Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 82. szám

Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 82. szám. Vasárnap, október 17.

Yleojelenik Vasárnap és csütörtökön.- 'Előfizetési árak : =====

Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor.

Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DK PROKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.

Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc.

Kéziratot nem adunk vissza.

Horvátb Mihály.

1809-1878.

Október 22-én lesz száz esztendeje annak, hogy egyik legnagyobb történetirónk született. Az ország tudományos intézetei és körei, mint pl. az Akadémia és Történelmi Társulat, emlékének megünneplésére készülnek.

A kegyelet tőlünk is megkívánja, hogy legalább nehány sort szenteljünk neki.

Horváth Mihály 1809. okt. 22-én Szentesen (Csongrád m.) szegény szülőktől született. 1825-ben a váci növendékpapok közé lépett. 1828- ban doktorrá avatták és négy évvel később pappá szentelték. Egy ideig, mint nevelő és segédpap működött, majd 1844-ben a bécsi The- resiánumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett. 1847 június 20-án a hatvani plébániát nyerte

1 el. 1848. jún. 25-én Csanádi püs- [ pökké nevezte ki a király. A deb- [ receni kormánynak vallás- és köz- > oktatásügyi minisztere volt. A sza- { badság ügyének bukása után hosz2 szú üldözéseknek volt kitéve, de i nagynehezen mégis a külföldre tu- ) dott menekülni. A haditörvényszék i mindamellett felakasztotta, de —

mint sok más szerencsésen kimenekült magyart — csak in effigie. A külföldön nagy szorgalommal folytatta történelmi munkálkodását és csak 1866 végén nyert engedélyt a hazatérésre. Itthon nagy tevékenységet fejtett ki úgy a tudományos, mint a politikai életben és 1878. aug 19-én halt meg.

Már igen korán kezdett a történetírással foglalkozni és számos kiváló történelmi munkával ajándékozta meg nemzetét. Főbb és ismertebb művei: Magyarok története, mely átdolgozva és bővítve több kiadást ért; Huszonöt év Magyaror- ország történetéből (1823—1838)’, Magyarország függetlenségi harcának története ; Zrínyi Ilona életrajza ; Fráter György j A kereszténység első százada Magyarországon.

Mit köszönünk Horváthnak ?

Egész életét buzgó történetírói munkásságban töltötte éső az első, aki nemzetünk egész történelmét önálló forrástanulmányok alapján, egyszerű nemes előadásban, magyar nyelven irta meg. Különös méltánylást érdemel, hogy olyan korban működött, amikor a nemzetben a hitet, a kitartást, az életerőt ébren tartani nagyon is szükséges volt.

Úgy a reformok korában, mint

az elnyomatás idején nagy szolgálatokat tett nemzetének. A rnult feltárásával egyrészt erőt és bizalmat öntött a nemzetbe, hogy a megindult reformmozgalmak nehézségei, megpróbáltatásai közt el ne csüggedjen, másrészt az abszolutizmus szenvedései, megaláztatasai alatt meg ne törjön.

Bármily kifogásokat emel is a kritika ellene: ezen érdemeit nem kisebbítheti. Saját kora is elismeréssel tüntette ki! Az Akadémia dicsérettel és jutalommal, majd tagságával jutalmazta, a Kisfaludy Társaság szintén tagjai sorába fogadta ; a polgárok bizalma politikai érvényesülésében segítette, a királyi kegy pedig egyházi méltóságokkal ruházta tel.

Horváthnak bármely munkáját olvassuk, azonnal átérezzük, hogy igaza volt, mikor a következő nyilatkozatot tette : „Csak egy erő és szenvedély által engedem vezettetni toliamat : az igazság ereje, a szabadság es hazaszeretet szenvedélye által.“ A múlt korok törekvéseit, küzdelmeit, mozgató eszméit magas erkölcsi szempontból tekinti át és elfogulatlan méltatásukra törekszik. Minden eseményt nem tárgyal egyforma mélységgel, de azon mozzanatokat, melyek a nemzet élet irányítására, a haladás előmozdítására vagy gátlásra különös befolyással voltak, jellemzően domborította ki. Egyébként a történeti eaeményeket leginkább arra használja, hogy saját korára hasson, hogy nemzetét „tanitsa, emelje, lelkesítse.“ Saját korának nagy eszméi foglaltak le szellemét és ezeknek érvényre juttatására, megérlelésére törekedett elsősorban.

Története, mint iskolai könyv, különösen az ifjúságra gyakorolt kimondhatatlan hatást. Könyvet adott kezükbe, mely a nemzeti múltat nemzeti nyelven elevenítette fel előttük, melynek minden lapján a magyar szív lelkesedése ihlette meg szivüket. A latin nyelvű történeti kézikönyveket méltán Horváth könyvei szorították ki.

Elet- és korrajzai úgy az egyének jellemzései, mint a korok irányitó eszméinek mélyreható méltatását tekintve, egyaránt kiválóak. Az egyén működését lélektani okokkal iparkodik magyarázni, a korok eszméit fejlődésükben, hatásukban, a közszellem alakítására kifejtett erejükben mutatja be. •

Bár az igazság elfogulatlan keresése vezette tollát, tárgyilagosságá„Esztergom és Vidéke“ tárcája

Esti kép.

Z.Szürke köntösben bandnhol az alkony,

ZSzélcsend. Meg se moccanik a lomb.

M sima tiikrű alvó Duna-parton 3Egy legény, meg egy leány bolyong.

b.Apró kis mécsek gyulnak ki az égen,

\1 Itt lenn kószál a titok, sejtelem;

ZS mint egy vén lump, a. korcsma küszöbébe n 3Ég peremén a hold is megjeleli.

.ZSzemét az alkony álmosan lecsukja 2S im átöleli a legény a leányt,

M hold diszkréten felhő mögé bújva f Fel hő szitákon ezüstöt szitált.

Tuba Károly.

Misztikus eset.

Irta: Pogány Béla.

I.

Misztikus eset volt nagyon. Az egész gl.Csalogány utca beszélt róla annak idején : > mindenki meg volt győződve, hogy soha io;em fogják megtalálni az eset nyitját. A

trafikosné nyugodt, csendes, szomorú életet élt. Olyan szomorút, mint itt errefelé mindenki. A képeslapokkal beaggatott trafikajtón alig-alig hangzott ki hangosabb szó. Csönd tanyázott itt is, mind a szomszéd boltokban. A leghangosabb az egész környéken egy tüdővészes szabómester volt, aki bágyadtan, unalmasan köhögött. Délfelé egy kis élet kerekedett az utcában. Emberek jöttek hazafelé, apró irnokocs- kák, szolid szemű varrólányok. Néhány nyomorúságos műhely, egy szennyes dobozgyár eresztett ki a kapualjából nehány munkást és pár eleven kacagó leányt. Azok bevásároltak, mentek a henteshez, mentek a trafikba, s vissza a műhelybe. Két órakor az írnokok néztek be a trafikba hölgy cigarettáért, vasárnap délelőtt pedig a varrólányok turkáltak a képes lapok között, több semmi.

Esténként kilenc után eljött az asszonyhoz egy kis cselédke, piszkos parasztleány és együtt betűztek. Szép, nagy szemeivel bágyadtan tekintgetett ilyenkor az utcára, majd csendes, megfontolt léptekkel ment ki a körút felé. Senki sem tudta merre lakik. Látták, hogy átmegy a körúton is, azután eltűnik egy mellékutcában, miközben lomhán csoszog mellette akis szolgáló.

Egyszer aztán — május közepe volt — nem jött érte a kis szolgáló s az aszszony ott maradt a trafikban. Kilenckor maga húzta le a redőt, bezárkózott, s reggel maga nyitotta ki az ajtót. Ott aludt. Igv ment aztán nap-nap után. A szomszédok csodálkoztak: mi történhetett? Egy hétig csititgatták a kíváncsiságukat, akkor aztán megpróbálkoztak az eset ki- fürkészésével. A tejcsarnokosné ment be a trafikba, hogy megtudjon valamit:

— Jó napot nagysádkám, régen nem tetszett kávét vitetni ?

Az asszony egy kissé zavart volt, finom vágású szája megmozdult :

— Nem . . . nem . . . most nem reggelizem.

A tejesné a kezét dörzsölte, körültekint- getett, nem volt ötlete, amivel a titok zárait megnyissa.

— Két ötöst nagysádkám, jó szárazát — mondta kis váratva — az uram csak ötösöket szi.

Az asszony adott, aztán elővett a pultról egy újságot, s csendesen, szórakozottan lapozgatni kezdte.

Az akció tehát nem sikerült, a tejesné küldetése be volt fejezve. Hasonló módon eredménytelenül próbálkoztak a most még rejtélyesebb titok kiderítésén a hentes, valamint a borbély felesége is.

A trafikosné titka különös titok volt. A helyett, hogy világosság derült volna

rá, mindinkább sötétedett. Olyanféle lavina-titok volt, amelyben minél több adatot fürkész ki az ember, annál érthetetlenebb lesz.

A borbély felesége — egy nyurga, fris- beszédű nő — vasárnap délelőtt megjelent az ura üzletében, s miközben a megborotváltak jegyeit átlyukasztotta, s imitt- amott pár krajcárt besepert a fiókba, elevenen magyarázta egy polgári iskolai tanítónak, hogy milyen különös nő a trafi- kosnő.

— Két hete, képzelje csak tanár úr, ki nem mozdult a boltjából. A pálinkamérésben van egy zülött csavargó (ismeri tanár úr, a Csicsó bácsit) azzal hozat ebédet. Ott alszik az alkóvban. Talán kidobta az ura. vagy talán ura nincs. De tegnap aztán valami történt vele. Arany- láncosan, parádésan ment el hazulról. Képzelje : nyakbavető aranylánca van 1 Bezárta délután a trafikot és csak este jött vissza. A hentesné rögtön bement hozzá, hogy meglássa, mit beszél az arca ? Hát az arca nem szólt semmit. Olyan hideg volt mint máskor. A szemein nem látszott, hogy sirt volna, nem látszott hogy öröme volt.

A tanító gondolkodott egy kicsit, aztán csak annyit mondott :

— Pedig nagyon szép asszon)'.