Esztergom és Vidéke, 1908

1908-11-29 / 95.szám

munkájukat abbanhagyták, csak azzal vi­gasztalták, hogy vigyázzon, majd Eszter­gomban kifogják. A jégtábla közé ékelt és térden felül vizben állónak azon­ban ez nem volt vigasz ; fokozódott két­ségbeesetten kiáltozott segítségért, de hasztalan. Ilyen kétségbeesett, s már re­tménytelen helyzetben úszott összeroncsolt s beékelt, ladikjával a jéggel le egész á táti széndepóig maidnem teljesen meg­fagyva. Itt rémes segélykiáltásaira Rutai Ferenc amint az ágyból felkelt, csak egy köpönyeget vévén magára, ladikjával és Boros Béla hajóssal, ki szintén vállalko­zott e veszedelmes útra, megfeszített erő­vel igyekeztek feléje, de minden igyeke­zetük dacára sem voltak képesek hozzá jutni, erre vissza mentek, hogy hosszú kötelet vigyenek magukkal, mikor ezt a kétségbeesett ember látta siránkozva kiál­tott segítségért, azt kiáltva, hogy nem birja már soká ki, mert megfagy. A két •ember magához vévén a kötelet, ismét megfeszített erővel indult feléje, közben ladikjukkal himbálódzva törték a jeget. Mikor végre megfelelő távolságra értek, feléje dobta Rutai a kötelet s biztatta .a kétségbeesettet, hogy kösse aztaladik­jához, ez azonban már a ki állott félelem és izgalmaktól már csaknem teljesen ma­gánkívül és megfagyva volt, úgy, hogy kb. 10 percnyi biztatás után volt képes utolsó erő megfeszítéssel a csaknem tel­jesen összeroncsolt, de keményen jég közé ékelt és fagyott ladikot megkötni. Mikor végre, a ladik meg volt kötve, sike­rült Rutai és Borosnak ladikjukat nagy erőfeszítéssel oly közel hozniok, hogy az akkor már teljesen kimerült és átfázott •embert ladikjukba húzhatták. Ezzel azon­ban oly messzire leúsztak már, hogy még igen nagy küzdelmükbe került mig partra juthattak. A haláltól megmenekült Mészáros Sándor öröme csak akkor lett teljes, mikor már meleg bor mellett telje­sen magához tért. v Rutainak ez már a második életmentése. — Hódoló Ünnepély. Az esztergomi pap­növendékek magyar egyházirodalmi isko­lája 6 Szentsége X. Pius pápa 50 éves papi jubileuma alkalmából november, hó "29-én (vasárnap) hódoló ünnepélyt ren­keltek attól az asztaltól, a. hová Ábrái leült, s épen azok közé tartozott ez a két •ember is, s a mint mindinkább élénkeb­ben tárgyalták az esetet, az alatt többen jöttek, s lass mkint mindenkit belevontak a beszélgetésbe, tárgyalták a következ­ményeket, az egyik kutyakorbácsot ajánlt •és csak az után a párbajt, de higgadt, komoly urak rögtön a párbaj mellett sza­vaztak, hisz nyilvánvaló a durva sértés, nincs ez elől ok kitérni. Ostobának ne­vezte itt tanuk előtt. Oh ez nem gyerek­játék, tessék csak megállapodni a párbaj­nál ! Ime segédek készséggel lesznek itt, a mennyi csak kell. Emberségre kell ta­nítani az ilyen jött-ment hencegő frátert. És szinte már az ügyvéd nélkül magu­kévá tették ezt a dolgot. — Ne féljen öcsém. Gyáva az ilyen ember, aztán egy kis karcolás csak m2g emeli az értékét a férfinak, tehát rajta ! — Csak legalább tudnám, mi lelte ! Vakaródzott Gereblyési. — Majd megkérdezzük az atyafitól! — Még csak rá se léptem a tyúksze­mére, ha legalább ráléptem volna ! — No majd rálép . . . ! — De, mit szól Ilonka ! Gondolta ma­gában, ha agyon vágna ez a vadember? Szervusz világ, te szépen kiszínezett jö­vendő boldog élet! (Folyt, köv.) dez. Kezdete este 6 órakor. Műsor: 1. Ünnepi induló. Strausstól. Előadja az in­tézeti zenekar. 2. Himnusz. Bogisich Mi­hálytól. Előadja az intézeti énekkar. 3. Ünnepi beszéd. Mondja Német Lászió IV. é. h. h. 4. Dalmű-részletek Bánk Bánból. Kéler Bélától. Előadja az intézeti zenekar 5. „ Ignis ardens." Irta és felolvassa Gás­pár Pál III. é. -h. h. 6. Pápai Himnusz. Seylertől. Előadja az intézeti énekkar. 7. X. Pius. Kiss Menyhérttől. Szavalja Tímár József II. é. h. h. 8. Magyar zene. Iván­fitól. Előadja az intézeti zenekar. Az énekkar vezetője : Mommer Gyula III. é. h. h. A zenekar vezetője : Ernszt Károly III. é. h. h. — Szemle. Kusmanek tábornok, dan­dár parancsnok G\ r őrből, az elmúlt napok­ban az itteni csapatok harcászati lőgya­korlata felett szemlét tartott. — Az Összekötő vasút ügyében az en­gedélyezési tárgyalás f. hó 26-án volt megtartva a kereskedelemügyi miniszté­riumban. A minisztérium részéről résztvett hivatalos egyéniségeken kivül, megyénk és városunk részéről ré-ztvettek az alis­pán, a megyei tiszti főügyész, a főmér­nök, a városi mérnök, ott volt a tervező vállalkozó mérnök, Török Emil, továbbá a doroghi kerület országgyűlési képvise­lője, Ziinszky István. A tárgyaláson min­denek részéről az ügy iránt tapasztalt jó­indalatból következtetve, az összekötő va­sút ügye immár biztosítva van. -- Az esküdtek évi lajstromának egy­beállítása. Az esküdtek évi lajstromának egybeállítását eszközölni hivatott bizottság pénteken tartotta ülését a komáromi kir. törvényszéknél. Városunk és a megye te­rületéről az esküdtek jövő évi lajstromába a következőket olvassuk. Dr. Áldod Vik­tor, Boronkay Jenő, Brenner József ifj., dr. Burián János, Heischmann Ferenc ifj., Helcz Kálmán, Leitgeb János, Lindtner János. Magurányi József, Oltósy Lajos, Schiller Lipót, Szekér Gyula, Szeghi Pál, Kobek Cornél, Stein Felix, Hartmann Pé­ter, Lédergerber Pál, Áprili Ernő, Müller Ernő, Farkas Tivadar, Perényi Árpád. Szmatlik Antal, Schrank Béla, dr. Mattya­so/szky Béla, Marosi Ferenc, Schönbeck Imre, Scheiber Rezső, Iványi Géza, Laiszky János és Reviczky Károly. — A városi tisztviselők fizetés rende­zése. A miniszter felhívást intézett a vá­ros hatóságához aziránt, hogy a tisztikar fizetése, a pótadó nagyságára vonatkozó számbeli adatokat, valamint a város va­gyonleltárát és költségvetését terjessze be, ami élőjele a fizetések rendezésének. — Pénztárvizsgálat volt pénteken dél­után a városnál, mely mindent a legna­g>obb rendben levőnek talált. — Közgyűlés a megyénél, A vármegye törvényhatósági bizottsága holnap, hétfőn délelőtt 10 órakor rendkívüli ülést tart, melynek napirendjére tűzött tárgyak elő­készítésével tegnap foglalkozott az állandó választmány. A közgyűlés napirendjére ki­tűzött ügyek között szerepel, mint felette fontos, a községi és körorvosok törzs fize­tésének és korpótlékának kiutalványozá­sához szükséges főkimutatások elkészí­tése ügyében hozott belügyminiszteri kör­rendelet. — Igazoló választmányi ülés A vár megye igazoló választmánya december 11-én ülést tart. — HáborUS hirek. A 76-ik gyalogez­rednek Komáromban lévő zászlóalját ma gasabb létszámmal határőrzési szolgálat­tételre Szerajevoba rendelték le. A hiány pótlására a helybeli zászlóaljakhoz feles számú, alkalmas, mintegy 100 póttartalékost rendeltek be. — Állategészségügy. Bény község ha­tárához tartozó Leánymajorban a ragályos száj és körömfájás fellépett. Elfojtásra a legmesszebbmenő intézkedések megtétet­tek. — Elkobzott hálók- Helyettes rendőr­kapitányunk a helybeli halászoknak úgy­szólván majdnem egész hálótíészletét el­kobozta, mivel a háló szemei, a törvény­ben előirt méretnél jóval, majdnem egy negyed résszel kisebbek. == Korona BiOSkop állandó Mozgófény­kép szinház a Korona szálloda szinházi helyiségében. Csakis elsőrendő Pathé Fré­res képek kerülnek bemutatásra. Legkö­zelebbi előadás kedden teljesen uj műsor­ral. Műsor november 29-én: 1. A bélye­gek, vagyis a buzgó bélyeggyűjtő, na­gyon szép szines Kép. — 2. A jószívű csendőr, realisztikus élőkép. — 3. A vén leányvadász, komikus. — 4. A biró lel­kiismerete, életkép. — 5. 100 korona ju­talom, humoros. — 6. A nagyhasuak ver­seny futása, nagyon mulattató. — 7. Az elhagyatott, dramatikus. — 8. A ravasz csendőrök, komikus. Ezenkívül több mű­soron kívüli szám. Az előadások kezdete vasár- és ünnepnapon 5, 7 és este 9 óra­kor. CSARNOK. A z első fyazuöságom. Elbeszéli egy fiatal férj. Legmérgesebb ellenségem se foghatná rám, hogy számításból házasodtam. Egye­bekben maga Plautus vagy Moliére fös­vénye is megfeledkezett volna az ő imá­dott aranyairól, ha belenéz Erzsikém menyországkék szemeibe és abba az an­gyalarcba, amelynek látása olyan jóvá tette az embert, amilyen tiszta érzés csak a legártatlanabb gyermek szivében lakoz­hatik. De hát az a sátán, aki nem átalta ma­gát az Üdvözítőt is megkísérteni, hogyan kiméit volna egy ilyen gyarló embert mint én. Két esztendős férj voltam,, mikor ez az eset történt. A rekkenő júliusi hőség elől a Tátrába menekültünk, s egy kisebb, szepességi fürdőn telepedtünk le. A természet szép­ségeihez kellemes társaság kínálkozott. Egy érdekes alakja is volt a fürdőnek : Hídvégi Ella, a budapesti színházak egyikének valami másodrendű csillaga. A művésznőnek elég kellemes hangja volt arra, hogy a sétákra alkalmat­lan estéken hatással csattogja el a gyógy teremben. „A rózsabimbó és a méh" pikáns románcát, amelynek halla­tán bizony nem egy méh vágyakozot; lá­gyan döngicsélve szállni a méz felé. Magam is szívesen időztem a bájos Elia társaságában, anélkül persze, hogy széptevői számát szaporítottam volna. Tudja Isten, van ezekben a művész­nőkben valami, amit a legszellemesebb nő se bir elsajátítani. De úgy is játszott a férfiszivekkel, mintha mindannyi egy-egy tennis-lapda volna, az ő kacsója pedig a művészileg parírozó raket, amely győzelmesen dobta vissza a legfortélyosabban szervírozott szivet is. És kacér volt, mint egy utolsó divat szerint szabott ruhaalj: Legerősebben én tartottam magamat. Nem nagy virtus volt olyan imádásraméltó feleség mellett, mint Erzsikém. Ámbár — töredelmesen bevallom — voltak pillanatok, melyekben akarva — nem akarva igy sóhajtottam fel ; miért nem bir az én szép kis feleségem is a kívánatos művésznőnek ezzel, vagy azzal a vonzó tulajdonságával ? ? . . . Annyi azonban tény, hogy én foglalkoz­tam a legkevesebbet a szép primadonnával, aki egy alkalommal aztán azt az általam is hallott megjegyzést tette rám ; — Ha ez a Várkonyí Iván nem volna nős ember, azt hinném, hogy Mars és Kéroul őt mintázta Labourdette őrnagy alakjában. Bántott, boszantott e megjegyzés és amint feltűnés nélkül tehettem, közelébe férkőzve, szóba hoztam csipős észrevéte­leit. — Maga túlon-túl naiv, Várkonyí Iván s tán mégse értené az én frivol elméle­temet. Maga, ha nem is rózsalány, mint az őrnagy úr, de mindenesetre rózsa­férj . . . — Kísérelje meg, vájjon nem vétkesen szigorú-e, mikor ilyen gyilkos gúnynyal nyilatkozik rólam ? . . . — Én kíséreljem meg ? ! . . . Kedve­sem, még nem vagyok abban a korban , mikor az asszony ad agit az effélére. Az angolna ügyességével siklott át abba a tónusba, amely még a legerősebb er­kölcsi érzékkel felruházott férfiaknál se tévesztheti el a hatást. Egyszer csak azon vettem magam észre, hogy a terem erkélyére léptünk, ahol e percben egy lélek se volt kettőnkön kivül. A legdiszkrétebb homály vette jóindu­latába azt a bizalmas kis szögletet, ahol meghúzódtunk. Csupán egy vékony fény­sugár tolakodott ki a teremből, amely su­gárküllő előnyösen világította meg Ella ingerteljes arculatát. A parkból illattal telitett némaság fo­kozta a hatást. A bóditó illat, a csönd vagy az a sej­telem félhomály volt-e okozója, egy ide­ges gyors mozdulattal megragadtam Ella kezét és az ajkamhoz emeltem. — Szeretem ! . . . Kívánom magát! Csak a fogai közt sziszegte. És azt hiszi, ennyi elég ? — Az üdvösségem a maga kezében van letéve. Valósággal meg voltam indulva. Es csak beszámíthatatlan voltomnak róhatom föl ; szavamat adhatom, hogy másnap reggel átkísérem Gölnicre, ahol senkise ismer és ahol egy műkedvelői előadáson vesz részt. Onnét visszaút izk a fővá­rosba. Nem mondom, hogy egy egy józanabb percben nem ágaskodott föl a lelkiismere­tem, de aztán ismét hatalmába ejtette a gondolat varázsa, amit az első kaland ki­látása tesz a magamféle meglehetős naiv kedélyre. Azon törtem fejemet; miféle bevehető ürügyet találjak, hogy föl ne ébredjen a feleségem gyanúja. Egy rettentően elcsépelt ünigy kínálko­zom. Pár nap előtt .jött levél Kassáról, boldogult atyám testvérbátyjától, hogy folyton gyöngélkedik s mivel most közel vagyok hozzá, szép lenne, ha csak egy napra is felkeresném. Hát ez az elkoptatott nagybácsi-ürügy lett a kibúvóm. Ha hiszik, ha nem, szavamra mondom, hogy ez volt az első hazugságom a fele­ségemmel szemben. De ha nem ád hitelt szavaimnak . . . ? Már nem egy sorsosomtól hallottam, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom