Esztergom és Vidéke, 1908
1908-07-30 / 61.szám
talán a szive lángján megsült volna mindennapi kenyere is, Mert, hogy a fiatalembernek van vénája: bizonyítja dacos vonzalma a romantikus felé. S ha csak szeszély benne ez a lemondás: akkor is poétái vonás. Azonban nem merek mélyebben belemerülni ennek a titokzatos valakinek a boncolgatásába s leteszem a mikroszkópot, mellyel vizsgáltam a lelkét. Mert hátha csak egy jóhumorú ember ez a „dr. juris, kanász-aspirant" s nagyokat nevet a kulisszák mögül, amint mi, éhes hírlapírók boncasztalra fektetjük a lelkét. Avagy ha egy komoly tudós az illető, aki csak arra kiváncsi, hogy mint fogadná a mai kor Rousseaut. Egy azonban bizonyos: az esetből nem csinálhatok szimptomát társadalmunk züllöttségére. Mert itt csak egy emberről van szó, aki megundorodik a kórszellemtől. Pedig tisztelt kanász-aspirant, fölöttéb bolondul cselekszik. (Mint jövendő kanásszal beszélek ily gorombán.) Mert ostoba hajós az, aki a szelek ellen hajózik. A makkabeusok, Phocion és Brutus szembekerültek ugyan a korszellemmel, de el is estek. Mert a természetes fejlődés az, hogy egy senkiből — valaki legyen. Az érthető, hogy V. Sixtus pápa pásztort!ú, IV. Adorján koldusgyermek, s a mi Bakács Tamásunk pór sarjadék volt. De hogy egy tanult ember, aki doktor is: juhászbojtár szeretne lenni, az beteges ambíció. A francia forradalmi korszellem Mirabeau,'Marat, Robespiére hulláit akarod elhitetni velünk, hogy négy év előtt szerettél bele egy tizenöt éves kis leányba. S hozzá, hogy még most is bolondulsz. Barnabás: Tamáskodástokra is csak a régi módon felelhetek. Ép a ti érveitek bizonyítanak melettem. Láthatjátok, hogy csak a lelkét szerethettem meg: mert akkor pici leány volt. Csak egyszer beszéltem vele. Lényét is elfeledtem. Szavait, hangját elfeledtem. De megszeretett lelkét imádtam akkor is, mikor talán már fogalmam sem volt személyéről. S azt a lelket imádom most is még. Ép úgy mint négy év előtt: nagy, ájtatos, kenetes, buzgó imádsággal. És abból a lélekből egy rész örökre az enyém. És arról a lélekről sosem szűnik meg a nóta. Jenő: Ide hallgass, Barnabás. Veronika és Artúr két hónap múlva házasok. Hát aztán összeférne a te poétái karaktereddel, hogy egy férjes asszonyhoz irnál nyíltan verseket ? A te poétái karaktered nem tiltakoznék egy fiatal pár boldogsága ilyeténvaló megzavarása ellen ? Erre felelj. Barnabás: Nem jól értelmezitek a poétái karaktert. Elfeleditek, hogy a karakternek egyedül az igazság lehet a kritériuma. Már pedig nem mondok-e én igazat, ha majdan a férjes Veronikához verset irok,.s esküdözöm, hogy szeretem? Ha nem tenném ezt, akkor hazudnék. Akkor ingana karakterem. Zsiga: No de Veronika akkor már egészen Becké lesz s neked nem lesz igényed jogot formálni rá verseid számára. Barnabás: Mondtam már: Veronika egészben Becké lehet. Én még a szememet sem vetem rá soha. És nem vágyakozom utána, úgy mint eddig sohasem vágyaVoítaire és Rousseau mellé tette a Pantheonban. Egy év múlva pedig kíhajitá onnan. Ily szeszélyes volt az a kor. S bár igaz, hogy a história ismétlődik, de, hogy Rousseau újra visszajöjjön, annak még nincs itt az ideje. Ami korunk nem olyan szeszélyes. Egyet azonban tanácsolok. Ha komolyan beteg a doktor úr : ne filozofáljon. Lássa, Csaplovits a metafizikát cigány-miatyánknak nevezte, mellyel halála napjáig elbibelődhetik, ki nem igazodik el rajta. Az atomokon, molusokon, az én és nem én-en, hogy váljon a kötélen vezetett malacot a kötél tartja-e vagy a kéz, s hogy tojás volt-e előbb a világon, vagy tyúk; azon gondolkozzanak a tudósok. Mi pedig tegyünk okosabbat: fogódzunk bele az élet kerekébe s forogjunk. S egyáltalán ne vegyük komolyan azt, hogy vagyunk. Szeressünk mindenkit, de magunkat, mikor meg akarunk bolondulni: ignoráljuk. S ne tessék azt gondolni, hogy a maga tragédiájának a kor az oka. A maga tragédiája csak a maga bűne lehet. Értesítőink. I. Főgimnázium. Könnyelműség lenne, ha az értesítők nyomán egy intézet pedagógiájának bírálatába bocsátkoznánk. Egy tanintézet missiója sokkal fenségesebb, hogysem azt odavetett nyilatkozatokkal kívülről kritizálni lehetne. Csak az általános harmóniáról akarunk beszámolni és inkább kivonatát hozzuk az értesítőknek, mint tanulmányt azokról. koztam. De igenis lelke egy részének én vagyok birtokosa. S ez az én szomorú könnyes Múzsám. Ez az enyém marad. Azt még birói Ítélettel sem veheti el tőlem Beck. S ha Veronika Beckné lesz is: az ő lelkének perpetuális hatása meg nem szünhetik. Ő az én lelki házastársam lesz. Amiről csak magam fogok tudni. Zsiga: Aztán aszkéta módra élnéd tovább az életed ? Utálnád a többi nőt ? Sosem nősülnél ? Csak Veronika lelkével élnél ? Barnabás: Dehogy. Sőt mindjárt megnősülnék. Elvenném egy iszonyú gazdag lánynak a — testét. És odaadnám neki a magam testét és lelkét teljes egészében. Jenő: Persze azért tovább irnál verseket Veronikához? Nem? Barnabás: Természetes. Jenő: És ezt összeegyeztethetőnek tartod az erkölccsel ? Barnabás: Mi, talán az erkölcstelen, hogy nem hazudom el lelkem szerelmét ? Hogy igazat merek mondani, még akkor is, mikor oldalam mellett van a legnagyobb ellenőr? Meg aztán én egészen nőmé leszem. Övé lesz testem-lelkem. Csakhogy nekem meg lesz egy lélekdarab Veronikából. Ez fogjapótolni,ami nőmnél hiányzik. És ez lesz az én régi, hő, szomorú könnyes Múzsám. Ki csak a síromtól mén vissza Veronikához. " * A fiúk elhallgattak. Keverték recsegve tovább a kártyát s puffogtatták a pe:sgőt. Barnabás meg irt verset Veronikához. Ez volt a cime : Megesküszünk, bár te nem tudsz róla. Az értesirő bevezető közleménye dr. Bagyary Simonnak történelmi tanulmánya: Dobozy Mihály tragédiája. Aztán következik a tanári személyzet: Hollósy Rupert, igazgató, Borosay Dávid, Rózsa Vitái, Terlanday Emil, Grátzer Pius, Bozmánszky Gyárfás, Prikkel Marián dr., Agatsin Gyula, Dombay Nárcisz, Székely Damáz, Gödör Kap. János, László Dániel, Sárosy Etel, Bagyary Simon dr., Égler Dózsa, Vándor Ödön dr., Oberth Ágoston és Gyarmattá József. Majd a tananyag beosztása, az az intézet felszerelése, a Mária kongregáció és önképzőkör működése, melyre egy kicsit kitérünk: A Czuczor-önképzőkör a lefolyt iskolai évben László Dániel tanár vezetése mellett működött. Tagjainak száma a megalakuláskor 123 volt. A vezető tanár az ifjúság óhajának tekintetbe vételével a következőket neve zte ki tisztviselőkké: Witz Béla VIII. o. t. ifjúsági elnök, Helle Ferenc VIII. o. t. főjegyző, Kuppis Gyula VIII. o. t. pénztáros, Hamvas Endre VII. o. t. ifjúsági alelnök, Kákosy István VII. o. t. és Novinszky Alajos VII. o. t. aljegyzők. Az önképzőkör keretén belül Dombay Nárcisz tanár vezetésével fizika-mathematikai kör alakult, melynek elnöke Biró Bertalan VIII. o. t. lett. A kör ez évben Kölcsey Ferencet választotta behatóbb tárgyalásra, kinek emlékét pályázattal tisztelte meg. Az alakuló gyűlésen kivül 7 rendes gyűlés és 5 diszgyűlés folyt le ; ezt egy kissé kevésnek találjuk. A rendes gyűléseket mindig biráló gyűlés előzte meg. Aztán az intézeti segélyegyesület működéséről számol be bővebb vonásokban, mely után az intézet történetéhez csatolják a lefolyt év adatait. Az 1907/8. isk. év végén Fehér Ipoly dr., pannonhalmi főapát úr Prikkel Marián dr. urat Esztergomba kinevezte tanárnak. A vallás- és közokt. miniszter úr f. évi február hó 8-án 11.379. sz. a. kelt rendeletével Vándor Ödön dr. orvos urat megbízta az iskolaorvosi teendők végzésével és az egészségtan tanításával. A kath. vallású tanuló ifjúság, a hidegebb téli hónapok kivételével, naponként sz. misét vasár- és ünnepnapokon pedig egész éven át a sz. misén kívül egyházi beszédet is hallgatott az egész tanári testölet jelenlétében, még pedig külön az alsó és külön a felső osztályúak. Az ifjúság ez év folytában négyszer járult a sz. gyónás- és áldozáshoz, a Mária-kongregáció tagjai havonként; húsvét előtt lelki gyakorlatokban részesült az ifjúság. Halottak napjának előestéjén kivonult az ifjúság a temetőbe, koszorút tett le az ott nyugvó tanárok sírjára és gyászénekkel, emlékbeszéddel rótta le irántuk való kegyeletét. November 5-én megülték Sz. Imre 9 százados emlékünnepét. Dec. 8-án a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatásának ünnepét. Jan. 30-án Fehér Ipoly főapát úrnak nevenapját. A hazafias érzés ápolására is nagy gondot fordítottak, s megünnepelték apostoli királyunk névünnepét, az aradi vértanuk emlékét, Erzsébet királyné emlékünnepét, Március 15-ét. A fegyelmi állapot jónak mondható. Súlyosabb fegyelmi esetek nem fordultak elő. A vidéki tanulók szállásai a tanári kar éber ellenőrzése alatt állanak; ha ellenük bármi tekintetben kifogás van, a a tanulóknak más szállást kell keresnie. Az ellenőrző tanácskozások eredményéről, valamint a fegyelmi kihágásokról az érdekelt szülők esetről-esetre tudósítást kaptak. A tanulók egészségi állapota az iskolai év folyamán kielégítő volt. Október 12-én Komáromba rendezett az intézet tanulmányi kirándulást. Május 27-én az V., VI. és VII. osztály tanulói Bagyary Simon dr. és Égler Dózsa tanárok vezetése mellett művésztörténeti ismereteik kiegészítése végett megtekintették a primási képtárt, főszékesegyházi kincstárt és magát a székesegyházat. Május 21-én a VIII. oszt tanulók Dombay Nárcisz tanár vezetése mellett megtekintették a helybeli villamos telepet. Ezután a tanulók névsora és érdemsorozata kerül sorra. 374 tanuló lépett be az intézetbe s év végére 339-re fogytak le. A tanulmányi eredmény, dacára — vagy inkább mivel — hogy az intézet nevelési modora oly szigorú volt, meglepően lenyes. II. A Reáliskola. Az esztergomi államilag segélyezett községi reáliskola értesítőjét az intézet fennállásának 51. évéről kivonatokban az alábbiakban közöljük. Az intézet fokozatos fejlesztés alatt áll. Az V. osztály a vall. és közokt. m. kir. minisztériumnak 145.961/1007. sz. a. kelt rendeletével nyilvánossági jogot nyert. — A VI. osztály szervezése folyamatban van. Esztergom város tanácsa 2636/907. sz. a. felterjesztett újabb kérvényében kétségtelenül igazolta, hogy az ötven év óta csonkán stagnáló közs. reáliskola kifejlesztése iránti kérelem jogosult. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter meghallgatván Esztergom közönségének kérelmét, értesítette Gyapay Pált, Esztergom vármegye főispánját, hogy a reáliskola V. osztályának javára az 1907/8. iskolai évben 3000 kor. rendkívüli államsegély fog utalványoztatni, A megnyílt iskolai év kedves meglepetést hozott a reáliskola barátjainak, mert a beirás eredménye a kétkedőknek meggyőző bizonyítékkal szolgált a reáliskola szükségszerűsége mellett. — Az I. osztályba a beirás második napjáig 85 nyilvános tanuló jelentkezett s igy a felvehető 68 tanulón felül még 17 tanulónak a törvényes létszámon felül engedélyezendő felvételért kellett folyamodni, bár látható volt, hogy a kérelmezés teljesítésre számot nem tarthat, de mert a helybeli főgimnázium I. osztálya is ' már betelt, a kultúrát kereső ifjúság jogosult igényének köteles kielégítése a párhuzamos osztály felállításának kényszerhelyzetét érlelte meg. A reáliskola V. osztályába a felvétel megtörtént, az I. osztályt pedig a minisztériumnak kétszeri rendelkezése folytán párhuzamosítani kellett. Az 50 éven át szűken elhelyezett reáliskola négy osztálynyi tanterem-szükséglete hatra emelkedett, az elhelyezés lehetősége pedig annyira kétségessé vált, hogy ha ezen állapot előre látható lett volna, a reáliskola kifejlesztését kezdeményezn i sem lehetett volna. A reáliskolai helyiségek átalakításának kényszerhelyzete időközben azonban váratlanul megszünnt, mert a szentferencrendi társháznak a Főapát-utcára néző 8 helyiségét s a földszintnek ugyanazon utcára néző 6 helyiségét kibérelték. Az igazgató az év folyamán osztálylátogatással egészitette ki a közvetlen tanítás közben is szerzett tapasztalatait és megfigyeléseit. Nagyságos Spitkó Lajos, kir. tan., a budapestvidéki tankerület kir. főigazgatója a f. iskolai évben 1907. évi november hó 11, 12, 13-ik napjain végezte szokásos évi hivatalos ellenőrző látogatását. Reáliskolai UÍasitás hiányában a tanítás a f. iskolai évben is kialakult gyakorlat, a módszeres értekezletek megállapodása, a *Tanterv követelményei s a Gimnáziumi Utasítás irányítása szerint folyt. A tanulmányi eredmény az évvégi állapot szerint felhívja a figyelmet különösen az I. osztály alacsonyabb létszámának kiváló jelentőségére. Amig az év elején úgy látszott, hogy az intézet fejlesztésének hirére mintegy az újdonság ingere s a jogosulatlan törekvések reménykedése