Esztergom és Vidéke, 1908

1908-07-05 / 54.szám

Uj vármegyeháza. A vármegye székházának építése a legutóbbi törvényhatósági bizott­sági ülésen újból tárgyalás alá került, hol elhatározták, hogy a jelenlegi megyeház ideiglenesen ki­javíttassák s egy uj megyeház épí­tése terveztessék. Itt legelői áll azon kérdés gran­diózis nagysága, hogy hol építsük fel az uj vármegyeházát? Bár még lényegileg nem határo­zott a törvényhatósági bizottság, de sub rosa szinte eldontöttnek tartják, hogy a Szt. Lőrinc-utca kisdunai végén, a Korona kávéház átellenében emelnek egy monumen­tális épületet. De ne álljunk meg itt. Terítsük e kérdést a boncasztalra s vizsgál­juk meg a közérdek financiális, praktikus és méltányossági szem­pontjaiból, hogy vájjon életrevaló-e ez a terv, avagy már most is ka­dáver. Pusztán a telek megvétele cirka 70—80,000 koronájába kerülne a vár­megyének. Ez mégcsak hagyján, de ha legalább hasznavehető telek lenne. Azon a talajon melegíorrások bugyog­nak s emellett részben hordalék és UJ Versek. . i. Friss meggyén. Uj hegedősök, ddltiiánok, Bocsánat, hogy rátok nyitok, Idependeritett az élet, Gonoszul kirabolt, megtépett — Hejh, van szivemben sok titok! Szemem karikás, arcom sápadt, Halódnak már a nyűtt dalok . . . A giz-gazt többé nem szedem föl, Az less az uj dal, mit lelkemből Még csak ezután vagdalok! Határhoz értem. Visszanézek: Csupa vergődés, köd, homály, Szivet sorvasztót lelket ölő . . . De fénnyel fizet meg a jövő: Utunkra rózsákat dobál ! II. Keleti álom. Száll le az alkony. Véres az ég nyugaton Nőnek az árnyak, a tájat az éj nyeli S zúg, susogó zajjal ásitó unalom. töltésből áll. S mivel kis terület: tes­sék az ilyan talajon minimum két­emeletes épületet emelni. Mily massza pénzbe kerülne annak az épületnek a talaj naturájához mért megalapozása. S még akkor is kér­dés: birna-e dacolni ott az az óriási épület az idővel. Továbbá az egészséges ájért is nélkülöznie kellene az alig folydogáló Dunaág mellett a hivatal közönségének. Nézzük továbbá, hogy méltányos-e, a város helyes fejlődésével ösz­sze egyeztethető-e, hogy mi minden hivatalunkat egy helyre koncentrál­juk? Mióta a hajóhid megszűnt: a Ví­zivárosban, a Ferenc József-úton megszűnt minden élet. Nincsen an­nak a városrésznek sem lokális, sem tranzitó kereskedelme. Egyen­ként falazzák be a boltajtókat s egyetlen egy uj üzlettel sem mer­nek arra próbálkozni. Fölteszem a kérdést: vájjon mostoha gyermeke Viziváros Esztergomnak, hogy min­denben következetesen mellőzi őt? Avagy talán a gondoktól, bajoktól rogyásig álló Viziváros polgársága kisebb percent adót fizet? Avagy talán más az adóalanyok kvalitása? Nem. Méla mosollyal ejt rabul engem az éj; Szürke, sötétkék szemefénye varázsa Ennyire nem volt még babonás, csoda-mély. Hát rajta, hahó, a ködös levegőbe. Behintem a lelkem tüzével az éj et, Csillog a pára is pásztázva, kiszőve. Lehelnek a vad, réti füvek, ibolyák. Sugaras réten álmos faluból sápadt, Sóhajos árnyak halk serege oson át. Szilajon, izzó éneket dúdolok én S a lusta magyar föld visszasírja, zokogja Vakmerő álmú, keleti, ősi mesém. Tuba Károly, Akkor vájjon milyen szempontok­ból történik ez az ignorálás, ez a mellőzés ? Hiszen, ha ez igy tart tovább, megbénul a város-test fele. Az ilyen kérdéseket lelkiismerete­sen, önérdek nélkül kell eldönteni. Midőn e tervezet nehéz financiá­lis, impraktikus és méltánytalan volta mellett felállítottam érveimet: engedjék meg, hogy mindjárt ini­tiáljak is valamit, hogy a kérdés ne maradjon meddő. Van a sötétkapuhoz vezető ut jobboldalán O Eminenciájának egy félig parkírozott, félig kulturátlan tere. Erre igazán semmi szükség nincs. Ide tervezték egy-két év előtt az uj tanítóképző felállítását. Vájjon O Eminenciája, vármegyénk örökös főispánja, ki már annyiszor tanú­jelét adta irántunk érzett nemes jó­indulatának : meg tudná-e tagadni tőlünk e kérést? Az én egyéni meggyőződésem amellttt foglal ál­lást, hogy nem. S igy 70—80,000 kor. nélkül egészséges telekhez jutnánk, mely emellett oíy nagy, hogy a két eme­let redukálásával sokkal olcsóbb épí­tést eszközöltethetnénk rajta. Meg az­tán hol van az megírva, hogy a vár­megyeház udvarát ne parkírozzák? fjerczegék Tófalván. Kulturhístóriai bohózat 100 felvonásban. Irta: Vesper. (Személyek: Herczeg Endre, nyugalmazott bür­gözdi hivatalnok. Mivel rettenetes morális és fizi­kai energia tombol benne, mondhatnám : nyugalma­zott kisisten. Egy brávostilű, martalóc alak. Ős pa­raszti család sarja. Ki azonban érzi, hogy minde­nekfelett úrnak született. Csak egy, amit sosem bocsát meg magának: hogy nem kék vér száguld ereiben. Van nyugdija és hét szilvafája, melyek azonban már elfeledtek gyümölcsözni. Herczeg Endréné, szül. Goldenstein Kádi, felesége. Valódi amazon, asszony-Herkules. Valamikor ő volt a legszebb jerikói rózsa. Ma már a rózsa herva­dóban, de a jerikói illat Ott pompáz még naturáján. Amit ő egyenesen tussol. Nagyobb antiszemita, mint Istóczy Győző. Különben garaskodó, snájdig, smokk anya. Szereti leányait s ügyesen trenírozza őket. Ahol ezt a darabot előadják, ne felejtse el az igaz­gató e szerep kreálóját figyelmeztetni, hogy e svá­dás asszony ugy gesztikulál, mint egy ó görög rétor. És hogy még mindig jargonban beszél. No meg, hogy bele kell sülnie minden mondásába s mind a 100 felvonásba. Irén és Dorottya leányaik. A szülői szeretet ne­veiket íriszre és Rotykosra becézte. írisz olyan, mint egy arany iriszvirág; Rotykos pedig (segits Flóra!) mint egy ezüst dinnye-kaktusz. Hogy arcuk üde fiatalságát megóvják az idő blombirozott vas­fogától, mindketten festik magukat. írisz halványli­lára, Rotykos mattezüstre. Vendégek, cselédek, szolgák és rokonok. Történik Tófalván, ahol Herczegék uj lakók ((Csak ősi véreik laknak itt a paraszt-soron.)) Azért irtam ezt dupla zárjel közt, mert ezek nagyon mellékesek Hercegéknek. Ezt csak ugy entre-nous mondom.) I. FELVONÁS. (V2 12. Fogadó óra. Kádi néni, írisz és Rotykos a szobában. Nagy mormolás, durzsolás. Mindhár man tanulják az illemszabályokat. Csöngetnek. El­rejtik a könyveket. Belép két fiatalember. A sablo nos üdvözlések után helyetfoglalnak s folyik a tár salgás.) Mama, Írisz, Rotykos (egyszerre): Miért van oly ritkán szerencsénk ? A két fiatal ember (nem érti a zűrza­vart. Hallgat.) Mama, írisz, Rotykos (egyszerre): Pe dig tudhatnák, hogy a mi szalonunk min­A mai megyeház épületére pedig a városnak van legnagyobb szük­sége. A város reáliskolája, több hi­vatala bérházban van. Mily alkal­masan és célszerűen lehetne ezeket a mai megyeházában elhelyezni. De meg ott fönn, az ezredéves bástyafok mögött, Esztergom büsz­kesége, a Basilika alatt, a többi ha­talmas épületeinknek szomszédságá­ban, mily imponáló lenne az uj me­gyeháza kolosszális, modern épü­lete. Mivel a pénz is, meg az idő is kevés; hát siessünk gondolkodni. Cseörgeő Huba. Panem . . . Hazánk önálló kenyérkeresetre utalt dolgos népe sóvárogva várja az időt, amikor az országnak lekö­tött és szunnyadó erői felszabadul­nak és uj tápláló ereket nyitnak a mindennapi kenyér biztosításához. Sajnos, Kánaán voltunk mindig, de a saját zsírunkkal nem tudtunk mit csinálni. Ma sem vagyunk sok­kal különben. Hiszen Magyarország gazdagsága ma is parlagon hever, népünk sorsa hasonlatos azéhoz a milliomoséhoz, aki betegség folytán kincsei mellett éhen hal. Bővében dig nyitva áll az önök számára. Mi nagy demokraták vagyunk. Nem tudunk flan­colni. A két fiatal ember (háromfelé néz és hallgat.) Mama, írisz, Rotykos (egyszerre, egy oktávval magasabb tónusban): A mi echt perzsa szőnyegeinket, mahagóni bútorain­kat nem sajnáljuk, ha tönkreteszik is a, vendégek. Mi vagyunk Tófalván a legna­gyobb birtokosok. Erkélyünkön a gránit­terazzo 1000 koronába került s képzeljék csak a buta szakácsné kitörte a szalon­ajtó 120 koronás ablakát s most az asz­talos ? koronáért akarja csupán bevágni. (Itt a kérdőjel azt jelenti, hogy a mama 40, írisz 30, Rotykos pedig 20 koronát mond. Amit nem lehet technikai okokból egy helyen reprodukálni. Itt figyelmeztet­jük azt a színigazgatót, aki előadatja e darabot, hogy a drámai szabályok szerint ezt a hangkaoszt ugy produkálja, hogy egy szót se lehessen érteni.) Mit szólnak hozzá ? A két fiatalember (semmitsem szól hozzá.) Herczeg (belép, a lányok nevetnek. Egy vékony üveg bor a kezében. Rettenetes, csatái zaL ami az üdvröhögések, „isten­hoztá"-k, s mi egyebekből ered. Jó lesz ha az igazgató e percben lakatos inasok­kal pléhet zörögtet a kulisszák mögött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom