Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 1. szám
r Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. . — Előfizetési árak : ===== Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (> kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DK- PROKOPP GYULA Lap tulajdonos kiadók : Dr1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485- szám. ■= Kéziratot nem adunk vissza. ■ Újévi divat. Irta : Drozdy Győző. Szilveszter a „Mea culpa“, bűnbánat, penitentia és „Te deum“ napja. Aztán a küzködés, munka, zsivaj, lárma, harc és intrika megáll egy napra és az emberek elkezdik szeretni egymást. Nagy és különös kultusza van újév napjának. Csupa tradícióból, szokásból, divatból és kötelességből végtelen kedves kivánatokkal zavarjuk egymást. Sőt néha őszintén is kelle- meskedünk egymásnak. Annyi boldogságot kívánnak nekünk, hogy csoda, ha meg nem boldogulunk tőle. Bezárkózunk. Hiába. Jő a postás, annak ki kell nyitni. De besurran vele a kéményseprő, borbély, kézbesítő, szabó, cipész, bakter és ezek mind-mind jót, nagyon sok boldogságot kívánnak nekünk. És ezt ilyenkor mind tűrni kell. Csupa udvariasságból viszonozni és fáradságukat, előzékenységüket honorálni. Ha csak kitesszük is lábunkat, az ajtónál les ránk a rendőr, kaszinószolga, újságkihordó s még Isten tudja kicsoda. És ez mind boldog újévet kíván. De hát mi történt ? Esztergom és Vidéke^ tárcája' U.j Versek. I. Finale. Egy éve szikrazápor hullt az éjbe Es izzón lángolt föl a szeretet: A szent lahóri-rózsa napvirága Locsolta illatát szivem felett . . Lehullt magatol bársony—lágy rezgéssel A szent éj csodás tüzvirága És most ezüst köny hull remegve, gyáván A havas, fehér éjszakába . . . B. Bugarini Horváth Sári. II Finale. Halványan jő a szőke, téli éj. Barna hajadba ezüstpernye hull. Magunk kószálunk a hegyek alján. Kezünk egymásba fonva, szótlanul. Az ezüstbércek csipkézett ormán Régi románcot dalolgat a szél. Mintha könnyesen minket siratna A puszta s minket temetne a tél. A zöld hegyekre fölcsalt a tavasz ; Almaink voltak a csókos nyárba'; De minden álmot letarolt az ősz S a tél lenzött a koronákra. Semmi. Az Idő, a legtökéletesebb perpetuum mobile zavartalanul zakatol tovább, még csak nem is zökken egyet, kizárólag azért boldogítanak agyon boldogságkivánatok- kal minket, mert lejártak a lőcsei és komáromi kalendáriumok és nem szuperálnak tovább. Ami mindenesetre pech, mert újat kell venni. De, hogy az emberek ezért oly költségesen kellemeskedjenek nekünk, ez már plus-minus igazságtalanság. Ezt elengednénk én is, te is, ő is. De most az emberiségnek egy messiásötlete támadt. Meg kell váltani az újévi gratulációkat. Ami annyit jelent, hogy aki fizet bizonyos jótékony célra néhány koronát, ez felmentődik (pardon, ezért a kényszer igealakért) a gratulációk és ajándékozások alól. Ez azonban csak egy újabb metódusa a pumpolásnak. Mert bizony az én postásom és kézbesítőm az ajándékról s távoli jóakaróm a gratulációról nem mond le jótékony célra. No meg én magam is elvárom, hogy köszöntsön az, aki nekem tartozik azzal. No de hát egyáltalán ne lenne medecinája ennek a peneszes kórnak ? Mi leszmivéiiink?... Menjünk?. ..Dehová ? Havas pusztán át ki se rótt csapást, Szemünkbe fagytak hideg könyeiuk : Nem látjuk mit rejt az ezüst palást. Szomorún lejt a sápadt, beteg éj. A szűz sivatag hiteget tovább. Fehér ugaron kisér a sötét, Mint rabjait a-fáradt porkoláb. Dermedt tagokkal előre mennénk. De azt se tudjuk: előre — van-e ? Vissza sincsen ut, mert lábunk nyomát A szél friss hóval boronálta be. Nem lesz minekünk úgy sem holnapunk. Tovább menjünk az éjben szótlanul, Fagyott kezünket összefogva, mig Barna hajadba ezüstpernye hull ? • • • Üljünk le. Nézzünk még egyszer körül. Várjuk meg, amíg a hó betemet. Fehér ravatalt térit, a puszta S a csend dalolja a Requiemet . . . Drozdy Győző. A* apja lánya. Irta: Pakots József. I. különös gazdálkodás folyt a fiatal Gáth birtokán Gáth György az alsó TiszaviDe van. Mi, újságírók egész önzetlenül felajánljuk legkedvesebb szerszámunkat, az ollót, hogy engedjék neki pengéit ennek a copfnak. Ügyes szerkesztő kezében egy rossz olló többet ér tiz pompás tolinál. Csodálnám, ha a társadalom nem tudná hasznát venni. Persze, elsőnek senki sem meri copfjának engedni az ollót. Mert hát — megszólják. És ha nincs első — hogyan legyen második, harmadik, századik ? Ilyenek vagyunk mi emberek. Ragaszkodunk a múlthoz, és legendákhoz, hagyományokhoz, szokásokhoz és tradíciókhoz, mint a gummiarabikum. És nem merünk búcsút mondani copfjainknak, mert a copf divat. És minden jólnevelt egyénnek respektálnia kell a divatot. De hát divattá válnék a copf le- nyesés : még pénzért sem kívánnának boldog újévet. Tehát elő, divatcsináló myladik, madámok s főleg hangos gentlemanek, kapát a kézbe, s ássák a B. u. é. k. sírját. Izzadhatnak már egyszer önök is a kultúráért. Azaz, hogy elég, ha a gratulálok légiójával szemben passiv resistentiaba helyezkednek. Higyjék el, hogy korunk majomvidék leggazdagabb fölclesura volt, aki apja után húsz éves fejjel került az óriási birtokba s az ifjú fej nem bírta meg a nagy gazdaság gondját. A véletlen szerencse — Gáth szerencsének hitte ezt — úgy hozta magával, hogy Sárosból akkor kerekedett útra Liponovszky János. Ez a Liponovszky egy tönkrejutott sárosi nemes volt, aki odahaza, a bocskorosok közt rostéit munkának állni, hát elment az ország másik végébe, a görbe országból a sik-egyenes országba. Itt épen akkor szakadt az ifjú Gáth nyakába az óriási birtok, Liponovszky ajánlkozott tiszttartónak, így történt aztán, hogy a tiszavidéki ifjú birtokos és a sárosi nemes összekerültek. Liponovszky János akkor már nagyon elkeseredett ember volt. Miután őt magát a hitelezői kiforgatták a vagyonából, ádáz gyűlölet fogta el a más vagyona iránt. Mikor tiszttartóként beleült az ifjú Gáth birtokába, sötét, elhatározás érlelődött meg benne. Alóla is apránként húzták ki a földet, megtanulta hát saját kárán a kiszipolyozás módját. Most visszaszedi a jussát mástól. Ettől a léha, könnyelmű gavallértól, aki nem is érdemel mást. Liponovszky ügyesen intézte a dolgait. Annyira megnyerte a Gáth bizalmát, hogy az teljesen rábízta gazdaságát. Egyébként is a legszívesebb viszonyban voltak. Hiszen Liponovszky is nemes ember volt, kvalitása oly kitűnő, hogy még e jót is utánozni fogják. Mert hát tudatlanság a divatban : disqualifikál minket a haladók közt. Tehát itt a teória: divattá kell tenni a B. u. é. k. mellőzését és akkor követ az ... o, imitatores, servum pecus. . . Lehet, hogy e teória bevág. Mert, amint hogy nem minden analfabéta akadémikus, úgy nincs minden teóriára rásütve e bélyeg: csütörtök. A divatról van szó. És mivel minden valamire való vezércikkírónak illik divatosnak lennie: beszéljünk hát most, tizenkét órakor a tegnapról és holnapról. Mert újévkor ez a divat. Azt hiszem, eléggé divatos közhellyel kezdem, ha azt mondom, hogy a tegnap olyan volt, mint a tegnapelőtt. Az olyan mindegy, hogy Wekerlének, vagy Verbőczynek, Dózsa Györgynek, vagy Izrael Jakabnak, Szent Gellértnek, vagy Ap- ponyi Albertnak hívják a fórumok urait. Csak az a fontos, hogy vannak és egészségesek. És, hogy ki lesz holnap az új Bethlen Gábor, vagy Rákóczy Ferenc, azt igazán nem lehet tudni még. Csak annyi bizonyos, hogy az Idő méhe vajúdik s hogy már magában hordja pláne a sárosiak közül való, — tegeződ- tek. Az üzleti dolgaikat is úri emberek módjára intézték el. Gáth állandóan Pesten időzött. Élte világát. Liponovszky néha fölment hozzá a Pannóniába, ilyenkor bucsuzásnál Gáth mindig a kezébe nyomott a tiszttartójának egy virágbokrétát! — Vidd el ezt a bokrétát a lányodnak ! De odaadd ám ! Nem olyan szép ugyan, mint a minőt ő szokott odahaza a mezőn gyűjteni, de itt viszont magam szedtem össze a virágos boltokban. Csókolom a kezét! Néha megesett, hogy becsületből Gáth utazott le a tiszttartójához számadásra. Ilyenkor — ez rendszerint gabonabehor- gás idején volt — Liponovszky eléje terjesztette a számadásokat. — Kérlek, György, az idei veszteségünk húszezer pengő forint. Az uj vetőgépek nem váltak be. Aztán a szárazság .. . — Jó, jó ! — vágott közbe ilyenkor szinte restelkedve Gáth, — ne védd magad János. Hiszen te nem tehetsz róla. És sietve hagyta ott a tiszttartóját, hogy kint valahol a kertben, vagy az udvaron megkeresse a lányát. És ha megtalálta, elmondta előtte mindazokat a virágos szavakat, amelyek az ilyen kicsiszolódott gavallérnál mindig készenlétben CNJcU
