Esztergom és Vidéke, 1908
1908-01-16 / 5.szám
Kanapé per a városházán. Esztergom, jan. 13-án. A kanapé perek, még ha mindjárt a közhatóságok bureauiban ütik is fel fejüket, természetüknél fogva kevésbbé alkalmasak a nyilvános discussióra. Hogy mégis a jelen esetben, midőn rendőrkapitányunk egyrészt a tanáccsal, másrészt pedig a polgármesterrel helyezte magát ellentétbe, napirendre nem térünk, indokolja a kanapé per jellege, mely városi administraciónkat és társadalmi berendezésünket érinti közelről. A rendőrkapitányt nem a képviselőtestület választja. Életfogytig tartó kinevezése, a főispáni jogkörbe tartozik, mely törvényes intézkedésnek bárha megvan a maga helyes gyakorlati célja és alapja az állás sajátosságában, de meg van annak sok esetben a hátránya is, miként az adott" esetben. A két érdeket törvényes intézkedéssel öszszeegyeztetni a célnak , megóvása mellett, jóformán ki van zárva. Elméleti, gyakorlati képzettség, munkabírás, szorgalom még nem elégséges garantiák a hatalmi eszköMindennapi történet. Irta: Mimóza. Tavasz volt, madárdallal, virágillattal teli tavasz. A nyugvó nap vérvörösre fes tette az alkonyeget. A hosszú akácfa al lébán ketten sétáltak: a fiu, s Marie, a leány. Fejük felett egymásra borultak az akácfák virággal terhes ágai, előttük és mellettük; a végtelen róna terült el; az édes tavaszi szellő sugdosott fülükbe és ugy érezték, hogy szivük megtellik ki mondhatatlanul édes, zsibongó érzelmekkel. A lány szinte légiesen finom alakja mintegy lebegni látszott az életerőtől duzzadó fiatal tiszt mellett, arany haja ha nyagul omlott' vállaira, kék szemeiben csupa odaadás, gyengédség, szivjóság. Hallgatagon mennek egymás mellett, csak néha-néha néznek egymás. szemébe, de ez a tekintet beszél, ujjong,, ölel, ne vet és sir. — Ébredeznek. . Egyszerre megrázkódik a lány, áttetsző fehér kendőjét szorosabbra vonja össze keblén. zöknek bölcs önmérsékléssel való kezelésére, ahhoz — reméljük szavaink félremagyarázásra okul nem fognak szolgálni — az intelligentiának egy sajátos, mondjuk az ä bizonyos neme szükséges, amelyet egy jeles jogászunk szavainál élve, helyesen; a közigazgatás művészetének nevezhetünk, melyet egy pillanatra sem vakít el a cél elérésénél a hatalom tudata. Ilyen ember azonban kevés van. S ezért irtuk mi már számtalan alkalomból azt, hogy a rendőrkapitányi állás szép, de végtelenül nehéz. És ha ennek dacára Unger Hugó rendőrkapitány kinevezése alkalmából mégis azt irtuk, hogy kinevezését a város közönsége örömmel és megelégedéssel vette tudomásul, egyrészt, mert eddigi, t. i. addigi ténykedése arra őt kvalifikáljo, másrészt, mert esztergomi és hogy a volt főispán kinevezése szerencsés volt, most, kinevezésének két éves évfordulója alkalmából sajnosán kell konstatálnunk, hogy a hatalmi fegyverek csillogása, a közügynek hátrányára, elvakítja őt. S midőn ezt nyíltan megírjuk, nem ellenséges indulattal tesszük azt, mert hisz reá, a rendőrkapitányra hivatkozunk — Menjünk vissza, ...rp .szól Csendesen.-: ; .j, ... ..y ., ,.. T . . —•• Vissza? — kérdi, csodálkozva a fiú, — hisz' még csak a közepén vagyunk az allénak! -— de amint tekintete a lány halavány arcára téved, ijedten kérdi — mi baja ? Fázik.? • Nem tr. nem ! — ellenkezik; hevesen Marie; — csak menjünk vissza! Megfordulnak, s épén olyan hallgatagon teszik meg az utat a falusi kúriáig, mint jövet. Bemennek. Az est lassan leszáll, feltűnik az esthajnali csillag. A lány zongorájához ül, vékony ujjai végigfutnak a billentyűkön, s valami halk,-ábrándos, soha sem hallott édes— bús melódiát csalnak ki a hangszerből. Majd forró leheletet érez arcán, egy ajak tapad ajkához hosszan, szerelfne sen; s ő nem ellenkezik, — nem tud, nem akar védekezni, csak két könycsépp gördül végig arcán. A csók elcsattant, á könnyű, lecseppent, a sóhaj elszállt. . . Tekintetük az esti csillagra téved. — Egy csillag -— suttogja a lány. : — "Mi'az?, [i — Egy csillag : —. hadnagy ! — Bizony csak hadnagy, —• s a fiu hangja is sóhajtásba vész. .. annak igazolására, hogy jobb indulattal aligha volt valaki iránta, lapunknál. Szép, dicsérendő az erély, a szigor, de csak addig, mig annak megnyilvánulása magán nem hordja a hatalmi féktelenség jellegét. Törvények, rendeletek feltétlen és korlátlan végrehajtását foganatosítani, azokhoz szigorúan alkalmazkodni, megadatott a jog és hatáskör neki, ehhez csak parancsszó kell, de az igazi feladat, a mi oly tövisessé, de emellett tekintélyessé teszi az állást, nem a törvény számtalan esetben hézagos intézményének rideg végrehajtásában keresendő, mert hisz: summum jus, summa injuria, hanem abban a végtelenül nagy és nehéz feladatban, az azok végrehajtásánál megnyilvánuló gyakorlati érzékben. Hisszük és reméljük, hogy az ellentétes vélemények, mellyek keletkezésére rendőrkapitányunk adott okot; mihamarább elfognak simulni a közjó érdekében, mert ha nem, úgy annak a városnak közönségével fogja magát szemben találni, mely kenyéradója. —a. -Az előszobában léptek zaja hallik, az ajtó nyitásával fény árad szét a szobár ban — a varázslat megtörve, eltűnik az álomkép, . • , Azután elváltak. Egyedül maradt a lány gondolataival, ábrándjaival. Egész szivét betölti a barna fiú, a nyalka hadnagy képe. Hol lehet? — mit csinál? — gondol-e néha rám? — tépelődik magában, S ha gondolatban ahhoz a nagy bűnéhez ér, a csókhoz, mely — ugy érzi, foltot hagyott hófehér leányíelkén, megborzad, szinte fizikai fájdalmat érez — és még sem akarná eltüntetni élte ama pillanatát. Szenved — s oly jólesik az a szenvedés. A fiú ? Amint a robogó vonaton ülve, egymásután elmaradozni látta a bólongató akáclombokat, lassan-lassan ugy elmosódott lelkében a szőke leány törékeny alakja, a kis idill s lelki szemei előtt cigarettája füstjébe burkolva megjelent áz a — Másik. Nem volt szép lány, de ahhoz a fajtához'tartozott, kik lebilincselik, rabjukká teszik — ha csak ideiglenesen is — a férfi szivét. Hullámos, fekete haját ma gasra felfésülve hordta, barna bőrű arca két oldalán piros volt, mint a vér s fekete szemeiben tüz lobogott, villámok cikázSzegény vándorlegények. Táth jan. 14. Az utóbbi időben rendkívül sok lopás és rablás történt valamint a lakosság élet és vagyonbiztonsága is a legnagyobb mértékben volt veszélyeztetve az úgynevezett vándorló legények és egyéb munkakerülő, kéregetők által. Egy-egy községben naponta átlag 15—20-an is kéregetnek anélkül, hogy az elöljáróságnál jelentkeznének. Ezen kéregetők a legnagyobb terhére vannak a községek lakosságának, mely tarthatatlan állapoton csakis szigorú rendszabályok alkotása által lehetne, de kell is segíteni. Mondja ki a törvényhatóság bizottsága, hogy a koldulást, a kéregetést a vármegye területén szigorúan eltiltja, s a lehető legmagasabb büntetéssel sujtj a, mi által a vármegye közönségét igen nagy nyűgtől menti meg. Rekompenzációképen, a müveit külföld mintájára állíttassanak föl minden 15 kilométer távolságra étkező helyek és minden 30 kilométer távolságra szállók. Ezeken az étkező helyeken a vándorlegények stb. kapnak, egy ebédre, vagy egy vacsorára, vagy egy reggelire szóló utalványt. A szállóhelyeken pedig meglesz vizsgálva minden egyén és éjszakára csak ugy kap szállást. Hogy azonban a vármegye még tak. Az egész lány csupa fiatalság, szenvedély, kacérság. És elég volt csak ismét rágondolnia, hogy mindent feledve, újra rabja legyen. S amint megérkezett kisvárosi állomására, már nem volt más gondolata, csak a szen : vedélyes, tüzes, fekete hajú lány. A szőke Marie pedig tovább szőtte ábrándjait: mig egyszer egy társaságban találkoztak mind a hárman : fiú — és a két lány. Mikor Marie együtt látta azt a másik kettőt, valami fájó világosság kezdett derengeni előtte s mikor tekintetüket összevillanni látta — mindent értett. A gyenge lányból a pillanat alatt nő lett, minden idegén, hangján uralkodni tudó nő. Nem szerezheti meg a másiknak azt a gyönyörűséget, hogy csak sejteni is engedje szenvedését! Ruganyos léptekkel, vidáman közelitett feléje s mosolyogva kérdezte. •— Hogy vagy édes ? Ő volt a legvidámabb, legszellemesebb az egész társaságban, valóságos udvar vette állandóan körül s gyakran lehetett hallani csilingelő, vidám kacagását. Csak mikor éjfél után elhagyta a társaságot, kimerülten, fáradtan dölt a kocsi párnáira, torka összeszorult s száraz szemekkel, mereven bámult arra az egy csillagra az égen . . .
