Esztergom és Vidéke, 1908

1908-08-06 / 63.szám

a Fürdő vendéglő kerthelyiségében. A nyári est hangulatba gyönyörűen, édesen illeszkedett be az ügyesen és változatosan összeállított műsor. A lenge múzsát min­den oldaláról láttuk bemutatva: volt ének zene, monológ, kupié és vígjáték. És olyan kedves, bájos gördülékenységgel és jókedvvel előadva, hogy a nagyszámú és előkelő közönséget mindvégig zajos de­rültségben és feszült figyelemben tartotta. — Hadgyakorlatok., Házi ezredünk itt időző zászlóalja szeptember 1-én hagyja el városunkat és szeptember 10-íg Ko­márom—Ács—Mócsa környékén lesz a 33-ik hadosztály keretében öszpontositva. Szept. 10-től—18-ig hadtest és esetleg királyi hadgyakorlatokra megy Veszprém — Hajmáskéf környékére. Szept. lén 1100 tartalékos vonul be 20 napi fegy­vergyakorlatra, kik 3-ikán Komáromba mennek hajóval. — Halászati társulati ülés. A Bény-ga­ramtoroki halászati társulat tegnap dél­előtt a vármegyeházán közgyűlést tartott melyen az elmúlt évi számadások vizs­gáltattak át és megállapittatott a jövő év költségvetése. Elhatározta a közgyűlés, hogy felír a földművelésügyi miniszterhez avégből, hogy akadályozza meg hatósági uton az oroszkai cukorgyár szennyvizé­nek a Garamba való vezetését, ami által nemcsak a Garam vize iszaposodik el lerako­dások folytán, hanem telítve lesz oly savak­kal, amelyek a .haltenyésztésnek nemcsak ártalmára vannak, hanem a halakat pusz­títják. — Az Új megyeháza. A vármegye meg­kereste a város közönségét, hogy vájjon nem volna-e hajlandó a vármegyeházát azon -esetre megvenni, ha a megye kö­zönsége uj megyeházat szándékoznék épiteni, mely kérdezősködéssel az volt célja a megyének, hogy tájékozást szerez­zen a felől, vájjon ha uj megyeházat szándékozik épiteni, találkoznék-e vevő a régire és mily árban ? Polgármesterünk hétfő délutánra hívott egybe a képviselő testület tagjaiból, főleg tanügyi férfiakból e/gy értekezletet, mely beható tanácskozás után kimondotta, miszerint feltétlenül ajánlja a képviselőtestületnek, hogy vegye meg a régi megyeházát. Hogy mily célra, azt egyelőre meg nem határozta, mert nia kellene meg, a röviebb gyalogúton igyekezik feléje . . .De már észrevette a tévedést, leeresztette a kezét, elbújik a bokrok közé, talárt sir is szegény. Olyan jól esett Erőssnek az odaadó szeretetnek ezt az igaz megnyilatkozását látni; meg ugy fájt is, hogy ő azt nem érdemli meg. Mindegy, most már nem szabad szomo­rúnak látszani, vidámnak kell lennie. Tréfás megjegyzéssel ment el a bokrok mellett, melyek között ott volt Rózsi, szo­morúan tépegetve a faleveleket s elmerü­lésében észre sem vette, hogy a szabadba vezető kis ajtón belopódzott, akit olyan nagyon várt. — Ej, ej, ugy látom, nem igen vár en­gem itt senki. Áz ismerős hangra örömrepesve lebbent elő a bokrok közül Rózsi s csak odabo­rult szótalanul szerelmese keblére. Hogy tudta volna máskép elmondani mindazt, amit érzett, mint némasággal! Hanem megjött aztán a hangja. Annyi mondani meg kérdezni valója volt, hogy alig győzte szóval. Tán estélig is kérdezgette volna mátkáját, elbeszélve sorra, Jhogy vele mi történt, mióta nem látták egymást: ha édes anyja nem jött volna már keresé­sére, hogy hol van olyan sokáig. Öröm­mel nézte egy kevés ideig a szép párt, amint elmerülve beszélgettek, majd midőn látta, hogy nem igen igyekeznek befelé, tréfásan szólította be őket: — Csak tessék besétálni, az esküvőre majd belülről indulunk, nem kívülről. Vigan telt a lakodalom; öröm sugárzott annyi mindenre használhatja fel azt a vá­ros, hogy a megyeháza megvétele még ez­időszerinti cél nélkül is csak előnyös lehet, mivel az ingatlan-szerzés, csak előnyére válhatik a városnak. Az értekez­let a vételárat 60—65 ezer koronában állapította meg hozzávetőleg. A vételi ajánlat, mit most már a tanács a megyé­vel közölni fog, az uj megyeháza építését biztos révbe fogja vezérelni. — A rekruták bevonulása. A hadügy­minisztérium az általános hely őrség-válto­zás alkalmából a következőket rendelte el: Az 1906-ban sorozott magyar honos­ságú legénység, ha a rekruták bevonulása folytán a létszám betelik, csak az esetben szabadságolható, ha a szolgálati idejüket 1906. október 1 -je előtt kezdték meg. Az 1905-ben sorozott katonák, akik igényt tarthatnak szabadságolásra, de akiknek tovább szolgálása kívánatos lenne, ha ön­ként tovább szolgálnának egy évig, ezért három fegyvergyakorlatot számítanak be nekik. A rekrutákat az összes csapatok­hoz 1908. október 6-án kell behívni a tényleges szolgálatra.- Az egy éves önkén­teseket, valamint a haditengerészet rekru­táit október 1-én hívják be. = Katonazene a Központi kávéházban. Szombaton este a 76. gyalogezred zene­kara a Központi kávéházban válogatott műsorral hangversenyt tart. — A jegyzők és az adóreform. Az or­szággyűlés őszi ülésszakának egyik első teendője lesz az állami költségvetés elfo­gadása után az adóreform elintézése, amire a pénzügyminiszter különös súlyt helyez. Ejtsünk néhány szót arról, hogy ez a reform amennyiben megjavítja Í községi adminisztrációt, leveszi-e a köz ségi jegyzők vállairól az adóbehajtás ódió zus munkáját? A községi és körjegyzők országos egyesülete ujabban is memoran­dumot intézett ebben a fontos közérdekű kérdésben a kormányhoz, de ugy vagyunk informálva, hogy egyelőre még nincsen remény arra, hogy az adóvégrehajtás kö­rüli teendők levétetnének a jegyzők vállai­ról. Régesrégóta hangoztatott panasz az, hogy a falusi jegyző olyan sokoldalú ha­táskörrel van ellátva, hogy valamennyinek egyik-másik hivatalos kötelessége elhanya­golása nélkül lelkiismeretesen nem tehet eleget. Régesrég óta kérik a jegyzők azt, hogy legalább az adóvégrehajtás nehéz, sok időt és munkát kívánó teendői alól mentessenek föl. Eddig hasztalan kérték. De még nincs minden elveszve. A jegyzői kar, az adóreformmal szemben kifejezett aggályait tegye szóvá a nyári melegben jórészt otthon hüssölő képviselő urak előtt s fogadtassák meg ezekkel, hogy a sérel mek reparálását az őszi országgyűlési tár gyalásokon keresztülviszik. — Tanácsok házasulandóknak- Egy amerikai újság körkérdést intézett olva sóihoz, hogy szótöbbséggel megállapítsa az igazi feleség ismertető jeleit. A néze tek közt több olyan akad, mely azt ál litja, hogy a házasságra nemcsak a sze relém és a pénz, hanem a feleség haja nak és szemének szine is hatással van Egy szerencsés családapa azt ajánlja a vőlegényjelöltnek, hogy csak szőke hajú leányt válasszanak menyasszonynak, mert a szőkék a legjobb, a leghűségesebb asz szonyok a világon. Némelyek támadják ezt a véleményt és javíthatatlan kacér sággal vádolják az aranyhajuakat. De azért a feketében sem kell túlságosan bízni mert a szöghajunak olyan a vérmérsék lete, hogy ember legyen, aki ki állja és békésen él vele. Egy tapasztalt férj a két szin egybekapcsolódását dicsőíti. Azt mondja, hogy a feketeszemű szőke meg a kékszemű fekete a legjobb feleség. És mivel ez a két tipus csak kivételes, ezért van az, hogy olyan ritka az eszményi asszony. az arcokról. Különösen az édes anyáéról ragyogott a boldogság, amint szemlél­gette az ifjú párt. De Rózsinak az arcáról sugárzott mégis a legnagyobb boldogság. Könnyű rózsaszínű ruhájában, kipirult arcával, elmerengő nagy kék szemeivel olyan volt, mint egy álomkép. Nem is itt volt ő a földön, hanem valahol az ál­mok országában lebegett . . . Hej de nem volt ott a vőlegény sem. Ott járt valahol a Teszéri ék kertjében, Katával beszél­getve. Szabadulni akart tőle, — nem tu­dott. Nagynehezen kiszakította magát az álmodozásból; beszélgetni kezdett a meny­asszonyával, egyszerre csak odaállt közé­jök, vádoló hangon megszólította őt: „Lá­tod ezt a vigságot körülötted? Látod a szülők arcán az édes örömet ? Látod ezen a szelid arcon az átszellemült boldogsá­got ? Ezt mind te hazudod. Ha te őszinte lennél, mindez egyszerre semmivé lenne S birod-e ezt ugy végighazudni egy éle­ten ?" Az egész lakodalom alatt nem birta el­hajtani maga elől azt a vádoló arcot. Ott állt előtte szüntelenül. Elkísérte az útra is, midőn a lakodalom után fiatal felesé­gével ment haza s szüntelenül beszélt hozzá: „Egy uj világnak teszed most az első útját. "S minden utja ilyen lesz annak : teli fájdalommal, tépelődéssel. Nem akar­tad azt az egyet megölni, mert a becsület, az adott szó nem engedte. Pedig talán nem is halt volna bele. Így megöltél ket­tőt, de olyan halállal, hogy mindennap újra feltámadnak, hogy ismét meghalja­Szerkesztöi üzenetek. Nihil. A dalai feketék és ön nem komoly poéta Ön a hangulatait nem engedi tovatűnni és kész Styxbe ugrani, még mielőtt megérkeznék Charon, a révész. Tanulja meg, hogy á hangulatok nem vég érvényűek. S mikor a nagy poéták emlegetik a ha Iáit, az csak egy pillanat megrögzítése. Nekik nincs komoly szándékuk elmúlni idő előtt. Mert akinél ez a szándék komoly, az nem a lanthoz nyúl, ha­nem a halálgéphez. H. K. Meggyőződésünk, hogy politikai költészet nincsen. Népdalokba anarkista tendenciát vinni kész nevetség és hóbort. Az alanyi költészetnek semmi köze mások bajához. De az epikai költészet­nek semmi köze mások bajához. De az epikai köl­tészetnek sem lehet politikai háttere. Mert igy vers csak rimes vezéreik és nem költemény. L. W. Persze, hogy igaza van. Azonban lapunkat nem személyeknek, hanem a közönségnek csináljuk És igy szó sem lehet a cikk megjelenéséről. A divat. — A Divat Ujság-bó\. — Még alig hogy a nyári divat kialakult máris vannak divatcégek, természetesen párisiak, melyek az uj idény divatjával kezdenek foglalkozni. Az ő igyekezetüket értjük, de szinte érthetetlen azoknak a naK egymás számára. Az egyik halott te vagy, a másik én . . . Jobb lett volna, ha elmentél volna messze, ismeretlen tájra, hogy híredet se hallottuk volna soha. El­temettünk volna, elsirattunk volna mind­aketten, ő is, meg én is. Aztán megnyu godtunk volna mi'is, te is. De igy ideköt a végzet titeket is, engemet is. Találkoz­koznunk kell gyakran, hogy be ne gyó­gyulhasson a sebünk. Rosszabb vagy a vércsénél; mert az legalább széttépi mar­talékát, te csak megsebzed, de a sebet nem hagyod begyógyulni. Vagy miért ját­szottál akkor velem ? Mert játszottál a hányszor találkoztunk. Tetszett ugy-e, hiú­ságodnak, hogy én udvarolgatok neked ? Miért nem tetted, amit most tettél, mielőtt a szivembe fészkelted magad ? Mert ölnöd kellett. De megölted magadat is. Ott áll előtted mindig örök vádként — feleséged, akinek hazudtál az eskü elmondásnál s hazudsz majd egész életedben. Az ő jó­ságos arca azt mondja neked folyton, hogy megölted a boldogságodat ..." Jobban magához szorította álmodozó szép feleségét, mintha hozzá akarna me­nekülni a halvány árny vádjai elől. Az szerető odaadással simult hozzá. Az út keresztezéséhez értek, mely a cserjésen át vezet. Erőss akaratlanul a cserjés felé nézett, ahonnan egy pár hete hivogatólag integetett feléje a fehér kendő... Hirtelen sápadtan fordította el tekintetét. Fehér lova nyakára támaszkodva, fehér kendőjét búcsúzással lobogtatva, mint egy élő lelkiismeret ott állott Teszéry Kata. hölgyeknek az igyekezete, akik mint az éhes ember a falat kenyérre, olyan mohón lesnek egy-egy olyan újdonságra, melyet óriási összegen vásárolnak. Ezzel igaz, elérték azt, hogy olyan ruhájuk van, a milyen még senkinek sincs, de elérték azt is, hogy a ruhájuk még nem lévén kipróbált termék, néha nagyon is furcsa, vagy ha a legszebben sikerült is, mire divatossá lesz, nála és általa már a divatját multa. Kár pedig a feltűnésért ennyi pénzt költeni, mert ha valaki éppen feltűnni akar, tegyen ma­gára olcsóbb ízléstelenségeket, amire min­tát fájdalom bőven találhat nálunk is. Minden idegenből hozzánk került em­ber azt mondja, hogy annyi szép nő, mint Budapesten, sehol sincsen. Miért van mégis aZj hogy oly kevéssé tetszetősek ? A vá­laszt erre nem nehéz megadni; nem az a hibájuk, hogy nem tudnak öltözködni, az a baj, hogy nern tudnak méltósággal öltözködni. A divatkereskedőinknek érde­kükben van, hogy minél cifrább holmit hozzanak, el Parisból. A kiknek pénzük van, megveszik a mintát, vagy a minta után dolgoztatnak : a kiknek pedig keve­sebb a pénzük, viszont ezeket utánozzák, aminek az a következménye, hpgy a mi középosztályunk uriasszonyai ugy öltöz­ködnek, mint a párisi félvilág hölgyei, mert a középosztály ott is az egyszerű elegáns divatnak hódol. A leghatározottabban állithatjuk, hogy a mi hölgyeinknek az öltözködésükben nincs fejlett egyéni Ízlésük ; mindent utá­noznak ami idegen és mindent túlzottan. Amikor utcai viseletnek divatossá lett a rövid szoknya, ami alatt csak éppen annyi rövidséget kell érteni, hogy a ruha ne érje a földet: hölgyeink oly rövidre szabatták a szoknyájukat, mintha turista­utra készültek volna a Tátrába, pedig csak a Kossuth Lajos utcába mentek. Amikor a nagy kalap volt divatos, nálunk nagyból egy kisebbszerű kocsikerék lett; a kis kalap, már alig látszott a ven­déghaj „tengerében" stb. S mert hogy éppen a vendéghajat em­lítettük meg, essék erről is egy-két szó. A legutolsó pár esztendőben megteleped­tek itt idegen fodrászok: ezek megtöltöt­ték a kirakataikat a legnagyobb ízléste­lenségekkel és szinte éjjelen át átlag min­den harmadik budapesti hölgy haja vö­rösre volt festve és annyi volt az idegen fürt a fején, hogy a „művész kéz" al­kotta építmény egy-egy kisebbszerű bábel tornya volt. Igy vagyunk mindennel és ennek betetézéséül még az következik, amire tulajdonképpen a cikkelyünk elején utaltunk, hogy a budapesti hölgy nem tud méltósággal öltözködni, vagyis: nem tudja megkülönböztetni azt ami neki, a termetének s a korának illik. Miért, hogy akinek nincs meg a helyes itélő képessége, nem fordul megbizható tanácsadóhoz ? Nem a tükre az, hanem egy jó divatlap, amelyben mindent meg­talál, amire szüksége van. Ilyen lap a Divat Újság, mely meghozza hiven a pá­risi mintákat is, de hoz képeket bőven a sokkal finomabb és sokkal egyszerűbb angol ruhákból a melyek alatt ne értsünk csupán kabátos öltözéket. Á Divat Újság megjelöli, mely ruha való karcsú, melyik kövérebb hölgyeknek melyik a fiatalabb, melyik az idősebb nő­nek megfelelő ruha. Még csak suttogva emlegetik, hogy az őszre a direktoár még a görögös tunika lesz a divat és a Divat Újság augusztus 1. száma már bővelkedik ilyen uj min­tákban. Egyébként jövendölhetjük, hogy lejárt rövid új kora és még ez uton kevésbbé uggyosan varrt bluz ujja is hosszú lesz. A felöltő hosszúnak és félhosszunak Ígér­kezik. Egy ilyen hosszú kabát mintáját már bemutatja a Divat Újság utóbbi száma; na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom