Esztergom és Vidéke, 1908

1908-12-17 / 100.szám

A földmivesek nyugdija. Mindig azok közé tartoztunk, a kik a társadalmi konszolidációért közdöttünk. Tudjuk, hogy a gazda cseléd és munkás mennyire egy­másra van utalva. Állandó békés egyetértésre van szükség. Azért tel­jes erővel fel kell karolnunk azo kat az intézményeket, amelyek az egymásra utalt osztályok jobb sor­sára nagy befolyással vannak. Ilyen a nép érdekében alkotott or­szágos törvénnyel megcsinált intéz­mény, szerintünk a munkás és cse lédpénztár, melyről a napokban ol vastunk egy kommünikét, hogy egy hónap lefolyása alatt 4000 ember lépett ujabban abba s onkénytes tagjainak a száma az ötvenhatez­ret meghaladja. Örülünk ennek, hogy munkás, kisgazda sorsát ebben az állam minden vagyonával felelős, törvény által csinált országos pénz­tárban biztosithatja. Tehát, hogy ide beléphet a munkás, a gazda, a szakmányos, a kertész, a kubikus, sőt az is, aki gazdálkodással, ha csak mellékesen is foglalkozik. Örü­lünk annak, hogy akinek egy kis kertje, méhese, baromfitenyésztése van, az beállhat a pénztárba ren­Vesztett utak. Irta : Nagy Renée. XII. Evelin szobalányt is vitt magával, aki kocsin vitte utánuk a málhák és skatulyák özönét. A szálló személyzete kíváncsian ösz­szebujva kérdezgette egymástól, hogy vájjon kik lehetnek ezek a feltűnően ele­gáns hölgyek és már előre viszketett a markuk a busás borravaló reménységétől. Ä hölgyek két egymásba nyiló szobát foglaltak el. Eveline a belső szobába szál­lásolta be magát szobalányostul. A tága­sabb, külső szobát pedig a két asszony. Ez a szoba egyszersmind fogadó szobául is kijelöltetett, sőt ez időszerint már ebédlőnek is, mert a hogy megérkeztek egész sereg kiszolgáló pincér futkosott le s fel a lépcsőkön, kik a három szép asz­szony pompás ebédjét tálalták fel. Ebéd után mindnyájan öltözködéshez fogtak, mert a következő órákra már ven­dégeket vártak. A kis hirdetés lovagjai vannak bejelentve, előjegyezve, a kik va­lamennyien abban a hiszembe vannak, hogy csak egyedül élvezik majd a három vidéki szép asszony társaságát. des tagnak és öregségére magának nyugdijat biztosithat. A törvény csak azt a föltételt köti ki, hogy 14 éves kort már betöltöttek legye­nek, de még 35 éves koron ne le­gyenek túl azok, akik a munkás­pénztár tagjai akarnak lenni. Nekünk ez a segélypénztár se in­günk se gallérunk, se kárunk, se hasz­nunk nincs belőle, hogy van-e sok tag­ja, vagy nincs, de azt hisszük, köte­lességünk tárgyilagosan ismertetni és arra hivni fel olvasóinkat, hogy a falu népével az intézményt meg­ismertessék. A szabályok szerint, a ki hetenként 20 fillért akar a nyug­díjba befizetni, vagyis évenként 10 korona 40 fillért, az magának kö­vetkezőket biztosítja. 1) Ha 10 évi tagság után mun­kaképességét bármely okból előre­láthatólag mindenkorra oly mérték­ben elveszti, hogy a fogyatkozás következtében felényit sem képes évenként megkeresni, mint ameny­nyi egy helybeli (nő, férfi) gazda­sági munkás vagy cseléd évi átla­gos keresménye, élete fogytáig, illetőleg keresetképességének netáni visszanyeréséig, havi 10 korona se­gélyt (nyugdijat) kap ; ha pedig a keresetképtelenség 10 éven belül ál­Az öltözködés sok vesződséggel jár, pedig már teljes két órája tart, már ro­hamosan közelget a hat óra, a mikorra jelentkezni fognak a látogatók. Az Evelin hajával még ott babrált a szobalány, mi­kor az ajtón kopogtak, a pincér névje­gyet hozott be. Lajtorjássy Béla, miniszteri fogalmazó olvasták a névjegyről. A két asszony már grand toaletben ült a rendbe hozott szo­bában, mig Evelin magára húzva a szo­bája ajtaját, lázas sietséggel kapkodta ma­gára a ruháit. A szive lázasan dobogott, nagyon vegyes érzelmek dúltak a bense­jében, hol kipirult, hol elsápadt, mert az a hangosan dobbanó sziv ott a szorosan befűzött mider alatt mintha azt mondta volna ; Bolondot tesztek! — Bolondot tesztek ! Ezenközben odakint benyitott Lajtor­jássy Béla, nevének megfelelő magas, so­vány fiatal ember. Arcán a korai vénség nyomaival, de szemeiben lázasan lobogó szenvedélylyel, kifogástalan, de már igen sokszor kivasalt szalon öltözékben járul a hölgyek elé, s a hogy a kínálásra helyet foglal, hosszú, szikár teste olyanformán csukódik össze, mint egy becsapódó tol­kés pengéje a nyelében. De alig hogy megkezdték a társalgást, már uj látogató jelentkezett, báró Macskásy Frici, aki tetőtől talpig a legújabb divat szerint ga­larta be s a tag a tagsági dijakat nem akarja addig fizetni, amig a se­gélyre való joga megnyílnék: a pénz­tár a befizetett tagsági dijakat, az előzőleg netalán kifizetett segély­összegek betudásával, a tagnak ka­mat nélkül visszafizeti. 2) Ha meghal a tag és halálát nem baleset okozta, akkor család­jának, ha legalább öt évig volt tag, 200 korona, ha. legalább 10 évig volt tag, 250 korona, ha legalább 15 évig volt tag, 270 korona se­gélyt, vagy, ha családja nem ma radt, temetésére 100 korona se gélyt ad a pénztár. Ha pedig a tag halála a belépéstől számítva öt éven belül következnék be ; a pénztár a befizetett tagsági dijakat az előzően netalán kifizetett segélyösszegnek betudásával a hátramaradt család­nak kamat nélkül visszafizeti. 3. Ha előbb még segélyt nem kapott 65 éves korában a tag 100 koronát kap, azonban, ha 65 éves korán tul munkaképtelenné válik, a havi 10 korona segélyt is meg kapja, illetőleg, ha baleset éri, Í baleseti segélyeket s ha meghal csa­ládja a halál esetére szóló segélyt is megkapja. 4. A pénztár központi igazgató­vallér, orrán csíptetővel s magából kü­lönféle illatokat árasztva, mély meghaj­tással és kézcsókkal üdvözli a hölgyeket, bár nem tetsző pillantást vetett Lajtor­jásy felé, de azért annak is udvariasan bemutatkozik. S alig, hogy helyet foglalt a számára kijelölt zsőlébe, már uj láto­gató névjegyét hozta be a pincér. Fürge Alfréd huszárfőhadnagy. Válfűzőbe szorított derekú, fess hu­szártiszt pengette be erre tarajos ezüst sarkantyúját. De akkor már Evelin is megjelent a társaságban, s a hogy a fő­hadnagy katonásan meghajolt előtte, ki­pirult arccal olyasmit gondol, hogy ezt az egyet magamnak fogom megtartani. A főhadnagy is, ahogy végig néz a három grácián, rögtön tisztában van a helyzeté­vel, ama kettő már élénken társalgott a két hölgygyei — szörnyen unalmas dol­gokról beszélgettek. Az Evelin szeme vil­lanásából ő azonban kiolvasta, hogy ők érdekesebb dolgokról is tudnának beszél­getni. Egymás közelében foglaltak he­lyet. . És a mint telt az idő, ez a három férfi önelégülten tapasztalta, hogy a véletlen egészen vágyuk és érzésük szerint hozta őket össze. Lajtorjássy Béla nagyon ingerlőnek ta­láltaakissé molett szőke Ábrainét, Macskásy báró pedig be nem győz telni a Gereblyésyné sága különös méltánylást érdemlő esetekben háromszáz koronáig ter­jedhető rendkívüli segélyt ad. 5. Ha a tagot baleset éri, ingyen gyógykezelik ; ha baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen, mind­addig, mig munkaképessége helyre nem áll, 60 napon belül naponkint 1 korona, 60 napon tul pedig mindaddig, mig munkaképessége helyre nem áll, tehát esetleg élet­fogytáig, havonkint 10 korona se­gélyt kap; ha a baleset következté­ben meghal, hátramaradt családjának egyszersmindenkorra 400 K segélyt, vagy ha családja nem maradt, teme­tésére 100 K segélyt ad a pénztár. Ezeket a törvény biztosítja min­denkinek, aki hetenként 20 fillért akar a nyugdíjra megtakarítani. Le­het azonban a pénztárban 100 ko­rona havi nyugdijat is biztosítani. Aki be akar lépni a segélypénz­tárba annak a községházához (vagy ahol már a pénztárnok helyi bizott­sága van; annak az intézőjéhez) kell elmenni. A községházán azután beiratkozik. Külömben a budapesti igazgatóság (Alkotmány-u. 10 sz.), ha bárki levelezőlapon hozzá­fordul, annak ingyen megküldik a pénztárt ismertető füzetet. nézésével, aki fiatalos, szinte lányos nai­vitásával ragadja el a vidéki vadvirágo­kért rajongó bárót. Fürge Alfréd pedig csak nézi Evelint és nagyon meglepi az a szolid, tisztessé­ges modor, amivel a szép asszony ke­zelni kezdi a kissé öntelt, csinos tisztet. Nem ezt várta ő ilyen bohém előzmé­nyek után. Evelin hol piros lett, hol fe­hér és a szive egyre hangosabban do­bogta, hogy bolondot tettél, és néha úgy tetszett neki, mintha onnét a szoba szög­letének a homályosságából a Lenkey Tó­biás arca tünedezne elő. Aki otthon ma­radt az ő becsületes, mit sem sejtő lelké­vel és még csak álmodni sem meri, hogy az ő imádott, megtért felesége jelenleg egy hódítóan fess katonatiszt társaságá­ban ül egy szálloda szobájában. S ez a gondolat mindinkább leszugge­rálta s lassankint elfeledte, hogy hol van, haza képzelte magát az ő tisztességes, családi házába, ahol minden percben be­léphet a férje vagy a szobaleány jelen­teni, hogy tálalva van. Ozsonna ideje volt épen s a jó vidéki háziasszony egy világért sem t^nné azt, hogy a kedves vendégeit meg ne traktálja itt is szinte feszélyezte a gondolat, hogy tegye-e nem-e ? Kitudja, mi a divat itt Budapesten ? Megszokták-e hívni a férfi vendégeket is uzsonnára? De amint látta

Next

/
Oldalképek
Tartalom