Esztergom és Vidéke, 1908

1908-05-10 / 38.szám

Töke és a vállalkozási kedv. Nálunk állandóan azon fáradoznak, hogy a külföldi tőkét mentül nagyobb összegben az országba csábitsák, e szót persze legjobb értelmében használva. Kívánatos is, hogy a gazdaságunk külföldi tőkével is erősödjék, annál inkább, mert fajunk vállalkozó kedve még mindig igen távol áll a külföld kulturnemzeteinek vállalkozó szellemétől. Megfeledkeznek azonban nálunk arról, hogy a külföldi tőke sohasem fogja a magyar érdeket helyezni elsősorba a maga vállalkozásainál, hanem pusztán a saját egyéni érdekét, ami érthető is; továbbá arról, hogy ennek a tőkének összes tiszta haszna külföldre vándorol és nem a magyar nemzeti vagyont gyarapítja ós erősiti, hanem a maga nemzetét és végre arról, hogy a gazdasági önállóság és függetlenség egyik alapfeltétele hazánk tőkeerejét annyira fokozni, hogy ne szoruljunk idegen tőkére, — amely mindenkor csak surrogatum jellegével bir. De a tényleg meglevő hazai tőke is sokszor nem csekély mértékben terelődik el a reális vállalkozásokba kis ólomkatona. Irta: Anatole France. Azon az éjszakán, hogy a láztól nem tudtam aludni, egészen tisztán hallottam három koppanást azon az üvegszekrényen', amely az ágyam mellett van s amelyben össze-vissza állanak a kis szász porcellánfigurák, a kétszer égetett sévresi alakok. Tanagrából vagy Myrinából való terrakkotta szobrocskák, kis renaissance bronzhistóriák, japán elefántcsontok, velencei üvegek, szóval ezer semmiség, amit bizonyos örömteli vagy melankolikus órák emléke tesz élővé előttem. A három koppantás gyönge volt, de tisztán hallható, s amint az üvegszekrénykére néztem, láttam az éjjeli lámpa világánál, hogy egy kis ólomkatona kocogtat, mert szabadulni szeretne. A szabadulás sikerült is neki, mert ökölcsapásaira kinyílott az üvegajtó. Alapjában véve nem is nagyon lepett meg a dolog. A kis ólomkatonát mindig rossz csontnak tartottam. Fehér ruhája van, kék szegéllyel: francia gárdista, és erről az ezredről mindenki tudja, hogy nem nagyon tüntette ki magát a fegyelmezettséggel. való befektetéstől s e tekintetbeutalunk egy hazánkban sajnos mindinkább fejlődő helytelen irányra. A gyors, fáradságos munkanélküli meggazdagodás iránti vágy aránytalanul nagy mértékben fejleszti a játékszenvedélyt az amúgy is gyenge vállalkozási kedv rovására. A nem hivatásosak tőzsdejátéktól, totalizatőrtől és egyébb szerencsejátékoktól eltekintve, tulsokan tekintik anyagi gyarapodásuk egyik főtényezőjének a szerencsés véletlept. A sorsjegykölcsönök címletei ugyanis sehol sem örvendenek oly nagy kelendőségnek, mint a mi piacainkon. A jótékonycélú sorsjegykibocsátásokra, mint ide nem tartozókról nem beszélve, az emiitetteken felül egyébként sok alkalommal még azt is tapasztalhatjuk, hogy közönségünk, azon tudatának dacára, hogy még a sorsjegy névértéke sem felel meg teljesen a belső értéknek, vagy gyakran minden számszerű vizsgálódás mellőzése folytán fennforgó teljes tájékozatlanságban is a nagy nyereménnyel kecsegtető kilátás csábjának hatása alatt, még e névértéket messze tulhaladón, veszi a sorsjegyeket. E hajlamnak lehető korlátozása közgaz•— Hohó ! — kiáltottam — La Fleur, Brindamour, La Tulipe! nem csinálna ön kevesebb zajt, s nem hagyna békében ? Láthatja, hogy beteg vagyok '. Dörmögve felelt: — Úgy, ahogy itt lát, polgár, száz éve van, hogy elfoglaltam a Bastillet. Nem is hiszem, hogy sok ily öreg ólomkatona van, mint én. Jó éjszakát, megyek a parádéra. — La Tulipe — feleltem szigorúan — az ön ezredét XVI. Lajos 1789 augusztus 31-én föloszlatta. Önnek semmi keresete a parádén. Maradjon csak itt az üvegszekrényben. La Tulipe megpödörte a bajuszát és szólt, megvető pilantást vetve rám a szeme sarkából: — Hogyan, hát ön nem tudja, hogy minden esztendőben, december 31-én, mialatt a gyerekek alusznak, a háztetőkön nagy disszemlét tartanak az ólomkatonák a vidáman füstölgő kémények között ? Nagyszerű felvonulás ez, amelyen igen sok lovassági katonának hiányzik a feje. A harcban elesett ólomkatonák árnyékai itt vonulnak el pokoli forgatagban. Csupa görbe szurony, törött kard ... És az elhalt babák lelkei, fehéren a holdfényben, végignézik az ő felvonulásukat. Ez a beszéd megdöbbentett: — Igy hát, La Tulipe, ez szokás, ündasági fejlődésünk érdekében felette kívánatos volna. De sajnálatos jelenség az is, hogy még mindig nem vesznek részt ipari vállalkozásainkban tőkegazdag földbirtosaink, kik óriási összegeket helyezhetnének el ipari vállalatokban a nélkül, hogy ez mezőgazdaságuk hátrányára volna. Mert nyilvánvaló, hogy ezek az ipari vállalkozások első sorban a birtokukon termelt nyersanyag feldolgozását céloznák, ami nemcsak a mainál sokkal belterjesebb mezőgazdasági és állattenyésztési üzemre indítaná a birtokosokat, — ugy, hogy ezen a réven is a jelenleginél sokkal nagyobb jövedelemre tehetnének szert — hanem aránylag csekély beruházással sikeresen versenyezhetnének azokkal a külföldi gyárakkal, amelyek a magyar nyersanyagot .megvásárolva és telepük helyére szállítva, feldolgozva újra beviszik Magyarországba. Oly kézzelfoghatóan biztos jövedelem kínálkozik ezen a téren a nagybirtokosainknak, hogy valósággal megdöbbentő, miért nem követik ebben a tekintetben a külföldi nagybirtokosok módszerét, a kik a legnagyobb iparvállalatoknak is tunepélyes szokás ? Én nagyon tisztelem a szokásokat a tradíciókat, a legendákat és a néphitet. Másrészt azonban nem tudom, hogy kibocsássam-e ebből az üvegszekrényből. — Bocsásd ki — mondta egy tiszta, zengzetes hang, amelyet eddig még nem hallottam s amelyről azonban rögtön ráismertem a tanagrai terrakotta hölgyre, aki a gárdista mellett állott. — Bocsásd ki. A dédapáink által ránk hagyott tradikciókat tisztelnünk kell. Az én időmben ugyan a katonák nem hordtak ily nevetséges vörösbélésű kék ruhát. Nem volt rajtuk más, csak a fegyverzetük. És mi nagyon féltünk tőlük barbárok voltak. Te is barbár vagy. Hiába olvastad a költőket és a történetírókat, hogy mi az élet szépsége. Igyekeztem higgadtan felelni : — Szép Pannychis, a te kis görög néped néhány formát talált, amelyben örökké gyönyörködni fog a lélek és a szem. De a te országodban mindennap annyi ostobaságot csináltak, amennyit egy ülésszak alatt sem tudnak elkövetni a mi községi tanácsosaink. Mindazonáltal meg kell vallanom, hogy jól beszéltei. A szokást követni kell, mert különben nem volna szokás. Fehér Pannychis, nem adtál nekem hiába jó tanácsot; a te kedvelajdonosai és azokból óriási jövedelmeket húznak. A vállalkozási kedv révén ott felduzzad a magán vagyon, ugyanakkor szaporodik a nemzeti vagyon is. Tehát nemzeti érdek kívánja a vállalkozási kedvet birtokosainktól. Csak ily módon érhető el a gazdasági függetlenség is. Elemi iskoláink ügye. — Bizottsági ülés, — Közismert, hogy elemi leány és fiu iskoláiqk elhelye*zés dolgában mennyire szét vannak tagolva és, hogy mennyire meg nem felelők azon helyiségek, melyekben el vannak helyezve. Az elemi iskolák elhelyezésének kérdése évek óta napirenden lévő kérdés, melynek megoldását az iskola jellege késleltette mindenkoron. Képviselőtestületünk az elmúlt évben elvégre is megoldani akarván a kérdést, mely már tovább el nem odázható, elhatározta, hogy az elemi iskola ügyét és vele együtt a jelleg kérdését rendezi annál is inkább, mivel az eddigi jelleg fentartása, tetemes anyagi áldozatába került. Az iskola ügy ma már oly stádiumba jutott, hogy a tervek elkészülve, azok felett a kiküldött bidért megengedem La Tulipenek, hogy oda menjen, ahova az etnográfia hivja. Akkor egy kis sévresi parasztlány könyörgő pillantásokat vetett rám. — Uram, ne engedje, hogy távozzék. Nekem házasságot igért. Ha elmegy, soha többé nem látom. És kerek aicát kötényébe rejtve keservesen zokogott. Ahogy csak tudtam, megvigasztaltam a kis parasztlányt és fölszóllitottam a gárdistát, hogy a szemle után ne ragadjon valami korcsmába. Megígérte s én szerencsés utat kívántam neki. De nem távozott. Furcsa dolog, de ott maradt a kis álványon és nem mozdult. Meglepetésemet fejeztem ki előtte. — Türelem — felelt. Én nem mehetek el igy, az ön szemeláttára, anélkül, hogy a titkos törvényeket megsérteném. Amikor szundikálni fog, könnyen elszököm egy holdsugáron, mert finom vagyok. De nem sietek s egy-két órai időm még van. Nem tehetünk jobbat, mintha beszélgetünk. Akarja, hogy elmondjak önnek egy történetet a régi időkből. — Meséljen — mondta Pannychis. — Meséljen — szólt a parasztlány. — Meséljen hát, La Tulipe — mondtam én is. — Leült, megtömte pipáját, egy pohár sört kért, köhécselt és elkezdte :