Esztergom és Vidéke, 1908

1908-11-29 / 95.szám

Tarosunk vízvezetéke. Ha tárgyat keresek magamnak, hogy mit is irjak Esztergom váró sának érdekében, nem kell messzire kalandoznom s meg van az eszme Van akárhány dolog, tárgy, ami leköti a figyelmet s nógat, irjak már megint én is valamit, hogy a többi is ir, aki szereti ezt az ős várost. Hála a város érdemes magisztrátusának, már van szurkosburkolat, villamvilágitás s talán a vajúdó vil lamos vasút is majdcsak valahogy meglesz. Vannak egyes közintézményeink is, bár kultúrpalotánk nincs. Terünk is van itt is otf is, de nemzeti nagyjaink szobrát sehol sem látom. Pedig hát vak Bottyán, a költő Balassa s a Kossuth szobor is díszíthetné azokat. Gyáriparunk sincs. Hogy miért nincs nem értem, mert kevés oly városa van Magyarországnak, mely közlekedés vonalait számonvéve, oly előnyös helyzetben volna, mint Esztergom. Egyet azonban látok, hogy a város hadászati fekvése kezdi becsét felvenni, mert határában tábor fog létesülni. Én ugy gondolom, létesülni fog itt más is, csak mélyebb tanulmány tárgyát képezze a főváNyugVó tenger. Irta: Endrődi Sándor. Nem hajtják meg szivemet úgy A vad viharok — Mint te csöndes, nyugvó tenger, Mint te meghatod. Oh, e mély tekintet fénye Mindent átfüröszt, Ég és tenger szelíden ring Egymás karja közt. Ott fenn áldón, tündöklően, Tisztán ég a nap, Lenn a földön alszik minden Rontó indulat. Mint ha két bősz testvér egymás Karjaiba hull — Alinak némán, és zokognak Mozdulatlaniü . . . Tévesztett utak. Irta : Nagy Renée. VII. Egy-két pohár bor után az apának mindinkább több mondanivalója volt, dirosnak megvédését célzó terep mikénti kihasználása. De ez a mélyen tisztelt katona urak dolga, akik a vezérkarban hányják vetik meg az ily hadászati dolgokat. Ennyi tárgy között aztán könynyen rájöttem arra is, hogy köz egészségi intézményeket illetőleg sok kívánni valónk van. Igy a többek között, nincs vízvezetékünk és azzal kapcsolatban mulhatlanulszükséges csatorna hálózatunk. Azaz vízvezetékünk van, de nem a városé, csatornáink is vannak, de nincs bennük nagy köszönet. Pedig hát ezen az állapotokon segíteni kell. Hogy miért, azt minden józan gondolkozású embernek tudnia kell. Ott, hol nagyobb tömegekben laknak az emberek, az egészségügyi intézmények közül a vízvezetéket és a szenyviz elvezetésére szolgáló csatornát feltétlenül létesíteni kell. Ezt ugyan már régen tudják a szakférfiak s itt helyben is tanácskozások tárgyát képezik, de egy a bökkenő: nincs miből. Sokszor úgy-úgy el-elgondolkozom azon, hogy itt, ahol a természetnek tiszta vize ingyen kínálkozik felhasználására, a pénz hiányányának oly rettenetes akadályába csérte a házasság intézményét s magasztalta a nő háziasságát, mert csak az a családi élet lehet igazán boldog, ahol egy szerény, házias jó asszony kormányoz. Szavakkal ki nem fejezhető, magasztos hivatás ez, midőn a feleség megosztja szivét s minden gondolatát az ő családjával, férjével. Az ilyen családban felnőtt gyermekekből lesznek csak kiváló an}

7

ák, férfiak, mert az előttük levő példa megadta nekik azt a szilárd erkölcsi alapot, amire jövendő boldogságukat építhetik. Egy egész nemzet jólétének alapja lehet a nők háziassága, kik őrangyalul állanak növekedő gyermekeik előtt, hogy azok mindig csak a legjobb uton haladjanak. Adjon az Isten minden becsületes embernek ilyen feleséget — és odakocintotta poharát az ügyvéd úr poharához, aki megértette ezeket a képletes célzásokat, amikből tisztán kivehető volt, hogy mind Ilonkára vonatkoznak. Ebéd után a kertbe ment a kis társaság, ahol hamarosan magukra hagyták a fiatalokat. A két öreg egymás nyakába borult s amíg össze-vissza csókolták egymást, nem tudtak egymásnak ennél az egy szónál egyebet mondani: Hála Istennek ! A két nagy fiu pedig eperfa-levelet szedett a selyemhernyóknak és csöndesen diskuráltak fönt a nagy, vén eperfán, szöütközik a vízmű létesítése. Az adóteher súlyosan nehezedik vállainkra s egyhamar nincs is kilátás arra, hogy csökkenjen, miért is dacára saját egészségünk oly fontos érde

1 kének, semmikép sem emelhetjük. Nem szabad emelni. Persze, hogy ily nyomasztó körülmények között azután sohasem lesz vízvezetékünk ! És mégis kell lenni! Merész szó, de ha az eszmét le szögezem, attól nem térek el. Tudva levő dolog, hogy a városoknak támogatása kilátásba van helyezve. Természetes, az én szerény nézetem szerint ugy volna jó, ha ezen támogatás elsősorban is a városoknak egészségügyi intézmények kötelező felállításának kiköté sével adatnának, de, ha az államhatalom ily kikötéssel nem él, azon intézmények tervbe vett létesítése jogcímet és pedig elfogadható jogcímet ad arra, hogy azt kérelmezhessük. Ezen kérelem teljesítése elől sok tekintetből mérvadó okok miatt az állam nem zárkózhatik el és bizo nyos fokú állami és kulturális elő rehaladottságünk közepette csodál kozom azon, hogy a városokra vögetve a jövendő reménységeit. Mert ha nekik egy ilyen tekintélyes ügyvéd sógoruk lesz, mennyivel könnyebb lesz a boldogulásuk. — Láttad az óráját? — Kérdezte Feri a másiktól. — Az csak hagyján, de mennyit érhet a brilliántos nyakkendő-tűje? És a két fiu előtt ezekben a pillanatokban nem volt dicsőbb és nagyobb ember a drága órás és nyakkendő-tűs leendő sógoruknál, — mig Ilonka ezalatt karöltve sétált a kert gondozott utain, a boldog emberrel. Májusi pompájában állott a szép nagy kert. Illatot lehelt az orgona virágos ága, gyöngyvirág mosolygott ki a széles, nagy levelek közül. Egy-két korai rózsa is fejtegette illatos bimbóját. S ez a tavaszi virágzás olyan méltó kerete volt annak az érzésnek és hangulatnak, mivel a két fiatal járt itt közöttük. —• Maga, maga rossz ember, hogy csak most mutatja magát! — Mondta neki Ilonka, amikor egyedül maradtak. — Azt hittem, hogy már rég el is feledte azokat, amiket igért, amikről akkor annyit beszélt, tudja ? ? — Látszik, hogy nem ismert Ilonka, ha csak egy percre is kétkedett bennem. Megmondtam magának, hogyha eg}' év múlva nem is, de két-három múlva biznézve a vízvezeték és a csatornázás törvényhozásilag kötelezővé nem tétetett. És ha nem zárkózhatik el, mi természetesebb, minthogy az állami segítség azoknak létesítésébe volna fektethető. Vegyük például, ha a város huszharminc éven át évi ötvenezer korona állami segítséget kapna, nem találkozna-e vállalkozó, aki a vízvezeték és csatornázás kivitelét magára vállalná. Én azt hiszem azonnal találkozna s kellő biztosíték és szolid jövedelmezőség mellett régi vágyaink teljesedésbe jöhetnének. A jelen körülmények között más kiinduló pontot, alkalmasabb eszmét nem találok, azért -a kérdés ilyeténképeni megoldásánál a legnagyobb bizalommal kell főispánunkhoz és a város országgyűlési képviselőjéhez fordulnunk. Hisz a város története, közgazdasági helyzete, kulturális színvonala mindmegannyi ok, hogy az agilis főispán és a város országgyűlési képviselője teljes igyekezettel hassanak oda, hogy valahára Esztergom is részesüljön a nemzet, a magyar állam kincseiből. Meg vagyok róla győződve, hogy a kérdés pártolása, támogatása nyilt tosan eljövök magáért, csak várjon rám rendithetetlen bizalommal, hűséggel; de mihelyt abban a helyzetben leszek, hogy nősülhetek, azonnal eljövök. Hál' Istennek, ez az idő hamarább bekövetkezett, mint magam is hittem. — És elmondta a Lenkey-féle válópör históriát, hogy az esetben, ha Evelin visszamegy a férjéhez, tízezer forintot fizet neki Lenkey Tóbiás. — Bizony édes kicsi szentem, akkor nem fog ám maga főzni az éhes urának kint a konyhán, hanem egész nap ülhet bent a szobájában, szép diszes, selymes pongyolákban, és a maga szerelmes, bolond uracskája gyakran ülhet a lábai előtt imádni az édes asszonykáját, aki bársonyos puha kezével simogatja majd annak borzas fejét. Ugye, ugye édes? És magához vonta a boldogan mosolygó leányt s megcsókolta a haját. — Te, már csókolóznak is ! — Súgta Feri a fa tetején a másiknak. * — A szerelem olyan, mint a bárányhimlő, — mondta Dobos bácsi ebédközben — mindnyájunknak át kell rajta esni gyszer életében, de sohse féljünk, hogy másodszor is megkapjuk, az esetben t. i.: ha azzal az igaz szerelemmel a házasság révébe hajókáztunk, mert aki eltéveszti a helyes irányt, az ugy jár, mint a sik ten