Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-19 / 32.szám

Húsvétkor. Diadallal kiáltjuk, mikor haran­goknak zugó szava hiv ma Istenhá­zába, hogy az eszmét megölni nem lehet. Majdnem kétezer évnek min­dég fényesebb, ragyogóbb tanúsága szóll mellette és akármilyen deka­denciában él az emberiség és akár­hogyan meghalványodik az erény — ezen a diadalmas napon mindany­. nyian érezzük; hogy amit a sirőr­zők álmélkodva hirdettek, — igaz. 0 feltámadott és tanúságot tett hi­vatásáról, eszméje, a keresztény emberszeretet pedig áldásává válik az emberiségnek. Azoknak a ke­resztényi tanoknak, melyeket a ná­záreti Jézus hirdetett háromszáz évre volt szüksége, hogy tantételekbe forrjanak, ám e tanok akkor győz­tek, mikor" Jézus ajka először az emberszeretetet hirdette. Mily nagy szüksége volt az embe­riségnek a kereszténység magasz­tos kultuszára. Hiszen a világtörté­nelemnek voltaképen csak egy igaz nagy eszméje volt: a keresztény­ség, amely ma a népek egész gondo­latkörét, eszményeit, életcéljait meg­fordította, morálissá tette, erkölcseit megtisztította, szemét az égre emelte. Uj Versek. T. Lázár hallgat. Huhogó éjnek fekete öblén, Pitvarában egy mohos, ó dómnak Szürke csíkokban szét/oly a tömjén. Fehér bűnösök zsolozsma ja zsong. Szomorún gyónnak. Hátul, a rejtett, szegények székén Gubbasztunk csendes, imás titokban Ktisztus föltámadt Lázárja és én, Míg a nyirkos falon a gyertyák Fénye kilobban. Végre beüli a Csend a padokba Harangozó az ajtót rázárja S mi gubbasztunk, ott benn a sarokba'; Ajkam kíváncsi szóra sorvad: „Szólj, ] Krisztus Lázárja" „Meséld el nékem nagy titkát a sírnak: Tart-e ott tovább a köny és a bál? Ott is kacagnak s táncolva sírnak ? Te jártál már ott Lázár, beszélj hát: Milyen a halál?" Választ a leikéin hiába áhít. Lázár • ajkáról nem kelnek hangok. Az oltáron egy halálfej ásít A kereszténység az emberszeretet jegyében indult, hirdetője oly fen­költen, oly önzetlenül és oly áldo­zatkészen élt, hogy valóban a tö­kéletes emberi életnek oly példájá­val szolgált, mely már csak isteni­nek nevezhető. És bizott, hogy szenvedései árán megváltja a vilá­got. Bizalma hitté szilárdult és ha nagy akaratereje egy percre a testi kínzások közben föl is kiált: „Iste­nem, miért hagytál el engem", a legborzalmasabb kinhalált békében hirdette, 0, a gyönge ember még a latrot is megtérítette, aki e tökéle­tes embert látván vonagolva a ha­lálkinoktól, elsőül tett tanúbizonysá­got, hogy „Valóban Isten fia volt." És föltámadott. Tizenkilenc szá­zadon át emberi nagyságok, világ­hatalmasságok születtek, de Hozzá való nagy nem volt, A bethlehemi istálóban született az emberiségnek örökké legnagyobbja, aki változó áramlatok, uralkodó eszmék tisztító­tüzében, a pozitív tudomány hul­lámveréseit kiállotta és a változó áramlat közben ma és messze ez­redekre talizmánja lesz az emberi­ségnek. Azok a tantételek mindég és min­denkor hódítanak. Messze az ő igé­5 fönn megkondulnak éji álmukban A zord harangok. II. Péntekeste. Zajosak-ma a kálváriák. Az ég merő lilára festve. Hej, de szomorú Ez a babonás péntekeste. A Messiások mind kihaltak. Ezer Júdás lóg kóckötélen. Sokan haltak meg Ma este szomorún, kevélyen. Bús lelkem keresztre pecézték Az óhitű, fekete lányok. . Jól van. Menjetek. Meghalok vigan: nem kiabálok. Az arcom zúzott, bőröm foltos, Mély lándzsadöf esek szövik át. Szép Halál, én is Találtam egy szent Veronikát. • Óhitű, fekete lányok, Ha ellep a péntekesti bánat: A kálváriákon Rázzátok meg a keresztfákat. S ha örök sebemből pásztázva Csöpög majd le fekete vérem . Veronikától Egy kendőtörléssel beérem. jét kiáltó misszionáriusok hirdetik, hogy milyen csodálatos nagy va­rázslatos ereje van Jézus legfőbb tanításának, emberszeretetének. Az elnyomottak, a gyöngék, a szenve­dők mindég megértik ezeket a ta­nításokat és a mint a galilei halá­szok voltak az elsők, akik ezért lelkesedtek, a keleten a morajló Sárga-tenger partján, ahol az em­beriség gyermekkorát éli idilli pász­torörömökben és naiv babonás hi­tében : a szót, mely hirdeti, hogy szeresd a te felebarátodat, mint ten magadat, azonnal megértik és mily meggyőző, sarkalatos igazságnak találják azt, hogy ,,a mit akartok, hogy veled cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek velük". És a hivők leborulnak ez isteni tanok előtt, melyek oly emberiek, nekünk va­lók, boldogulásunkra célzók; az a társadalomtisztitó folyamat, mely eltörülte a rendiséget, a kasztokat, az emberi bálványokat és nemcsak Isten, de az emberi törvény előtt tökéletessé tett, a kereszténység el­veinek hódító munkája és ha Jézus életét, embertársaival való érintke­zését nézzük, ha látjuk, mint hir­dette a társadalom-egyenlőség ta­nait, a vagyon és tőke oktalan III. Az Ezüst-tó halottja. Fekete táltosán az Est felénk üget. A Hold lágy, kék ezüstje Csöpög az álmodó tóba. A levegő lomha, borzalmas, vak, süket. A tó cikázó tükrének fodrán Hömpölyög egy nóta. Ez a dal az enyém. Maja nagy lelkének Illatos, csodás mélységű, Szent Ezüst-tavába fúltam. E hömpölygő nóta a nagy temetésnek Hirdetője. Halál-órán, Búgó lantom öblén dúltam. Harcom a halállal, ha százan is lestek: Még maga a Tó sem tudta: Mikor ölte meg halottját. Nem zavarta tükrét fel a piros festék. De a nótám szomorúan Smaragd habjai dalolták. Dalolták, dalolták: „Ha lelked lágy tükrén Profán tempóban siklanak Szilajkezű evezősök: Tagadd el, tagadd el dacosan és büszkén, Hogy a mélyben, a gyöngyök közt Fekszik a te hegedősöd." S ha a Tó halottját pici manók rázzák És csöpög a Hold ezüstje Egy babonás pent'esten: büszkélkedését, be kell látni, hogy évezredekkel megelőzte korát és az emberiség méltó küzdelmeinek leg­teljesebb programm ját megadta. De fölemelte szemeinket az égre. Azt akarta, hogy a léleknemesség és tisztaság legyen az ember küz­delmének tárgya. Ne az anyagért küzdjön, de lelke igazáért. A tár­sadalom erkölcsi térre való helye­zésében érte el küldetése céljait és mennyi gyönyörűséget okozott már e földön és azoknak, a kik őt meg­értették. Hiába feszitették meg. Resurrexit. Bebizonyította, hogy az igazságot megfeszíteni nem lehet. És minden fordulója az ő nagy tragédiájának és minden fordulója az ő meg­dicsőülésének egy ujabb fényessége az általa hirdetett elveknek. Ha a napi szürke élet, a hétköznapok megközömbösitik a modern ember lelkét hitének isteni eredete felől: itt a nagyhét komor, fönséges szer­tartása, a húsvét diadalmas ünnepe, mely még a legsivárabb lelkét is fölemeli az égre. Az Istenember küldetésének a legnagyobb ereje. Amig eszményi célokért tud az ember lelkesedni, küzdeni, addig tart Jézus küldetése. És ez a kül­A tajtékos habok nótám zongorázzák Mig egy diszkrét társaságba Haza-hazajár a — testem. Drozdy Győző. fJusVéti öntözködés. Már előtte való napokon, készen van a sok zöldre, kékre ságára festett „piros tojás." Amelynek mennyiségét rendesen a lányos ház vagyoni állapota határozza meg. Ilyenkor nagyon keresettek az olyan „ügyes" kezek, amelyek művészies kivi­telű liliomokat tudnak a tojáshéjra kar­colni, amint alattuk, — mindenhez, csak épen galambhoz nem hasonló — csóko­lódzó galambok, egy oldalon mindkét pi­ros szemükkel — szerelmes pillantásokat cserélnek. S ilyen egyén minden faluban találkozik. Néha nem is egy. S rendesen a jobbmóduak kapják meg az ügyesebb karcolót. Mert ott több és jobb a torok és gyomorbéli élvezni való. A gyomor pedig a „fő." A'körül forog a világ. Végre megérkezik a várva várt nap. A fehérnép szivszorongva várja már a „vi­zet." Mert ahova betöretnek a legények, kap ott még a dédanya is a nyakába, ha útba van. Pláne ha az asztalon holmi le­génycsalogató folyadékok stb. látszanak. De első mégis a ház leánya. Aki, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom