Esztergom és Vidéke, 1908

1908-01-19 / 6.szám

Az uj csanádi püspök. Esztergom, jan. 16. Még ott ülnek orcáinkon az öröm rózsái, melyeket a királyi kegy varázsolt azokra, midőn Sión két stallumát oly férfiakkal töltötte be, kik méltán érdemelték ki a legfelsőbb kegy kitüntető bizalmát, s máris egy újabb örömhír futja át valónkat, s tölti be szivünket; ő felsége ama elhatározása, mellyel dr. Csernoch János p. kanonokot, csanádi püspökké kinevezte. Örömünk azonban ezúttal nem teljes, nem egész, mert belé vegyülnek .abba az üröm kesernyés cseppjei is. Belé vegyül az a fájó tudat, hogy Csernoch Jánost elveszítjük. Amennyire örülünk kinevezése felett, oly fájón érint távozása, mert Csernoch a mienk volt. Férfi korának kezdetén, a nyolcvanas évek legelején jött városunkba és azóta szakadatlanul itt, közöttünk él, jár, kel, ki a közügyek iránti meleg érdeklődése, barátságos modora, a társadalmi életben elfoglalt pozíciója révén, nagy népszerűségre tett szert. Tiszteltük, mint jeles egyházfit, szerettük, mint a társadalom rokonszenves és hasznos tagját, és beKálvária. Irta: Nagy Reneé. A napsütötte poros országúton ütött-kopott parasztkoesi haladt. Előtte egy sovány szürke lóval. A kocsis, ki a lovat hajtja, gyalog megy a kocsi mellett és csak ritkán szól rá az öreg szürkére, de ez is inkább beszélgetés ő közöttük, mint nógatás. A ló jól tudja kötelességét, az utat is eléggé ismeri és mennek mendegélnek, mint két jó barát. Az ut porát felkavarja néha a nyári forgószél és a szemükbe vágja. Kétfelől az árokparton kakukfű nyílik és betölti a levegőt kellemes illatával. Az országút vén eperfái susogva bólingatnak a meleg szélben és mintha arról beszélnének titkos suttogással, hogy: nézd, már megint itt megy a gróf, a kegyelmes úr, tollas zsidónak öltözve. Tegnap még a Nemzeti Kaszinóba tarokkozott, és ma már itt megy tikkasztó melegben gyalog, a rosz kocsija mellett, de nem mer felülni rá, hogy könnyebb legyen az öreg szürkének. Tul az uton kétfelől rengeteg kukorica táblák haragosan zöld, fényes levelei suhognak, mint az uri dámák selyem ruhái, kikkel még csültük benne, hogy a város és megye közügyeinek intézésében élénk részt kért magának. Nevét emlékünkbe véssük. De hisszük, hogy O Méltósága is kedvesen és szeretetteljesen fog mindenkor visszagondolni annak a városnak és megyének közönségére, mely őt lelkes, igaz örömmel üdvözli uj méltóságában és hálásan fogja emlékébe zárni nevét. a. Szölőszeti és borászati tanfolyam. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete Budapesten (illetőleg Budafokon) folyó évi február hó 3- 8-ig a m. kir. földmivelésügyi miniszter támogatásával szölőszeti és borászati tanfolyamot tart. A MSzOE. a szölőszeti és borászati szakismeretek terjesztése és népszerűsítése céljából rendezi a tanfolyamot, melyen a legfontosabb tárgyak, főleg gyakorlati alapon és bemutatásokkal lesznek előadva. Az előadásokat a MSzOE.-nek tagjai ingyen, a nem tagok 4 K. részvételi dij ellenében látogathatják. Ennek ellenében az előadások minden résztvevője utólag meg fogja kapni az előadások bő kivonatát tartalmazó könyvet is, mely egyébként (megfelelő dijért) csak korlátolt számhan jön forgalomba. Aki az előadásokon résztvenni óhajt, az legkésőbb f. hó 25-ig a MSzOE. igazgatóságánál (Budapest IX. néhány nap előtt együtt sétált az öreg úr egy elegáns fürdőn, s aki néhány nappal előbb még ezüst tárcáról, kristály pohárból itta ilyenkor a hüsitőt, most elővesz a kocsiderékban levő széna közül egy cserép korsót és abból iszik, s végig csurgatja belőle tréfásan a ló sovány gerincét is. A ló megrázkódik s jobbra-balra erősen csapkod a nagy hoszszú farkával, ami még mindig rávall nemes származására. Ha beszélni tudna ez a régi, vén állat, bizonyosan elmondaná, hogy az én egyik ősapám hozta be Árpád apátokat ebbe az országba. Csend van köröskörül csak . az aratógépek búgnak időnkint és a pipis madár bujkál fütyürészve a tarlók illatos füvében. A kukorica táblák szélén nagy, sárga napraforgó virágok nézik a napot és árasztják himporos illatukat a meleg levegőben. Méhek zsongják köröskörül a mézdus virágokat és halk zsongásukkal mintha azt mondanák : A munka csak az élet!. És ebben a beszédes némaságban becsendül néha a távolban legelésző nyájak kolompja, ami ugy hallik itt. a nagy pusztaságban, mint a templomba hívogató ünnepi harangszó. Templom ez is itten, hol a nyári verőfényben szorgalmas kezek szedik össze az Isten áldását, az idei termést. Az öreg Üilői-út 25.) személyesen, vagy levélben jelentkezzék, melynek ellenében részvételi jegyet kap. Akik az egyesületnek nem tagjai, egyúttal küldjék be a részvételi dijat. A tanfolyam látogatóinak száma korlátolt és az előadásokon senki jegy nélkül részt nem vehet. Amennyiben a jelentkezők száma a 120-at meghaladná, ugy a korábban jelentkezők előnyben részesülnek. Nincs azonban kizárva, hogy a tanfolyam még e télen meg ne ismételtessék. Az előadások az 1., 4., 5. és 6. napon csak délután Budapesten az Országos Magyar Gazd. Egyesület székházában (IX., Köztelek-utca 8.), a 2 és 3 napon délelőtt és délután Budafokon a pincemesteri tanfolyam intézetében tartatnak. Minden délelőtt és délután egy óra a hallottak megbeszélésére, megvitatására, részletes felvilágosítások kérésére van szánva. Az előadások sorrendje a következő : 1. nap (febr. 3) d. u. 3—5. (Budaesten). Cserháti Sándor gazd. akad. tanár : „A szőlők trágyázása". D. u. 5—6. Kosinszky Viktor m. kir. szol. és bor. főfelügyelő: „Az oltványok visszaesése." D. u. 6—7. A hallottak megvitatása, részletesebb felvilágosítások. 2. nap. (febr. 4.) d. e. 10—12. (Buda/okon). Rácz Sándor a m. kir. pincemesteri tanfolyam igazgatója : „Vörös borok készítése és kezelése." D. e. 12—1. A hallottak megvitatása stb. D. u. 3—5. Pettenkofer Sándor m. kir. közp. szol. és bor. felügyelő: „A pasztőrözés". D. u. 5—6. Az állami pincék stb. megtekintése. úr leveszi a kalapját és áhítattal nézi a hullámzó délibábot, az ide fehérlő majorok felől, ahová ő igyekszik. Egy közeli tanyából hamis kutyák szaladnak ki rá s egy kis fiu, ki libákat őriz az árokparton, nemhogy csititaná, de még ráuszítja a mérges ebeket. A napraforgó virágok, mintha haragosan ..bólingatnának erre, mintha azt mondanák : Látod vén rajongó te, aki annyit áldozol közcélokra, népnevelésre, most majd leszedette rólad azt a rossz gúnyát ez a vásott kölyök! Pedig ez is a te általad fenntartott iskolába tanulja, hogy szeressed felebarátodat és tiszteljed az öregebbeket! Mert kié ez a rengeteg földterület itt ? Kinek a búzáját csépeli itten ez a sok szanaszéjel füstölgő gép e határban? Kinek a majorjait emelgeti a ringó délibáb körüskörül amerre csak a szem ellát ? A tiédet, te vén apostol, te! aki gazdag, nagy úr létedre igy járod az igazság útját, a kálváriát, sokszor megcsúfolva, lelkedben mélyen megbántva. S bejárod a saját birtokodat, mint utolsó munkás, szegény tollas zsidó, és széjel nézel azok között, kiket dus jövedelemhez juttattál, mert igy megláthatod az ő igazi arcukat, amit te elébed soha élnem vinnének és igy csinálod meg az unokáidnak a tisztakezű becsületes cselédséget. 3. nap (febr. 5) d. e. 10—II. (Budafokon), dr. Vásony Lajos: müegy. vegyészeti m. tanár: „Az erjedés és erjesztő szervezetek". D. e. 11 —12. Pettenkofer Sándor: „A borgazdasági melléktermények." D. e. 12—1. A hallottak megvitatása. D. u. 3—5. Krámszky Lajos m. kir. fővegyész: „Fejtés, szűrés, derítés, kénezés" stb. 4. nap (febr. 6.) d. e. 10—12. (Budapesten). A kö'zponti szölőszeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet megtekintése. D. u. 4—6. dr. Drucker Jenő: a MSzOE. igazgatója: „Szőlő és borértékesítés". D. u. 6—7. A hallottak megvitatása. 5. nap (febr. 7.) d. u. 3—4. (Budapesten) Jablonowski József a m. kir. rovartani állomás igazgatója: „A szőlőmoly elleni védekezés jelen állása". D. u. 4—5 Vargha Imre m. kir. szől. és bor. főfelügyelő : „Nehéz és kétes talajok betelepítése." D. u. 5—6. Vargha Imre: „A metszés kérdése." 6. nap (febr. 8.) d. 11. 3—4. (Budapesten). Dicenty Dezső m. kir. agrogeologus: „Talajismeret, különös tekintettel az ültetendő fajtákra." D. u. 4—5 dr. Istvánffi Gyula, a közp. szől. kis. állomás és ampelológiai int. igazgatója: „A perenospora okozta fürtbántalmak." D. u. 5—6. Fend Károly, m. kir. közp, szől. és borászati felügyelő: „Fogatos eszközök használata!" D. u. 6—7. A hallottak megvitatása stb. De még nincs befejezve a dolog. Nem régiben uj ispán jött az egyik majorba. Azt még ki kell próbálni, tehát rajta öreg lovam, menjünk csak ! A szürke elkezd kocogni ahogy befordulnak a majorhoz. Megriadt szárnyasok ijedten menekülnek el az útból. A kocsi zörgésre több hamis kutya rohan ki és majd lehúzzák amig beengedik az udvarba. Az ispán úr ott pipál a hűvös tornácon és csak foghegyről kérdezi. — Mi járatba van kend atyafi ? Toll, báránybőr, gyapjú van-e eladó ? Egy béres gyeok az istálók felől röhögve szól közbe. — Majd szombaton gyűjék kend ! Célozva ezzel az öreg zsidó voltára— Hajtsd el -a kutyákat! kiált rá az ispán úr. És megkezdődik az alku holmi tavalyról eldugdosott molyos báránybőrök és gyapjus zsákok irányában, amikért jó pénzt fizet az öreg zsidó. Az ispán úr örül a jó vásárnak és mindinkább barátságosabb lesz, még meg is kínálja az öreget egy kis savanyú lőrével, de ő maga a jobbikból iszik, s mig az felpakolja az áruit, az ispán úr barátságosan megsimomogatja az öreg szürke sovány oldalát és oda nyilatkozik, hogy kutyának való vén csont ez már, de azért adna érte tizenöt pengőt, arra számítva, hogy ha itten az ingyen takarmányon felhizlalná, egy esztendő múlva száz forintot érne.