Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-09 / 29.szám

Dr. Perényi Kálmán alispán az ülést azzal nyitotta meg, hogy tudja, miszerint a város képviselőtestülete az intelligencia oly magas fokán áll, hogy felesleges külön hangsúlyoznia, miszerint a személyi szimpátiák mel­lőzésével, tisztán a város jól felfo­gott közérdekét fogják a választás­nál szem előtt tartani. Ezután kezdetét vette a választás. Polgármesternek nagy lelkesedés­sel Vimmer Imre választatott meg, akinek ellenjelöltje nem volt. A gazdasági tanácsosi állásra hár­man pályáztak. Kollár Károly, Röth­nágel Ferenc és dr. Brenner Antal. Brenner visszalépése folytán a két előbb nevezett között folyt le a a választás, melynek eredménye Rothnagel Ferenc győzelme lett. Főügyésznek az egyedül pályá­zott, volt főügyész, dr. Földváry Ist­ván választatott meg. A főjegyzői állásra Osváth An­dor és dr. Brenner Antal pályáz­tak. A küzdelmesnek Ígérkezett vá­lasztás Osváth Andor megválasztá­sával ért véget. Tanács jegyzőnek dr. Bre?mcr An­tal, — Mérnöknek Tiefenthal Gyula, — Számvevőnek Huray Ferenc vá­lasztott meg, akik mindhárman egye­dül pályáztak a nevezett állásokra. Az adópénztári állásra Fray Vince, Koksa Tivadar és Dóczy Antal pá­lyáztak. Túlnyomó nagy többség­gel, szavazás folytán Fmy Vince választatott meg. Házi pénztári ellenőri állásra Koksa Tivadar, Bérczy Endre és Sinka Ferenc adtak be pályázatot. A két utóbbinak visszalépése foly­tán, Koksa Tivadarral töltetett be az állas. Az adópénztá?'i ellenőri állásra, mi­után Fray Vince — aki szintén pá­lyázott — pénztárnokká választatott meg, Bérczy Endre lőn megválasztva. A kózgyámi állásnál ismét erő­sebb küzdelem folyt le a válasz­tásnál. Pályáztak: dr. Brenner An­tal, Fínta Árpád, Záhorszky Árpád és Sinka Ferenc. A választás a há­rom utóbb nevezett, illetve Finta Árpád és Sinka Ferenc között folyt le. Győztes Sinka Ferenc lett. gában, némi kételyeim vannak, fogta a báránybőr süvegét, s nem éppen szabá­lyosnak mondható bókolással kiperdült az ajtón. Én pedig az „1763. számú hű előfize­tő "-nek azt válaszoltam, hogy a hurka kérdés még ez ideig eldöntetlen maradt, forduljon kérdésével a m. kir. tud. akadé­miához. Ezután pedig az öreg Hidvéghy­nét lapunkban három hasábra menően elsirattam, kinem felejtvén azon vallásos érdemét, hogy a „kalamukai" szentegy­háznak ő ajándékozta a legszebb zászlót, melyet nem kevesebb, mint 17 frt. 50 kr.­ért vett nyelestül együtt. — Közben pe­dig délre járván az idő, fölkerekedtem, hogy személyes lépéseket tegyek Pfloki feltalálása ügyében. . . . Harangozó János habár a falun kivül lakott, mégis belső ember gyanánt szerepelt, ő töltötte be ugyanis Kalamu­kán a lámpa gyújtogatás és a kutyape­cérség fontos tisztét! Nappal a kutyákat fogdosta össze nyakkendő nélkül, éjjel pedig a lumpokat támogatta haza, rende­sen hasonló állapotban. — János bácsi a házát zsuppolta mikor beléptem az ud­varba. Mindjárt tudni sem akart jövete­lem céljáról, folyton azt hajtogatta, hogy ma a zsuppolási műveletet okvetlenül be kell fejezni, mert különben megveszi az Isten hidege familiástól kutyástól együtt. — Mikor azonban a két kemény forintok Az idő nagyon előre lévén ha­ladva, a további választások, két szavazatszedő küldöttség előtt foly­tak le. /. számtisztnek Csongrády Dezső választatott meg, a másik pályázó, Cseicsner Ferenccel szemben. II. számtiszt Pongrácz László lett, aki egyedül pályázott. A I/I. számtiszti állás Holly Sán­dorral töltetett be, miután ellenje­löltje Magyar Endre pályázatát visz­szavonta. A IV. számtiszti állásra Magyar Endre, Némethy László és Pálfi Rezső pályáztak. A két utóbb ne­vezett visszalépése folytán az állás Magyar Endrével töltetett be. A kiadói állás volt a második, melynek betöltése körül ugyancsak nagy küzdelem folyt le. Stancsics Gyula, Gerlei Dániel és Magyar Endre pályáztak. Szemben egymás­sal a két előbb nevezett állott, kik közül Stancsics Gyula 2 szavazattal győzött. A rendörirnoki állás volt a leg­érdekesebb. Ezen állásra négyen pályáztak: Pálfi Rezső, Némethy László, Ujfalusy István és Vereh János. A küzdelem Pálfi Rezső és Ujfalusy István között folyt le. Ér­dekes a választás annyiban volt, hogy most nevezettek egyformán haladtak, itt-ott, egyik a másikat eggyel megelőzte. Az eredmény az lett, hogy Pálfi Rezső 1 szavazat­tal győzött. Közigazgatási imokká az egyedül lyázott Némethy László választa­tott meg. Szülésznőnek Weisz Henriknével szemben, Uhrik Mihályné lett meg­választva. A választások megejtése után a megválasztottak az esküt nyomban letették. Dr. Perényi Kálmán alispán a tisztújító közgyűlést azzal a sza­vakkal zárta be, hogy akik a vá­lasztási küzdelem teréről megse­bezve, mint legyőzöttek távoznak, ne adjanak helyt bensőjükben a ke­serűségnek, hegessze be a valóra nem vált remények ütötte zsebeket az a tudat, hogy a legjobb tudo­más szerinti közérdek vezette a vá­lasztókat elhatározásuknál. Ezután átadta a város pecsétjét és a levél­tár kulcsait, mint a hatalom jelvé­nyeit az újonnan megválasztott pol­gármesternek azzal a kijelentéssel, hogy becsületesebb, jóravalóbb, hű­ségesebb és munkásabb kezekbe azokat le nem tehetné. Üdvözölte a tisztikart, szerencsét és kitartást kívánva munkájához. Vimmer Imre polgármester köszö­netet mondott ezután az alispánnak az ülés vezetéseért, aki nemcsak vallja magát a város fiának, de tetteivel is azt dokumentálja. A tisztújító közgyűlés befejezté­vel megköszönte a polgármester a maga és tiszttársai nevében a bi­zalmat és a jövő munkájának prog­rammját ismertette a képviselőtes­tüléttel. Frey Ferenc emelkedett ezután szóllásra. Örömét fejezte ki az újon­nan megválasztott tisztikar felett, melynek erőt, egészséget kívánt, hogy megelégedéssel felelhessen meg annak a feladatnak, melyre vállalkozott. Sok mondani valója volna úgymond a tisztikarhoz, hogy annak figyelmét egyre-másra a jö­vőre nézve felhívja a teendők iránt, ebben azonban az előrehaladott idő gátolja. Egyre azonban mégis kéri a polgármestert, hogy legyen gondja arra, hogy az iskolák, templomok ajtajai, hova a jövő nemzedék jár csoportosan, nagy számban, úgy alakíttassanak át, hogy azok kifelé nyíljanak, mert habár figyelmezte­tése, kérése talán mosolyra is ger­jeszt egyeseket úgymond, de a kö­zelmúlt eseményei tanuk és példák arra, hogy a kérdés felett napirendre térni, közbiztonsági tekintetekből nem lehet. Dr. Helc Antal időszerűnek és al­kalmásnak találta a napot, mely ün­nepszámba megy a városnál, hogy felemlítse és figyelmébe ajánlja az uj tisztikarnak és tanácsnak, misze­rint első teendői sorába iktassa Esztergom rendezett tanácsú váro­sának, törvényhatósággá leendő át­alakításának kérdését. Osváth Andor újonnan megvá­lasztott főjegyző köszönte meg ez­után a választók bizalmát, ki úgy­mond nem hiúságból, de azért pá­lyázott ama állásra, hogy a város­nak uj állásában hasznos szolgála­tokat tehessen. Miután állandó polgármester he­lyettesül Hoffman Ferenc p. ü. ta­nácsos enunciáltatott, az ülés d. u. 3 A 2 órakor a polgármester élteté­sével véget ért. _r. HÍREK. — Az új plébános beiktatása. Mátéffy Viktor belvárosi plébános vasárnap tartotta ünnepélyes beiktatását a belvárosi plébánia templomban. Az ünnepélyes egyházi szer­tartást dr. Fehér Gyula p. kanonok végezte, mint Graeffel János p. kanonok főesperes megbízottja. Ismertetve a napnak, az ünne­pélynek jelentőségét, felolvasta az érseki helynök által küldött plébánosi megbízó levelet, mely után az uj plébános hitvallás­tétele következett, melynek végeztével átadta dr. Fehér Gyula a templom kulcsait, a szertartáskönyvet és az evangéliumot, mint a plébánosi stallum jelvényeit. Ezután dr. Fehér Gyula völt plébános p. kanonok búcsúzott el érzékenyen híveitől, kiknek negyed századon át volt buzgó lelkipász­tora. Miután a manuduktor a stólát az uj plébános nyakába akasztotta, ez a szószékre lépve, szép beszédben ismer­tette hivatását. Az ünnepélyes aktust szent mis2 zárta be. Délben a plébánián ünnepi ebéd volt, melyen a kegyuraság vett részt. — Áthelyezés. Marcsa Dániel 26. gy. e. hadnagy, 3 évi itt tartózkodás után a győri zászlóaljhoz helyeztetett át. A rokon­szenves fiatal ember távozásának hirét sajnálattal közöljük, mert közkedvelt tagja volt polgári társaságunknak. — Rakovszky István Esztergomban. Rakovszky István a képviselőház elnöke, valóságos belső titkos tanácsos, mint a katholikus népszövetség országos elnöke, az esztergom—vízivárosi népszövetségi alakuló értekezletre vasárnap reggel, Nána felöl érkező gyorsvonattal Esztergomba jött s a vízivárosi plébánia vendége voit. A délelőtt folyamán 1 I% 11-ig a plé­bánián tartózkodott, majd megtekintette az egyházmegyei könyvtár műkincseit, 11 órakor kíséretével a „Fürdő" nagytermé­ben zajos éljenzés között megjelent s megtartotta nagy tetszéssel fogadott buz­Nepomuk Jánosnak hivják, kalamukai benszülött és kalamukai lakos, neki joga van itt szerenádot adni. De mi előbb érkeztünk ide, tehát mi­enk az elsőbbség — mondám — de Muki hallani sem akart erről, hanem • fel­szóllitotta Jónást, hogy hajlandó-e 10 fri­ert a banda másik felével is átpártolni. Persze, hogy ráállt a semmirekelő s mér­gemben nagyot húztam Jónás hátára füty­kösömmel, melyből verekedés támadt a banda tagjai között is és a brugós há­tulról hangszerével ugy talált kupán esz­közölni, hogy „az eget is bőgőnek néz­tem", többre nem emlékszem, mert az ütés hatása alatt eszméletemet vesztet­tem. Mikor felébredtem, Klárikáéknál talál­tam magam s Klárika gondos ápolása alatt hamar felépültem. Muki az eset óta nem mert mutatkozni, nyilván a vizsgára készült, hogy Klárika kezét mielőbb el­nyerje. Rövid idő múlva egy szép napon megkértem Klárika kezét s ő boldogító „igent" mondott. Pár nap múlva a „Kalamuka és Vidéké­ben" a következő hir volt olvasható : „Hidvéghy Klárika és Madzag Kálmán jegyesek". Muki pedig bánatában megalapította a „Kalamukai agglegények clubját". csörgéset meghallotta, nyomban lemászott a létrán, s bevallotta, hogy Pflokit el csípte, mivel nem volt rajt „billog". Né­hány perc, a Pfloki karjaimban pihent. Másnap Klárikáékhoz mentem, ez alka­lomra fehér kravátlit, sárga keztyűt, s ga­lambszürke nadrágot vettem fel, mely utóbbi miatt Kalamukán számos irigye m akadt. — A kutya protekció ugyancsak előnyömre vált, mert ezután mindennapos vendég voltam szivem választottjánál, Klá­rikáéknál. Bosszúságomra Muki is foly­ton ott lebzselt Klárika körül, s azozsonna időre is pontosan megszokott jelenni, kü­lönben távoli rokona volt Klárikának és kezére is pályázott, de minthogy még nem tette le a birói vizsgát, két izben kosarat kapott, a mi nekem szerfölött jól esett, mert különben vége szakadt volna a „kávédarálások és udvarlások" boldog korszakának. Rohamosan közeledtünk Klárika szüle­tése napja felé, ez alkalomra felfogadtam Kalamuka egyetlen zenebandájának a fe­lét. — Az egészet akartam, Jónás primás ugy nyilatkozott, hogy a banda másik fele máshova lett szerződve, bekellett te­hát érnem a felével. A nevezetes napon nem mentem Klá­rikáékhoz, csak egy virág csokrot küld­tem névjegyemmel együtt, este felé pe­dig betértem a „Vörösökörbe" egy kis sziverősitőre. — Muki is ott tartózkodott, s kalamukai tájszólás szerint, már „le­szopta magát". Tiz óra lehetett midőn Jónás figyelmeztetett, hogy ideje lenne már indulni, s fel kerekedtünk, hogy Klá­rikának „szerenádot" adjunk. Holdvilágos éjszaka volt, a hó csak ugy csikorgott a talpunk alatt, a brugós folyton azt hangoztatta, hogy befagy a hangszere, mire megkínáltam a korcsmá­ból magammal hozott „gugyiból" s a banda többi tagjai is jót húztak belőle. Az ablak alá értünk, na most meg­embereld magad Jónás, szóltam. Igenis tekintetes uram. Gyönyörűen húzta a cigány „csak ti­tokban akartalak szeretni" s már vártam, mikor fogja Klárika kivilágítani az abla­kot, mikor a ház túlsó végén felhang­zik a „Bur induló" s előttünk a banda hat elszegődött tagja Muki élén. Iszonyú hangzavar keletkezett, mely beillett egy nagyobbszabásu macskazené­neki. A cimbalmos a túlsó táborban volt s egy hordár forma ember hátára fek­tette hangszerét s azon olyan emberség es munkát vitt véghez, hogy kezdtem meg­sajnálni a szegény cimbalomtartó atyafit. A [hangzavar nöttön-nött s intettem, mire Jónás abban hagyta a nótát s a szomszédok is felhagytak a zenével. Ha el nem hallgat az úr rozoga h ang­szereivel, hát bekísért etem. Muki azt válaszolta, hogy őt Kormos

Next

/
Oldalképek
Tartalom