Esztergom és Vidéke, 1908
1908-11-29 / 95.szám
munkájukat abbanhagyták, csak azzal vigasztalták, hogy vigyázzon, majd Esztergomban kifogják. A jégtábla közé ékelt és térden felül vizben állónak azonban ez nem volt vigasz ; fokozódott kétségbeesetten kiáltozott segítségért, de hasztalan. Ilyen kétségbeesett, s már retménytelen helyzetben úszott összeroncsolt s beékelt, ladikjával a jéggel le egész á táti széndepóig maidnem teljesen megfagyva. Itt rémes segélykiáltásaira Rutai Ferenc amint az ágyból felkelt, csak egy köpönyeget vévén magára, ladikjával és Boros Béla hajóssal, ki szintén vállalkozott e veszedelmes útra, megfeszített erővel igyekeztek feléje, de minden igyekezetük dacára sem voltak képesek hozzá jutni, erre vissza mentek, hogy hosszú kötelet vigyenek magukkal, mikor ezt a kétségbeesett ember látta siránkozva kiáltott segítségért, azt kiáltva, hogy nem birja már soká ki, mert megfagy. A két •ember magához vévén a kötelet, ismét megfeszített erővel indult feléje, közben ladikjukkal himbálódzva törték a jeget. Mikor végre megfelelő távolságra értek, feléje dobta Rutai a kötelet s biztatta .a kétségbeesettet, hogy kösse aztaladikjához, ez azonban már a ki állott félelem és izgalmaktól már csaknem teljesen magánkívül és megfagyva volt, úgy, hogy kb. 10 percnyi biztatás után volt képes utolsó erő megfeszítéssel a csaknem teljesen összeroncsolt, de keményen jég közé ékelt és fagyott ladikot megkötni. Mikor végre, a ladik meg volt kötve, sikerült Rutai és Borosnak ladikjukat nagy erőfeszítéssel oly közel hozniok, hogy az akkor már teljesen kimerült és átfázott •embert ladikjukba húzhatták. Ezzel azonban oly messzire leúsztak már, hogy még igen nagy küzdelmükbe került mig partra juthattak. A haláltól megmenekült Mészáros Sándor öröme csak akkor lett teljes, mikor már meleg bor mellett teljesen magához tért. v Rutainak ez már a második életmentése. — Hódoló Ünnepély. Az esztergomi papnövendékek magyar egyházirodalmi iskolája 6 Szentsége X. Pius pápa 50 éves papi jubileuma alkalmából november, hó "29-én (vasárnap) hódoló ünnepélyt renkeltek attól az asztaltól, a. hová Ábrái leült, s épen azok közé tartozott ez a két •ember is, s a mint mindinkább élénkebben tárgyalták az esetet, az alatt többen jöttek, s lass mkint mindenkit belevontak a beszélgetésbe, tárgyalták a következményeket, az egyik kutyakorbácsot ajánlt •és csak az után a párbajt, de higgadt, komoly urak rögtön a párbaj mellett szavaztak, hisz nyilvánvaló a durva sértés, nincs ez elől ok kitérni. Ostobának nevezte itt tanuk előtt. Oh ez nem gyerekjáték, tessék csak megállapodni a párbajnál ! Ime segédek készséggel lesznek itt, a mennyi csak kell. Emberségre kell tanítani az ilyen jött-ment hencegő frátert. És szinte már az ügyvéd nélkül magukévá tették ezt a dolgot. — Ne féljen öcsém. Gyáva az ilyen ember, aztán egy kis karcolás csak m2g emeli az értékét a férfinak, tehát rajta ! — Csak legalább tudnám, mi lelte ! Vakaródzott Gereblyési. — Majd megkérdezzük az atyafitól! — Még csak rá se léptem a tyúkszemére, ha legalább ráléptem volna ! — No majd rálép . . . ! — De, mit szól Ilonka ! Gondolta magában, ha agyon vágna ez a vadember? Szervusz világ, te szépen kiszínezett jövendő boldog élet! (Folyt, köv.) dez. Kezdete este 6 órakor. Műsor: 1. Ünnepi induló. Strausstól. Előadja az intézeti zenekar. 2. Himnusz. Bogisich Mihálytól. Előadja az intézeti énekkar. 3. Ünnepi beszéd. Mondja Német Lászió IV. é. h. h. 4. Dalmű-részletek Bánk Bánból. Kéler Bélától. Előadja az intézeti zenekar 5. „ Ignis ardens." Irta és felolvassa Gáspár Pál III. é. -h. h. 6. Pápai Himnusz. Seylertől. Előadja az intézeti énekkar. 7. X. Pius. Kiss Menyhérttől. Szavalja Tímár József II. é. h. h. 8. Magyar zene. Ivánfitól. Előadja az intézeti zenekar. Az énekkar vezetője : Mommer Gyula III. é. h. h. A zenekar vezetője : Ernszt Károly III. é. h. h. — Szemle. Kusmanek tábornok, dandár parancsnok G\ r őrből, az elmúlt napokban az itteni csapatok harcászati lőgyakorlata felett szemlét tartott. — Az Összekötő vasút ügyében az engedélyezési tárgyalás f. hó 26-án volt megtartva a kereskedelemügyi minisztériumban. A minisztérium részéről résztvett hivatalos egyéniségeken kivül, megyénk és városunk részéről ré-ztvettek az alispán, a megyei tiszti főügyész, a főmérnök, a városi mérnök, ott volt a tervező vállalkozó mérnök, Török Emil, továbbá a doroghi kerület országgyűlési képviselője, Ziinszky István. A tárgyaláson mindenek részéről az ügy iránt tapasztalt jóindalatból következtetve, az összekötő vasút ügye immár biztosítva van. -- Az esküdtek évi lajstromának egybeállítása. Az esküdtek évi lajstromának egybeállítását eszközölni hivatott bizottság pénteken tartotta ülését a komáromi kir. törvényszéknél. Városunk és a megye területéről az esküdtek jövő évi lajstromába a következőket olvassuk. Dr. Áldod Viktor, Boronkay Jenő, Brenner József ifj., dr. Burián János, Heischmann Ferenc ifj., Helcz Kálmán, Leitgeb János, Lindtner János. Magurányi József, Oltósy Lajos, Schiller Lipót, Szekér Gyula, Szeghi Pál, Kobek Cornél, Stein Felix, Hartmann Péter, Lédergerber Pál, Áprili Ernő, Müller Ernő, Farkas Tivadar, Perényi Árpád. Szmatlik Antal, Schrank Béla, dr. Mattyaso/szky Béla, Marosi Ferenc, Schönbeck Imre, Scheiber Rezső, Iványi Géza, Laiszky János és Reviczky Károly. — A városi tisztviselők fizetés rendezése. A miniszter felhívást intézett a város hatóságához aziránt, hogy a tisztikar fizetése, a pótadó nagyságára vonatkozó számbeli adatokat, valamint a város vagyonleltárát és költségvetését terjessze be, ami élőjele a fizetések rendezésének. — Pénztárvizsgálat volt pénteken délután a városnál, mely mindent a legnag>obb rendben levőnek talált. — Közgyűlés a megyénél, A vármegye törvényhatósági bizottsága holnap, hétfőn délelőtt 10 órakor rendkívüli ülést tart, melynek napirendjére tűzött tárgyak előkészítésével tegnap foglalkozott az állandó választmány. A közgyűlés napirendjére kitűzött ügyek között szerepel, mint felette fontos, a községi és körorvosok törzs fizetésének és korpótlékának kiutalványozásához szükséges főkimutatások elkészítése ügyében hozott belügyminiszteri körrendelet. — Igazoló választmányi ülés A vár megye igazoló választmánya december 11-én ülést tart. — HáborUS hirek. A 76-ik gyalogezrednek Komáromban lévő zászlóalját ma gasabb létszámmal határőrzési szolgálattételre Szerajevoba rendelték le. A hiány pótlására a helybeli zászlóaljakhoz feles számú, alkalmas, mintegy 100 póttartalékost rendeltek be. — Állategészségügy. Bény község határához tartozó Leánymajorban a ragályos száj és körömfájás fellépett. Elfojtásra a legmesszebbmenő intézkedések megtétettek. — Elkobzott hálók- Helyettes rendőrkapitányunk a helybeli halászoknak úgyszólván majdnem egész hálótíészletét elkobozta, mivel a háló szemei, a törvényben előirt méretnél jóval, majdnem egy negyed résszel kisebbek. == Korona BiOSkop állandó Mozgófénykép szinház a Korona szálloda szinházi helyiségében. Csakis elsőrendő Pathé Fréres képek kerülnek bemutatásra. Legközelebbi előadás kedden teljesen uj műsorral. Műsor november 29-én: 1. A bélyegek, vagyis a buzgó bélyeggyűjtő, nagyon szép szines Kép. — 2. A jószívű csendőr, realisztikus élőkép. — 3. A vén leányvadász, komikus. — 4. A biró lelkiismerete, életkép. — 5. 100 korona jutalom, humoros. — 6. A nagyhasuak verseny futása, nagyon mulattató. — 7. Az elhagyatott, dramatikus. — 8. A ravasz csendőrök, komikus. Ezenkívül több műsoron kívüli szám. Az előadások kezdete vasár- és ünnepnapon 5, 7 és este 9 órakor. CSARNOK. A z első fyazuöságom. Elbeszéli egy fiatal férj. Legmérgesebb ellenségem se foghatná rám, hogy számításból házasodtam. Egyebekben maga Plautus vagy Moliére fösvénye is megfeledkezett volna az ő imádott aranyairól, ha belenéz Erzsikém menyországkék szemeibe és abba az angyalarcba, amelynek látása olyan jóvá tette az embert, amilyen tiszta érzés csak a legártatlanabb gyermek szivében lakozhatik. De hát az a sátán, aki nem átalta magát az Üdvözítőt is megkísérteni, hogyan kiméit volna egy ilyen gyarló embert mint én. Két esztendős férj voltam,, mikor ez az eset történt. A rekkenő júliusi hőség elől a Tátrába menekültünk, s egy kisebb, szepességi fürdőn telepedtünk le. A természet szépségeihez kellemes társaság kínálkozott. Egy érdekes alakja is volt a fürdőnek : Hídvégi Ella, a budapesti színházak egyikének valami másodrendű csillaga. A művésznőnek elég kellemes hangja volt arra, hogy a sétákra alkalmatlan estéken hatással csattogja el a gyógy teremben. „A rózsabimbó és a méh" pikáns románcát, amelynek hallatán bizony nem egy méh vágyakozot; lágyan döngicsélve szállni a méz felé. Magam is szívesen időztem a bájos Elia társaságában, anélkül persze, hogy széptevői számát szaporítottam volna. Tudja Isten, van ezekben a művésznőkben valami, amit a legszellemesebb nő se bir elsajátítani. De úgy is játszott a férfiszivekkel, mintha mindannyi egy-egy tennis-lapda volna, az ő kacsója pedig a művészileg parírozó raket, amely győzelmesen dobta vissza a legfortélyosabban szervírozott szivet is. És kacér volt, mint egy utolsó divat szerint szabott ruhaalj: Legerősebben én tartottam magamat. Nem nagy virtus volt olyan imádásraméltó feleség mellett, mint Erzsikém. Ámbár — töredelmesen bevallom — voltak pillanatok, melyekben akarva — nem akarva igy sóhajtottam fel ; miért nem bir az én szép kis feleségem is a kívánatos művésznőnek ezzel, vagy azzal a vonzó tulajdonságával ? ? . . . Annyi azonban tény, hogy én foglalkoztam a legkevesebbet a szép primadonnával, aki egy alkalommal aztán azt az általam is hallott megjegyzést tette rám ; — Ha ez a Várkonyí Iván nem volna nős ember, azt hinném, hogy Mars és Kéroul őt mintázta Labourdette őrnagy alakjában. Bántott, boszantott e megjegyzés és amint feltűnés nélkül tehettem, közelébe férkőzve, szóba hoztam csipős észrevételeit. — Maga túlon-túl naiv, Várkonyí Iván s tán mégse értené az én frivol elméletemet. Maga, ha nem is rózsalány, mint az őrnagy úr, de mindenesetre rózsaférj . . . — Kísérelje meg, vájjon nem vétkesen szigorú-e, mikor ilyen gyilkos gúnynyal nyilatkozik rólam ? . . . — Én kíséreljem meg ? ! . . . Kedvesem, még nem vagyok abban a korban , mikor az asszony ad agit az effélére. Az angolna ügyességével siklott át abba a tónusba, amely még a legerősebb erkölcsi érzékkel felruházott férfiaknál se tévesztheti el a hatást. Egyszer csak azon vettem magam észre, hogy a terem erkélyére léptünk, ahol e percben egy lélek se volt kettőnkön kivül. A legdiszkrétebb homály vette jóindulatába azt a bizalmas kis szögletet, ahol meghúzódtunk. Csupán egy vékony fénysugár tolakodott ki a teremből, amely sugárküllő előnyösen világította meg Ella ingerteljes arculatát. A parkból illattal telitett némaság fokozta a hatást. A bóditó illat, a csönd vagy az a sejtelem félhomály volt-e okozója, egy ideges gyors mozdulattal megragadtam Ella kezét és az ajkamhoz emeltem. — Szeretem ! . . . Kívánom magát! Csak a fogai közt sziszegte. És azt hiszi, ennyi elég ? — Az üdvösségem a maga kezében van letéve. Valósággal meg voltam indulva. Es csak beszámíthatatlan voltomnak róhatom föl ; szavamat adhatom, hogy másnap reggel átkísérem Gölnicre, ahol senkise ismer és ahol egy műkedvelői előadáson vesz részt. Onnét visszaút izk a fővárosba. Nem mondom, hogy egy egy józanabb percben nem ágaskodott föl a lelkiismeretem, de aztán ismét hatalmába ejtette a gondolat varázsa, amit az első kaland kilátása tesz a magamféle meglehetős naiv kedélyre. Azon törtem fejemet; miféle bevehető ürügyet találjak, hogy föl ne ébredjen a feleségem gyanúja. Egy rettentően elcsépelt ünigy kínálkozom. Pár nap előtt .jött levél Kassáról, boldogult atyám testvérbátyjától, hogy folyton gyöngélkedik s mivel most közel vagyok hozzá, szép lenne, ha csak egy napra is felkeresném. Hát ez az elkoptatott nagybácsi-ürügy lett a kibúvóm. Ha hiszik, ha nem, szavamra mondom, hogy ez volt az első hazugságom a feleségemmel szemben. De ha nem ád hitelt szavaimnak . . . ? Már nem egy sorsosomtól hallottam, hogy
