Esztergom és Vidéke, 1908

1908-01-09 / 3.szám

Tanárok dolga. Az ország tanársága kongresszust tartott, hogy sok ügyes-bajos dol­gát megbeszélje. Olyat is, hogy a tanítás ügyét szolgálná, olyat is, ami a tanárság anyagi gondjainak csökkentését jelentené. Mindkettő fontos és sürgős, egyik a másiknak feltételé. Mert a tanítás csak akkor lesz eredményes, ha anyagi gon­doktól ment professzorok látják el, viszont csak a jól dotált tanártól lehet elvárni, hogy nemes hivatá­sát ambícióval, szívvel, lélekkertel­jesitse. A középiskolai nevelés és okta­tás eredményének fokozását nem a múlttal való szakítástól várjuk, ha­nem az iskolai munka intenzivitá­sától, a tanítás anyagának kellő ki­szemelésétől, a módszer folytonos javításától; nem annyira a tanul­mányi rend reformjától, mint a tör­ténelmileg megalakult tanulmányi .rend mentül tökéletesebb végrehaj­tásától s a tanár munkájának a kormány, a törvényhozás, a sajtó és a társadalom részéről is rokon­szenves, érdeklődő támogatástól. E támogatásra szükség van az ifjúság érdekében is, melyet mai viszonya­Almok útján. A lelkemet meglepi, szállja Az ábrándok fehér világa. Ringat-renget a tarka álom, Mesék országát összejárom. A Te bársonyos, forró kezed Sugaras úton vezet . . . vezet. Dal, virág fogad és sok szent csoda . . . Megyek . . , megyek s nem tudom hova ! Tuba Károly. Mese a halálról és a kor­helyről. Irta: Kemény Simon. Volt egyszer egy ember, akit Benedek­nek hivtak, s aki nagyon istentelen ' éle­tet élt. Ez a Benedek minden idejét a korcsmában töltötte, ahol hasonlóan isten­telen társaival, literszámra öntötte magába a sárga, fehér, vörös és zöld szinű italo­kat, amelyek közül egyiknek édes, a má­sodiknak keserű, a harmadiknak savany­ink közt nem kizárólag az iskola nevel, hanem az iskola hatásá­val temérdek más hatás talál­kozik, vagy kereszteződik, igen gyak­ran ütközik. Épen a jellemnevelés szempontjából, melynek fontosságá­tól mindenki át van hatva, nem ja­vaihatjuk a középiskola tanulmányi rendjének mintegy forradalmi reform­ját, mert a tanárság jelenleg még azzal küzd, hogy a tudományok modern fejlődésétől feltételezett és megkövetelt szakrendszert az egy­séges nevelő hatás céljaival össze­egyeztesse. A nevelő tanítás intenzivitásának fokozására irányuló általános nagy kérdések mellett számos, részlege­sebb jelentőségű, de a középiskola ügyének előmozdítására alkalmas eszme és javaslat merült fel. A tanítás sikerének nagy akadá­lya például nálunk a középiskolák zsúfoltsága is. Nálunk az egy osz­tályba felvehető tanulók maximális létszáma a törvényben is legalább másfélakkorában van megállapítva, mint a művelt államok átlagában. De a valóságban azt a nagy számot sem tartják meg s a népies iskolákban felsőbb engedéllyel 70-nél több ta­nulót is felvesznek osztályonként, kás ize volt, de valamennyinek csépjei között ott úszkált, bukdácsolt millió kis gonosz szellem; ezek felmásztak Bene­dek agyába, elkeverödtek a vérében és hihetetlen módon felforgattak ott mindent. Benedek, aki különben szelid ember volt, ilyenkor nekivadult, ordított, káromkodott, belekötött embertársaiba és ártatlan po­harakkal, ártatlan ablakokat zúzott össze. Egy ideig birta Benedek ezt az életet, de egy napon nagyon beteg lett. De ő evvel nem törődött, továbbra is eljárt a korcs­mába s öntötte magába a gyilkos italo­kat. És mikor az Úr valamelyik hajnalon letekintett a zengő kék magasságból, a beteg Benedeket az út sarában látta fet­rengeni. Magához intette ekkor a halál angyalát, igy szolt hozzá: — Fiam, holnap este leszállsz a földre s eloltod Benedek gyertyáját. II. Annak a napnaK reggelén, melynek es­téjén Benedek gyertyájának Isten akarata szerint el kellett aludnia, a konok lumpot valami különös gyengeség szállta meg. Egész nap nagyon szomorú volt és elha­tározta, hogy esiere nem - megy korcs­mába/ Mióta az eszét tudta, ez volt az első éjjel, melyet otthon töltött. Belebá­mult a lámpájába és egyszerre csak min­den ok nélkül keservesen sirni kezdett. ami valóban páratlanul áll a kul­tur államokban. A tanárok önművelésének jelen­tékeny eszköze a jól összeváloga­tott és rendszeresen fejlesztett is­kolai könyvtár. A szakfolyóiratok mai száma mellett azonban a ta­nári könyvtárakra eső évi javadal­mazást majdnem egészen kimeríti a könyveknél napi jelentőség szem­pontjából nem kevésbbé szükséges folyóiratok megrendelése. A régi óhajtása a tanárságnak, hogy a középiskolai ügyek kor­mányzati intézkedésében neki lehe­tőleg széles és fontos hatáskör biz­tosíttassák. A magyar középiskolák fejlődésére nézve bizonnyal első­rendű érdek, hogy egyrészt a szá­monvevő és iniciáló szervek, más­részt a végrehajtó szervek közt ho­mogeneitás legyen és a vezetésben oly kezeknek legyen tevékeny ré­szük, melyek a gyakorlat mezején szerezték meg a biztosságot. Ha a tanárság nincs kellően képviselve a vezetésben, mintegy megbénítva érzi az oktatásügy vérkeringését és annak a ténynek a tudata csökkenti a tanárság önállóságát és akcióké­pességét is, amellett, hogy nehéz­kesebbé teszi a kormányzást. Mikor pedig elcsendesedett, tintát, papi­rost vett elő és írni kezdte a végrende­letét. III. És a menynek az a hivatalnoka, aki­nek az a kötelessége, hogy az emberek élete után pontot tegyen, s akit a költők, a halál angyalának neveznek, ebben a pillanatban elindult az égből. Leszállt abba a városba, melyben Benedek lakott és egyenesen abba a korcsmába ment, amelynek Benedek a nap és éj minden órájában vendége szokott lenni. Körülné­zett, de az öreg korhelyt sehol sem ta­lálta. Talán valamelyik másik csapszék­ben van, gondolta a halál és benyitott a legközelebbi lebujba. Hanem Benedeket ott sem találta meg; sem a harmadik, sem a negyedik korcsmában. Ahová az angyal belépett, ott a savanyú szesz illa­tos levegőn hideg lehellet futott át, az ajkak elnémultak s a lámpák lángja lo­bogni kezdett. IV. Ejha] — gondolta — Benedek már !bi­zonyosan- ráunt az idevaló italokra, alig­hanem a másik városban mulat. Azzal egy vidám nótát fütyülve, a halál neki­indult a szomszéd városnak. Akik talál­koztak vele emberek, azok megborzadtak s a foguk'vacogott. Összejárta a szom­Hosszu időn át érlelt s még tel­jes befejezéshez nem juttatott kér­dés a tanárok anyagi ellátásának ügye is. Régóta kisérte ez a kérdés a kormányokat és legutóbb a mi­niszterelnök ismét kilátásba helyezte a fizetési osztályok felső fokozatá­nak betöltését. Remélhető, hogy a tanitószemélyzet, amely éveken át türelemmel volt, a politikai komp­likációt sürgető szóval súlyosbítani tartózkodott, végre is hozzájut a néki kilátásba helyezett javakhoz, amelyeknek megadása csak javára szolgálhat hazánk közoktatásügyé­nek és kultúrájának egyaránt. A gyermekkori tuberkulózis el­leni védekezés. ii. Irta: dr. Grósz Gyula. A lakásviszonyok igen fontos sze­repet játszanak a tuberkulózis kérdé­sében. A lakás világos, száraz, nap­sütötte legyen, továbbá megfelelő nagyságú legyen; hogy ezt azon­felül tisztán tartsák, kellőleg szel­lőztessék és fűtsék, az egyik főkel­léke az egészséges lakásnak. A sötét, nedves és zsúfolt lakás, a milyent ezerszámra találunk a széd várost is, de Benedeket egyik csap­székben sem találta meg. Ekkor már kezdte bosszantani a dolog és megint tovább állt egy várossal. De ott is hiába járt, épp úgy, mint a tizedik, huszadik,, szá­zadik és ezredik városban. Es amint igy mindinkább nekidühüsödve kutatta át a városokat, hogy valamelyikben lefülelje áldozatát, azon vette magát észre egy nap, hogy az öreg Európával végzett s ázsiai városok utcáin barangol. És amel­lett, hogy a kötelessége kergette, nagy­ban vonzotta, a neki uj élet is, a vidám­ság, a tánc, a zene, a dal. A komor ha­lál az életnek ezeket a virágjait nem ismerte. Ő az életből csak a könnyeket, jajgatásokat, fájdalmaktól, vagy rémülettőt eltorzult ar­cokat ismerte. Fülei csak a gyászdalok komor, nehéz hangjaihoz s megálló em­beri gépezetek végső horgéseihez voltak szokva. És most látott arcokat, melyekre a szesz mámora a tökéletes, mindenről megfeled­kező boldogság kifejezését varázsolta • lá­tott rut vonásokat, melyeket a részegség össze-vissza kuszált s az ellenállhatatlan báj hálójába igazgatott. Különben csúnya szemeket, amelyekben a mámor, az; érte­lem, a szellem villamos lámpáit gyújtotta fel. Hallott vidám, profán dalokat és min­dez új volt neki s nem győzte eléggé csodálni. Aztán a gyönyörök rejtettebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom