Esztergom és Vidéke, 1908

1908-10-18 / 83.szám

sok folytán, általános fogyasztási cikk lenni. És mig egyrészt hátráltatta a felújítást, másrészt fináncpolitikai szempontból sem vált be, mert a tényleg befolyt összeg az előirányzatot el nem érte. De mihelyt borterméseink emelkedni kezdtek s 1899 ben már a 2 millió hektolitert ismét elérték, általánosan érezhetővé vált, hogy borászatunk szabad térfoglalását két súlyos bilincs akadályozza: az olasz borvámklauzula és a boritaladó. Mindaddig, mig ez a két elhibázott politikai alkotás kiküszöbölve nincs, borgazdaságunk szabad fejlődése el nem képzelhető. És meginditották a küzdelmet a szőlőtermelők nemcsak a gazdasági egyesületek, de a törvényhatóságok utján is, melyek sorban felírtak a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy közgazdaságunk eme két béklyójától szabadítsa meg az országot. Az olasz borvám ellen kifejtett küzdelmet, teljes siker kisérte, pedig ott a nemzetközi politika, egy szövetséges állam legfőbb anyagi érdeke is belejátszott, mennyivel több okunk van reményleni, hogy a boritaladó törlésére vonatkozó kérelmünket, melynek teljesítése tisztán a magyar kormánytól és országgyűléstől függ, teljesíteni fogják, midőn nyilvánvaló, hogy ennek teljesítésétől szőlőtermelésünkegész jövője függ. Csak akarnunk kell, csak impozáns módon kifejezést kell adnunk annak, hogy mindannyian, akik szőlőtermeléssel, kereskedelemmel, borok kimérésével foglalkoznak, ezt meggyőződéssel és teljes erejükből követelik, ugy kérésük meghallgatásra fog találni. De szóba került ez a kérdés a törvényhozás termeiben is nem egyszer és mindannyiszor elismerték a kormány tagjai is ennek jogosultságát, aminthogy az országgyűlési képviselők többsége is rokonszenvezett ezzel az eszmével. Emlékezetes, hogy 1902-ben a pénzügyi költségvetés tárgyalásakor már csak egy hajszálon mult, hogy a képviselőház nyilt ülésében a boritaladót le nem szavazták. alakítását követelték a portától. Törökország vonakodása jelzi az orosz-török háború kezdetét. A san-stefanoi békében Törökországnak végre mégis csak be kell egyeznie egy adófizető szuverén bolgár fejedelemség létesítésébe, amelynek tartozéka Macedónia is. Azonban az 1878-iki berlini kongresszus a fejedelemség területét a Duna és Balkán közére szorítja; Kelet-Rumélia autonóm tartománya lesz Törökországnak, mig Macedónia közvetlenül a porta fönhatósága alá kerül. Az 1886-iki philippopolisi felkelés révén Kelet-Rumélia is csatlakozik a fejedelemséghez. A szultán késznek nyilatkozik arra, hogy Bulgária mindenkori fejedelmét 5—5 esztendőnként Kelet-Rumélia kormányzójává nevezi ki. A kelet-ruméliai képviselők tagjai lesznek a bolgár nemzetgyűlésnek, a szobránje-nak, s ennek következtében ez a „tartomány" most egy egységet alkot Bulgáriával. Az igy megnövekedett birodalom területe 159,820 méternégyzet, 3,310.713 lakossal, akik közül 2,600.000 a görög-keleti, 22,617 a római-katholikus egyház és 643.000 az izlám vallás hive. A szobránje 158 képviselőből áll, akiknek mindegyikére 20,000 lakos esik. Aktiv választójoga minden 21-ik életévét betöltött állampolgárnak van. A bevételek 1900-ban 84 millióra, a kiadások pedig 83 miilóra rúgtak. A hadsereg békelétAzóta is felszínen lebeg a kérdés és évenkint vagy valamelyik bizottsági ülésen, vagy a teljes ülésen interpelláció, beadvány, vagy beszéd alakjában szóba kerül. ígéretekben — a legilletékesebb helyről, az időközi pénzügyminiszterek részéről — nincs hiány. Előzékeny formában kijelentik, hogy a kérdés nagy fontosságát borforgalmunkra elismerik és módját fogják ejteni, hogy rövid időn belül ezen a terhén könnyítsenek. Junktimot állítottak fel, hol a szeszadó felemelésének, hol az általános adóreformnak kérdésével, hogy egyidejűleg fog ez a kérdés is rendeztetni. Azóta, mióta ezek a stereotyp nyilatkozatok elhangzottak, a szeszadó felemelése megtörtént, az adóreformtervezet elkészült, de a boritaladó leszállításáról még ezideig pozitív formában nincs tudomásunk. Kezdettől fogva rámutatott számos felterjesztés és interpelláció arra, hogy a boritaladó leszállítása (ezelőtt ezzel megelégedhettünk volna, ma azonban annak törlését kell kívánnunk, mint egyedül célhoz vezetőt) nem jelent pótolhatatlan veszteséget, ha ezzel szemben a szeszadót felemelik. Tehát megadtuk az eszmét is, miként lehet a hiányt az állami költségvetésben pótolni. A tanácsot a pénzügyi kormány elfogadta, felemelte a szeszadót, ugy, hogy az 37 millió koronával többet fog jövedelmezni, mint eddig, de a 16 millió korona nyersbevételt jelentő borttaladó törléséről azért még ma sincs szó ! Mert ugyan mit jelent ez a tétel az állami háztartásban ? Jóformán semmit. Az a 16 millió korona alig tesz ki többet az évi bevétel 1 boánál, mert hisz az 1909-i állami költségvetés 1555 millió korona bevételt praeliminál. Mikor először kértük a boritaladó leszállítását, vagyis körülbelüllO millió koronával való csökkentését, akkor az állami előirányzat alig 1000 millió koronát igényelt; azóta a szükségletek egy félmilliárddal növekedtek. Ha mind erre találtak a pénzügyminiszterek fedezetet és fognak a száma 1903-ban 52,357 embert tett ki, mig háború esetén ugyanakkor 190.452 embert tudott volna a csatasikra állítani. Flottája 1903-ban 15 hadi- és 1 iskolahajó. Kereskedelme, amelyben főleg Magyarország-Ausztria, Németország, Anglia és Törökország van érdekelve, ezidőszerint activ. Utóbbi években ipari tekintetben is sokat haladt ez ország, mig földmivelése még mindig kezdetleges. Ez ifjú államnak első fejedelme Battenberg Sándor herceg, kit az első szobránje választott meg 1879-ben. Junius 9-én Tirnovóban leteszi az esküt az alkotmányra, székvárosává Szófiát teszi s az orosz kormány akarata eilenére a tirnovói alkotmány visszaállítására és Kelet-Rumélia visszacsatolására törekszik. Proklamálja a ruméi-bolgár uniót, aminek következtében elveszti a cár kegyét, ki őt minden méltóságától megfosztja. Ugyancsak az annexió miatt üzen neki hadat Milán király. A 14 napig — 1885. november 13 tói 28-ig — tartó háború folyamán sikerült neki a szerb hadsereget levernie és viszszaszoritania. Már Belgrád megszállása forgott agyában, midőn megjelenik gróf Khevenhüller, osztrák-magyar követ és tudtára adja, hogy a legcsekélyebb további előnyomulás esetén osztrák csapatokkal gyűlik meg a baja. Ez intervenció eredménye a bukaresti béke, melyet nemsokára a porta és Buljövőben az egyre emelkedő kiadásokra megfelelő alapot találni, lehetetlen, hogy éppen a boritaladó aránylag csekély összegére ne kerülne máshonnan fedezet. De még ha csakugyan nem akadna, még akkor is közgazdaságunk és . állami ; vagyonmérlegünk szempontjából sokkal fontosabb, hogy a milliárdnyi értéket képviselő szőlőbirtokok fennmaradjanak, hogy a félmillió bortermelő, kereskedő és vendéglős exisztenciája biztosítva legyen, mint az, hogy ideig-óráig deficit nélkül végződjék az államháztartás mérlege. Nem is szólva arról, hogy egy jómódú szőlőbirtokosság sok más címen az ily módon elmaradt adót sokszorosan ki fogná pótolni. Franciaországban 1900-ban, mikor először volt igazán nagy termésre kilátás, jóformán 48 óra alatt eltörülték a boradót (csak valami jelentéktelen forgalmi adót hagyva meg), pedig ott 173 .millió frankkal szerepelt ez az adónem az ország költségvetésében, vagyis kitette annak 5%-át. És mégis belement abba a kormány, mert a képviselők túlnyomó többsége meghallgatta a borvidékek kétségbeejtő siralmát és egyszerűen leszavazta ezt a tételt. A francia költségvetés a következő évben 100 millió deficittel végződött, de a szőlőgazdaság meg volt mentve! Megmenekült azáltal, hogy a borfogyasztás egy év alatt oly óriási lendületet vett, hogy maga Paris város lakossága fogyasztott el IV2 millió hektoliterrel, az egész birodalom pedig 18 millió hl.-rel többet, mint előző évben. Hogy a fogyasztási adóleszállitás és a fogyasztás térhódítás között mily szoros nexus áll fenn, annak klasszikus példáját szolgáltatta már 80 év előtt Skócia. Ebben az országban a borfogyasztás jelentéktelen volt, mikor pedig 1822-ben az adót — nem is valami nagyon — leszállították és ime néhány év alatt a fogyasztás 300%-kal emelkedett. Erre a fogyasztási többletre van a magyar szőlőgazdaságnak sürgős gária közötti megegyezés is követett. Pánszláv és orosz áskálódások azonban csakhamar I. Sándor lemondását idézik elő. A rövid Sztambulov-aera és számos puccskísérlet után végre 1887. július 7-én a szobránje egyhangúlag Kóburg-Koháry Ferdinand Miksa Károly Lipót Mária herceget választotta fejedelemmé, akinek sikerült békés állapotot teremteni, a nagyhatalmakkal való jóviszonyt helyreállítani és országában minden téren igaz jóléttel kapcsolatos hallatlan fejlődést létesíteni. Ferdinánd, mint Ágost szász-kóburg herceg és a csak rövid idővel elhunyt Klementina orleansi hercegnő — Lajos Fülöp francia király leányának — fia, 1861. február 26-án Bécsben született. Összes testvérei közül ő az egyetlen, aki születésére nézve nem francia. Ha még oly közkedveltségnek is örvend második hazájában, Magyarországon* az ő nővére, Klotild főhercegnő, a mi felejthetetlen József főhercegünk özvegye: mégis csak kevesen tudják nálunk, hogy ő is valamint idősebbik fivére a Kóburgok ez ágának elsőszülötte, Franciaországban látott először napvilágot. Klotild főhercegnő ugyanis Neuilly-ben, Paris szajnamenti népes elővárosában született; Fülöp herceg, a most Aachenben élő Lujza belga királyi hercegnő elvált férje pedig magában Parisban. (Vége köv.) szüksége, ha ezt a katasztrófától megóvni akarjuk. Nincs a világon oly állam, melyben a boradó oly nagy volna, mint nálunk, még Ausztriában sem, ahonnan pedig ezt az adót átvettük. Ezért vesztette el a mi nemzeti italunk az ő népszerűségét, ezért pártolt át a jobbmódu közönség a sörhöz, a szegényebb osztály a pálinkához. Nemzeti és kulturális, közegészségi és közerkölcsi szempontok parancsolólag követelik, hogy azt a rombolást, melyet a pálinka népünk széles rétegeiben évtizedeken át tett, a jövőben hárítsuk el. Ennek csak egy módja van: ha a boradó törlésével hozzáférhetővé tesszük a nép széles rétegei számára a jó és egészséges italt: a bort. Ennek ma megvan a módja. A bor ára tetemesen leszállott, mert az adó akadályozza annak általános fogyasztását. Tessék az adót eltörölni és akkor nemcsak az idei, még nem is oly nagy, de a remélhetőleg közel jövőben beálló 9—10 millió hektoliteres termések is hamar és biztosan fognak vevőre találni. Gondoljuk meg, hogy a mai borárak néhol már 10—12 koronára sülyedtek, mig ezzel szemben az állami boritaladó, mint fentebb jelezve volt, 9—13 korona közt ingadozik. Ha ehhez hozzászámítjuk a némely községek által kivetett 20%-os adópótlékot, az italmérési illetéket, a forgalomszerinti kereseti adót stb., akkor világosan áll előttünk, hogy maga az állam jóval többet szed adók és illetékek fejében, mint amennyit a termelő az ő kockázatos fáradsága, szorgalma, tudása stb. után bruttó bevételként kap. Ily módon mesterségesen akadályozza meg tehát a boritaladó azt, hogy minden, még oly szerény háztartásban ott szerepeljen mindig a legegészségesebb magyar nemzeti ital: a bor. Követeljük tehát ennek teljes eltörlését, közgazdasági, közegészségi és közerkölcsi szempontból. Tiltakozzunk a legerélyesebben az ellen, hogy — amint tervbe van véve — az állam helyett teljesített kiadások rekompenzációjaként ezt az adót adja oda az állam a városoknak. Ezzel a helyzet sokkalta rosszabb lesz. Nemcsak azért, mert egyszersmindenkorra elesünk annak a lehetőségétől, hogy legalább egykor ez az adó töröltetni vagy leszállittatni fog, de azért is, mert ennek behajtása körül tapasztalt helytelenségek ily módon még fokozottabb mértékben fognak jelentkezni. A tettek órája elérkezett. Álljanak mint egy ember talpra az ország összes érdekelt osztályai, a szőlőtermelők, a borkereskedők, a vendéglősök, mindazok az ipari és munkáséletnek, melyek sorsa a szőlőtermeléssel szorosan összefügg, de végül maga a fogyasztóközönség is és jogos követelményünk teljesedni fog. Őszi közgyűlés a megyénél. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön tartotta őszi rendes közgyűlését, melynek 231 pontból állott tárgysorozata a bizottsági tagok körében nagy érdeklődéssel találkozott, mit fokozott a részleges tisztújítás. Napirend előtt Brutsy János interpellált a Török-féle vasút ügyben, mi a minisz-