadtságáról ? Hiszen egész napon át a hivatalos ketrecben görnyed.

— Hát akkor vegye el a Joszt Miéit, a harmadikat.

— Az meg örökösen idegesen ránga- tódzik.

— Csókolózni akar.

— De mama, ne bántsátok szegényeket.

— Hagyd el lányom, mérget mernék bevenni, hogy azok meg te rajtad mulatnak, mert neked mindig van udvarlód, nekik pedig soha sem akadt még egy eltévedt gavallér sem.

— Szegény Felleghy-lányok !

II.

A korzó ritkul s egy keresztutcánál a Felleghy-lányok eltűnnek nyomtalanul.

Egy hentesüzletbe suhantak be, ahol hideg vacsoráját kiki zsebre dugta, azután ballagtak szótlanul hazafelé.

Otthon a mama töri meg a nyomasztó csendet az asztalnál.

— Leányaim, mégis csak jó volna, ha már valamelyik közületek férjhez menne.

— Miért? — kérdi Magda ingerülten.

— Azért, mert mégis csak unalmas igy az élet. Hiába, hacsak egy férfi is volna a háznál . . .

— Soha ! — vág közbe Magda — az en függetlenségem egy férfijáromnál többet ér.

— Azt te csak úgy gondolod. A férfi mégis csak férfi és a legboldogtalanabb asszony is boldogabb bizonyos tekintetben, mint a legboldogabb vén leány.

Csönd lett s mindannyian révetegen néztek az elköltött vacsora romjaira.

— Igaza van a mamának ! — szólal meg Milka nagyot sóhajtva. —- De hát Istenem, erővel csak nem kapaszkodhatunk beléjük.

— Nem is kell, adott az Isten minden nőnek valami kellemet, amivel a férfit magához láncolja.

— Bizony anyuska — pityereg Mici, a legkisebb, — jobb lett volna, ha erre taníttattál volna ki bennünket.

— Piha, te csitri! Szól Magda húgát méltóságosan leintve. — Jegyezd meg