Esztergom és Vidéke, 1908

1908-07-15 / 57.szám

altjai a legósdibb intézménynek mi­nősitik. A komoly tudomány a dok­trinérség áldozata. Az irodalomban és művészetben pedig még mindig a kiélt iskolák satnya, növendékei grasszálnak. És azt hiszik: ennek oka a min­dent fölforgató nemzetközi szoci­alizmus, vagy ennek ellentéte a keresztény-szocializmus. Tévedünk. Mert az Ok kizárólag az, hogy a legszebb problémák latrok, foszto­gatók kezeibe kerülnek, akik azu­tán ezen eszmék zacskóba zárt sze­lével dünnyögnek olyan melódiákat, amitől kábul a tömeg. Ne üldözzük az egyes irányokat, mig nem értjük. Inkább gyerünk razziára és kutassuk fel azokat a torzító eszme-haramiákat, kik min­dent megskalpolnak. De viszont vakhittel se csüngjünk egy irányon sem. Mert abszolút igazság nincs. Csodák sincsenek már. De különö­sen ne higyjünk a modern boszor­kányokban, ezekben a nagyhatalmú sphinxekben. Mert hiszen már a XI. században törvénybe iktatta Kálmán, király, hogy: De strigis vers, quae non sunt . . . A termés. A politika elcsendesül egy időre. Az ország figyelme most az ara­tásra irányul, mint amelytől függ leginkább az ország jóléte. A termés mennyiségének legbizo­nyosabb fokmérője, a gabonaárak emelkedése. S kétségtelen, hogy tiz esztendő előtt a gazda álmodni sem mert oly magas búzaárakról, mint a mai. És mivel a tavasz óta foly­ton abnormis időjárás járt, a szá­razság hetek óta tart, nem csodál­ható, hogy mind ennek megvan a hatása a gabonapiacokon. Ez a tünet árnyékot vet előre, kilátás van arra, hogy a búzaárak megmaradnak a jelenlegi magas­ságban, de nincs kizárva az sem, hogy magasabbra szöknek. Mindig igy szokott történni, valahányszor tavasz elején a budapesti gabona­árnyéka suhant végig nesztelenül és ko­moran a kert fái között. — Mondja meg az ispánnak, hogy adja el azt a lovat — mondotta végre a bá­róné és lassú léptekkel fölment a kas­télyba. Másnap Amorette már a Szentjóbié volt a szomszéd uradalom fiatal uráé, aki a terjedelmes birtokot röviddel ezelőtt örö­költe a nagybátjától. Szentjóbi attasé volt, a párisi nagykövetségen, amikor hirét vette a nagybátyja halálának. A testa­mentum őt tette meg általános örökösévé. Szívesen szakított eddigi pályájával, amellyel kezdettől fogva nem nagyon szimpatizált. Amikor Amorettet uj otthonába vezet­ték, Szentjóbi gyönyörűséggel nézte a tüzes állatot. Másnap reggel már fölnyer­geitette és útnak indult vele a sárréti erdő felé. Lassan ügetett a virágzó, illa­tos akácok alatt a Szűz Mária szobráig. Ott ketté vált az ut. Szentjóbi balra nó­gatta a lovát, de hiába, a makrancos ál­lat jobbra tartott. Ostorcsapás, sarkan­tyúzás hiába való volt, Amorette nem tágított. Végre is gazdája volt kénytelen engedni. Amorette tehát jobbra vitte gaz­dáját ; búzaföldeken, kukoricáson kereszf tül vágtatott, majd letért az országútra, tőzsde, — amely irányadó az egész kontinensen, — hirtelen igy fel­hajtja a buza árát. A gazdáknak a kilátásban levő, gyengének ígérkező termés csak részben okoz nehézséget. Mert mi­nél gyengébb a termés, annál drá­gább a buza. Erre az idén annál is inkább kilátás van, mert külföldről sem érkeznek olyan jelentések, me­lyek arra engednének következtetni, hogy odakint kedvező Volna az idő­járás. Franciaországban, Oroszor­szágban, melyek Magyarországgal együtt Európa búzatermelésének 70 %-át szolgáltatják, hasonló nehéz­séggel kell küzdeniök és valószínűvé válik az a feltevés, hogy Európa­szerte nem lesz jobb termés, mint Magyarországon. Igaz, hogy a leg­súlyosabb hatással van a nemzet­közi búzaárakra az amerikai ter­més és a tengeren túlról nem ér­keznek olyan jelentések, melyek arra engednek következtetni, hogy ott rosszul állanának a vetések. Bár­miképen alakuljon is azonban a helyzet Amerikában, a magas búza­árak megmaradnak, mert Európában gyenge lesz a termés. Annál súlyosabban érinti a kilá­tásba helyezhető magas búzaár, a fogyasztó közönséget, amely úgyis nyögi az általános drágaság terheit. Épen ezért el kell követni mindent, hogy a gazdák terheit könnyítsük. Mert akárhogy vesszük is, csak a gazda a fundamentuma nálunk a gazdasági életnek. A gazda után él a kereskedő, a gyáros, a hivatalnok és, ha a gazdának megvan a maga jó jövedelme a buzadrágaság da­cára is. minden néposztály megta­lálja a maga számadását. Epen ezért nem győzzük eléggé figyelmeztetni a magyar gazdakö­zönséget, hogy az ő egyoldalú gaz­dálkodási rendszere elavult s neki magának arra kell törekedni, hogy magának földje intenzivebb, belter­jesebb kihasználása által az eddigi­nél nagyobb jövedelmet biztosítson, különösen akkor, amidőn az élelmi­szerek piacán is folytonos áremel­kedés mutatkozik. Szépen rámutattak a gazdák jö­vendő gazdálkodási rendszerére vár­megyénkben is a tenyészállatdijazá­sok. Első sorban tehát a gazdák még egyet-kettőt kanyarodott s néhány perc múlva megállott a Csorbay kastély rácsos kerítése előtt. Szentjóbi idegenül nézett szét. Majd rövidebbre fogva a kantárt és az ostorá­val nagyot húzott a ló büszkén ívelt nya­kára. Amorette felágaskodott. E pillanatban halk sikoly hangzott a kastély erkélyéről. Szenjóbi csodálatos ügyességgel meg­fékezte a paripát s azután kiváncsi szemmel nézett fel az erkélyre. Egy fe­kete csipkeruha tünt el az erkély ajtajá­ban. Ideje sem volt gondolkozni azon, hogy kinek az ajkain rebbent el az aggódó si­koltás, amikor megnyílt a kertajtó és egy inas lépett ki rajta. — A méltóságos asszony kéreti a nagyságos urat, tessék vigyázni azzal a lóval, mert nagyon szeszélyes és szilaj. Szentjóbi leszált a lóról. — Mondd meg őméltóságának, hogy köszönöm a figyelmeztetést. Aggodalma mélyén meghatott. Azzal kantáron fogta a lovat s elve­zette az országútig; ott felült rá és ha­zalovagolt. Másnap reggel újra nyeregbe ült. Ez­úttal szabadjára engedte a lovat. Menjen az állattenyésztés felé fordítsák fi­gyelmüket Más államokban már régebben rá tudták venni a gazdasági szakkörök a polgárság földmiveléssel fog­lalkozó nép zömét, hogy az egy­oldalú kalászos vetések forszirozását hagyják abba és inkább hüvelyes, kapás és az állattenyésztésre alkal­mas takarmánynövényeket hono­sítsák meg, mint amelyeknek mű­velése hasznosabb jövedelmi for­rásnak bizonyult. Tudjuk jól, hogy három év óta Magyarországon a marha ára rettenetesen emelkedett és hogy ma a legjobban jövedel­mező dolog a polgárságra nézve, ha különösén az állattenyésztésre adja magát és minél több jó vágó marhát visz a piacra. ­Ezt azonban csak úgy lehet el­érni, na a búza és rozs területek­ből minél többet elvonunk és ezt az állattenyésztéshez szükséges nö­vényekkél pótoljuk. Mert csakis a jó takarmány előállítása teszi lehe­tővé azt, hogy minél több és mi­nél jobb állatanyagot vigyünk a pi­acra, amint az Belgiumban, de kü­lönösen Hollandiában az utóbbi években megtörtént. Pedig hogy ez sokkal könnyebb és kevesebb megmunkálást is igé­nyel, azt a földmivelő polgárok jól tudják, és hogy ezideig mégis csö­könyösen ragaszkodtak a buza és más kalászos növények termelésé­hez, nem tudhatjuk be másnak, minthogy ragaszkodtak a régi szo­kásokhoz. Jó és több állatállomány beszer­zése a legjobb mód arra, hogy a polgárság magának nagyobb jöve­delmet biztosítson, de ezt csak ugy érheti el, ha nagyobb gondot for­dít a takarmánynövények termelé­sére, valamint nagyobb gonddal fog­ják felkarolni, a kerti növények termelését és a szárnyas nevelésére is több gondot fordítanak/Külö­nösen áll ez annak a vidéknek a lakossága érdekében, ahol a fürdő és nyaralóhelyek túltömöttsége foly­tán nagy és kényesebb igényű kö­zönség torlódik össze, mert ezek sokkal nagyobb igénnyel birván, mindenféle árut sokkal többet és jobb áron vásárolnak. És ekkor a gazda még nem fog amerre akar. Ő maga cigarettára gyújtott és elmerült gondolataiba. Egyszerre föl­pillantott. Amorette megint csak ott állott a Csorbay kastély kapuja előtt. Közel a kapuhoz, kényelmes zsöllében gyászruhás fiatal nő ült és olvasott. A lódobogásra felriadt. Szentjóbi leugrott a nyeregből, megkötötte a lovat és hirtelen elhatáro­zással belépett a kapun. — Szentjóbi vagyok — monda, miköz­ben szemei gyönyörűséggel tapadtak a s/ép asszony -arcára. Önhibámon kivül zavarom. Amorette az oka. Mindig ide hoz, erre a helyre. Különben pedig meg akarom köszönni aggódó gondoskodását. Ez az állat csakugyan kissé vad, de re­mélem, hogy idővel megfékezem. A báróné mosolygott. — Amikor óvtam tőle, csak emberi kötelességet teljesítettem. Hiszen tudja ta­lán, mily szerencsétlenséget idézett fel... — Tudom, hallottam. — És ön nem félti az életét ? — Erre a kérdésre nem tudok felelni, mert még sohasem gondolkoztam rajta. A válas^ kissé szentimentálisan hang­zott, de gyöngéd mosolyt csalt ki a bá­róné ajkaira. Amorette azontúl is, csaknem naponta a kastély felé vezette gazdáját. Szent­mindig oly aggódó lélekkel nézni minden aratás elé, mert gazdálko­dásának okszerű fejlesztése által tu­datára ébred annak, hogy a gyön­gébb aratás hiányait is könnyebben pótolhatja az állattenyésztés, főleg azon helyeken, hol jó időjárás mel­lett is a gabona legfeljebb közepes termést ad. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Országos evezős-verseny Vácon. Ve­rőfényes szép időben, az érdeklődők ezrei jelenlétében folyt le vasárnap Vácon az országos evezős-verseny. I. Váci hölgyek dija. Első a Váci Sport­egyesület evezős osztálya I. négyes csa­pat. Második nvolc hosszal Temesvári Csónakázó Egyesület. Idő: 5 p. 58 mp. II. Felső-dunai dij. Szkiff-verseny volt, a melyben Mészáros József (Neptun), Opp­ler Pál (Sirály), ifj. Gráff Vilmos (Nem­zeti) indultak. Mészáros hajójával léket* ütött Gráff hajóján. Az óvásra úgy in­tézkedett a versenybizottság, hogy a ver­senyszámot kedden a három versenyzővel• megismétlik Budapesten. III. Jubileumi emlékverseny-dij. A Duna rowówerben evezte végig négyesével a .pályát. Neptun nem állt ki. IV. Szövetségi-dij. Első Mészáros József: (Neptun) 7 p. 33 mp. alatt. Oppler Pál (Sirály) a pálya közepén túl föladta a versenyt. V. Komárom város vándordija. Első a Váci Sportegyesület evezős osztálya.II. né­gyes csapat 6 p. 40 mp. alatt, második­Komáromi Sportegyesület evező osztálya. VI. Középiskolai tanulók versenye (1000 m.). Első a váci főgimnázium csapata, második a győri főreáliskola első csapata. III. az esztergomi középiskolai csapat. IV. a győri főreáliskola II. csapata. VII. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye dija.­Első a Duna evezős egyesület, második a Neptun evezős egyesület. : VIII. Váci székeskáptalan dija. Első a Nemzeti Hájósegyesület, másodika Neptun .evezős egyesület. IX. Csáky Károly dr. megyéspüspök dija. Első a Pannónia evezős egyesület. A Váci Sportegyesület evezős csapata már 100 méteren feladta a versenyt, mert 7-es evezősének ülése eltört. X. Vác város vándordija. Első a Pan­nónia junior nyolcasa, második á Duna szenior nyolcasa. A Duna óvást emelt, jóbi, ha nem is látta mindig a bárónét, beérte azzal, hogy egy-egy méla pillan­tást vetett a lefüggönyözött ablakokra, melyek mögött egy karcsú nőalak kör­vonalai rajzolódtak. Amikor a gyászév letelt, a báróné egy napon igy szólt: — Ön javíthatatlan Szentjóbi, — Miért báróné ? — Hát azt akarja; hogy önnel is baj essék ? — Amorettet gondolja ? — Azt. — Ha parancsolja nem ülök rá többé. — Nincs jogom hozzá, hogy önnek parancsoljak! — A világ legboldogabb embere len­nék, ha ehhez joga volna. A báróné az ajkához tette mutatóujját. — Nos hát ? parancsolom ! Szentjóbi magához vonta a szép asz­szonyt. • — És mi lesz Amorettel? — Visszavezetjük szépen az istállóba. Idővel talán kocsiba fogjuk. — Neki kell bennünket az esküvőre vinni. Hiszen nélküle sohase találkoztunk volna . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom