Esztergom és Vidéke, 1908
1908-11-15 / 91.szám
Iával tovább telepitik. Ennek dacára elég szer előfordul, hogy egy-két évvel tovább kell fenntartanunk lucernásunkat, mint ahogy számítottuk, dacára, hogy silány terméseket kezd adni, különben takarmányszüke állana be, amit minden áron el kell kerülnünk. Ilyen esetben csakis könnyen oldható műtrágya segélyével segíthetünk a bajon, csakis ilyenek alkalmazásával érhetjük el azt a célt, hogy a gyorsan feloldódó mű trágya lehatoljon azon mélyen fekvő gyökerekig, amelyek még alkalmasak a táplalóanyag felvételére. Ilyen esetben eljárá sunk a következő : A buzavetés befejeztével, tehát novem ber hóban a lucernást, keresztül-kasul felboronáljuk. Minél mélyebben jár a borona, minél jobban felhasogatja a talajt, annál kedvezőbb leend az eredmény. Ennek megtörténte után, november végén vagy december elején, kiszórunk kat. holdankint 200 kilogramm 18 százalékos szuperfoszfátot, amelyet azután a téli nedvesség nemcsak felold, de egyszersmind a talaj mélyebb rétegeibe le is visz, miáltal dús táplálékot biztosítunk a lucerna hajszálgyökereinek, s uj életre, gyorsabb növekedésre késztetjük azt. Ha pedig a lucernás nemcsak ritka, de egyszersmind nagyon vékonyszálú is volt, ez annak a jele, hogy a talaj elegendő legényt sem tartalmazott, tehát ezt is mesterségesen kell a talajba juttatnunk chilisalétrom alakjában, melyből tavasz nyiltával 35—50 kgot szórunk ki kat. holdankint. Ezen eljárás segélyével legalább két évvel hosszabbítjuk meg lucernásunk termőképességét, s megsokszorozva kapjuk vissza a bő termésben azon tőkét, melyet műtrágyák alakjában belefektettünk. CSARNOK. ^ Jancsi igaza. Irta : Tuba Károly. Szokatlanul rossz hangulatban léptem az iskolába. Vidám zsongás-bongás fogadott s mosolygós gyermekarcok fordultak felém. Elült a zaj egy pillanat alatt. Az apró emberek bizonyosan megérezték a lelkem rezignált hangulatát. Mert végtelen finom érzékeny ám a gyermeki lélek! Olyan az, mint az aeolhárfa. A szemükből kiröppent álom még ott révedezett a tekintetükön, mely olyan volt, mint egy óriás nagy kérdőjel. A kérdés nekem szólt. Megálltam az ablak előtt. A reggeli ködfátyolon keresztül, tört sugárkévét szórt reám a bágyadt fényű őszi nap, aztán csakhamar sűrű ködbe burkolódzott — eltűnt. Az udvar platánfáit meg-meglegyintgette a kóbor szél és hullt a sárga-piros levél lassan, csendesen, bánatosan egyik a másik után, egyik a másikra. Nehezen válnak meg ők is életüktől. Nehéz a lemondás, fájó a megadás. Éltek! Meghaltak. Jön a nagy Nirvána birodalma. Halott virágok, korhadó levelek! Keserű mosollyal int minden végső búcsút az életnek, a sápadt képű, bujdosó napnak. A szürkeség, a bús hangulat átkarolt körülfont s ugy megindított, ugy elfogott valami különös szomorúság. Odakünn, a csöndes haldoklás az én hangulatomhoz stílszerűen illett. Csöngettek. Nyolc óra. A munka hit. Imádkoztunk. Fohászban kerestük a nagy Ismeretlent. Mit csináljunk ? Igy van az előírva. Az mellékes, hogy az apró gárda fohászkodás közben elmosolyodott, mert ugy hozta magával az a csitri veréb, mely hirtelen az ablak párkányára röppent és bekacsintgatott ránk az ablakon. Aztán megindult a munka. Valami furcsa, gondolat-ficamitó mesefélét tárgyaltunk az olvasókönyv nyomán. Ugy kilenc óra felé nyikkant a kilincs. Mindnyájan arra tekintettünk. Egy züllött külsejű, szép, szabályos arcú kis emberke lépett be félénken. Hóna alatt egy jókora karéj fekete árpakenyeret szorongatott. Ez a rongyos, mezitlábos kis emberke M. Jancsi volt, az osztály esze. Félénken sompolygott elibém. Siri csönd ült az osztályra. Minden gyerek érezte, hogy itt most történni fog valami. Jancsi rámvetette két tiszta, könybeborult szemét, aztán csak nyelte . . . nyelte szegény a szavait. Nem tudott szólni. De beszéltek könnyben fürdő értelmes, okos szemei. — Ne vádolj ! Tudom, hogy későn jöttem. Messze lakunk. Ott, künn a város végén, a nyomorúság tanyáján, penészvirágos nedves odúban. Töröttek, pókhálósak az ablakok. Régi ruhák foszlányaival beaggatva. A sarokban egy vacok, szalmazsákkal, rongyokkal bekerítve. Ott fekszik az anyám betegen . . . Most már heten vagyunk. Kettő néma. Egy meg eszelős. Betegesek vagyunk valamennyien. De mitől is lehetnénk erősek, egészségesek ? . . . Az apám ? Mindig részeg. Ki vigasztal bennünket? — Ugy-e talán kár is volt eljönnöm ! Mit keresek itt! ? Tanulok-e hazugságok nélkül ? Elkisértek-e a hamisítatlan élet valóságaihoz, a teremtés, a születés titkaihoz ? . . . Nem . . . Szépséges mesékben hiszékeny gyermeklelkeínket befonjátok, megmételyezitek . . . Hazudtok. — Hazudtok . . . Megcsaltok minket, a gyöngéket és tehetetleneket, akik kedvetek szerint vagyunk kiszolgáltatva, anélkül, hogy védekezhetnénk. Nap-nap után, szállít, fajtisztaságért jótállva legdúsabb választékban a már évek óta elsőnek és legmegbízhatóbbnak ismert: Kiikiillömenti első szölöoltvány telep tulajdonos: GASPARI FRIGYES, Medgyes 57 sz. (Nagyküküllő megye.) éC Tessék képes árjegyzéket kérni! *9m Az árjegyzékben találhatók az ország minden részéből érkezett elismerő levelek, ennélfogva minden szőlőbirtokos megrendelésének megtétele előtt az ismerős személyiségektől ugy szó-, nint irásbelileg bizonyságot szerezhet magának fenti szőlőtelep feltétlen megbízhatóságáról. évről-évre következetesen hamis utakon •vezettek bennünket; füleinket begyömöszölitek, hogy ne halljunk; szemeinket bekötitek, hogy ne lássunk. Esetlenül kigondolt ostoba mesékkel < tápláltok . . . Miért nem vezettek bennünket szabadon, őszintén, hazugság nélkül ? Mennyi bemocskolt, sárbajutott illúzió, fényes gyermekálom, gyermeköröm maradna épségben, hófehéren ! — Bezománcozzátok lelkünket a valótlanságok mázával s csak későn ... későn a magunk kárán marja le a nagy, igazságos Élet! Csak akkor vesszük észre, hogy rettenetesen el vagyunk árulva. És mi a vakok, süketek a hazugságok emlőjén tápláltak, megbénulva bámuljuk az elénk táruló uj világot . . . Bele markolnak lelkünkbe az ismeretlen hangok, az uj meglátások és mohó vággyal iszszuk az uj színeket. — A való élet bontogatja hatalmas szárnyait és csodálattal bámuljuk. Izenkint hatolunk az igazság rejtekeibe. — Aztán . . . aztán visszanézünk és ökölbe szorult kezekkel átkozva-átkózzuk azokat, akik elfödték előttünk a világosságot, a Hajnal éltető sugarát. Akik cserben hagytak, elfordultak tőlünk, amikor agyonkinzott, agyongyötört lelkünket megtömték s tovább már nem lehetett hazudni . . . — Tanítsatok meg hát okosan élni . . . élni! Tanítsátok meg, mi a valóság, ahol kezdődik az Élet. Az élet a kicsinyek számára, kicsinyítve . . . Ezt adjátok nekem . . . nekünk. Jancsi lesütötte szemét és keservesen zokogott . . . Éreztem, hogy engem is fojtogat valami keserűség. Az igazság könnyes ereje telepedett az osztály lelkére. Mintha mindnyájan éreztük volna, hogy Jancsinak igaza van. Jancsi a helyére ballagott és tovább meséltünk. Szövődött a mese tovább, tovább. Mese . . . mese . . . mese. Schicht szarvasszappana csodálatos, hathatós tisztítóerejét sajátszerű előállításának ós a legjobb nyersanyagok leggondosabb kiválasztásának köszöni. Schicht szarvasszappana kíméli a kezeket és a fehérneműt! Megtakarít fáradságot és vesződséget kíméli ennélfogva az egészséget! Megtakarít pénzt, időt és munkát! Tisztasága 30.000 koronával * szavatoltatik. LAISZKY JÁNOS 1 KÖNYVNYOMDA <r KÖNYVKÖTÉSZET \ZZ Simor János utca 18—20. szám. = ESZTERGOM. ^Ä s »r Ajánlja a mai kor igényeihez mérten választékos Ízléssel Villamerőre berendezett könyvnyomdáját, hol minden nyomdai munkák és pedig: művek, körlevelek kimutatások, árjegyzékek, étlapok, számlák, rovatolt táblázatok, levélpapír és boríték cégnyomattal, meghívó-, belépő- és látogatójegyek, táncrendek és falragaszok, gyászjelentések stb. különféle színben és nagyságban, tisztán és ízlésesen a leggyorsabban és legméltányosabb árban készíthetők Továbbá ajánlja a legújabb segédgépekkel felszerelt könyvkötészetét hol bármilyen kiállítású munkák a legjutányosabban, gyorsan és pontosan teljesíttetnek. Jegyzők részére kész = nyomtatványok = raktáron tartatnak. Koszorú szalagok nyomása elfogadtatik. Alapíttatott = 1881. = Kitüntetve: Bpest, 1885.
