Esztergom és Vidéke, 1908

1908-06-25 / 51.szám

zása hajtóerőül, a technika vala­mennyi vívmánya, ennek a törek­vésnek a diadalát jelenti. A kutató emberi elme egyre nagyobb hatal­mat nyer a természet felett és az emberiség már nem tehetetlen lab­dája többé az elemeknek, amelyek­nek mostohasága ellen védekezni tud. És mégis szép hazánk a ter­mészet és az elemek szeszélye sze­rint virágzik avagy pusztul. Amit a költő olyan szépen fejez ki: Áld­jon, vagy verjen a sors keze", az a próza nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy van-e májusi eső vagy nincs. Nagy úr volt a rómaiaknál Jupiter pluvius, de oly hatalom az eső istene sehol és soha nem volt, mint Magyarországon. Az ő kedvét lesik, as ő hangulatváltozását figye­lik, az ő jóindulatáért száll fohász az ég felé, mely bizonyára csak azért országa a menyeknek, mert az esőt adó felhők a közelében ta­nyáznak. A magyar nép egész gon­dolatvilágában az eső játsza a leg­több földi jó szerepet és költészete, metaforái és szóvirágai is az eső körül alakulnak ki. Talán egy nép nyelvében sem jut oly nagy és fontos szerepe az esőnek mint a magyar nyelvben, a mely minden, gazda­ságot, jólétet az eső fogalmához fűz „Adtál uram esőt, nincs köszö­net benne" „felülről jön a,z áldás" és más eféle szálló igék mutatják, hogy mennyire rabjai vagyunk az esőnek, vagyis az időjárás szeszélyének. Mostanában is szívszorongva és rettegve lestük-vártuk hetek óta, hogy megeredjen az ég csatornája. Már csüggedés és reménytelenség szállott a lelkekre. Egyszerre öröm­rivalgás szágult végig az országon. Megjött az eső ! A barometer hi­ganyoszlopának a változása szerint igy változik a magyar / nemzet han­gulat- és érzésvilága. És mert me­leg június volt, ellenben a májusi eső elmaradt, tompa szomorúság­akadt neki. Egymagában- a gyermeki sziv elhagyatottságában, távol mindenkitől, kedv és öröm nélkül rótta a nagy kert utait, vigyázva, nehogy nővérei közelébe jusson csak egyszer is. És a mint igy egyedül bolyongott, a szomszédok kis szőkefürtű, okos szemű Pistája igen megsajnálta. Egyszer aztán bátorságot vett magának a kis fiú és hivta játszani. Máriának igen jól esett ez a fi­gyelem s félve bár, de engedett a hívás­nak. Ezóta gyakran töltötték együtt vig játékban a napokat. A kisfiú nagy sze­retettel vette körül Máriát s egyszer já­ték közben meg is csókolta a leánykát. Ezt azonban otthon megtudták s a kis fiu nagyon kikapott. Többet aztán nem is mert játszani Má­riával, hanem már messziről elfutott, ha látta. # Mikor az iskolába beíratták, atyja ezek­kel a szavakkal vitte tanítójához : — Itt hozok egy rossz, csintalan gye­reket. Tessék tanitó úr minél szigorúb­ban fogni. A tanitó úr arca felderült, hogy végre alkalma lesz hires pedagógiai szaktudá­sát érvényre juttatni, önhitten és moso­lyogva válaszolt: — Tessék csak rám bizni; az én rend­szeremnek mindig meg volt az ered­ménye. Természetes, hogy a tanítók mindnyá­jan ugy fogták fel a dolgot, hogy egy rakoncátlan, vásott gyermekkel van dol­guk, aki örökös csínyen töri a fejét, — tehát jó szorosra fogták a gyeplőt. Mária azonban nem törődött ezzel. gal és már-már csügedve nézünk a jövendő elé. Sajnos, hogy amint jött ugy el is ment megint az ál­dást hozó eső. Ebben az országban nagy ur az ur, de még az ur fe­lett is ur a hőmérő, az a buta kis szerszám, amely nem is sejti, mi­lyen szerep jut neki egy nagy nem­zet történetében. Jólét, vagy nyo­mor, haladás, vagy visszaesés, öröm vagy bánat az idő járásától íügg, mert a nemzet egész vagyona, jö­vedelme : a termés, a forgandó, vál­tozó időjárás szerint nagy, vagy ki­csiny. Mint minden esztendőben, ezidén is átéltük azokat a roppant izgalmakat, amelyeket az ország lakosságában a termés bizonytalan­sága szokott kelteni. Sőt ezúttal még nagyobb volt az eső utáni epe­kedés, mint egyébkor, mert a ta­vasszal szokatlan nagy hőség ural­kodott, mely a vetéseket kiszárí­totta. De különben is egy rossz termés előzte meg az ideit és va­lóságos Istencsapása volna ha a végzet mostohasága ezúttal is ke­vés búzát és más egyebet juttatna a gazdáknak. Magyarország még most is, a technika diadalának korszakában a kormányozható léghajó világhóditá­sának előestéjén a rögöt lesi, mi­ként szökik ki belőle a kalász, me­lyet sem fizikával sem vegyészettel mesterséges úton pótolni nem le­het. És minden gazdasági esemény és tünet a szerint igazodik, hogy magas-e a kalász, sürü-e a szem­képződés és nem szaporödott-e a különböző kártékony féreg és ro­var az arany kalásszal ékes róna­ságon. Üzletek, gyárak e szerint dolgoznak és boldogulnak, vagy csukják be műhelyeiket és bocsájt­ják szélnek munkásaik légióit; mert ha rossz a termés, a nemzet négy­ötödének nem telik ruhára, cipőre és minden más egyébre. Magyarország ehhez képest az Kezdte megszokni a dolgot s mindinkább tudtára jött annak, hogy ő tulajdonképen egyedül áll a világon. Tanult szorgalma­san, minden tárgyban haladt, az egész osztálynak ő segített mindenben, mégis csak a közepes tanulók közé sorozták. Társai eleinte szánni kezdték, később azonban már irigyek voltak reá, mert legtöbbször a tanítókat is meggyőzte né­mely dologban. Barátokat csak azok kö­zölt talált, kik igen ostobák voltak s a kik a feladatukat, sehogysem tudták nél­küle elkészíteni. Ezek hitvány hízelkedés­sel hazudtak barátoknak magukat s erős szimpátiát szinleltek iránta. Mária észre vette ezt is s nem is törődött velük, de jó szive nem volt arra képes, hogy ne segítsen nekik. Egyszer aztán ennek is vége szakadt. Egy igen nehéz számtani feladatot adott fel a tanitó. Komplikált mathematikai megfejtést, a mit senki sem tudott meg­csinálni. Az egész osztály megrohanta, hogy segítsen nekik. Mária jószívűen segített valamennyinek s a dolgozat eképen mindenkinek sikerült. Ez persze feltűnt a tanítónak s vizsgála­tot tartott. Természetes, hogy akadt egy társa, aki elárulta a dolgot. — Ah, hiszen ezt gondolhattam volna ! — kiáltotta fel boszusan kacagva a ta­nitó, — az ilyen dolog csak Máriától származhatik. Ebből aztán az lett, hogy Máriát nem zárták ugyan ki az iskolából, de szülei­nek tudtára adta a bölcsen ítélő tanítói kar, hogy kénytelenek lesznek ehhez az egyetlen állama manapság Európá­nak, ahol a metreológia oly szoros kapcsolatban áll a gazdasággal, hogy a hideget, meleget, esőt- szelet le­olvashatod az értékpapírok árfolyam­lapjáról. A jó termés jelenti itt, az életet, egészséget, a rossz termés a tespedést, a betegséget. Gyógyító ír a lelkekre ebben az országban csak egy van, annak is az Isten a pa­tikusa. A tanulság pedig mindebből any­nyira kézenfekvő és annyira elcsé­pelt, hogy szinte resteli a toll a régi dalt újra leirni. Ha megakar­juk tartani az eskünket, hogy ra­bok tovább nem leszünk, csináljunk ipart és kereskedelmet, mert csak az szabadithat ki abból a szomorú rabságból, amelyben az ország még mindig sínylődik, s a melyben a börtönfelügyelő a gondviselés és börtönőr a hőmérő D. J. HÍREK. — Kamarai kirendelés, A győri ügy­védi kamara Niedermann Pál főkáptalani uradalmi központi ügyész elhalálozása folytán, irodájának gondnokául, dr. Pro­kopp Gyula ügyvédet rendelte ki — Papszentelés. Rajner Lajos püspök Ő Eminenciája a hercegprímás megbízá­sából f. hó 28-án vasárnap reggel 9 óra­kor a főszékesegyházban ünnepélyes szt. mise keretében tizenegy szerpapot fog ál­dozárrá szentelni, mely alkalommal a nagyközönség, melynek vajmi ritkán nyí­lik kedvező alkalma papszentelést láthatni, szintén részt vehet a lélekemelő szertar­táson. Maturisták juniálisa. Az esztergomi rk. főgimnázium ez évben érettségi vizs­gát tett növendékei ma este 8 órakor tart­ják a „Fürdő" szálloda kerthelyiségében tánccal egybekötött matúra mulatsá­gukat. Akik az idő rövidsége miatt téve­désből meg nem hivattak s ezen kedé­eszközhöz nyúlni, hogyha ki nem veszik ideje korán az intézetből. A szülők az utóbbit választották. # Mária akkor már szépen fejlődött. Igen formás alakja lett, karcsú testtel, szép fe­hér arccal. Érdekes egyéniségét igen von­zóvá tette kellemes modora is, de meg a szemében felcsillanó borongós tűz is, mely az első pillanatban elárulta, hogy a mély érzelmű és kedélyű lélek titkon szen­ved. Olyan leány lett, akit az ismerősök szí­vesen vettek körül. Ezt irigy testvérei ha­mar észrevették. Igyekeztek mielőbb el­űzni a házból. — Mária, igen kacér — vélekedett az egyik. — De nagyon furfangos is — mondta a másik. — Csak veszedelmünkre van itthon ! — fakadt ki a harmadik. Meglássátok, előbb férjhez megy, mint mi — boszankodott a negyedik. Erre aztán kitört a harag. — Nem tűrjük, hogy köztünk legyen. Nem tűrjük ! Az atyjoknál könnyen ment a dolog, az anyjuk sem törődött Máriával. Tervet eszeltek ki tehát, hogy valamelyik falusi rokonukhoz adják, ott aztán nem bánják, ha esetleg valami nyomorúságos tanitó vagy jegyző elveszi feleségül Mária azonban-megtudta a dolgot. A helyett, hogy bevárta volna, hogy elküld­jék, Összepakolta kevés holmiját és maga elment. Nem szólt senkinek, nem búcsú­zott senkitől — az igaz, hogy nem is volt senkije, akitől búcsúznia kellett volna, lyes estére igényt tarthatnak, ezúton kéri a rendezőség szives megjelenésüket. — GustOZZa. Tegnap ünnepelték kato­náink az 1866. év június hó 24-én nyert custozzai hires csata évfordulóját. Dél­előtt 9 órakor a plébániatemplomban ün­nepélyes istentisztelet volt, melyet Eitner Elemér katonai lelkész tartott. Ugyan­csak ő mondotta a magyar illetve német szt. beszédet. Az istentiszteleten Hess Rezső ezredes vezetése alatt a tisztikar illetve az egész legénység részt vett. Az istentiszte­let után a tisztikar és a katonaság a Kos­suth Lajos-utcai laktanya udvarán gyüle­kezett, hol is Hess Rezső ezredes előbb ma­gyar majd német beszédet intézett a legény­séghez ismertetvén a nap jelentőségét. Majd a f. hó 20-án tartott céllövő ver­seny dijait osztotta ki saját kezűleg. A tisztikarban az első dijat Lestin Alfréd, a másodikat Huszár Antal hadnagyok nyer­ték el. Ugyanekkor* olvastattak föl a le­génységnél történt előléptetések. Majd a katonaság az ezredes és a jelenvolt még életben lévő custozzai vitéz előtt, aki nemrégiben találtak meg megyénkben tisztelgett, mely után a délelőtti ünnep^ véget ért. Délután 1 órakor nagy ünnepi lakoma volt a tiszti Kaszinó éttermében. — JegyzŐegyleti kÖZgyŰláS. Az Eszter­gommegyei községi és körjegyzők egylete f. hó 20-án a vármegyeház termében rend­kívüli közgyűlést tartott, hogy Hegedűs Béla egyleti elnök és Lévai Sándor egy­leti főjegyző lemondása, Balassa Antal egyleti aljegyző eltávozása folytán meg­üresedett tiszti állások betöltése iránt in­tézkedjék. Nóvák János egyleti alelnök a a gyűlést megnyitván felkéri Kenyeres Gyulát, hogy mint legfiatalabb vezesse a jegyzőkönyvet. Ezután a korjegyző felol­vassa Hegedűs Béla és Lévai Sándor le­mondó levelét, melynek elhangzása után Berényi József kiemeli a lemondott tisztvi­selők érdemeit s indítványozza, hogy a közgyűlés a lemondást ne fogadja el, hanem szavazzon nekik bizalmat s kérje fel őket, hogy állásukat továbbra is tartsák meg. A közgyűlés az indítványt elfogadta s az átirat megszerkesztésével a elment idegenbe, messze s beált postás­kisasszonynak. Bátran kezdett élete pá­lyájához és jól esett neki, hogy maga ke­resheti kenyerét két keze munkájával. Egyedül volt, egyedül és önmagának élt. A szürke magányosságban végre valami édes zsibongás fogta el szivét. Ugy érezte mintha kissé megváltozott volna egész valója. S ez a változás különösen akkor volt észlelhető, ha a postahivatal egyik rokonszenves segédtisztje közelébe ért. Mária szerelmes lett. Azt hitte, hogy ehhez talán neki is joga van s egyhangú életére ragyogni látta a reménység csillagát. Jól esett neki. az a tudat, hogy szerethet s még jobban, hogy szeretik. Istenem! Ez a szegény leány egy egész életen keresztül nem hallott egyetlen meleg szót, örökösen útjában volt valakinek, mintha mindenki üldözte volna. Valami ismeretlen csodás erő szállta meg szivét, aminek nevet nem tudott adni, mert hiszen csak először érezte életében. A fiatal ember igen komolynak s megfontolt szándékúnak látszott, aki­nek életrevaló tervei voltak s aki őszinte vonzalommal viseltetett a leány iránt. De volt benne annyi könnyelműség hogy Mária szerelmét kihasználja. S {mi­kor aztán belement a veszedelmes játékba hirtelen áthelyeztette magát,, hitványul el­hagyta Máriát. Mária ekkor sírt először életében. Izzó, égető könnyeket sirt s ugy érezte, mintha

Next

/
Oldalképek
Tartalom